Magyar Szó, 2003. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-15 / 38. szám
2003. február 15., szombat ■ A hét szentje ■ Damiani Szent Péter Ünnepe: február 21. A hatalmasra duzzadó vallási mozgalom, amely Clunyből és a szerzetességből indult ki, hamarosan áthatotta a keresztény Nyugat életvitelének egészét. Ismét általánossá vált a szigorúság, legfőképpen Damiani Péter remete munkásságának köszönhetően, aki a vallásos élet szigorú megújítója lett a szerzetesi közösségektől kezdve az egyetemes egyház legfelsőbb szintjéig. Számos levelet, prédikációt és költeményt hagyott az utókorra. Oly nagy tekintélynek örvendett, hogy uralkodók, egyházfők, kolostorok versengtek érte, hogy lángszavával és tanácsaival támogassa a vallási élet megújításán való fáradozásukat. Péter egész élete ellentmondásosnak tűnő módon megoszlott a magány keresése és az egyház nagy gondjainak megoldásában való tevékeny részvétel között. Bár korának egyik legtudósabb embere, a bíborosok testületének feje, pápák és császárok irányítója, egyetlen vágya a fonte-avellanai magány volt, hol öreg testben is fiatal lélekkel végezte ifjúkorának áhítatos és önmegtagadási gyakorlatait, és pihenésképpen a szerzetszabály előírása szerint fakanalakat faragott. Etchegaray bíboros békeküldetésben Az egész világ, még a liberális és ateista sajtóorgánumok is felfigyeltek a hírre, miszerint Roger Etchegaray bíboros a pápa követeként Irakba utazott, hogy végső erőfeszítéseket tegyen a háború elkerülése érdekében. „Olyan küldetés ez, amelynek rendkívül korlátozottak a lehetőségei, de semmi sem lehetetlen annak, aki Istenben bízik” - nyilatkozta Etchegaray bíboros, közvetlenül indulása előtt a római nemzetközi repülőtéren. „Egy háború minden szempontból katasztrófát jelentene” - tette hozzá. Az iraki nép, és az egész világ egyensúlya érdekében II. János Pál pápa személyes megbízásából békeküldetést teljesítő 80 éves főpásztor „aggódónak, de nem reményvesztettnek” mondta magát. A bíboros, aki 1984 és 1998 között a Iustitia et Pax Pápai Tanácsának volt elnöke, s ilyen minőségben a világ számos pontján különböző válsággócok megoldásában játszott kulcsszerepet, ez alkalommal Párizsban szállt át egy, Ammán felé tartó repülőgépre, ahonnan a sivatagon át személygépkocsival folytatja útját Bagdad felé. A főpásztor legutóbbi alkalommal az elmúlt év áprilisában járt a térségben, amikor a betlehemi Születés-bazilika elfoglalása és ostroma körül kialakult konfliktus megoldásában járt közben. Etchegaray bíboros békeközvetítő küldetésére nagy várakozással tekintenek világszerte a hívő és nem hívő békeszerető emberek. (VR/MK) ■ Egyperces elmélkedés a Sohasem felejtem el azt, amikor egy otthonba látogattam. Öreg szülők laktak ott, akiket fiaik és leányaik egyszerűen bedugtak egy intézetbe, és talán meg is feledkeztek róluk. Elmentem és láttam, hogy mindenük megvan, de folytonosan az ajtót lesik, és egyetlenegynek sem láttam mosolyt az arcán. Megkérdeztem ennek okát a nővértől, mert hozzászoktam, hogy a mi ápoltjaink mosolyognak, még a haldoklók is. A nővér így felelt: így van ez majdnem mindennap. Várják, remélik, hogy a fiuk, a lányuk eljön látogatóba. Fáj nekik, hogy elfelejtették őket. ■ KALKUTTAI Teréz anya ton fel Minden kornak megvan a maga leprája Évközi 6. vasárnap Ellentmondásos gyógyítási történettel állunk szembe Márk evangéliumának első fejezetében, és ráadásul nem tudjuk, hogy mikor és hol történt. A leginkább ellentmondásos, hogy Jézus meggyógyítja a leprást, hallgatást parancsol neki, mégis elküldi a paphoz. Ez az ellentmondás számos állásfoglalásra késztette a szövegmagyarázókat. Van, aki a gyógyulást nem tartja azonnal megvalósult dolognak. Akad, aki próbatételnek tartja a paphoz küldést. A megoldás az lehet, hogy Jézus azt tiltotta, hogy az ő közreműködéséről beszéljen a meggyógyult. A lepra a Biblia szerint a legszörnyűbb betegség volt, amely érhette az embert. Részletesen olvashatunk róla a Leviták könyvének 13. fejezetében. A Szentírás gyakorlatilag minden bőrbetegséget leprának nevez. Ha valaki mégis kigyógyult a leprából, azt a halott feltámasztáshoz hasonlították. A betegség gyötrelme mellett a társadalmi izoláció is sújtotta a beteget, akinek önellátónak kellett lenni, nem léphetett Jeruzsálem óvárosába és a közösségeken kívül kellett élnie. Letakart szakállal, kibontott hajjal járt, és már messziről kellett kiabálnia, hogy leprás. Qumránba például be se léphetett egy ilyen beteg. Jézus gesztusa, hogy megérinti őt, a gyógyítást szolgálja, de nem veszélytelen. Az Ószövetségben két lepragyógyító elbeszélés van: a Számok könyvében, a 12. fejezet 14-16. versében, amikor Mózes hét nap után meggyógyítja Mirjámot. Az ismertebb történet viszont a szíriai Námán meggyógyítása, melyet Elizeus végzett. Erről a Királyok második könyvének 5. fejezetében, a 8-14. versében olvashatunk. E gyógyítás célja, hogy bebizonyítsa, van még próféta Izraelben. Elképzelhető, hogy ennek a gyógyításnak is ilyen igazoló jellege van. Jézus haragja a hallgatási parancs hatékonyságát szolgálja. A leprásnak egyébként magától is tudnia kellett, hogy ilyen módon igazolhatja, teheti hivatalossá a gyógyulását. Az, hogy Jézus valószínűleg erre azért figyelmezteti, mert a gyógyítás idejében még állt a templom, de a zsidó vallási intézmények nem működtek hibátlanul. Minden kornak megvan a maga leprája. Előbb a rákbetegség volt az, újabban pedig a szerzett immunbetegség. Akik ilyenbe esnek, megtapasztalják a társadalom kiközösítését. Az emberek félnek a fertőző betegektől, féltik saját egészségüket. Kissé egészségmániában szenvedő korunkban a beteg embert nem csak száműzik a kórházba, hanem sok esetben teljes elzártságra ítélik. A betegség az emberi léleknek is nagy próbatétele: a lázadástól a keserűségig, a vádaskodástól a megnyugvásig rengeteg fázison megy keresztül a beteg. Csak a beteg ember tudja igazán értékelni az egészséget. Hérakleitosz mondta: „a betegség teszi az egészséget édessé és jóvá.” Aki nem élt át betegséget, általában nem tud azonosulni a betegek lelki állapotával. De sok függ attól, hogy mi van az ember lelkében. A hívő ember a betegség fájdalmát fel tudja ajánlani másért, a hitetlen erős vádaskodásba kezd. A betegség legtöbb esetben megmutatja, hogy mi van az emberi lélek mélyén. Manapság világszerte a gyógyítóipar működik a kórházakban. Sajnos, sok esetben a betegnek nemcsak fizikai fájdalmakat kell elviselnie, hanem azt is, hogy képtelen önmaga ellátására, ezért mások könyörületére, segítségére szorul. A betegekkel rendszeresen foglalkozó ápolók és orvosok egy része megkeményedik, hogy dolgozni tudjon, kevés együttérzést mutat a beteggel. Van olyan is, aki kihasználja a beteg elesettségét és befolyásolhatóságát. Minden betegnek fel kellene írni a homlokára „Hodiae mihi eras tibi!” ami azt jelenti „ma nekem, holnap neked” kell elszenvedni ezt az állapotot. Ha most könyörületes vagy egy beteggel, talán te is találsz valakit, aki gyengeségedben és elesettségedben megkönyörül rajtad-BENYIK György Segítségért könyörögni? Nemrégiben kaptam egy levelet egy ismeretlen asszonytól. Szó szerint ez áll benne: „A férjemmel már évek óta nem értjük meg valami jól egymást. Ő sokat kocsmázik, vasárnap alig látom, mert olyankor meg a barátaival kirándul. Velem ritkán beszél, ha kérdezek tőle valamit, gyakran válaszra sem méltat. Súlyos betegségen estem át, és az orvos azt mondja, hogy nem szabad nehezet emelnem vagy vinnem. Most mit tegyek? Kis kert van a házunk körül, abban mindig akad munka, nehéz is. A férjem megszokta, hogy én csinálok mindent, a kertészethez pedig úgysem ért. De nem szeretnék könyörögni neki, hogy segítsen. Inkább megkockáztatom, hogy kiújuljon a betegségem. Talán örülne is neki, ha megszabadulna tőlem.” Mit tanácsoljon az ember egy ilyen aszszonynak? Képesek-e a szokásos szavak áthatolni az ellenségességből, rezignáltságból és önfejűségből szőtt páncélon, amely a házastársak között kialakult? Talán Jeremias Gotthelf tanácsa segíthet valamelyest a helyzeten: „Az emberek azért vannak, hogy segítsenek egymáson, és ha valakinek szüksége van a másik segítségére valami jóban, akkor meg is kell erre kérnie. Ez világszerte szokás, és távolról sem jelent koldulást.” Ebben a mondásban szépen megfogalmazódik, hogy a mindennapi életben egymás segítségére vagyunk utalva. Az is benne van, hogy az ember nem vét, hanem inkább kötelességet teljesít, ha kéri ezt a segítséget. Azt fogom tanácsolni az asszonynak, hogy írja fel Jeremias Gotthelf tanácsát, és naponta gondolkozzon el rajta. Megtörténhet, hogy észreveszi, milyen magas az akadály, amelyet felépített maga és a férje közé. Ha elfogadjuk is, hogy valóban megvannak a maga hibái, és nem éppen a legpéldásabb férj, nyitva marad a kérdés, hogy miért van szívesebben házon kívül, miért nem érzi magát már régóta jól vasárnap odahaza. Az asszony, aki képtelen megkérni a férjét, hogy segítsen ezt vagy azt, valószínűleg már a házasságuk elején elmulasztotta, hogy jó szót, elismerő szót mondjon neki, és nem engedte, hogy részt vegyen mindenben, ami a családban történik. Nem minden férfi erőlteti a házimunkát, de téves az a felfogás, hogy nem segítene szívesen, ha kedvesen megkérik, ha úgy érzi, hogy a közös munkának a házban van értelme, és növeli a bizalmat, a meghittséget. Amikor az ember megöregszik, természetesen eszébe sem jut már, hogy segítsen ott, ahol oly sokáig megvoltak nélküle. Vagy sosem volt jó az, amit elvégzett. ■ Reinhard ABELN / vallas@magyar szo.co.yu VALLÁSI ROVAT 7 A csókai Pax Romana havi összejövetelét a helybeli Szentháromság-templom melletti hittanteremben tartja meg február utolsó péntekén 18 órai kezdettel. Megjelent a 2003-as Pápai Évkönyv. A piros vászonkötésű, a szentatya aranyozott pápai címerével díszes vaskos kötet átfogó és évente kiegészített képet ad a Szentszékről, annak dikasztériumairól, a bíborosi testületről, a katolikus egyházmegyékről, a diplomáciai képviseletekről, a szerzetesrendekről. Az évkönyv ezernyi adata közül megtudhatjuk, hogy a Szentszékkel jelenleg 175 ország tart fenn diplomáciai kapcsolatot, hogy 10 új püspöki székhelyet létesítettek és 158 új püspököt szenteltek 2002-ben. Világviszonylatban a katolikus hívek száma egymilliárd 61 ezerre tehető. A lelkipásztori munkában elkötelezett 4649 püspök, 405 ezer pap, 29 ezer 400 állandó diakónus, közel 55 ezer nem pap szerzetes, több mint 792 ezer szerzetesnő, 139 ezer laikus misszionárius és kétmillió 800 ezer katekéta. A papok száma a 2001-es évhez képest 111- gyel csökkent. ■ Az idei mekkai zarándoklatra a iraki válság nyomta rá a bélyegét. A mohamedánok milliói számára egy amerikai bombázás minden muzulmán, illetve az egész iszlám vallású arab világ elleni támadásnak minősülne, és nem feltétlenül egy tömegpusztító fegyvereket birtokló hatalom elleni háborúnak. Ez a krízis csak fokozódott Mekkában, ahol egy, a világ minden részéről összesereglett nemzetközi muzulmán közösség él együtt. Az iszlám vallás bölcsője évente kétmillió zarándokot fogad. A hagyományos zarándoklat során nagyon sok imádság szállt ezekben a napokban az ég felé a békéért, de az Amerika-ellenes jelszavak sem hiányoztak. Zentagunaras várja a fiatalokat Ebben az évben is megszervezzük Zentagunarason (Novo Orahovo) a szokásos ifjúsági lelkinapot április 26-án. A rózsafüzér évében témánk a szentolvasóval kapcsolatos. A lelki napra dolgozatokat-elmélkedéseket is várunk az alábbi témákra: 1. Találkozásom a rózsafüzérrel (lelki élményem) 2. A rózsafüzér titkainak elemzése (életemre vonatkoztatva) 3. Keresd ki a Szentírásból a rózsafüzér titkait 4. A rózsafüzér imádkozásával kapcsolatos szabad téma Beküldési határidő: április 6. Cím: Rimokatolicki zupni ured, 24352 Tomjos, JNA 9. vagy Rimokatolicki zupni ured, 24300 Backa Topola, Jadranska 1. Munkáitokat lelkipásztoraikon keresztül is elküldhetitek. A beérkezett pályamunkákat az Agapé kiadványaival jutalmazzuk. A lelkinapra szeretettel várunk minden 14 évtől idősebb, jóakaratú fiatalt, valamint a lelkipásztorokat, hitoktatókat és szerzetesnővéreket. ■ GYETVAI Imre esperes plébános A vallási rovatot az Agapé Kiadó megbízásából Szabó Judit szerkeszti