Magyar Szó, 2004. április (61. évfolyam, 76-100. szám)
2004-04-01 / 76. szám
2 KÖZÉLETÜNK kozeletünk@magyarszo.co.yu altant fia Vádemelés volt boszniai horvát vezetők ellen A hágai nemzetközi törvényszék háborús bűnökkel vádolt meg négy magas rangú boszniai horvát vezetőt. Az érintettek készek önként Hágába utazni -jelentette be a horvát igazságügy-miniszter helyettese tegnap Zágrábban. Jaksa Muljajic elmondta, hogy a négy politikai, illetve katonai vezetőt tájékoztatták a vádiratok tartalmáról. Nem nevezte meg a vádlottakat, csak annyit közölt, hogy mind a négyen készek önként Hágába utazni hétfőn. A törvényszék azzal vádolja a szóban forgó személyeket, hogy az 1992—95-ös boszniai háború idején háborús bűnöket követtek el muzulmánok ellen. Horvát tömegtájékoztatási eszközök tudni vélik, hogy a boszniai horvátok által önhatalmúlag kikiáltott Bosznia-hercegovinai Horvát Köztársaság (horvát elnevezéssel Hercegbosna) egykori miniszterelnökéről és védelmi miniszteréről, Jadranko Prlicről és Bruno Stojicról van szó. A másik két vádlott pedig Slobodan Praljak nyugalmazott tábornok és Milivoj Petkovic tábornok: a háború idején ők parancsnokoltak a boszniai horvát erők felett (MTI) T Tizenhét évre ítélték Darko Mrdát Tizenhét év börtönbüntetésre ítélte szerdán a hágai nemzetközi törvényszék Darko Mrda volt boszniai szerb rendőrt, aki beismerte bűnrészességét egy Boszniában 1992-ben elkövetett, 228 emberéletet kioltó mészárlásban. 1992. augusztus 21-én, néhány hónappal a boszniai háború (1992-1995) kirobbanása után az északnyugat-boszniai Prijedor több száz muzulmán és horvát lakosát boszniai szerb rendőrök „fogolycserére” hivatkozva buszokra zsúfolták. Útközben a rendőrök, köztük a szerdán elítélt Darko Mrda, körülbelül 200 férfit kiválasztottak a tömegből, és a Vlasic hegység egyik sziklájánál kivégezték őket. A mészárlást tizenketten élték túl. (MTI) Beta/A t üntetők ezrei követelték tegnap az ukrán miniszterelnöki hivatal előtt a korrupcióval vádolt kormánytól, hogy fizesse vissza „az ukrán nép ellopott pénzét”, vagy távozzon a hatalomból. A Mi Ukrajnánk liberális ellenzéki pártszövetség felhívására a rendőrség becslése szerint mintegy 9000 ember sereglett össze, megbénítva a belváros forgalmát A tiltakozók Leonyid Kucsma elnök és „bandita” kormánya távozását követelték. „Rá kell kényszerítenünk a kormányt, hogy illessze be a költségvetésbe azt a 10 milliárd hrivnyás (körülbelül 1,8 milliárd dolláros) tételt, amelyet jelöltje elnökválasztási hadjáratának finanszírozására eltüntetett” - mondta a rendezvény vezérszónoka, Viktor Juscsenko, a Mi Ukrajnánk vezetője. A pénzt a nyugdíjak és a bérek emelésére kellene fordítania a kormánynak egy olyan országban, ahol a szegénység az első számú probléma - harsogta Juscsenko, aki a mostani felmérések szerint megnyerné az elnökválasztást Egyúttal kilátásba helyezte a tüntetések folytatását, ha követelésük nem talál meghallgatásra. Közelebb hozni Kosovót Európához Folytatás az 1. oldalról Heiken kiemelte, hogy a terv sikeres végrehajtásához a belgrádi hatóságokkal való együttműködésre is szükség van. Bajram Rexhepi kosovói miniszterelnök kormányának eltökéltségét tolmácsolva kifejtette, hogy 2005 közepéig megvaló-sítják a normákat, s ezután következik az érvényesítés mértékének teljes körű vizsgálata, majd a tartomány jövőbeli státusáról szóló tárgyalások beindítása. A kosovói miniszterelnök a szerbség figyelmébe ajánlotta, hogy a rendezési terv jórésze az ő javukat szolgálja, és ezért kulcsfontosságú az érvényesítési folyamatba való bekapcsolódásuk. BELGRÁD. Nebojsa Covic, a kosovói koordinációs központ elnöke tegnap ismételten hangsúlyozta, hogy a nemzetközi normákat nem lehet addig érvényre juttatni, míg nem tapasztalhatók hatékony demilitarizációs törekvések a tartományban, valamint amíg nem oszlatják fel a Kosovói Védelmi Hadtestet. Covic a rendezési terv menetrendjének bemutatását követően a Beta hírügynökségnek a következőket mondta: „Kérdés, milyen normákról lehet beszélni öt év után, és ki az, aki most szavatolni tudja, hogy Kosovóban nem ismétlődik meg a szerbeket ért etnikai tisztogatás.” „Amit ma Holkeri és Rexhepi lefolytattak, az színjáték. Semmi sem fog megvalósulni az elképzelésekből. Ez az út Kosovo függetlenségéhez vezet, és ebben nekünk nem szabad segédkeznünk.” Kifejtette, hogy „semmi sem lehet olyan Kosovóban, mint március 17-e előtt volt. Aki ezt nem érti meg, és úgy gondolja, Belgrádnak engedményeket kellene tennie, annak válaszul el kell mondani: nekünk nincs többé lehetőségünk engedményeket tenni, és velünk szemben sem fog senki így viseltetni”. (Beta) Újabb áldozatok Irakban Robbanószerkezet lépett működésbe tegnap egy amerikai katonai konvoj útvonalán Bagdadtól nyugatra, Ramádi térségében az országúton. Öt amerikai katona vesztette életét a robbanásban. Ismeretlen támadók megölték egy külföldi cég négy külföldi alkalmazottját, akik az amerikai vezetésű koalíciós erők megbízásából végeztek munkát az arab országban. A négy - egyelőre ismeretlen nemzetiségű -külföldit a Bagdadtól ötven kilométernyire nyugatra fekvő Fallúdzsa egyik főútján érte a végzetes támadás. Az ismeretlen fegyveresek lesből támadtak a külföldieket szállító terepjáró gépkocsikra. A támadás után tömeg verődött össze a két jármű körül, felgyújtották a külföldiek autóit, majd a kiégett gépjárművekből kirángatták az összeégett holttesteket, és végighurcolták őket a város több utcáján. (MTI) Ismét robbantottak Taskentban Újabb robbanás rázta meg tegnap este az üzbég főváros, Taskent egyik peremkerületét. A Taskent délnyugati részén fekvő szabidrahimovi kerületben bekövetkezett robbanásnak vannak áldozatai, de egyelőre nem világos, hogy azok a terrorista támadások folytatódtak-e, amelyek a hét eleje óta rettegésben tartják a várost. Vasárnap óta legalább 42 ember vesztette életét Üzbegisztánban terrorcselekményekben, illetve az ellenük folyó küzdelemben. A főügyészség az utóbbi 48 óra alatt 30 gyanúsított letartóztatását rendelte el és emelt ellenük vádat a terrorizmusellenes törvény alapján. (MTI) Erősödő antiszemitizmus Európában Gyakoribbá váltak az antiszemita megnyilvánulások az Európai Unió több tagországában, mint például Németországban, Nagy-Britanniában és Franciaországban - állapította meg egy független EU-intézmény legfrissebb jelentésében. A Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Figyelőközpontja (EUMC) által tegnap az Európai Parlamentben ismertetett dokumentum szerint a zsidóellenes támadásokat - amelyek különösen Franciaországban szaporodtak meg, 2002- ben az előző évhez képest hatszorosára - nagyrészt fehér bőrű fiatalemberek követik el. „E jelenségek nagy aggodalmat váltottak ki a zsidó közösségek tagjaiból. A problémával szembe kell nézni, de az unió és a tagországok csak összefogva tudnak hatékonyan fellépni ellene” - szögezte le az intézmény. A jelentés általános megállapítása szerint a különböző antiszemita megnyilvánulások száma - kezdve a falfirkáktól a pokolgépes támadásokig - egyértelműen növekedett több országban. Az antiszemitizmus okáról a jelentés azt írja: nehéz általános megállapításokat tenni e cselekedetek elkövetőivel kapcsolatban, de annyi megállapítható, hogy az illetők nagyobbrészt helyzetükkel elégedetlen fehér bőrű fiatalemberek. (MTI) Nagy ünnepség helyszíne volt a washingtoni Fehér Ház, George Bush elnök üdvözölte a hét újonnan csatlakozó NATO-tagállam első embereit, miután a balti országok, Románia, Bulgária, Szlovénia és Szlovákia társult az európai biztonsági szövetségbe, tehát az ókontinens szinte minden országa közös védelmi esernyő alatt foglal helyet. A NATO brüsszeli székháza előtt tehát már 26 lobogó előtt lehet díszszemlét tartani. De hogyan jutott ide az óvilág? Először úgy, hogy meg kellett szüntetni a hidegháború periódusát, a félelem egyensúlyát, és el kellett hessegetni ennek a hidegháborúnak Európa felett lebegő szellemeit, így a NATO kaput nyithatott a „keleti élettér” felé. Nem csoda, hogy Oroszország, mely az új köztársasági elnök, Vlagyimir Putyin beiktatásával keményebb nemzetpolitikai irányt vett, máris ellenséges intézkedésnek minősítette, hogy a balti országok légterét NATO-gépek ellenőrzik, mégpedig közvetlenül az orosz határ mellett. A NATO bővítése persze még nem fejeződött be, hátravannak a békepartnerség keretébe tartozó országok, így Albánia, Macedónia, Bosznia, amelyeknek csatlakozása Horvátországgal együtt hónapokon belül esedékes. A balkáni államok közül még csak Szerbia és Montenegró közössége maradt ki, Kosovót nem említve, ahol NATO-erők állomásoznak, de ez egy másik szomorú történet. Lényegében bekövetkezett egy hosszadalmas folyamat záróakkordja, amikor is egy szuperhatalom fegyveres szervezete történelmi anakronizmus nyomán erősödve léphet tovább új térségek meghódítása, Ázsia felé. Elvárható volt ugyanis, hogy a hidegháború befejeztével az észak-atlani szövetség ugyanúgy elmerül a feledés homályában, mint ahogyan a keleti tömb fegyveres erejével, a Varsói Szerződéssel is megtörtént. A különbség az, hogy ennek a szervezetnek a megalkotója, a Szovjetunió is áldozatául esett a belső bomlásnak és az Orosz Föderációra, meg a Független Államok Közösségére tagolódott. A köztük fennmaradt laza kapcsolat lehetővé teszi a gazdasági viszony építését, de a katonai jellegzetességek merőben mások, mint voltak. Az új orosz vezetés belső és külső politikai fellépésében és a Nyugattal való viszony javításában éppen azt a tényt kívánja hitelesíteni, hogy a belviszonyok rendezésével lassan feltornázhatja magát, ha más nem, a regionális hatalmi státusba. Éppen ezért kínos a számára, hogy az egykor hozzá tartozó kelet-európai országok most a NATO szövetségeseiként a nyugati hatalmi terjeszkedés részesei lehetnek. Hogy ez a katonai szervezet hogyan élte túl az új világviszonyok kialakításának folyamatát, az Amerika és Európa hatalmi törekvéseivel magyarázható, elsősorban azzal, hogy az Egyesült Államok a világhatalommá törekvő Európát jószerivel csak gazdasági és politikai erővé kívánta tenni, de biztonságpolitikai szerepet nem szánt neki. A NATO valójában a társadalom felett lebegő biztonságpolitikai tényező volt és maradt, noha az európaiak most is azzal próbálkoznak, hogy ezt a szerepkört magukra vállalják, legalábbis részben, amit a Nyugat-európai Unió, tehát az Európai Unió katonai szárnyának léte is mutat. Csakhogy ez a fegyveres erő nem áll meg az Amerika vezette NATO mellett. Valójában az ókontinens országai nem is tagadják az észak-atlanti szövetség maradandó jelentőségét, már csak anyagiak tekintetében sem. Apró példa erre, hogy a mindössze néhány millió lakost számláló balti országok nem rendelkeznek saját légierővel, ez különben is túl drága lenne, légterüket néhány finn repülőgép biztosítja, miként Szlovénia légterét is a NATO-tagállam Olaszország repülői ellenőrzik. Nem beszélve arról, hogy az európai országoknak ezután sem kell nagy létszámú saját hadsereget kialakítaniuk, mert mindannyiuk biztonságát a NATO tagságában nyerik el. Gondolni lehet persze a jövő lépéseire is, például arra, hogy ez a fegyveres szervezet szuperhatalmi vezénylet alatt a jövőben további térségek felé igyekszik, amit mutat afganisztáni és esetleg iraki bevetése is, és ezzel aggodalmat kelt egyes névleges szövetségeseinél, mondjuk Oroszországnál, amely máris ellenintézkedésekre készül. A Kreml ezt meg is hirdette, utalva arra, hogy Oroszország még mindig atomhatalom, az új fegyverek tervezését sem adta fel, máris készenlétben állnak a csodafegyvernek nevezett interkontinentális önállóan cirkáló atomot is hordozható rakéták az európai határok közelében. Alig hihető azonban, hogy a nagyhatalmi antagonizmus újraéleszti a félelem egyensúlyát, mert az erők nem kiegyensúlyozottak még. Bizonyos, hogy a nemzetközi, így az európai politikai felépítmények a gazdasági, pénzügyi és katonai szövetségek útvesztőin át vezetnek. Mindenkinek meg kell találnia itt a helyét, múltba visszasüppedni káros és értelmetlen. ■ JAKOBSZ István Huszonhat zászló díszszemléje 2004. április 1., csütörtök Futóbolondok és bűvészkalap George W. Bush elnök is szerepel azon az előkelő listán, amelyre az amerikaiak az idei év legnagyobb marhaságait elkövető személyiségeket szavazták be, és melyet mindig az „ugratások világnapja”, április 1-je alkalmából tesznek közzé. Az amerikai elnlök a futóbolondok versenyében a tizedik helyen végzett, mivel a háborút kirobbantó ürügyre, az iraki tömegpusztító fegyverek létezésére nem találtak bizonyítékot. A legfrissebb jelentések szerint a közel 1200 fős Iraki Vizsgálati Csoport (ISG) ezentúl már nem is keresi a fegyvereket, hanem a megdöntött iraki diktátor szándékait igyekszik majd feltárni. Hogy ez pontosan mit jelent, azt csak találgatni lehet, tény azonban, hogy ez a száztucatnyi csoport új vezetőt kapott Charles Duelfer személyében, akit az amerikai kongresszus katonai bizottsága kedden zárt ajtók mögött hallgatott meg. Dueffer azt a David Kayt utódolta meg, aki január végén jelentette be lemondását, s közölte: aligha elképzelhető, hogy Szaddám Huszeinnek tömegpusztító fegyverei lettek volna. Nos, ebben az összefüggésben nagyon érdekes az a március derekán kelt hír, melyet a TeheranTimes.com röppentett fel a U.S. Unloading WMD in Iraq (Az Egyesült Államok tömegpusztító fegyvereket rak partra Irakban) címmel. A Mehr Hírügynökség március 13-án közölt jelentése szerinthírforrásaként az ideiglenes iraki kormányszervezetet nevezte meg) a kerbelai bombázás és az ideiglenes alkotmány aláírása körüli huzavona árnyékában az Államok több éjszakán keresztül közepes és hosszú hatótávolságú rakétakilövő berendezések nagy mennyiségű összeszerelhető darabját és alkatrészét rakta partra Irak déli kikötőjében. Eszerint az amerikai és a déli részeken állomásozó brit erők katonái az éj leple alatt segítették partra a standard teherszállító hajókon érkezet hatalmas rakományt, amely a ‘80-as években gyártott amerikai és ‘90-es évekbeli szovjet és kelet-európai fegyverekből állt. A rakományt teherautókon szállították tovább Bászra irányába... valahová. Jóllehet már ezeken a hasábokon is foglalkoztunk azon prófécia gondolatával, miszerint elég nagy a valószínűsége, hogy Irakban - csiribú-csiribá! - mégis tömegpusztító fegyverekre bukkannak, ez volt az első „kézzelfogható jelzés”, hogy a nagy illuzionista mutatvány előkészítése folyamatban van. Az ugye nem kétséges, hogy az amerikai kormány a maga igazolása és jelen pozícióinak megtartása érdekében akár az ördöggel is lepaktál, így aligha lehet véletlen, hogy minden szakértői vélemény ellenére a két főhéja (Dick Cheney és Paul Wolfowitz) még a napokban is szívósan kitartott amellett, hogy a „füstölgő pisztoly" előbb-utóbb előkerül (és így igazolja majd Bush intervenciós politikáját), ám a nagy illúzió megjátszása kényes és kockázatos feladat. Mivel a tamáskodók tábora már pro festum is számottevő, post festum pedig látványosan megugrana, a szemfényvesztő mutatvány kivitelezésének hibátlannak és nagyon meggyőzőnek kell(ene) lennie, és nagyon fontos a mediális „terepelőkészítés”, valamint az időzítés is. Mivel jelentősebb „talajmunkákat” még nem láttunk (a fent említett ISG- stratégiaváltás nem vehető ennek), úgy kicsi a valószínűsége, hogy a Houdinimutatványt már a napokban „műsorra tűzik”. Bizonyos logika szerint erre a nyári uborkaszezon felelne meg legjobban, ez azonban erősen a terepen való történések függvényében van. Számottevő katonai veszteség, lazuló koalíciós kapcsolat - amilyen a spanyolok, majd a hollandok visszakozása volt - egyaránt meggyorsíthatja az „ősbemutatót”, a legvalószínűbb azonban, hogy az amerikai belpolitikai porondon való esetleges kisiklások - mondjuk egy bizalmatlansági szavazás beindítása - hozhatná valamivel előrébb. Ha ilyenekre nem kerül sor, úgy John Kerry lesz a függönyhúzó, túlzott előretörésével ugyanis óriatlanul Bush kezébe adja a bűvészkalapot..., melyből a kampány hajrájában még bin Ladent is előránthatják. ■ GIMPEL Tibor