Magyar Szó, 2003. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-01 / 26. szám
FELHÍVÁS AZ USA TÁMOGATÁSÁRA IRAK ELLEN Rendkívüli EU-csúcsot hívnak össze? Az uniós elnökség továbbra is a közös álláspont kialakítása mellett Kosztasz Szimitisz görög kormányfő, az EU soros elnöki tisztét betöltő Görögország miniszterelnöke az ANA görög hírügynökségnek tegnap kijelentette: az Európai Unió elnöksége azon munkálkodik, hogy az uniós országok közös álláspontra jussanak Irak ügyében. Vélekedése szerint nem segíti elő a kérdés közös kezelését az, ahogyan az öt EU-tagállam és az érintett tagjelölt országok a közös cikk megjelentetését vállalták. Kosztasz Szimitisz egyébként egy másik nyilatkozatában kijelentette, hogy szükség esetén, ha létfontosságú döntéseket kell hozni, rendkívüli EU-csúcs összehívását sem zárja ki. Brüsszelben az EU-elnökséghez közel álló források tegnap bejelentették, hogy az elnökség tájékozódó kapcsolatfelvételeket kezdeményezett annak kiderítése érdekében, hogy érdemes lenne-e február közepére összehívni az EU-tagországok és a tagjelöltek külügyminisztereit az iraki válság megvitatására. Végleges döntés még nincs, de Jorgosz Papandreu görög külügyminiszter már több kollégájával konzultált a kérdésben. A prágai látogatáson tartózkodó Pat Cox, az Európai Parlament elnöke tegnap bírálta a kilenc vezető európai politikus állásfoglalását, amelyben az iraki válság kapcsán az Egyesült Államok támogatására szólították fel Európát. Jobban örülnék annak, ha az európai politikusok többet törődnének a közös álláspont keresésével, mint azzal, hogy saját szakállukra diplomáciai kezdeményezéseket tegyenek - mondta Pat Cox. Folytatása a 2. oldalon MEGNYÍLT AZ RMDSZ KONGRESSZUSA „Mini-Máért” Szatmárnémetiben Szatmárnémetiben tegnap megkezdte munkáját a Romániai Magyar Demokrata Szövetség VII. kongresszusa. Az RMDSZ legmagasabb döntéshozatali fórumának tanácskozását Markó Béla, az RMDSZ elnöke nyitotta meg. A hivatalos megnyitó után Medgyessy Péter magyar, majd Adrian Nastase román miniszterelnök köszöntötte az RMDSZ kongresszusát. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség európai módon európai gondolatokat képvisel a magyarság érdekében, s a magyarság érdeke az, hogy az RMDSZ egységes legyen - jelentette ki Medgyessy üdvözlő beszédében. - A határon túli közösségeknek és az anyaországnak együtt kell dolgoznia annak érdekében, hogy a magyarság ott találja meg a boldogulását, ahol él. Abban hiszek, az a jó, ha mindenki ott tud boldogulni, ahol az ő hazája van - mondta. - Külön köszönet illeti Adrian Nastasét, akinek személyében első alkalommal van jelen Románia miniszterelnöke egy ilyen tanácskozáson. Az én jelenlétem természetes - fogalmazott Medgyessy. Kovács László magyar külügyminiszter a megnyitón kijelentette: a határon túli magyarok támogatása a mindenkori magyar kormányok alkotmányos kötelessége, a magyar külpolitika prioritása, amely elválaszthatatlan Magyarország euroatlanti integrációjától. Dávid Ibolya, az MDF elnöke köszöntőjében a XXI. századi magyarság legfontosabb feladatának nevezte a XX. században keletkezett sebek gyógyítását. A politikus megítélése szerint ennek egyik gyógyírja a kedvezménytörvény. Dávid Ibolya felszólította a jelenlévő két miniszterelnököt, hogy ne szalasszák el a történelmi alkalmat, amikor „történelmi kérdésekre történelmi válaszok születhetnek a megbékélés érdekében”. Felidézte 1918 decemberi Gyulafehérvárt, valamint Trianont, amiről a jelenlévők nem tehetnek, de arról megítélése szerint igen, hogy a XXI. században mit tudnak tenni e sebek begyógyítása érdekében. Ennek szellemében indítványozta, hogy a 2002 decemberében elfogadottak alapján támogassák a státustörvényt. Medgyessy Péter szerint a magyar miniszterelnöknek nemcsak az anyaországban élő 10 millió magyar iránt van felelőssége, hanem azok iránt a határon túl élő magyarok iránt is, akik a nemzet részét képezik. Medgyessy Péter ezt tegnap mondta a sajtó képviselőinek, amikor Szatmárnémetiben távozott az RMDSZ VII. kongresszusának megnyitójáról. Folytatás a 3. oldalon ALKOTMÁNYOS ALAPOKMÁNY Pristina tiltakozik a BT-nél A kosovói kormány tiltakozó levelet intézett az ENSZ Biztonsági Tanácsához amiatt, hogy Kosovót is belefoglalták a Szerbia és Montenegró államközösség alkotmányos alapokmányának szövegébe, amelyet elfogadott a szerb parlament. A kosovói kormány a nem. - közi közösségtől követelte, hogy vesse el Szerbia ilyen lépését, mint „provokációt a térségbeli béke és a demokratikus folyamatok ellen” - közölték a pristinai médiumok. „Kosovo, képviselőházának határozatával összhangban, elvet minden olyan lehetőséget, hogy együtt legyen Szerbiával. Kosovo az ENSZ fennhatósága alá tartozik, és mi a végleges státus intézményes alapjain dolgozunk a polgárok politikai akarata alapján” - közölte a kormány. A Beta híre szerint Goran Bogdanovic miniszter, a Visszatérés szerb koalíció tagja a kosovói kormány ilyen határozata ellen szavazott. Olvassa a mai Kilátóban! ■ A város ■ Tematikus összeállítás Újvidék szabad királyi városi rangra való emelése 255. évfordulója alkalmából • Lassú, de mégis van előrelépés A vajdasági magyar közösség helyzetéről, a kisebbségi jogok érvényesüléséről tartottak kerekasztal-értekezletet Óbecsén a Humanitárius Jogi Központ szervezésében A kisebbségi jogok védelme - magyarok Vajdaságban címmel szervezett Óbecsén egész napos kerekasztal-értekezletet a belgrádi székhelyű Humanitárius Jogi Központ, a szövetségi és a tartományi hatalom, a községi önkormányzatok, a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek, továbbá más intézmények, politikai és civil szervezetek képviselőinek részvételével. Jelen voltak az USA, Nagy-Britannia és Magyarország belgrádi nagykövetségének képviselői is. Goran Miedének, a HJK képviselőjének a szervező, és Varga F. Józsefnek, a becsei községi képviselő-testület alelnökének a házigazda nevében mondott üdvözlő szavait követően dr. Korhecz Tamás tartományi kisebbségügyi titkár a témával kapcsolatos bevezetőjében ecsetelte a milosevici korszakbeli állapotokat és annak súlyos következményeit. Ugyanakkor rámutatott azokra a kedvező változásokra, amelyek, ha nem is olyan gyorsan, mint ahogyan talán az érintettek elvárnák, de bekövetkeztek a nemzeti közösségek jogainak érvényesítésében. Kiemelte több ide vonatkozó törvény és egyezmény meghozatalának fontosságát, továbbá olyan előírások alkalmazását, amelyek nyomán például lehetővé vált a személynevek eredeti helyesírás szerinti használata, a történelmi helységnevek használata. Jelentős előrelépés történt a közhatalmi szférában történő arányos részvállalás terén. Az egyetemeken és a főiskolákon több helyen visszaállították a magyar nyelvű lektorátusokat, és lehetővé tették a magyar nyelvű felvételi vizsgát. Örvendetes módon 10 százalékkal növekedett a magyar nyelven továbbtanuló középiskolások száma. A magyar nyelv ismét jelen van a különféle állami közigazgatási okmányokon, pecséteken. Jelentősnek minősítette a magyarság hatalmi szerepvállalásában való előrelépést. De rámutatott a negatívumokra is: a legújabb nacionalista és sovén megnyilvánulásokra, arra, hogy az új hatalom ígérete ellenére még mindig nem fordult szembe kellő eréllyel ezzel a jelenséggel; arra, hogy a magyarok gazdasági helyzete tovább romlik, kimaradtak az eltelt tíz-egynéhány éves időszakban végbement tőkefelhalmozási folyamatokból. Külön hangsúlyozta, hogy egy demokratikus társadalom kialakításához szükség van arra, hogy egy nemzeti közösség a képzettség, a gazdasági erő és a jog szempontjából is a többségi nemzet szintjén legyen. ■ LAJBER György Folytatása a 4. oldalon vvw wno v ba n!co. y u NOVOSADSKA BANKA ELEKTRONIKUS BANKÜGYLETEK FIZETÉSFORGALMA Lépésben a korral és a világgal HIRDESSEN LAPUNKBAN ■ Újvidék, Vojvoda Misic u. 1. tel./fax: 021/57-633 telefon: 021/57-505 Újvidék, 2003. február 1., szombat KÖZÉLETI NAPILAP LX. évf., 26. (19 441.) szám I Ára 15 Din Újvidék ünnepén , alért álltam sorban az egyik Futaki utcai piaci bódénál jó néhány évvel ezelőtt, amikor egy rövid beszélgetésnek voltam fültanúja. Egy idősebb férfi és vele nagyjából egykorú hölgy üdvözölték egymást, érdeklődtek a család hogyléte felől, s cseréltek néhány szót mindennapi gondjaikról. A hölgy magyarul beszélt, a bácsi szerbül válaszolt, s az ő szerbül megfogalmazott kérdéseire a hölgy ismét magyarul felelt. Aztán elbúcsúztak egymástól, s neveik említésekor döbbentem rá, hogy a hölgy, aki kitartóan magyarul beszélt, szerb volt, az udvariasságból szerbül beszélő bácsi viszont magyar. Igen, ilyen volt gyermekkorom Újvidékre, vagy mondjam talán úgy, „Noviszádja”. Amikor az Epres utcaiakkal fociztunk, magyarul beszéltünk, ha a Stratimirovic utcában játszottunk, ott szerb volt a „hivatalos” nyelv. Azt már sajnos csak meséből ismertem, hogy egy harmadik utcában meg zömmel németül beszéltek, s teljesen természetes volt, hogy mindenki ismerte mind a három nyelvet. Csak arra emlékszem, hogy édesanyámék, amikor nem akarták, hogy értsem miről beszélnek, németre fordították a szót, a piacokon temerini magyar kofák árulták a túrót meg a tojást, sokszoknyás tót asszonyok a pirospaprikát, mosorini szerbek a dinnyét, s a Nagytemplomban felváltva volt magyar és horvát mise. Azt is tudom, azóta némileg megváltoztak az arányok, az akkor talán hetvenezres kisváros háromszázezres nagyvárossá duzzadt, a régi csöndes utcákat zajos sugárutak, a kis földszintes házakat hivalkodó paloták váltották fel. De mint ahogy azért továbbra is ott hömpölyög a város alatt a vén Duna, a Strand továbbra is a legszebb talán egész Európában (ne gondoljunk most a Szabadság-híd roncsaira), s a másik oldalon ott uralja a tájat a Péterváradi vár, miközben a városban egyszerre szólal meg a Nagytemplom és az Almási templom harangja, s ahogy nyáron még mindig illatoznak a Butaki úti temető hatalmas hársfái, s ringanak a csónakok a telepi Kis-Dunán, úgy talán megmaradt azért valami a város régi szelleméből is. Bízok abban, és hiszem, hogy így van, mert a fiam szerb pajtásai, akikkel együtt kosarazik az Egységben, még mindig „kelémes karácsony”-t kívánnak, ha az ünnep táján meglátnak az utcán, sőt, a huszonévekkel ezelőtt Boszniából idetelepült kőművesünk sem mulaszt el egyetlen karácsonyt vagy húsvétot sem, hogy fel ne hívjon, amit aztán én két hétre rá viszonzok. S erre enged talán következtetni az is, hogy néhány éve ismét február 1-jét tartjuk a város ünnepének, azt a napot, amikor - immár kétszázötvenöt éve - 1748-ban Mária Terézia szabad királyi városi rangra emelte az addig Péterváradi Sáncként emlegetett mezővárost, és adományozta neki a „Neo-Planta, magyarul: Uj-Vidégh, németül pedig Neu-Satz nevet és címet”. S az ünnepre való tekintettel egy idézet Erdújhelyi Menyhért: Újvidék története című, csaknem 110 évvel ezelőtt íródott könyvéből: „Újvidék a Duna-Tisza virányos rónájának legmodernebb városa. E város mint a vidék kulturális és forgalmi középpontja keletkezett és pezsdült fel s így jövő fejlődésének garanciája is ez. Ami e városnak létoka volt, az fogja azt jövőre is nevelni, ezt adja elénk a múlt, ez biztosíték a jövőre. Újvidék, amióta e néven mint szab. kir. város szerepel, ezen elvek képviselője volt. Felkutattam a múltnak adatait, íme előmutatom Újvidék halhatatlan lelkét, ez éltette a múltban, ez fogja éltetni a jövőben: kultúra, ipar és kereskedelem.” KOLLÁRS István DÁVID Csilla