Magyar Szó, 2004. március (61. évfolyam, 49-75. szám)

2004-03-16 / 62. szám

«•__ / 10 KÖZELKÉP kozelkep@magyar­szo .co.yuAtafió ■ A NAP TÉMÁJA« Az életszínvonal javulását H Egy helyben topogást Visszafejlődést Várjuk ki a 100 napot, s akkor mondjunk ítéletet Valós kép? Az internetes körkérdésünkbe bekapcsolódóknak a háromnegyede az életszínvonal javulását várja az új kormánytól A Magyar Szó elmúlt hétvégi szá­mában (március 6.,7.) megjelent in­ternetes körkérdésünk a nemrégiben megalakult köztársasági kormánnyal szembeni elvárásokra vonatkozott. A kérdés a következőképpen hangzott: Véleménye szerint mit hoz majd az új kormány? 1. Az életszínvonal javulását 2. Egy helyben topogást 3. Visszafejlődést 4. Várjuk ki a 100 napot, s akkor mondjunk ítéletet. Mint ismeretes, szavazni csak a Ma­gyar Szó honlapján lehet, és ez a tény már magában véve megkérdőjelezheti, hogy a kapott válaszok valóban olvasó­ink nézeteit tükrözik. Emellett nagy a valószínűsége annak, hogy egyesek visszaélnek a lehetőséggel, tehát több­ször is szavaznak vagy más módon jut­tatják előnybe az általuk kiválasztott opciót. Lehet, hogy a lapot olvasó polgá­rok többsége másként vélekedik, azok azonban, akik internet útján szavaztak, túlnyomórészt optimistának bizonyul­tak. A legtöbben (72 százalék) az első opcióra szavaztak, és ha hinni lehet a kapott eredményeknek, akkor ennyi­en bizonyos értelemben bizalmat sza­vaztak a szerbiai kormánynak. A szava­zásba bekapcsolódóknak csaknem a háromnegyede tehát az életszínvonal javulását várja az új hatalomtól. Igaz ugyan, hogy az elvárás nem feltétlenül jelent bizalmat is, de feltételezi, hogy a honlapunkat látogatók említett aránya eléggé rátermettnek találja a Kostuni­ca vezette kormányt ahhoz, hogy javít­son a jelenlegi életszínvonalon. A többi felkínált opció szinte azo­nos támogatottságot nyert: az olvasók 9 százaléka egy helyben topogást vár, ugyanennyien vannak azok, akik visszafejlődéssel számolnak, és 8 száza­lékuk arra adta le voksát, hogy ki kell várni a 100 napot ahhoz, hogy vélemé­nyezhessük a szóban forgó kérdést. Leg­utóbbi internetes körkérdésünkbe összesen 729-en kapcsolódtak be. Kostunica kormánya nincs valami kedvező helyzetben. A közvélemény tartózkodással fogadta az új kabinet megalakulását, talán azért is, mert az Milosevic szocialistáinak a támogatásá­val jött létre. A nemzetközi közösség sem viszonyul annyira szívélyesen eh­hez a végrehajtó hatalomhoz, mint a valamivel több mint három évvel eze­lőtt megalakult Dindic-kormányhoz. Sokan vannak, akik rövid életet jósol­nak az új kormánynak, nem véletle­nül, hiszen nem többségi, hanem ki­sebbségi kormányról van szó, a több­ség szavatolása feltételes, vagyis kérdé­sessé és bizonytalanná válhat. Nem csoda egyébként, hogy a kifo­gások ellenére vannak, akik mégis a jobb élet feltételeinek megteremtésé­re számítanak. Szerbiában az utóbbi három évben sem növekedett a terme­lés, egymillió ember munkanélküli, a privatizáció során sokan munka nélkül maradtak, mások pedig olyan vállala­tokban dolgoznak, ahol hónapok óta nem kapnak fizetést. Tény, hogy az or­szág a tranzíció nehézségeivel szembe­sült, és azok, akik a legnagyobb mér­tékben megérezték ennek a következ­ményeit, úgy érzik, rosszabb már nem lehet. Pedig lehet, és volt is, amikor nem csupán a létfenntartás, de a pusz­ta életünk is veszélyben forgott, erről azonban sokan megfeledkeztek. Kos­tunica székfoglaló beszédében olyan ígéreteket tett, melyek megnyerhetik az egyszerű emberek tetszését. Aki el­hitte, amit az új kormányfő mondott, az valóban az életszínvonal javulását várhatja a jelenlegi hatalomtól. Mit is ígért két héttel ezelőtt Vojis­lav Kostunica? Többek között azt, hogy szociális szerződést kötnek az ál­lam, a szakszervezet és a munkaadók között, s ez szavatolná a foglalkoztatot­tak nagyobb biztonságát. Csökkenteni kívánja a behozatalt, versenyképessé tenni a hazai árut, ami egyben a foglal­koztatás növekedését eredményezné. Serkentik a gazdaságot, a mezőgazda­ságot, a kis- és a közepes vállalatokat. Kostunica adócsökkentést is kilátásba helyezett, ezt a költségvetésben oly módon pótolnák, hogy magasabb adót rónak ki az egészségre káros, valamint a luxustermékekre. A magánosításnak igazságosabbnak kell lennie, szem előtt tartva az általános érdekeket. Gazdasági szempontból az expozé lé­nyege a következőképpen foglalható össze: akinek több van, annak többet is kell fizetnie! Kinek nem tetszik ez? A nemzeti kisebbségekről pedig a kor­mányfő úgy nyilatkozott, hogy ők a megbékélés folyamatának legfonto­sabb tényezői, miközben emlékezte­tett, hogy a választási törvény módosí­tásával lehetővé vált a kisebbségek be­jutása a parlamentbe. Azoknak pedig, akik azt állítják, hogy az előzőtől elté­rően ez a kormány semmiképpen sem reformirányvételű, a kormányfő vála­sza az volt, mindegy, hogy nevezik, de ez a kormány igyekszik változtatni a je­lenlegi állapotokon. A jelekből ítélve azokat, akik arra számítanak, hogy a közeljövőben javul az életszínvonalunk, nem érdeklik a határidők, és az sem, hogy hogyan ju­tunk el a kitűzött célokig. A kormány­fő székfoglaló beszédében sok volt a közhely, inkább emlékeztetett kívánsá­gok listájára, mintsem programtervre. A jókívánságok elnyerhetik a polgárok tetszését, a vajdasági magyarság azon­ban mindig fel tudta ismerni a valódi reformirányvételt, tehát azt, ami való­ban a jobb életet szavatolja. Ez a tény alátámasztja a feltételezést, miszerint egy címről túlságosan sok szavazat ér­kezett, és ezáltal nem kaphattunk va­lós képet arról, valójában olvasóink­nak milyenek is az elvárásai az új kor­mánnyal szemben. ■ OROSZ Klára Jégbicikli, fakutya, jégteke... A Palicsi Téli Olimpián jártunk Vermes Lajos Csáth Géza és Koszto­­láyi Dezső kortársa volt. Mégis a két iro­dalmi nagyság mellett neve csak az utóbbi időben kezd bevonulni a köztu­datba, hogy az 1880-as évek milyen fon­tos személyisége volt, illetve milyen örökséget hagyott Szabadkára. Vermes igazi sportagitátor volt. A sport dicsősé­gét hirdette egész életében. Palicson 1880-ban szervezi meg az első Palicsi Olimpiai Játékokat, amelyre neves ver­senyzőket hív meg. Rövidesen olyan népszerűek ezek a játékok, hogy a pes­ti és a bécsi sportversenyeket a palicsi­­hoz igazítják. A játékok idején különvo­natok indulnak Szabadkára, Szegedről pedig még marhavagonokban is érkez­nek a látogatók. Persze Vermes Lajos igyekezett mindent megtenni a sporto­lók és a vendégek kényelméért. Saját pénzén sportszállodát építtetett, s a Ba­golyvár elkészültével a sporttörténetbe úgy vonul be, mint aki a világon első­ként alakított ki olimpiai falut. Az olim­piai játékokat is négy évvel korábban szervezte meg, mint ahogyan Couber­­tin felvetette az olimpiai játékok felújí­tásának gondolatát. Gazdag lévén még a palicsi villamosjáratot is pénzelte, hogy minél többen és kényelmesebben kiutazhassanak a mondén fürdőhely­nek számító Palicsra. Vermes Lajos cél­ja az volt, hogy meggyőzze az embere­ket, sportolni jó, törődjenek egészsé­gükkel, szeressék testüket. Ő nagyon szerette a magáét. Büszke volt alkatára és szívesen pózolt a fényképészek előtt. Örökségének ápolását Valihora Ist­ván, a palicsi Olimpia Sportegyesület vezetője vállalta fel. Nyaranként, illetve télen megszervezik a nyári vagy a téli palicsi olimpiai játékokat, amelyen bár­ki részt vehet, az a fontos, hogy az em­berek szabad levegőn legyenek és spor­toljanak, találkozzanak és szórakozza­nak. Minden évben eddig Palics adott otthont a rendezvénynek. Az idén nem alakult ki biztonságos jégréteg a tavon, ezért a szabadkai korcsolyapályán tar­tották meg az idei téli játékokat. A ren­dezvénynek összesen 148 résztvevője volt. A gyorskorcsolyázás három kategóriában folyt, a hatévesek­től az ötven évesekig mindenki versenghetett. A jégkorongozás mellett fa­kutya versenyt is rendeztek. Igaz, hogy műanyag széket kiáltottak ki fakutyának, de ha valaki na­gyon igyekezett, így is el tudta képzelni, hogyan tologathatták a századfordulón a gavallérok a kisasszonyokat egy ehhez hason­ló alkamatosságban. A jégbicikli is nagyon népszerű volt. Kereke is volt, sítalpa is, mégsem haladt. De a találé­kony fiatalok hamar rájöttek, hogyan lehet vele szórakozni, na meg leesni róla. Az elmúlt években egyre népszerűb­bé váltak a palicsi sportjátékok. Most is találkoztunk olyanokkal, akik 2-3 éve állandó vendégei a rendezvénynek, Vermes Lajos örökségének ápolói. Le­ginkább ők sajnálkoztak, hogy az idén elmaradt a kutyaszánverseny, hogy jég­vitorlás verseny sem lehetett, mert a tó jege vékonynak bizonyult, és jégtekézni is jobban lehetett a tó jegén. A Délvi­dék legnagyobb korcsolyapályáján a téli olimpia mindig egész napos ren­dezvény volt, ahová még a kisgyerekes családok is kilátogattak, ha nem több­re, akár egy-két órára, de sokat jelentett ez nekik is, meg a fürdőhelynek is, mert mint Valihora István újságíró kol­légánk vallja, Palics akkor szép, ha ott történik valami. Van egy kincsünk, csak meg kell tölteni tartalommal, szokta mondogatni. A jégbicikli meg a fakutya bevetés előtt. Jobbra Valihora István, a Palicsi Olimpiai Játékok felújítója Jégteke Vermes Lajos drága díjakat osztott a versenyzőknek. A felújított sportjátékokon már nincsenek drága díjak, de azért érmet minden helyezett kapott A gyorskorcsolyázásban vetélkedtek a legtöbben Novák Mihály 2004. március 16., kedd

Next