Magyar Szó, 2003. november (60. évfolyam, 259-283. szám)

2003-11-22 / 277. szám

•• / 10 KÖZELKÉP kozelkep@magyar­szo .co.yu 2003. november 22., 23., szombat-vasárnap Ki kivel, hogyan és mikor? M­iután az SZDE Elnöksége kedd esti ülésén bejelentette, hogy a koalíció többé nem lé­tezik, a vezető pártok Szerbiában nyomban töprengeni kezdtek, vajon miként, hogyan, egyedül vagy egyesül­ve másokkal induljanak-e a december 28-ára meghirdetett előrehozott parla­menti választáson. Mindez találgatások, tippelések áradatát indította el, keres­gélni kezdték a kisebb pártok a megol­dást, vajon mi lenne számukra a leg­megfelelőbb, melyik hasonló párttal kellene szövetségre lépniük. A nagyobb pártok önálló szereplést helyeztek kilá­tásba, de azért többen nyitva hagyták a lehetőséget arra, hogy választás előtti vagy technikai koalíciók jöhessenek lét­re. A sikertelen elnökválasztás után győz­tesnek érzik magukat a radikálisok, így ők sietve kijelentették, hogy mivel az SZKP az ország legerősebb pártja, ne­kik senki másra sincs szükségük, úgy hogy egyedül fognak részt venni a meg­mérettetésben. Hasonló állásponton van a Vojislav Kostunica vezette Szerbia Demokrata Párt is, amelyik egyébként arról ismert, hogy nemigen tud mások­kal kiegyezni, így biztos a legmegfele­lőbb, ha egyedül indul. Viszont annak már előre a tudatában vannak, hogy el­söprő győzelmet nem tudnak aratni, így több mint egy hónappal a választá­sok megtartása előtt keresik a módot rá, hogy a választások után kivel alakít­hatnának közösen koalíciós kormányt. Ez arra enged következtetni, hogy meg­lehetősen bíznak a győzelemben. Legalább ennyire magabiztos a G17 Plusz is, amely az egyik legfiatalabb pártnak számít, hiszen egy évvel ezelőtt alakult, három évvel ezelőtt mint civil szervezet az SZDE berkein belül került az országot kormányzók közé. Azóta a Labus-Dinkic páros az önállóság híve lett, s most azt hangoztatják, hogy egye­dül, csakis egyedül indulnak a választá­son. Egyetlen párttal tesznek kivételt, a Slobodan Orlic vezette Szociáldemok­rata Párttal, mert valami módon mégis­csak meg kell hálálniuk Orlicéknak, hogy kieszközölték az előrehozott par­lamenti választásokat, és az ő érdemük a köztársasági parlament feloszlatása is. A G17 Plusz szintén biztos győzelem­ben, de a választások utáni koalíció le­hetőségét ők is fontolgatják. A Szerbiai Szocialista Párt is az önál­ló megmérettetés híve, bízva abban, hogy a 2000-es csúfos vereség után az idén nagyobb sikert érnek el. Az önálló megmérettetés híve a néhány napja be­jegyzett párt, az Ellenállás is, amely nagy reményeket táplál, hiszen 250 je­löltet indít a választáson. Soraik bővíté­sét nem zárják ki, az az elvük, hogy együttműködnek valamennyi párttal, amelyeknek szívügye a stabil, fejlődő és demokratikus Szerbia. A legnagyobb koalíciós tapasztalat­tal rendelkező Vuk Draskovic, a Szerbi­ai Megújhodási Mozgalom elnöke vál­tig hangoztatta mindeddig, hogy ő bi­zony többé soha senkivel nem fog tár­sulni, mégis kivételt tett régi harcostár­sával, Velja Ilic­tyel, s szövetségre lépett az Új Szerbiával. Ugyanakkor szerző­désben kizárták azt a lehetőséget, hogy mások is csatlakozzanak hozzájuk. Job­bára ezek azok a pártok, amelyek önál­lóan kívánnak megmérettetni a válasz­táson. A legnagyobb meglepetés mégis a Demokrata Párt. Zoran Zivkovic, a párt elnökhelyettese kijelentette, hogy márpedig demokratái egyedül vállalják a versenyt, nem kívánnak senkivel sem koalícióba lépni, legfeljebb mások csat­lakozhatnak hozzájuk, de ennek az ára a pártba való beolvadás. Siettek beje­lenő azt is, hogy a Dragoljub Micunovic vezette Demokratikus Centrum egyesül a Demokrata Párttal, s valószínűleg ha­sonló elhatározásra jut majd a Goran Svilanovic irányította Szerbiai Polgári Szövetség is, bizonyos feltételek mel­lett. Mindenesetre Svilanovic nem sze­retné Cedomir Jovanovicot, a párt alel­­nökét ott látni a demokraták soraiban. Nem sok idejük maradt a döntés fon­tolgatására, mert valamennyi pártban úgy határoztak, hogy ezen a hétvégén végső állásfoglalásra helyezkednek. Az SZDE-hez tartozó kisebb pártok, mint a Szociáldemokrata Unió (Zarko Korac) és a Demokratikus Alternatíva (Neboj­­sa Covic) is töprengenek, kivel társulja­nak, legszívesebben mégis a demokra­tákhoz simulnának, de elriasztja őket a demokraták beolvasztási elszántsága. Többen úgy érzik, hogy cserben­hagyták őket a demokraták. Egyrészt azért, mert a választáson való önálló részvételt választották, másrészt, mert nem eszközölték ki az új választási tör­vény meghozatalát, így maradt a rész­arányos választási rendszer és a parla­mentbe való bejutáshoz szükséges öt­­százalékos küszöb. Az új törvényben a küszöb kétszázalékos, ami a kisebb pár­toknak - közöttük a nemzeti közössé­gek pártjainak is - megteremti a lehe­tőséget a parlamentbe való könnyebb bejutáshoz. Mivel az új törvényt nem hozták meg, a legrosszabb helyzetbe éppen a kisebbségek kerültek. A vajdasági magyar pártok nyom­ban orvosolni kezdték a kérdést, szer­dán egyeztető tárgyalást tartottak, ame­lyen az öt magyar párt elnöke fontol­gatta, hogy a kisebbségi pártoknak együtt kellene indulniuk a választáson. Előfordulhat, hogy a vajdasági magyar pártok egységesen lépnek majd fel, s az is megtörténhet, hogy a regionális pár­tokkal alkotnak egy tömböt. Nem ki­zárt, hogy valamennyi kisebbségi párt­tal lépnek koalícióra, esetleg kedvező feltétel esetén valamelyik nagyobb párt­tal, például a Demokrata Párttal együtt vállalják a megmérettetést. Megtörtén­het ugyanakkor, hogy bojkottálják a vá­lasztást. Ez utóbbi azért lenne indokolt, mert a hatalomtartók nem voltak képe­sek elfogadni az új választási törvényt és megváltoztatni a parlamentbe való be­jutás küszöbének százalékát. Maga Ra­sim Ljajic, az ország kisebbségügyi mi­nisztere határozottan tiltakozott a ki­sebbségi pártokat diszkrimináló tör­vény alkalmazása ellen, s azért is, mert ily módon a politikai élet etnikai ala­pon történő polarizálódását idézik elő. Ő is azt szorgalmazza, hogy miután nem sikerült megállapodnia az SZDE egyes pártjaival, így legjobb lenne, ha megalakítanák a kisebbségi pártok tömbjét. Egyelőre ilyen a szerbiai poli­tikai pártok koalíciós térképe, amely már hétfőre teljesen megváltozhat. ■ VARJÚ Márta A megújuló élet szimbóluma, a fő­nixmadár jutott eszünkbe önkén­telenül a minap, amikor a kora esti órákban Nyékincán befordultunk az egykori református parókia udvarába. A hatalmas körtefán a maradék téli körte csüngött. Még várnak egy kicsit a leszedé­sével, mert egészen más az íze, ha a késő őszi sugarak sárgítják meg, de a javát már betakarították, mondják barátságosan vendéglátóink, miközben a frissen felújí­tott és bemeszelt terembe invitálnak ben­nünket. Egy­ évvel ezelőtt, amikor 40 év után ismét megalakult itt a végeken, eb­ben a szerémségi kis faluban a Petőfi Sán­dor Magyar Művelődési Egyesület, még nem tudták, hol is lesz majd az otthonuk. Kezdetben merésznek tűnt az ötlet, de, mint látjuk, nem megvalósíthatatlannak. Az elárvult, lepusztult állapotban levő re­formátus templom így „szegődhetett” a bérleti szerződés alapján - fél évszázadra - a kultúra szolgálatába. Küldetés is, misz­­szió is - mondták többen is az alkalmi ün­nepségen. Megmozdult érte a falu ma­gyarságának apraja és nagyja, de segítet­tek a horvátok, a szerbek is, a vegyes há­zasságban élők közül is nagyon sokan be­kapcsolódtak a művelődési egyesület munkájába. Három hónappal ezelőtt, miután lebonyolították a jogi formaságo­kat, szervezetten fogtak hozzá a legfonto­sabb külső munkák elvégzéséhez, a tető megjavításához. A templombelső, a mai nagyterem okozta a legtöbb „fejfájást”. A beszakadt, megroggyant mennyezetet egy tartóoszloppal tudták csak megerősí­teni. A lelkes gárda minden problémára talált megoldást. S most már jöhetnek a hosszú téli esték: van már hol összejönni, van már hol szórakozni - mondják. A te­levízió nem pótolhatja a bálák hangulatát - mert erre is van igény. Már a születésna­pi ünnepségre is nagyon sokan eljöttek volna Szerémség több településéről, ahol még élnek magyarok, de nem tudtak mindenkit fogadni. A Szerémségben a nyékvncai mellett megalakult öt művelő­dési egyesületből: Maradékról, Dobradó­­ból, Latrincáról, Rumáról és Mitrovicáról is sokan jelentkeztek, de csak a küldöttsé­gek jöhettek el. A javítások kezdetén még nem hitték, hogy kicsi lesz majd a nagyte­rem... Az összefogás visszhangja ez - mondta Hegedűs János, a nyékvncai Pe­tőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület elnöke. Bár bátorító, kisugárzó erőként hatna Herkóckára, a szomszédos falura is! Nyékincán az összetartás és az akarat a megmaradásért jellemezte a tevékenysé­güket az elmúlt évben. Soraikban leg­több a magyar, de vannak szerb és horvát tagjaik is. Minden tekintetben gazdag és tartalmas év van mögöttük. A munka mellett kirándulásokon, táborozásokon voltak a gyerekek, a fiatalok. Felléptek a II. Dél-bácskai és Szerémségi Műkedvelők Regionális Találkozóján. Jártak Budapes­ten, Szegeden, Ópusztaszeren és Palicson, a Szent István-rendezvényen. Szorosan együttműködnek az újvidéki Módszertani Központtal, a Petőfi Sándor MME-vel és a CMH-irodával. Hegedűs János elnök kü­lön megköszönte az önzetlen segítséget Galambos Lászlónak, Novkovic Erzsébet­nek és Béres Károlynak, valamint a tóth­­falusiak és az óbecseiek támogatását, akiktől több ízben könyvadományokat kaptak. Mint hallottuk, a társalgó kereté­ben hamarosan megnyílik a könyvtár is. A 100 éves templom, a parókia felújí­tását nem tudták volna megkezdeni a Tartományi Oktatási és Művelődési Tit­kárság és a magyarországi Apáczai Alapít­vány támogatása nélkül. Jövőre szeretnék az épületet kívülről is rendbehozni, beve­zetni a vizet és a gázfűtést. Ismét pályázni fognak, de most már más pozícióból - mondja Csincsák Zorán alelnök. Megmű­velték, búzával bevetették az egyház ki­lenc hold földjét, amit eddig a szövetke­zet jogtalanul használt, s most, hogy visszaadta, ezt is az egyesület bérli. A föld jövedelmét is az épület javítására fordít­ják. Ezt mutatják fel majd saját hozzájáru­lásukként a pályázatok során. A születésnapi ünnepség fénypontja Petőfi Sándor mellszobrának a leleplezé­se volt. A mellszobrot Bálind István fiatal rumai szobrász, a Belgrádi Egyetem Ipar­­művészeti Karának ötödéves hallgatója adományozta az egyesületnek. Mint mond­ta, ha csak teheti, részt vesz a Hunyadi Já­nos MME munkájában Rumán. Szereti a kultúrát, a néphagyományt, a szobrásza­­tot. Az utóbbit másképpen, de ez termé­szetes. A Petőfi-mellszobrot Galambos László, az újvidéki CMH-iroda vezetője leplezte le, s a következőket mondta: „Csodálatos nap csodálatos éjszakáján ünnepeljük együtt a PIMME első szüle­tésnapját. Nem volt könnyű az elmúlt, küzdelemmel teli és mégis szép esztendő. Az identitástudat keresése, erősítése, ápolása ötvöződött minden lépésünkben. A közösséghez tartozásunk pillanatnyilag erősebbnek látszik, és megállította ezt a kis közösséget a kihalás útján. Eredmé­nyét láthatjuk, megmozdult érte a nyé­kincai magyarság. Köszöntöm az egyéves, szépen fejlődő ‘gyermeket’, s remélem, hogy gyors növekedése folytatódni fog a nagykorúságig és azon túl.” Húsz esztendővel ezelőtt járt először Nyékincán Béres Károly református lel­kész: „Egy református küldöttséggel a templomunkat néztük meg, s töpreng­tünk: mi is legyen a sorsa az elárvult paró­kiának? Gondoltunk az elajándékozásra, az értékesítésre is. Felkerestük az itt élő gondnokunkat, Novák Géza bácsit, mert nem igen volt érdeklődés az istentisztele­tek iránt. Most már jó, hogy az elgondo­lásból nem lett semmi. Habár lassan-las­­san mégis az enyészet lett úrrá az épüle­ten. Még három hónappal ezelőtt is na­gyon romos állapotban volt, pedig akkor már javában takarítottak a helybeliek a portán. Aki ma este először van itt, sejtel­me sincs arról, hogyan festett az épület még a nyáron: a mennyezet beszakadva, most pedig belülről minden megjavítva. Tornyos kultúrház Első születésnapi ünnepség Nyékincán, a Petőfi Sándor MME-ben Két hét alatt készítette el Bálind István fiatal római szobrász Petőfi mellszobrát Jövőre kívülről is tatarozni szeretnék a református parókiát, a PIMME otthonát, a kultúra házát Nyékincán A dalokat és a táncokat Al­i Ella tanította be Régi tárgyak, régi szép emlékek. Balaska Novák Juliska a tájmúzeum egyik sarkában

Next