Magyar Szó, 2002. november (59. évfolyam, 259-284. szám)
2002-11-01 / 259. szám
2 KÜLPOLITIKA Helyreállt az Euros A vasárnapi ítéletidő okozta első sok millió eurós vesztes A Franciaországból Londonba és Brüsszelbe tartó Eurostar expresszvonatok ötvenórás kényszerű szünet után csütörtökön hajnalban menetrendszerűen útnak indultak a szigetország, illetve Belgium felé. A párizsi Északi pályaudvarról 6 óra 57 perckor gördült ki az első Eurostar-szerelvény London felé. Az Eurostar csoport nyolcéves történetének első jelentős üzemzavara több mint 5,5 millió euró veszteséget okozott a hálózatot működtető francia SNCF, a brit Eurostar UK és a belga SNCB vasútvállalatnak. A több mint kétnapos jelentős forgalomkiesést a vasárnapi ítéletidő okozta: az óránként 120-140 kilométer sebességű szélviharok tengeri sót hordtak fel a vasútvonal villamosvezetékeire, ami a pálya 200 kilométeres szakaszán rövidzárlatokat és teljes áramszünetet idézett elő. Az elosztók gépi megtisztítására 500 fős műszaki egységet mozgósított az SNCF, a rohamegységek éjszaka is dolgoztak. Az Eurostar 1994-es beindítása óta nem volt példa ilyen méretű közlekedési csődre: a hétfő este beütött krach több mint nyolcezer utast érintett, kártalanításuk jelentős többletkiadással tetézi az Eurostar csoport két és fél napos bevételkiesését. A legnagyobb kár a francia SNCF- et érte, amely a napi 2,3 milliós veszteség több mint kétharmadát könyvelte el. A társaság fizette a hoppon marad utasok szállodai elhelyezésének, élelmezésének, alternatív közlekedési eszközökre való átirányításának 780 ezer eurós számláját. A legoptimistább utasok egy része a szerda éjjelt is a fűtetlen, légkondicionálást nélkülöző szerelvényekben töltötte, mert a francia vasúttársaság előző reggel még azt ígérte, hogy délutánra életre tudja kelteni a közlekedést. A vasárnapi elemi erejű szélvihar a La Manche csatorna körzetében mintegy 37 ezer háztartást fosztott meg az áramszolgáltatástól. Csütörtök reggel még több mint ötezer lakásban nem volt villany. Egy ország külső megítélése belső tevékenységétől függ. A politikai feszültség a nemzetközi életben vállalt szerep hiányosságaival együtt hátráltatja az egész társadalom fejlődését. Lényegében igaz a közmondás, hogy mindenki saját szerencséjének a kovácsa. Vonatkozik ez az egyénre és a társadalomra egyaránt. Amikor tehát a gazdasági, politikai viszonyok építésében avagy a nemzetközi intézményrendszerbe való integrálódásban megtorpanás következik be, akkor számítani kell arra, hogy a nehezen járható út még rögösebbé válik. Sajnos a mi társadalmunkra is érvényes ez a kitétel. Megtörtént ugyanis mindaz, amit a két évvel ezelőtti szerbiai forradalmi változások után sokáig nem akartunk elhinni, bár látszott, hogy a rendszerváltás és a tranzíció nem mehet zökkenőmentesen. Kétségtelen, hogy a reformtörekvések látványos áttörést hoztak a társadalmi közegben és a politikai életvitelben. Bizonyos az is, hogy néhány évtized diktatórikus államvezetését nem lehet máról holnapra a demokrácia útjára téríteni. Ez azonban nem indokolja az örökös megtorpanást a politikai tevékenységben és a vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítésében. Ezek a problémák azért is halmozódhattak, mert lényegében nem volt meg a politikai akarat ahhoz, hogy a történelmi anakronizmusnak nevezhető miloševici rendszer hordalékával szembesüljön a társadalom. Ma is anekdotaként emlegeti a politikai fórumokon, miszerint október 5-én egyesek az életüket féltették, október 6-án a pénzükért rettegtek, 8-án pedig már beolvadtak az új körülmények közé. Egyszóval ténykérdés, hogy a társadalom tartóoszlopai közül a legfontosabbak érintetlenül maradtak, ide tartoznak a fegyveres erők, a rendőrség, a gazdsági rendszer bizonyos szegmentuma és maga a jogrendszer is. Helyenként történtek ugyan minőségi változások, de az alkotmányos rendben követendő maradt a legalizmus, nyilván azért, hogy az elkerülhetetlen társadalmi változások késleltetve fussanak be. Ennek tulajdonítható a parlamentáris rendszerben bekövetkezett válság, s nem kevésbé az új ország alkotmányos alapokmánya elfogadásának az elodázása. Az egyéni és a csoportérdekek akkor mutatkoznak meg teljes nyíltságukban, amikor anyagi és hatalmi érdekekkel párosulnak. És amikor ezek az érdekek nem a fejlődést, hanem a korábbi állapotok konzerválását szolgálják. Más szóval ezt úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy társadalmunk ismét a keresztútnál várakozik, az európai mércék szerinti nyitás és integrálódás a gazdasági reformok irányában halad, vagy lelassul, megtorpan, nemzeti színezetű szólamokban keresi a magyarázatot tehetetlenségéért, persze kutatva az ellenségképet, azt, hogy nyilván a nagyvilág könyörtelensége és méltánytalansága minden baj kútforrása. A meddő viták belföldön és a külföld iránti felelősségvállalás tagadása már eddig is évtizedekre visszavetette társadalmunkat. A gondolkodó ember számára már az az adat is döbbenetes és ijesztő, hogy ha a mai ütemben építhetnénk gazdasági életünket, persze hathatós külföldi pénzügyi támogatással, tíz év kellene ahhoz, hogy elérjük az ország 1989-es szintjét. Mit tettünk eddig? A rombolás volt a nemzeti feladat, nem pedig az építőmunka. A napjainkban zajló politikai huzavonát nem érheti ilyen kemény bírálat, de fel kell figyelni arra, hogy a belpolitikai feszültségek, a hitelesség hiánya ismét messzemenőleg káros ellenhatást kezd kiváltani a világközösség részéről. Nem véletlen, hogy a világszervezet újból elmarasztaló véleményt formál a hágai nemzetközi törvényszék iránti kötelezettségeink elmulasztása miatt, az sem véletlen, hogy egyre súlyosabb vádak érik az országot az Irak elleni fegyverembargó megsértése miatt, és félő, hogy ezek a problémák újabb szankciók árnyékát is vetik Jugoszláviára. Lehet, hogy a belső viszonyok következetesebb rendezése, a megígért rendszerváltás betartása enyhítette volna az indokolt bírálatokat, avagy nem tette volna őket időszerűvé. A nyakas magatartás meghozza káros következményeit, mert tudni kell, hogy egy ország belső fejlődése határozza meg külső megítélését is. JAKOBSZ István RENDSZERVÁLTÁS ÉS INTEGRÁCIÓ Tegnap a mában NORODOM SZIHANUK NYOLCVANÉVES Szebb jövőt remél Norodom Szihanuk kambodzsai király csütörtökön, 80. születésnapja alkalmából népéhez címzett üzenetében reményét fejezte ki, hogy polgárháború sújtotta országukra fényesebb jövő vár. A népszerű uralkodó - akinek vezetésével nyerte vissza országa a függetlenséget a második világháborút követően a francia gyarmati uralom alól - üzenetében úgy vélte, hogy a fiatalok megújult energiája és alkotóképessége virágoztathatja fel Kambodzsát. A Reuters jelentése szerint az idős király hagyományos magánünnepség keretében, 82 buddhista szerzetessel ünnepelte meg születésnapját. Tízmillió sír van ma Magyarországon, közülük a becsült adatok szerint ötmilliót gondoznak a hozzátartozók. Mindenszentek és halottak napján azonban azokra a temetői emlékhelyekre is jut egyegy szál virág vagy gyertya, amelyeket az év többi heteiben csak nagyritkán látogatnak. Ezekben a napokban a sírok rendezettebbek, a temetők fényesebbek lesznek. Történelmi visszapillantóban érdemes megemlíteni: két nagy temetője volt Budának a XIX. században, a vízivárosi és a tabáni. Mindkettő még XVIII. században létesült, s magába fogadta többek között Vásárhelyi Pál mérnök meg Verseghy Ferenc költő és nyelvtudós hamvait, ide temették - jeltelen sírba - a vérmezőn kivégzett magyar jakobinusokat, s itt pihentek Vörösmarty Mihály leányai is. Mindkét temetőt később felszámolták, a nevezetesebb halottak földi maradványait és a szebb sírköveket a Németvölgyi úti temető díszparcellájába vitték át. Egy ideig ez a temető volt a legnagyobb budapesti sírkert, de 1894-től a farkasréti dűlőben létesült köztemető vette át az elsőbbséget. Magyarország legnagyobb második világháborús katonatemetőjét két hete szentelték fel Budaörsön. A Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség (Volksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge) állta a temető és a területet körbeölelő emlékpark kialakításának teljes költségét, és e szervezet fedezte az évek óta folyó exhumálásokat és újratemetéseket is. A budaörsi katonatemető alapkövét 1996 nyarán tették le, a mintegy hathektárnyi területet a magyar állam bocsátotta rendelkezésre. A békepark kialakításának hírére 650 növendékfát ajándékoztak magánszemélyek, szervezetek, az egykori áldozatok hozzátartozói, s még ma is egyre érkeznek az adományok. Elsősorban a fogságban vagy hadikórházban elhunyt német katonák földi maradványait szállították ide. Magyarországon mintegy 54 000 német katona esett el, közülük 35 000 neve ismert. A tizennégy katonai temető közül immáron a budaörsi a legnagyobb, ott 13 200 német és 570 magyar katona alussza örök álmát. A temető bejáratánál kis múzeumot is létesítettek, ahol kiállított fotók és dokumentumok fogadják a látogatókat. A kegyeleti és munkaszüneti napokon természetesen az ország más városaiban is „csúcsforgalomra” számítanak, Szombathelyen például a hét végén százezer látogatót várnak a központi temetőbe. Egerben különjáratokat indítanak, Békéscsaba és Gyula pedig külön is emlékezik, lévén az ottani temetők egyházi és önkormányzati fenntartói több millió forintot fordítottak a sírhelyek környezetének rendezésére. Budapesten e napokban a temetők a szokásos délután öt óra helyett este nyolcig fogadják az oda látogatókat. A fővárosban a központi kegyeleti megemlékezést ezúttal az új köztemető 53-as parcellájában tartották meg ma délután, kisebb megemlékezések lesznek még a Fiumei úton, az Angeli úton, valamint a lőrinci és a rákospalotai temetőben is. SINKOVITS Péter VIRÁGOK ÉS GYERTYÁK A SÍROKON Temetők emlékezete Katonai békepark Budaörs határában (Tudósítónktól) Budapest, október 31. Magyar Szó 2002. november 1., péntek BUDAPEST ELVÁRÁSA: 2004-BEN CSATLAKOZÁS Magyarország a legfelkészültebb az EU-tagságra Medgyessy-interjú a Frankfurter Allgemeinében Teljes meggyőződéssel mondhatom, hogy az Európai Unió tagjelöltei között Magyarország a legjobban felkészült a tagságra-jelentette ki Medgyessy Péter miniszterelnök a frankfurter Allgemeine Zeitung csütörtöki számában megjelent interjújában, amelyet a konzervatív német lap, hagyományainak megfelelően, idézetekkel tűzdelt cikk formájában adott közre. A címben és az alcímben is az EU- tematikát kiugrató cikk Európa egyetlen párton kívüli miniszterelnökének Medgyessy Péter miniszterelnök szerdán levelet küldött Orbán Viktornak, az Európai Néppárt alelnökének, arra kéri a volt kormányfőt: tisztségét felhasználva nyújtson támogatást ahhoz, hogy Magyarország a csatlakozási folyamat során minden kérdésben a lehető legkedvezőbb feltételeket érhesse el, nevezi Medgyessyt, akiről azonban mindenki tudja, hogy balra áll, önmagát pedig baloldali-liberális módon gondolkodónak tekinti. Medgyessy a német lap munkatársának elmondta: azért nem lépett be megalakulásakor az Magyar Szocialista Pártba, mert nem értett egyet azzal a megközelítéssel, hogy az MSZP a pártvagyon miatt jogutódja legyen az MSZMP-nek. A magyar miniszterelnök már a kormányalakítás előtt is meggyőződéssel vallotta, hogy a közalkalmazotti bérek megduplázásával az ország hosszú távra szóló versenyképességét biztosítják, mert a pályán tartják a legjobbakat. Elismerte ugyanakkor, hogy a jövőben a fizetéseket csak ésszerű keretfeltételek mellett lehet emelni. Medgyessy Péter „figyelmeztetésnek” nevezte azt, hogy az IBM elköltözik Székesfehérvárról. - Hosszú távon nem lehet abból élni, hogy az ország bérszínvonala alacsonyabb, mint másutt, miközben a teljesítmények nem rosszabbak - válaszolta arra a kérdésre, hogy nem hibás-e az a koncepció, amelyet a rendszerváltás utáni magyar kormányok vallottak: működést biztosítani a nemzetközi befektetőknek hosszú távra szóló adómentesség mellett. A miniszterelnök önmagában véve nem tartja bajnak, hogy Magyarországon a jövedelmi különbségek ma az 1:10 arányt is elérik, az alapvető kérdés az, hogy van-e mobilitás. — Magyarországon a mobilitás nagyobb, mint az Európai Unióban, de kisebb, mint Amerikában. Közép-Európának meg kell tanulnia a mobilitás erősítését, de ezen a téren Nyugat-Európának is van tanulnivalója. Intézményeket akarok, amelyek a sikertelenül járt vállalkozóknak megadják az újrakezdés lehetőségét, a képességnek pedig az elismerést - mondta a magyar kormányfő, aki - mint a német lap megjegyezte - politikailag megerősödött az önkormányzati választások után. A magyar termőföld eladásának kérdésére, illetve a moratóriumra kitérve Medgyessy azt mondta, hogy jogilag kötelező érvényűnek tekinti az előző kormány és az EU megállapodását. - A korábbi kormány most támadja saját megállapodását, de én azt mondom: jobbat én sem köthettem volna - közölte Medgyessy Péter, aki arra számít, hogy a földárak az elkövetkező években folyamatosan emelkedni fognak, ami az élelmiszerárakra is kihat majd. A kormányfő azt várja, hogy Magyarország 2004 elején, legkésőbb 2004 első felében, de mindenképp az európai parlamenti választások előtt tagja lesz az Európai Uniónak. Líbia kárpótol Összesen 2,7 milliárd dollárt fizet a lockerbie-i áldozatokért A líbiai kormány képviselői aláírták azt a megállapodást, amelynek értelmében Tripoli összesen 2,7 milliárd dollár kárpótlást fizet azon áldozatok hozzátartozóinak, akik a skóciai Lockerbie felett 1988-ban felrobbantott Pan Am amerikai utasszállító gépen lelték halálukat. A kárpótlás összege az ITARTASZSZ csütörtöki jelentése szerint családonként 10 millió dollár. Líbia a megállapodásban vállalta, hogy a 2,7 milliárd dollárt egy külön számlán helyezi el. Tripoli három részletben kívánja kifizetni a kárpótlást. Az elsőt, a kárpótlás 40 százalékát azután utalná át a családtagoknak, hogy Líbia hivatalosan is nyilatkozik a robbantásért viselt felelősségéről. A második, szintén 40 százalékos részletet a Líbia elleni amerikai szankciók eltörlése után fizetné ki, a fennmaradó 20 százalékot pedig azt követően, hogy az amerikai külügyminisztérium törli Líbia nevét a terrorizmust támogató országok „feketelistájáról". Amennyiben e feltételek nem teljesülnek, Tripoli semmisnek tekinti a megállapodást. A kárpótlás elvi rendezésére azután nyílt lehetőség, hogy a Lockerbie-ügyben illetékes skót fellebviteli bíróság az idén márciusban jóváhagyta a repülőgép felrobbantásával vádolt líbiai titkosszolgálati ügynök bűnösségét, és helybenhagyta életfogytig tartó börtönbüntetését. A bíróság bizonyítottnak találta, hogy Abdel Baszet Ali al- Megrahi egy máltai repülőtéren adta fel nem kísért légi poggyászként azt a pokolgépet tartalmazó bőröndöt, amely később Lockerbie felett felrobbantotta az utasszállítót. A nemzetközi terrorizmus történetének egyik legnagyobb visszhangot kiváltó merényletében 270 ember vesztette életét.