Magyar Szó, 2003. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-01 / 26. szám

FELHÍVÁS AZ USA TÁMOGATÁSÁRA IRAK ELLEN Rendkívüli EU-csúcsot hívnak össze? Az uniós elnökség továbbra is a közös álláspont kialakítása mellett Kosztasz Szimitisz görög kormányfő, az EU soros elnöki tisztét betöltő Görög­ország miniszterelnöke az ANA görög hírügynökségnek tegnap kijelentette: az Európai Unió elnöksége azon munkálko­dik, hogy az uniós országok közös állás­pontra jussanak Irak ügyében. Vélekedé­se szerint nem segíti elő a kérdés közös kezelését az, ahogyan az öt EU-tagállam és az érintett tagjelölt országok a közös cikk megjelentetését vállalták. Kosztasz Szimitisz egyébként egy másik nyilatkoza­tában kijelentette, hogy szükség esetén, ha létfontosságú döntéseket kell hozni, rendkívüli EU-csúcs összehívását sem zár­ja ki. Brüsszelben az EU-elnökséghez közel álló források tegnap bejelentették, hogy az elnökség tájékozódó kapcsolatfelvéte­leket kezdeményezett annak kiderítése érdekében, hogy érdemes lenne-e febru­ár közepére összehívni az EU-tagorszá­gok és a tagjelöltek külügyminisztereit az iraki válság megvitatására. Végleges dön­tés még nincs, de Jorgosz Papandreu gö­rög külügyminiszter már több kollégájá­val konzultált a kérdésben. A prágai látogatáson tartózkodó Pat Cox, az Európai Parlament elnöke teg­nap bírálta a kilenc vezető európai politi­kus állásfoglalását, amelyben az iraki vál­ság kapcsán az Egyesült Államok támoga­tására szólították fel Európát. Jobban örülnék annak, ha az európai politikusok többet törődnének a közös álláspont ke­resésével, mint azzal, hogy saját szakálluk­ra diplomáciai kezdeményezéseket tegye­nek - mondta Pat Cox. Folytatása a 2. oldalon MEGNYÍLT AZ RMDSZ KONGRESSZUSA „Mini-Máért” Szatmárnémetiben Szatmárnémetiben tegnap megkezd­te munkáját a Romániai Magyar De­mokrata Szövetség VII. kongresszu­sa. Az RMDSZ legmagasabb döntés­­hozatali fórumának tanácskozását Markó Béla, az RMDSZ elnöke nyi­totta meg. A hivatalos megnyitó után Medgyessy Péter magyar, majd Adri­an Nastase román miniszterelnök kö­szöntötte az RMDSZ kongresszusát. A Romániai Magyar Demokrata Szö­vetség európai módon európai gondola­tokat képvisel a magyarság érdekében, s a magyarság érdeke az, hogy az RMDSZ egy­séges legyen - jelentette ki Medgyessy üd­vözlő beszédében. - A határon túli közös­ségeknek és az anyaországnak együtt kell dolgoznia annak érdekében, hogy a ma­gyarság ott találja meg a boldogulását, ahol él. Abban hiszek, az a jó, ha minden­ki ott tud boldogulni, ahol az ő hazája van - mondta. - Külön köszönet illeti Adrian Nastasét, akinek személyében első alka­lommal van jelen Románia miniszterelnö­ke egy ilyen tanácskozáson. Az én jelenlé­tem természetes - fogalmazott Medgyessy. Kovács László magyar külügyminiszter a megnyitón kijelentette: a határon túli magyarok támogatása a mindenkori ma­gyar kormányok alkotmányos kötelessége, a magyar külpolitika prioritása, amely el­választhatatlan Magyarország euroatlanti integrációjától. Dávid Ibolya, az MDF elnöke köszön­tőjében a XXI. századi magyarság legfon­tosabb feladatának nevezte a XX. század­ban keletkezett sebek gyógyítását. A politi­kus megítélése szerint ennek egyik gyó­gyírja a kedvezménytörvény. Dávid Ibolya felszólította a jelenlévő két miniszterelnö­köt, hogy ne szalasszák el a történelmi al­kalmat, amikor „történelmi kérdésekre történelmi válaszok születhetnek a meg­békélés érdekében”. Felidézte 1918 de­cemberi Gyulafehérvárt, valamint Tria­nont, amiről a jelenlévők nem tehetnek, de arról megítélése szerint igen, hogy a XXI. században mit tudnak tenni e sebek begyógyítása érdekében. Ennek szellemé­ben indítványozta, hogy a 2002 decembe­rében elfogadottak alapján támogassák a státustörvényt. Medgyessy Péter szerint a magyar mi­niszterelnöknek nemcsak az anyaország­ban élő 10 millió magyar iránt van felelős­sége, hanem azok iránt a határon túl élő magyarok iránt is, akik a nemzet részét ké­pezik. Medgyessy Péter ezt tegnap mondta a sajtó képviselőinek, amikor Szatmárnéme­tiben távozott az RMDSZ VII. kongresszu­sának megnyitójáról. Folytatás a 3. oldalon ALKOTMÁNYOS ALAPOKMÁNY Pristina tiltakozik a BT-nél A kosovói kormány tiltakozó levelet intézett az ENSZ Biztonsági Tanácsához amiatt, hogy Kosovót is belefoglalták a Szerbia és Montenegró államközösség al­kotmányos alapokmányának szövegébe, amelyet elfogadott a szerb parlament. A kosovói kormány a nem­. - közi közösség­től követelte, hogy vesse el Szerbia ilyen lépését, mint „provokációt a térségbeli béke és a demokratikus folyamatok ellen” - közölték a pristinai médiumok. „Kosovo, képviselőházának határoza­tával összhangban, elvet minden olyan le­hetőséget, hogy együtt legyen Szerbiával. Kosovo az ENSZ fennhatósága alá tarto­zik, és mi a végleges státus intézményes alapjain dolgozunk a polgárok politikai akarata alapján” - közölte a kormány. A Beta híre szerint Goran Bogdanovic mi­niszter, a Visszatérés szerb koalíció tagja a kosovói kormány ilyen határozata ellen szavazott. Olvassa a mai Kilátóban! ■ A város ■ Tematikus összeállítás Újvidék szabad királyi városi rangra való emelése 255. évfordulója alkalmából • Lassú, de mégis van előrelépés A vajdasági magyar közösség helyzetéről, a kisebbségi jogok érvényesüléséről tartottak kerekasztal-értekezletet Óbecsén a Humanitárius Jogi Központ szervezésében A kisebbségi jogok védelme - magyarok Vajdaságban címmel szervezett Óbecsén egész napos kerekasztal-értekezletet a belgrá­di székhelyű Humanitárius Jogi Központ, a szövetségi és a tarto­mányi hatalom, a községi önkormányzatok, a bűnüldöző és igaz­ságszolgáltatási szervek, továbbá más intézmények, politikai és ci­vil szervezetek képviselőinek részvételével. Jelen voltak az USA, Nagy-Britannia és Magyarország belgrádi nagykövetségének kép­viselői is. Goran Mi­edének, a HJK képviselőjének a szervező, és Varga F. Józsefnek, a becsei községi képviselő-testület alelnökének a há­zigazda nevében mondott üdvözlő szavait követően dr. Korhecz Tamás tartományi kisebbségügyi titkár a témával kapcsolatos be­vezetőjében ecsetelte a milosevici korszakbeli állapotokat és an­nak súlyos következményeit. Ugyanakkor rámutatott azokra a kedvező változásokra, amelyek, ha nem is olyan gyorsan, mint ahogyan talán az érintettek elvárnák, de bekövetkeztek a nemze­ti közösségek jogainak érvényesítésében. Kiemelte több ide vo­natkozó törvény és egyezmény meghozatalának fontosságát, to­vábbá olyan előírások alkalmazását, amelyek nyomán például le­hetővé vált a személynevek eredeti helyesírás szerinti használata, a történelmi helységnevek használata. Jelentős előrelépés történt a közhatalmi szférában történő arányos részvállalás terén. Az egyetemeken és a főiskolákon több helyen visszaállították a ma­gyar nyelvű lektorátusokat, és lehetővé tették a magyar nyelvű fel­vételi vizsgát. Örvendetes módon 10 százalékkal növekedett a magyar nyelven továbbtanuló középiskolások száma. A magyar nyelv ismét jelen van a különféle állami közigazgatási okmányo­kon, pecséteken. Jelentősnek minősítette a magyarság hatalmi szerepvállalásá­ban való előrelépést. De rámutatott a negatívumokra is: a legú­jabb nacionalista és sovén megnyilvánulásokra, arra, hogy az új hatalom ígérete ellenére még mindig nem fordult szembe kellő eréllyel ezzel a jelenséggel; arra, hogy a magyarok gazdasági hely­zete tovább romlik, kimaradtak az eltelt tíz-egynéhány éves idő­szakban végbement tőkefelhalmozási folyamatokból. Külön hang­súlyozta, hogy egy demokratikus társadalom kialakításához szük­ség van arra, hogy egy nemzeti közösség a képzettség, a gazdasági erő és a jog szempontjából is a többségi nemzet szintjén legyen. ■ LAJBER György Folytatása a 4. oldalon vvw wno v ba n!co. y u NOVOSADSKA BANKA ELEKTRONIKUS BANKÜGYLETEK FIZETÉSFORGALMA Lépésben a korral és a világgal HIRDESSEN LAPUNKBAN ■ Újvidék, Vojvoda Misic u. 1. tel./fax: 021/57-633 telefon: 021/57-505 Újvidék, 2003. február 1., szombat KÖZÉLETI NAPILAP LX. évf., 26. (19 441.) szám I Ára 15 Din Újvidék ünnepén , alért álltam sorban az egyik Futaki utcai piaci bódénál jó néhány évvel ezelőtt, amikor egy rövid beszélgetésnek voltam fültanúja. Egy idősebb férfi és vele nagyjából egykorú hölgy üdvözölték egymást, érdeklődtek a család hogyléte felől, s cseréltek néhány szót mindennapi gondjaikról. A hölgy magyarul beszélt, a bácsi szerbül válaszolt, s az ő szerbül megfogalmazott kérdé­seire a hölgy ismét magyarul felelt. Aztán elbúcsúztak egymástól, s neveik emlí­tésekor döbbentem rá, hogy a hölgy, aki kitartóan magyarul beszélt, szerb volt, az udvariasságból szerbül beszélő bácsi viszont­­ magyar. Igen, ilyen volt gyermekkorom Újvidékre, vagy mondjam talán úgy, „Novi­­szádja”. Amikor az Epres utcaiakkal fociztunk, magyarul beszéltünk, ha a Strati­­mirovic utcában játszottunk, ott szerb volt a „hivatalos” nyelv. Azt már sajnos csak meséből ismertem, hogy egy harmadik utcában meg zömmel németül beszéltek, s teljesen természetes volt, hogy mindenki ismerte mind a három nyelvet. Csak arra emlékszem, hogy édesanyámék, amikor nem akarták, hogy értsem miről be­szélnek, németre fordították a szót, a piacokon temerini magyar kofák árulták a túrót meg a tojást, sokszoknyás tót asszonyok a pirospaprikát, mosorini szerbek a dinnyét, s a Nagytemplomban felváltva volt magyar és horvát mise. Azt is tudom, azóta némileg megváltoztak az arányok, az akkor talán hetven­­ezres kisváros háromszázezres nagyvárossá duzzadt, a régi csöndes utcákat zajos sugárutak, a kis földszintes házakat hivalkodó paloták váltották fel. De mint ahogy azért továbbra is ott hömpölyög a város alatt a vén Duna, a Strand tovább­ra is a legszebb talán egész Európában (ne gondoljunk most a Szabadság-híd roncsaira), s a másik oldalon ott uralja a tájat a Péterváradi vár, miközben a vá­rosban egyszerre szólal meg a Nagytemplom és az Almási templom harangja, s ahogy nyáron még mindig illatoznak a Butaki úti temető hatalmas hársfái, s rin­­ganak a csónakok a telepi Kis-Dunán, úgy talán megmaradt azért valami a város régi szelleméből is. Bízok abban, és hiszem, hogy így van, mert a fiam szerb paj­tásai, akikkel együtt kosarazik az Egységben, még mindig „kelémes karácsony”-t kívánnak, ha az ünnep táján meglátnak az utcán, sőt, a huszonévekkel ezelőtt Boszniából idetelepült kőművesünk sem mulaszt el egyetlen karácsonyt vagy húsvétot sem, hogy fel ne hívjon, amit aztán én két hétre rá viszonzok. S erre en­ged talán következtetni az is, hogy néhány éve ismét február 1-jét tartjuk a város ünnepének, azt a napot, amikor - immár kétszázötvenöt éve - 1748-ban Mária Terézia szabad királyi városi rangra emelte az addig Péterváradi Sáncként emle­getett mezővárost, és adományozta neki a „Neo-Planta, magyarul: Uj-Vidégh, né­metül pedig Neu-Satz nevet és címet”. S az ünnepre való tekintettel egy idézet Erdújhelyi Menyhért: Újvidék törté­nete című, csaknem 110 évvel ezelőtt íródott könyvéből: „Újvidék a Duna-Tisza virányos rónájának legmodernebb városa. E város mint a vidék kulturális és forgalmi középpontja keletkezett és pezsdült fel s így jövő fejlődésének garanciája is ez. A­mi e városnak létoka volt, az fogja azt jövő­re is nevelni, ezt adja elénk a múlt, ez biztosíték a jövőre. Újvidék, amióta e né­ven mint szab. kir. város szerepel, ezen elvek képviselője volt. Felkutattam a múltnak adatait, íme előmutatom Újvidék halhatatlan lelkét, ez éltette a múlt­ban, ez fogja éltetni a jövőben: kultúra, ipar és kereskedelem.”­ ­ KOLLÁRS István DÁVID Csilla

Next