Magyar Szó, 2004. március (61. évfolyam, 49-75. szám)
2004-03-12 / 59. szám
"__ ' 10 KÖZELKÉP kozelkep@magyarszo .co.yuMKKUfi6 A PIK Becej Poljoprivreda Rt. vagy népszerűbben az Óbecsei Agráripari Kombinát még mindig a község, hovatovább a dél-bácskai régió egyik legerősebb és talán a legszebb jövőt is ígérő vállalata. Ebben a nagy cégben jelenleg is 2500-an keresik a kenyerüket. A kombinátnak több ezer hektár saját tulajdonú földje van, és összesen 14,5 hektár olyan termőföldön gazdálkodik, amelyből több mint 5000-en még az öntözőrendszer is ki van építve. Üvegházakban, fóliasátrakban zöldségfélét termesztenek, nagy kiterjedésű gyümölcsössel rendelkeznek, jól kialakított és meghonosított vetőmagtermesztéssel is foglalkoznak. Az elsődleges növénytermesztésre alapozó jószágtenyészete, elsősorban fejőstehéntelepe, sertéshizlaldája, továbbá halgazdasága és méntelepe is van. Saját takarmánykeverővel rendelkezik, vetőmagállomása messzemenően kiveszi részét a tartomány és a szélesebb régió vetőmagellátásában, de exportál is. Konzervgyárának ugyancsak jelentős meleg és hideg tartósítású termelési vonala van, emellett szörpelőállító részleggel is rendelkezik. Innen nemcsak a hazai piacra, hanem majdnem olyan intenzitással külföldre is irányulnak a termékek. A mai körülmények között még mindig jelentős gazdasági erőt képez, így aztán érthető, hogy mindaz, amit az óbecsei kombinátban vagy körülötte történik, hatványozottan foglalkoztatja a közvéleményt, és különösen érdekli az, hogy mi lesz a kombinát további sorsa. Atomjaira bomlik-e a privatizációs folyamatban, mint ahogyan ilyesmi már tíz évvel ezelőtt elindult, amikor az akkori nehézségek miatt több ipari feldolgozóüzem kivált, így a Zivinopromet vágóhíd, a malomipari vállalat, a sörgyár és a Becejka takarmánykeverő. Ezek közül azóta a vágóhíd csődeljárás alatt van, a malomipar a városi pékséggel ugyancsak súlyos problémákkal küszködik, problémától nem mentes, de azért még állja a sarat a takarmánykeverő, és privatizációs folyamat előtt áll a sörgyár. Ami egyben maradt, a PIK Becej Poljoprivreda Rt., azt az 1997-es törvény alapján kezdték átalakítani, s a társadalmi tőke egy részét (60 százalékot) a kisrészvényesek kapták. Ily módon 4500 jelenlegi és volt dolgozó, valamint más polgár jutott részvényhez. A kombinát gazdálkodása az elmúlt néhány évben igencsak váltakozó volt. Egyszer ugyan sikerült nyereséget osztani a részvényeseknek, de aztán a körülmények rossz alakulása miatt ilyesmire nem kerülhetett sor. Egyrészt azért, mert a közgyűlés inkább a beruházást választotta, de sajnos a termelési eredmények sem tették ezt lehetővé. Tavaly például a nagy szárazság miatt az öntözés ellenére 380 milliós kár keletkezett, így a kombinát zárszámadásában nyereség helyett kénytelenek voltak 265 milliós veszteséget kimutatni. A korábbi évek ésszerű gazdálkodásának és ésszerű ügyviteli politikájának köszönhetően azonban ezt a nagyon rossz esztendőt a vállalat megsínyli ugyan, de nem roppan bele. Nem csökkent az alaptőke, és az idei gazdasági évben előirányzottakat sem veszélyezteti a veszteség, de komoly erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy az idén ilyesmi ne következzen be. Nem lesz könnyű. Ezért a kombinátban az elsődleges feladat a tavaszi vetés megfelelő körülmények közötti elvégzése. A tavalyi szárazság miatt bekövetkezett takarmányhiányt igencsak megérző állatállományt mindenképpen fenn kell tartani. Ez hatalmas teher. Párosul mellé még az, hogy legalább az év derekáig tart az elsődleges mezőgazdaságra jellemző bizonytalanság. Nevezetesen az, hogy nem tudni, milyen is lesz az idei hozam. Arra most, hogy esetleg ebben az évben is olyan mostoha lesz az időjárás, mint tavaly volt, a kombinátban még gondolni sem mernek. Bíznak abban, hogy a szűk esztendő után egy bőségesebb következik. Emellett valamennyien jól tudják, hogy mindent meg kell tenni az elsőleges feltételek megteremtésére. Be kell vetni, meg kell munkálni, termővé tenni a talajt, majd betakarítani a termést, fenntartani és lehetőleg gazdaságossá tenni az állattenyésztést. Fenn kell tehát maradni, és az ezért vívott küzdelemben időnként, bizony, háttérbe kerülhetnek a személyes dolgok, így például ismét két-három hónapot is késnek a keresetek. Márpedig üres zsebbel, üres hassal igencsak nehéz jókedvvel, optimista hangulatban dolgozni. A kombinát felett egyre vészterhesebb felhők gyülekeznek. Mind gyakrabban hallani bírálatokat. Ezek eredetét többnyire be lehet határolni. A régi, leváltott vagy lemondott vezetők irányából jönnek, de az emberek többségénél is táptalajra találhat. Ennek kívánja elejét venni Drágán Lataric vezérigazgatóval az élen a társaság vezetése. Nemrégiben nyílt levéllel fordult a dolgozókhoz, a tavaszi munkafeladatok maradéktalan teljesítésére hívta fel őket, és egyben tájékoztatott arról, hogy a vezetés a vállalati egység megőrzését tűzte ki célul. A további privatizációs folyamatban pedig a lehető legjobb - a kombinát egésze és valamennyi kisrészvényes számára a legelőnyösebb - megoldást választotta. Ismeretlen helyett egy ismert partner bevonását irányozza elő a kisrészvényesek részvényeinek felvásárlása. A vezetés szerint szinte már napokon belül sor kerül erre a lépésre. A kombinát tőkeerős tulajdonba kerül, és egyben marad. Szinte mesébe illő. Nyilvánvaló viszont, hogy csak akkor lenne igazán tragédia, ha az is maradna. Valóságalapra hivatkoznak az illetékesek, azt viszont nem tagadják, hogy ez a lépés, az átalakulás, nem lesz fájdalommentes. Mintegy 700 dolgozó válhat munkaerőfelesleggé. Számukra keresnek most felénk még egyedülálló megoldást, a társastermelés elindítását. A munkaerő-felesleget tehát ott kívánják a továbbiakban foglalkoztatni. Noha a fizetések elmaradása egyre nyomasztóbb, azért úgy tűnik, mégis reménykedhetnek, bízhatnak a tavaszban, hogy sikerül elvetni. ■ LAJBER György ■ A NAP TÉMÁJA ■ A tavaszban reménykedve Melyik úton tovább? Egy évvel dr. Zoran Dindic halála után nem teljesen világos, folytatódnak-e a beindult reformok „Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy az én likvidálásommal le tudják állítani a reformokat Szerviában. Ez a folyamat beindult és visszafordíthatatlan. ” Így nyilatkozott dr. Zoran Dindic, Szerbia első demokratikus kormányának miniszterelnöke, akit pontosan egy évvel ezelőtt gyilkoltak meg a kormány épületének bejáratánál. Bár a néhai kormányelnök bölcs és művelt embernek számított, megtörténhet, hogy az ellene elkövetett első merényletkísérlet után tett kijelentését a valóság mégis megcáfolja. Mindössze nyolc hónappal a halála után megbukott a reform irányvételű kormány, a rendkívüli parlamenti választásokon ismét a nacionalista pártok kerekedtek fölül, a múlt héten pedig a szocialisták támogatásával megalakult az új köztársasági kormány, amely nem biztos, hogy folytatja a megkezdett utat. Szerbiában mintha visszapörgették volna az időt a 2000. októbere előtti időszakra. A mostani vezető politikusok többségétől eltérően Zoran Dindic képes volt előrelendíteni és irányítani a dolgokat, miközben munkabírása és kitartása töretlen energiára vallott. Kezdettől fogva tudatában volt annak, hogy Szerbiában a nagy állami és nemzeti kérdések után a szociális demagógia uralkodik el, pontosan tudta, milyen „elhasznált” helyzetben van az ország, és hogy a változások minden téren elkerülhetetlenek. Nyíltan kimondta, hogy ezek a változások lassúak és fájdalmasak lesznek, hogy sok munkára lesz szükség ahhoz, hogy megközelítsük a fejlett, modern világot. A demagógiához és ámításokhoz szokott polgárok többségének ez nem tetszett. És ő ezt is tudta, ezért nemegyszer hangsúlyozta, hogy a sikeres reformok megkövetelik az emberek mentalitásának és szokásainak megváltoztatását is. A volt kormányelnök víziókkal teli ember volt, aki világszerte nagy tekintélyt és támogatást élvezett. Ugyanakkor Szerbiában hatalma idején, de halála után is, állandó támadásoknak volt kitéve. Az utóbbi hónapokban különösen erélyesen bírálják a Dindics-kormány programját és célkitűzéseit. Mintha vétkeik nagyobbak lettek volna, mint az országot a teljes nincstelenségbe, kilátástalanságba, sőt háborúkba taszító milosevici rezsim kormányainak vétkei voltak. És nem csupán a radikálisok szajkóznak ilyesmit (ami nem meglepő), hanem sajnos az új kormánytagok többsége is: Dindic egykori harcostársai, akik közül nem egy, kizárólag a meggyilkolt kormányfőnek köszönheti népszerűségét. Az új kormányfő és koalíciós társai olyannyira tele vannak gyűlölettel Dindic demokratáival szemben, hogy inkább Milosevic szocialistáit választották társként. Azokkal akarnak eljutni Európába, akik ellen nem is olyan régen jómaguk is harcoltak! Történelmi irányvételt kérdőjeleznek meg, amikor az első demokratikus kormányt bírálják: az utóbbi három évről beszélnek, az azt megelőző tizenöt évről pedig megfeledkeznek. Az új hatalom bizonyos kérdésekben hasonlít is az egykori rezsimhez. Mintha udvarolna a polgároknak: nem eléggé őszinte, nem mondja ki, milyen nehézségekkel kell szembesülniük, de az is lehet, hogy nem is hajlandó vállalni a nehézségeket. Mert kétségen kívül könnyebb azt mondani, hogy valamely kérdésben nem illetékes a kormány, mint vállalni a felelősséget. Ez szembeötlően megmutatkozhat majd például a hágai törvényszékkel való együttműködés kérdésében. Ha Európa része akarunk lenni (amit székfoglaló beszédében Kostunica sem vitatott el), akkor tiszteletben kell tartani annak határozatait és értékrendjét. A jogok mellett kötelességei is vannak ennek az országnak, és azok elkerülhetetlenek. A hágai bíróság iránti viszonyulás régóta bizonyíték, hogy Szerbiában két egymással szöges ellentétben álló politika létezik. Bár lényegtelen dolognak tűnik, már ebből a kérdésből kiviláglik, hogy valaki a múlt, vagy a jövő Szerbiáját választja. Az együttműködés - amiről Zoran Dindic kormánya tanúbizonyságot tett - ugyanakkor azt jelentette, hogy valóban Európába igyekszünk, ezért hajlandóak vagyunk alkalmazkodni. Majd kiderül, ilyen irányban haladunk-e a jövőben, vagy ismét falat emelnek az ország körül, folyton ellenségeket keresve. Ezt a több mint tíz éven keresztül gondosan épített láthatatlan falat igyekezett lerombolni Dindic, és ezért távolították el. A modern Szerbia gerince volt, tehát nem csupán az embert, hanem az általa képviselt eszmét is el akarták távolítani. A belgrádi Különleges Bíróság előtt folyamatban levő eljárás várhatóan alátámasztja az állítást, mely szerint az úgynevezett Hága-ellenes lobbi tervezte ki és hajtotta végre a Dindic elleni merényletet. Szomorú azonban a tény, ahogyan ez az eljárás folyik. Mintha az áldozat fölött ítélkeznének, és mintha azok, akik elkövették ezt a gaztettet, hazafiak volnának. Az ügyvédek elfogadhatatlanul viselkednek, de maguk a médiumok sem járulnak hozzá ahhoz, hogy a polgárok valós képet kapjanak a történtekről. Remélhetően a történelem igazolni fogja, hogy Zoran Dindic volt az, aki energiájával, tudásával és kitartásával megtette az első, legnehezebb lépéseket annak irányában, hogy a gazdaságilag és szellemileg is elmaradott Szerbiát kihúzza a sárból. ■ OROSZ Klára ÓBECSE Megemlékezések dr. Zoran Dindic kormányelnökről Az ellene elkövetett merénylet évfordulóján Óbecsén is több formában megemlékeznek dr. Zoran Dindic kormányelnökről. Március 12-én reggel 7 óra 50 perckor az óbecsei Sárkányölő Szent György nevét viselő pravoszláv templomban gyászmisét szolgáltatnak. A Demokrata Párt óbecsei szervezete március 13-án este 6 órakor a Kör Galériában képkiállítást nyit meg, a néhai párt- és kormányelnök óbecsei látogatásai során készült felvételeket állítják ki. Ugyanitt egy órával később levetítik a róla készült filmet, majd óbecsei párttársai, barátai élőszóban emékeznek, beszélgetnek el az európai jelentőségű politikusról. ■így A modern Szerbia veresége Dragoljub Micunovic, a Demokratikus Centrum elnöke tegnap úgy értékelte, Zoran Dindic tragikus halála után Szerbiában feléledtek azok, akik a változások ellen vannak, de hozzáfűzte, ezek az erők nem fogják tudni megakadályozni a demokratizációs folyamatot az országban. „Sokaknak szálka volt a szemében, főként azoknak, akik nem akarták, hogy bármi is változzon Szerbiában, akik nem akarták, hogy Szerbia modern állam legyen. Ezek Dindic eltűntével szinte újjászülettek” - nyilatkozta Micunovic a Beta hírügynökségnek. A DC elnöke - aki a Demokrata Párt első elnöke volt - rámutatott, „mindazok, akik a halott Zoran Dindicet köpködik, rákényszerülnek majd, hogy a nyomdokaiba lépjenek”. (Beta) 2004. március 12., péntek