Magyar Szó, 2003. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-18 / 14. szám

2003. január 18., szombat ■ A hét szentje ■ Árpád-házi Szent Margit Ünnepe: január 18. A napkeletről jött mongol seregek öltek, raboltak, felperzselt településeket hagytak maguk után. A tatárjárás szörnyű tüze véresre festette a magyar égboltot. Még a királyi család tagjai is menedéket kereső földönfutóvá lettek. IV. Béla és felesége Mária szorongatottságukban fogadalmat tettek, ha a veszélytől megmenekülnek, szüle­tendő gyermeküket, mint engesztelő áldozatot, Istennek ajánlják fel. Amikor Margit hároméves lett, átadták a domonkos nővéreknek Veszprémbe. Margit abban a korban élt, amikor a szülők teljhatalommal rendelkeztek gyermekeik felett, s általában az életpálya vagy a házasságkötés is a szülők akaratát tükrözte. Ellenben a gyer­mekeknek a szülők akaratából való szerzetesi elkötelezettségét csak akkor ismerték el egy­­házjogilag érvényesnek, ha ahhoz az egyén később, fogadalmak letételével maga is hoz­zájárult. Margitnak kétszer is lett volna alkalma fogadalmát megsemmisíteni, ám ő erre nem volt hajlandó. Hősies Isten- és testvérszeretete késztette arra, hogy életét egészen elégő áldoza­tul ajánlja fel magyar népéért, hazájáért. „Mester, hol laksz?” A Évközi 2. vasárnap András, Simon Péter és Natanael meghívásá­nak történetéről olvashatunk (vö. Jn 1,35-42). Annak ellenére, hogy legtöbb esetben az egyik ta­nítvány hoz Jézushoz másokat, itt mégis arról van szó, hogy Jézus szólít meg kereső embereket. Jé­zus számtalan emberrel találkozott, de csak tizen­kettőt hívott meg arra, hogy életközösségre lépje­nek vele. Ezek olyan emberek voltak, akik keres­tek valamit. Többen már előzőleg Keresztelő Já­nos tanítványai közé tartoztak, vagyis olyan em­bert hallgattak, aki megtérést és megtisztulást hir­detett. A próféták, Keresztelő János és Jézus tanítása csak olyan közegben él, ahol hisznek abban, hogy az ember lelkiállapota befolyásolja világ folyását. A modern fejlődési elmélet és a bibliai fejlődési elképzelés között kibékíthetetlen ellentét van. A Szentírás arról beszél, hogy a Tóra, a törvény tart­ja fenn a világot. Majd az Újszövetség arról be­szél, hogy a megtérés által lesznek jobbá a keresz­tények, akik egyéni és közösségi erényeik által munkálkodnak a szebb jelenen és jövőn. Mióta a világméretű, de az evangéliumtól tá­vol álló társadalmi elméletek és jövő­képek elter­jedtek, azóta sokan másként gondolkodnak. Egy időben úgy gondolták, a termelés fokozása bol­dogabbá teszi az embereket. Ma úgy vélik, a fo­gyasztás tartja fenn a világot, az újabb termékek javítják az emberek életkörülményeit. Mit keresünk? Újabb autókat, mobilokat, fej­lettebb technológiát és az ezek működtetéséhez szükséges pénzt. A fejlődést magunkon kívül ke­ressük, míg a bibliai elképzelésben a fejlődést az emberi lélek erejében keresték. A tanítványok, akik Jézussal találkoztak úgy érezték, kicserélték a lelküket. Sőt megváltozott a szemük is, amikor Jézussal együtt jártak és nézték a világot. Ez azonban csak az út eleje! A kíváncsi emberek keresnek valakit, aki mássá teszi az éle­tüket. János evangéliuma szerint követni kell Jé­zust, vagyis utána kell menni. Egy idő után a ta­nítványok nem csak Jézus után mennek, hanem ugyanazt akarják tenni, amit ő tett. Megtartják foglalkozásukat, szakállukat sem nyitják „názáretisre”, hanghordozásuk is eredeti marad. Személyiségüket Jézus nem a maga képére cseré­li le, hanem megőrzi őket. De Jézus lelke velük lesz: azt látják fontosnak, amit Jézus mutatott ne­kik, és azt teszik amit Jézus tett. Ami követés kap­csán valamilyen másik valóság kezd működi ben­nük is. Szavaik esetlenül adják vissza Jézus tetteit, de mégis megragadják a lényeget. Szemléletük új közösséget, egyházat hoz létre, melyben mások a törvények, mint a „világban”. Jézus életstílusa lenyűgözte követőit. Az a né­hány lépés, amelyet Jézus után menve tettek, óri­ási lépést jelentett életükben. Nem tudták hova vezet az út. Előbb az újszerűség, aztán a népszerű­ség, végül a vélt hatalom mozgatta őket. Nem is vették észre, hogy a jó és a gonosz küzdelmének központi magjában találják magukat. Szavuk nyo­mán emberek váltak magabiztosabbá, a kimon­dott ítélet alapján pedig megvilágosodott az em­berben rejtőző bűn. Aki Jézus követésére vállalkozik, azzal manap­ság is hasonló történik. A Krisztus követők a jó és­­ a rossz összecsapásának központjában találják magukat. Az emberek azonban nem szeretik a konfliktusokat, inkább elkerülik őket. Még azon az áron is, hogy kicsit feladják elveiket. Ezért ké­nyelmetlen kereszténynek, pontosabban Krisztus követőnek lenni, mert ebben a helyzetben erre nincs mód. Erre csak azok képesek, akik kertelés nélküliek, mint Natanael, akiben nincs színlelés. Mindenki tudja ilyen emberekre lenne szükség, de kevesen vállalják fel, hogy ilyenek legyenek. Más utat keresnek, amelyből kimaradhatnának, amely konfliktus­mentes lenne. De ezt a konflik­tust a fejlődés, a jövő érdekében egyikünk sem kerülheti ki. ■BENY1K György Diplomatákat fogadott a pápa Január 13-én délelőtt II. János Pál pápa a Sala Regiában, a Királyok Termében kihallgatáson fogad­ta a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testület tag­jait. A pápák évszázadok óta hagyományosan ebben a Vasari és Taddeo Zuccari által megfestett teremben fo­gadják az államok követeit A Szentszék jelenleg 174 országgal tart fenn kapcsolatot. A nagykövetekhez in­tézett beszédében a szentatya felsorolta azokat az el­sődleges feladatokat (igen az életre, a jog tiszteletben tartása, a szolidaritás kötelessége, nemet mondani a halálnak, az önzésnek, illetve a háborúnak), amelye­ket mindenképpen el kell végezni ahhoz, hogy az em­beriség ne rohanjon a vesztébe. Mindennek az élet és az emberi életek tiszteletben tartása a kezdete, mivel az élethez való jog a legalapvetőbb emberi jog. Az abortusz, az eutanázia vagy az emberi klónozás azzal a veszéllyel jár, hogy az embert egyszerű tárggyá fokozza le. Az élet eredetére vonatkozó tudományos kutatá­sok, amikor nélkülöznek mindenféle erkölcsi szem­pontot, tagadják magát a személy létét és méltóságát. Maga a háború­­s merénylet az emberi élet ellen, mivel szenvedést és halált hoz. A békéért való küzde­lem mindig az életért való küzdelmet jelenti! A szent­atya a közel-keleti válság fokozatos elmélyülésével kapcsolatban leszögezte: semmiképpen sem lehet megoldani azt terrorizmussal vagy fegyveres konflik­tussal, katonai győzelemmel. „És mit mondjunk an­nak a háborúnak a fenyegető veszélyéről, amely Irak népességére sújthat le? A próféták földjének lakossá­ga már így is olyan sokat szenvedett a több mint 12 éve tartó embargó miatt A háborút soha nem lehet eszközként használni a nemzetek közötti vitás kérdé­sek megoldására. Mint ahogy az ENSZ Chartája és a nemzetközi jog is emlékeztet rá, háborúhoz csak a legvégsőbb esetben, és csak szigorú feltételek mellett lehet folyamodni, figyelembe véve annak következ­ményeit a polgári lakosság számára. Meg lehet tehát változtatni az események folyását, ha a jóakarat jut előtérbe” - szögezte le a szentatya, két példára hivat­kozva. Az egyik napjaink Európája, amely egyidejű­leg valósítja meg egységét és kibővítését, Európa le tudta rombolni az arculatát eltorzító falakat. A föld­rész elkötelezte magát egy olyan valóság építésében, amely képes összehangolni az egységet és a külön­bözőséget, a nemzeti szuverenitást és a közös cselek­vést, a gazdasági haladást és a szociális igazságossá­got. Ez az új Európa olyan értékeket hordoz magá­ban, amelyek kétezer éven át megtermékenyítették a gondolkodásmódot, és ebből az egész világnak haszna származott. Ezek között az értékek között a kereszténység kiváltságos helyet foglal el, mivel olyan humanizmus születését eredményezte, amely a földrész egész történelmét és intézményeit is átha­totta. Az az Európa, amely megtagadná múltját, amely tagadná a vallási tényezőt, és amely figyelmen kívül hagyná a lelki dimenziót, képtelen lenne meg­valósítani az energiáit mozgósító nagyszabású ter­vet, vagyis azt, hogy létrehozza mindenki Európáját. A kihallgatás végén a szentatya áldását adva kívánt boldog új évet a Szentszék mellé rendelt diplomáciai testület tagjainak és mindazoknak, akiket képvisel­nek. ■ Egyperces elmélkedés ■ Az egyháznak az igazi hívők egyházának kell lennie. Nem a műkedvelők egyházának. Ütött a tanúságtevés órája. Az egyház ma szinte ostromállapotban van. Ta­núbizonyságot kell tennie a világban, még a meg­kereszteltek körében is arról, hogy Jézus Krisztus az emberek egyetlen megváltója. Az egyháznak kiáltania kell: Jöjjetek! Nézzé­tek! Hallgassátok! Térjetek meg Jézus Krisztus­hoz, ha valóban élni akartok. Lássátok, testvére­im: az, akit hirdetek nektek, elkezdett élni gyen­geségemben erejével. Megnyitotta szívemet. El­töltött reménnyel. Fényt adott életembe. Belém oltotta mélységes örömét és békéjét. Jézus Krisz­tus nem mítosz! Nem emberi kitalálás! Nem álom! Hanem Isten valósága a világban! * LIÉGÉ M/KHtt&a vallas@magyar­szo.co.yu VAS.I AST ROVAT 7 Hallotta-e már... ... mi köze Remete Szent Pálnak a magyar néphez? A magyar alapítású pálos rend szellemi őse­ként, példaképként tiszteli, Nagy Lajos kirá­lyunk pedig az ország védőszentjei közé sorol­ta. ... mit jósol Piroska? A szegediek szerint: Piroska napján ha fagy, negyven napig el nem hagy. ... mit tesznek az apatini németek Szent Se­bestyén napján? A császári testőrparancsnokból lett keresz­tény Sebestyénre emlékezve - akinek tisztelete különösen a pestisjárványok idején terjedt el - zsírban kalácsot (Kichl) sütnek, majd meg­eszik, hogy a szél le ne tépje a háztetőt. ... mikor házasodnak a madarak? Szent Vincét, a hispániai vértanút szőlők, szőlőhegyek és szőlőművesek patrónusaként tisztelik, s napjával kapcsolatban számos népi hagyomány terjedt el. Mivel neve rokon hang­zású a vinum (bor) szóval, az európai népek szőlőművesei névnapjának időjárásából a kö­vetkező bortermésre szoktak következtetni, de vannak olyanok is, akik ezt a napot tartják a madarak házasodása napjának (Güssing, Ausztria - Zu Vincenzi heiraten, die Vögel zusammen). Hírfutam Negyvenéves a szabadkai Paulinum. Január 25-e Szent Pál apostol napja a szabadkai Paulinum kápolnájának búcsúja és egyben isko­lanap is, melyre 10 órai kezdettel várják a hívő­ket, vendégeket, diákokat a szeminárium kápol­nájában. Mivel ebben az iskolaévben a Paulinum Klasszikus Gimnázium, papnevelő intézet fenn­állásának 40. évfordulóját ünnepli, így a búcsút is ennek a jegyében tartják meg. Az ünnepi szent­misét dr. Pénzes János szabadkai megyéspüspök, a vendégpüspökök és a szeminárium elöljárói mu­tatják be. Gyulay Endre szeged-csanádi megyés­püspök magyar, Stanislav Hocevar belgrádi met­­ropolita­ érsek pedig horvát nyelven mond majd szentbeszédet. ■ Pápai kinevezés: II. János Pál pápa egy volt anglikán papot nevezett ki Westminster segéd­püspökévé. Alan Stephen Hopes Oxfordban szü­letett 1944-ben, 1968-ban szentelték anglikán pappá. 1987 óta a Szent Pál-székesegyházban szolgált. 1992-ben tért át a katolikus hitre, há­romévi tanulmány után 1995-ben szentelték ka­tolikus pappá. A westminsteri egyházmegyében volt plébános egészen 2001-ig, amikor a főegy­házmegye általános helynökévé nevezték ki. ■ Ötvenéves az afrikai jezsuita misszió. A Jézus Társasága első misszionáriusai fél évszázaddal ez­előtt érkeztek meg Ruandába és Burundiba, ahol a gyűlölet, az erőszak, a háború megtizedelte a lakosságot. A szerzetesek közül is többen áldoza­tul estek, vagy megsebesültek a harcokban. Ennek ellenére tovább folytatják tevékenységüket az ok­tatás, a vallásos nevelés terén, valamint a menekül­tek, a keresztény közösségek és az árvák megsegí­tése érdekében. Az egyház mindent megtesz a nemzetek közötti megbékélés és a kölcsönös meg­bocsátás előmozdítására. ■ Papszentelések Vietnamban. Az elmúlt két év­ben több mint húsz fiatal papot szenteltek Közép Vietnamban, amint arról a párizsi Églises d’Asie (Ázsiai egyházak) című missziós folyóirat tájékoz­tat. 1994 novemberében a huei nagyszeminári­umban negyven fiatal jelölt kezdte meg tanulmá­nyait. Az újonnan szemeltekkel a huei egyházme­gyében 105-re növekedett a papok száma. ■ Újszülötteket keresztelt a pápa. Urunk meg­­keresztelkedésének ünnepén, január 12-én dél­előtt a szentatya a Sixtus-kápolnában megkeresz­telt 22 gyermeket, 18 kisfiút és négy kislányt, akik közül 20 olasz, egy lengyel, egy pedig libanoni. A szentatya homíliáját Jézus Jordán-folyóban tör­tént megkeresztelkedésének szentelte, hangsú­lyozva, hogy ebben a szentségben minden keresz­tény személyesen találkozik Jézussal. A pápa arra kérte a szülőket és a keresztszülőket, hogy élet­szentségük példájával segítsék a megkeresztelt új­szülötteket, hogy ők növekedhessenek korban, bölcsességben és kegyelemben. ■ Oroszországban a katolikus egyház visszasír­ja a cári időszakot? A cárizmus idején a katolikus egyház talán nagyobb szabadságot élvezett, mint a poszt-kommunista Oroszországban - nyilatkoz­ta a CNS hírügynökségnek Ignazy Pawlus, az irkut­­szki Szent József egyházmegye papja. Emlékeztetett arra, hogy az orosz állami szervek semmivel sem in­dokolták meg Jerzy Mazur lengyel katolikus püs­pöknek az országból történt kiutasítását. A Szentszék és a moszkvai patriarchátus kapcsola­ta azt követően jutott válságba, hogy az Orosz Föderáció területén működő négy katolikus apostoli kormányzóságnak a Szentszék egyház­­megyei státuszt adott. A katolikus egyház hely­zete attól kezdve még nehezebbé vált, főként Szibériában, ahol a lelkipásztori munka teljesen külföldi papokra hárul. Badura atya azonban a nehézségek ellenére optimista. Az egykori száműzetések és büntetőtáborok színhelyén, Szibériában, történelme és földrajzi fekvése folytán hagyománnyá vált a tolerancia, melynek egyik jele például éppen az, hogy az utóbbi tíz évben a katolikus egyház és a helyi ortodox hie­rarchia között szívélyes kapcsolat alakult ki. A vallási rovatot az Agapé Kiadó megbízásából Szabó Judit szerkeszti

Next