Magyar Szó, 2004. március (61. évfolyam, 49-75. szám)
2004-03-16 / 62. szám
«•__ / 10 KÖZELKÉP kozelkep@magyarszo .co.yuAtafió ■ A NAP TÉMÁJA« Az életszínvonal javulását H Egy helyben topogást Visszafejlődést Várjuk ki a 100 napot, s akkor mondjunk ítéletet Valós kép? Az internetes körkérdésünkbe bekapcsolódóknak a háromnegyede az életszínvonal javulását várja az új kormánytól A Magyar Szó elmúlt hétvégi számában (március 6.,7.) megjelent internetes körkérdésünk a nemrégiben megalakult köztársasági kormánnyal szembeni elvárásokra vonatkozott. A kérdés a következőképpen hangzott: Véleménye szerint mit hoz majd az új kormány? 1. Az életszínvonal javulását 2. Egy helyben topogást 3. Visszafejlődést 4. Várjuk ki a 100 napot, s akkor mondjunk ítéletet. Mint ismeretes, szavazni csak a Magyar Szó honlapján lehet, és ez a tény már magában véve megkérdőjelezheti, hogy a kapott válaszok valóban olvasóink nézeteit tükrözik. Emellett nagy a valószínűsége annak, hogy egyesek visszaélnek a lehetőséggel, tehát többször is szavaznak vagy más módon juttatják előnybe az általuk kiválasztott opciót. Lehet, hogy a lapot olvasó polgárok többsége másként vélekedik, azok azonban, akik internet útján szavaztak, túlnyomórészt optimistának bizonyultak. A legtöbben (72 százalék) az első opcióra szavaztak, és ha hinni lehet a kapott eredményeknek, akkor ennyien bizonyos értelemben bizalmat szavaztak a szerbiai kormánynak. A szavazásba bekapcsolódóknak csaknem a háromnegyede tehát az életszínvonal javulását várja az új hatalomtól. Igaz ugyan, hogy az elvárás nem feltétlenül jelent bizalmat is, de feltételezi, hogy a honlapunkat látogatók említett aránya eléggé rátermettnek találja a Kostunica vezette kormányt ahhoz, hogy javítson a jelenlegi életszínvonalon. A többi felkínált opció szinte azonos támogatottságot nyert: az olvasók 9 százaléka egy helyben topogást vár, ugyanennyien vannak azok, akik visszafejlődéssel számolnak, és 8 százalékuk arra adta le voksát, hogy ki kell várni a 100 napot ahhoz, hogy véleményezhessük a szóban forgó kérdést. Legutóbbi internetes körkérdésünkbe összesen 729-en kapcsolódtak be. Kostunica kormánya nincs valami kedvező helyzetben. A közvélemény tartózkodással fogadta az új kabinet megalakulását, talán azért is, mert az Milosevic szocialistáinak a támogatásával jött létre. A nemzetközi közösség sem viszonyul annyira szívélyesen ehhez a végrehajtó hatalomhoz, mint a valamivel több mint három évvel ezelőtt megalakult Dindic-kormányhoz. Sokan vannak, akik rövid életet jósolnak az új kormánynak, nem véletlenül, hiszen nem többségi, hanem kisebbségi kormányról van szó, a többség szavatolása feltételes, vagyis kérdésessé és bizonytalanná válhat. Nem csoda egyébként, hogy a kifogások ellenére vannak, akik mégis a jobb élet feltételeinek megteremtésére számítanak. Szerbiában az utóbbi három évben sem növekedett a termelés, egymillió ember munkanélküli, a privatizáció során sokan munka nélkül maradtak, mások pedig olyan vállalatokban dolgoznak, ahol hónapok óta nem kapnak fizetést. Tény, hogy az ország a tranzíció nehézségeivel szembesült, és azok, akik a legnagyobb mértékben megérezték ennek a következményeit, úgy érzik, rosszabb már nem lehet. Pedig lehet, és volt is, amikor nem csupán a létfenntartás, de a puszta életünk is veszélyben forgott, erről azonban sokan megfeledkeztek. Kostunica székfoglaló beszédében olyan ígéreteket tett, melyek megnyerhetik az egyszerű emberek tetszését. Aki elhitte, amit az új kormányfő mondott, az valóban az életszínvonal javulását várhatja a jelenlegi hatalomtól. Mit is ígért két héttel ezelőtt Vojislav Kostunica? Többek között azt, hogy szociális szerződést kötnek az állam, a szakszervezet és a munkaadók között, s ez szavatolná a foglalkoztatottak nagyobb biztonságát. Csökkenteni kívánja a behozatalt, versenyképessé tenni a hazai árut, ami egyben a foglalkoztatás növekedését eredményezné. Serkentik a gazdaságot, a mezőgazdaságot, a kis- és a közepes vállalatokat. Kostunica adócsökkentést is kilátásba helyezett, ezt a költségvetésben oly módon pótolnák, hogy magasabb adót rónak ki az egészségre káros, valamint a luxustermékekre. A magánosításnak igazságosabbnak kell lennie, szem előtt tartva az általános érdekeket. Gazdasági szempontból az expozé lényege a következőképpen foglalható össze: akinek több van, annak többet is kell fizetnie! Kinek nem tetszik ez? A nemzeti kisebbségekről pedig a kormányfő úgy nyilatkozott, hogy ők a megbékélés folyamatának legfontosabb tényezői, miközben emlékeztetett, hogy a választási törvény módosításával lehetővé vált a kisebbségek bejutása a parlamentbe. Azoknak pedig, akik azt állítják, hogy az előzőtől eltérően ez a kormány semmiképpen sem reformirányvételű, a kormányfő válasza az volt, mindegy, hogy nevezik, de ez a kormány igyekszik változtatni a jelenlegi állapotokon. A jelekből ítélve azokat, akik arra számítanak, hogy a közeljövőben javul az életszínvonalunk, nem érdeklik a határidők, és az sem, hogy hogyan jutunk el a kitűzött célokig. A kormányfő székfoglaló beszédében sok volt a közhely, inkább emlékeztetett kívánságok listájára, mintsem programtervre. A jókívánságok elnyerhetik a polgárok tetszését, a vajdasági magyarság azonban mindig fel tudta ismerni a valódi reformirányvételt, tehát azt, ami valóban a jobb életet szavatolja. Ez a tény alátámasztja a feltételezést, miszerint egy címről túlságosan sok szavazat érkezett, és ezáltal nem kaphattunk valós képet arról, valójában olvasóinknak milyenek is az elvárásai az új kormánnyal szemben. ■ OROSZ Klára Jégbicikli, fakutya, jégteke... A Palicsi Téli Olimpián jártunk Vermes Lajos Csáth Géza és Kosztoláyi Dezső kortársa volt. Mégis a két irodalmi nagyság mellett neve csak az utóbbi időben kezd bevonulni a köztudatba, hogy az 1880-as évek milyen fontos személyisége volt, illetve milyen örökséget hagyott Szabadkára. Vermes igazi sportagitátor volt. A sport dicsőségét hirdette egész életében. Palicson 1880-ban szervezi meg az első Palicsi Olimpiai Játékokat, amelyre neves versenyzőket hív meg. Rövidesen olyan népszerűek ezek a játékok, hogy a pesti és a bécsi sportversenyeket a palicsihoz igazítják. A játékok idején különvonatok indulnak Szabadkára, Szegedről pedig még marhavagonokban is érkeznek a látogatók. Persze Vermes Lajos igyekezett mindent megtenni a sportolók és a vendégek kényelméért. Saját pénzén sportszállodát építtetett, s a Bagolyvár elkészültével a sporttörténetbe úgy vonul be, mint aki a világon elsőként alakított ki olimpiai falut. Az olimpiai játékokat is négy évvel korábban szervezte meg, mint ahogyan Coubertin felvetette az olimpiai játékok felújításának gondolatát. Gazdag lévén még a palicsi villamosjáratot is pénzelte, hogy minél többen és kényelmesebben kiutazhassanak a mondén fürdőhelynek számító Palicsra. Vermes Lajos célja az volt, hogy meggyőzze az embereket, sportolni jó, törődjenek egészségükkel, szeressék testüket. Ő nagyon szerette a magáét. Büszke volt alkatára és szívesen pózolt a fényképészek előtt. Örökségének ápolását Valihora István, a palicsi Olimpia Sportegyesület vezetője vállalta fel. Nyaranként, illetve télen megszervezik a nyári vagy a téli palicsi olimpiai játékokat, amelyen bárki részt vehet, az a fontos, hogy az emberek szabad levegőn legyenek és sportoljanak, találkozzanak és szórakozzanak. Minden évben eddig Palics adott otthont a rendezvénynek. Az idén nem alakult ki biztonságos jégréteg a tavon, ezért a szabadkai korcsolyapályán tartották meg az idei téli játékokat. A rendezvénynek összesen 148 résztvevője volt. A gyorskorcsolyázás három kategóriában folyt, a hatévesektől az ötven évesekig mindenki versenghetett. A jégkorongozás mellett fakutya versenyt is rendeztek. Igaz, hogy műanyag széket kiáltottak ki fakutyának, de ha valaki nagyon igyekezett, így is el tudta képzelni, hogyan tologathatták a századfordulón a gavallérok a kisasszonyokat egy ehhez hasonló alkamatosságban. A jégbicikli is nagyon népszerű volt. Kereke is volt, sítalpa is, mégsem haladt. De a találékony fiatalok hamar rájöttek, hogyan lehet vele szórakozni, na meg leesni róla. Az elmúlt években egyre népszerűbbé váltak a palicsi sportjátékok. Most is találkoztunk olyanokkal, akik 2-3 éve állandó vendégei a rendezvénynek, Vermes Lajos örökségének ápolói. Leginkább ők sajnálkoztak, hogy az idén elmaradt a kutyaszánverseny, hogy jégvitorlás verseny sem lehetett, mert a tó jege vékonynak bizonyult, és jégtekézni is jobban lehetett a tó jegén. A Délvidék legnagyobb korcsolyapályáján a téli olimpia mindig egész napos rendezvény volt, ahová még a kisgyerekes családok is kilátogattak, ha nem többre, akár egy-két órára, de sokat jelentett ez nekik is, meg a fürdőhelynek is, mert mint Valihora István újságíró kollégánk vallja, Palics akkor szép, ha ott történik valami. Van egy kincsünk, csak meg kell tölteni tartalommal, szokta mondogatni. A jégbicikli meg a fakutya bevetés előtt. Jobbra Valihora István, a Palicsi Olimpiai Játékok felújítója Jégteke Vermes Lajos drága díjakat osztott a versenyzőknek. A felújított sportjátékokon már nincsenek drága díjak, de azért érmet minden helyezett kapott A gyorskorcsolyázásban vetélkedtek a legtöbben Novák Mihály 2004. március 16., kedd