Magyar Szó, 2004. november (61. évfolyam, 257-282. szám)

2004-11-17 / 271. szám

18 MOZAIK mozaik@magyar-szo.co.yu Húmia Csillag (f) ejtés Elmecirkalmak az asztrológiáról 34. A hagyományos asztrológia szigorúan hierarchikus és hiera­tikus rendszer, s mint ilyen, nem ismer demokráciát. A demok­ráciában mi kedvünkre cserélgethetjük uralkodóinkat, és ha szükségét érezzük, akár a természet rendjét is a feje tetejére ál­líthatjuk. Más kérdés, hogy ez mennyire válik hasznunkra. Azt hiszem, azonnal világossá válik, amint egy kicsit körülnézünk (magunkban is)... A modern asztrológusok ilyen, tisztán politikai meggyőző­désből forgatták fel az állatövet, mondván: majd ők rendet tesz­nek. Hiszen micsoda dolog az, hogy egy bolygó két jegyben is uralkodhat? Mint például a Szaturnusz a Baliban és a Vízöntő­ben is. A három külső bolygó, az Uránusz, a Neptunusz és a Plú­tó felfedezésével jó alibit szolgáltattak nekik az asztronómus kollégák. Innentől a nagy állatövi reformátoroknak már csak annyi dolguk maradt, hogy a Szaturnusz (Vízöntő), a Jupiter (Halak) és a Mars (Skorpió) esetében a demokratikus trónfosz­tást és az asztrológia teljes ellehetetlenítését véghez vigyék. Hogy a szegény Vénusznak és Merkúrnak továbbra is két jeggyel kell bajlódnia, az csak a felfedező elme pillanatnyi zavarának köszönhető. De sebaj, majd túl lesz rajta. Ez a mi korszerűen át­rendezett naprendszerünk különös módon csak úgy hemzseg a felfedezésre vágyó égitestektől és ködfoltoktól, így aztán még két bolygó megtalálása (egyben pedig a Merkúr szűzbeli, illetve a Vénusz mérlegbeli leváltása) igazán gyerekjátéknak számít, és csak idő kérdése. Noha való igaz, hogy jósolni ma komoly erköl­csi okok miatt nem ildomos, az alfabetikus állatöv a gyakorlat­ban egyszerűen nem működik, márpedig éppen a percre, de legalábbis napra beigazolódó predikciók lennének az asztroló­gia validitásának egyetlen pontos mutatói. A hagyományos, ami csak más szó arra, hogy a valódi csillag­fejtés ejtése olyannyira elharapódzott, hogy­ a csalhatatlan­­és normális időkben teljesen helyénvaló, sőt: hasznos) jóslást az amúgy is mérhetetlen zűrzavart csak fokozó, pszichologizáló és a lényeget rendre elkendőző ködösítés váltotta fel, gyorsan te­gyük hozzá: nem csak asztrológiai berkekben. Ezt az áldatlan ál­lapotot a mai asztrológus légvárából zavarodottan, remegő kéz­­zel-lábbal, tántorogva előbotorkáló kliensek látványa tükrözi ta­lán a leghívebben. Apropó: az asztrológia validitása! „Valaha” (a macskakör­mök azért, mert nem időbeliség, hanem tudatszint dolga) tud­ták, hogy min alapul az asztrológia. Ez a tudás azonban fokoza­tosan elhalványult, s a jelenleg közhasználatban forgó, az erede­tihez képest jócskán lezüllesztett modern kori asztrológia mel­lett és ellen kardoskodóknak jóformán­ már fogalmuk sincs, milyen megokolást lehetne és kellene „alapállásául (Hamvas Béla) megjelölni és elfogadni. Mégis - de lehet, sőt, valószínű, hogy éppen emiatt - korunkban számtalan megokoló teória lá­tott napvilágot. Vannak, akik az asztrológiában (hamarosan elfogadásra ke­rülő) természettudományt látnak, vagy­ legalábbis így szeretnék beskatulyázni. S ezzel összhangban kozmikus eredetű, mérhető hatásokat tételeznek fel. E fizikai hatások, vagyis sugárzások, vélekednek ők, további hatás-, illetve folyamatláncokat váltanak ki a földi élő szerveze­tekben. Azt talán mondanom sem kell, hogy­ ők a legdurvább elhajlás, az úgynevezett „hatáselmé­­let” képviselői, akik az asztrológia érvényességét és hitelességét a kozmikus sugárzások tanával szeretnék mindenáron bebizonyítani. A „szubtili­­sabbak” (nem kevésbé durvák) már bizonyos kozmikus biológiai programozásról (komputer­logika) meg kódrendszerekről elmélkednek. To­vábbá arról, hogy „vagy a fogantatás, vagy a szü­letés időpontjában valamiféle telítődés és lezáró­dás” történik. Ők (kozmobiológusoknak hívják magukat) legalább említést tesznek a lényegről, ami nem más, mint az idő fogalma... A mai ezoterikusabb irányzatok okkult hatá­sokról beszélnek, olyanokról, amelyekről a ter­mészettudományos gondolkodás emlőjén felcse­peredett ember egyszerűen sohasem szerezhet tudomást. Nekem úgy­ tűnik, ők is csak ködösíte­nek, noha egy­ kicsinyke lépéssel mintha köze­lebb állnának a valósághoz. A valóság pedig az, hogy az asztrológia ezen elméletek és feltevések egyikével sem magyaráz­ható meg. Hogy miért? Mert az asztrológia egyál­talán nem magyarázható meg! Az asztrológia ugyanis olyan természetes talajon áll, mint mi két lábunkkal a földön! Ki akarná ezt külön bebizonyítani? Vagy képzeljük el azt a százlábút, amelyik folyton csak azon töri a fe­jét, miféle hatásmechanizmusoknak köszönheti, hogy menet közben lábai nem gubancolódnak össze. Valószínűnek tartom, hogy ezt a százlábút társai azonnal legalábbis pszichiátriai keze­lésre utalnak... Egy valamit azonban határozottan el kell mondani: szó sem lehet semmiféle­­hatásokéról, amelyek az égitestekről vagy­ égi­testekből érkeznének felénk. A hagyományos, éppen ezért messzemenően kvalitatív túlsúlyú szemlélettel rendelkező aszt­rológusnak így­ távol kell tartania magát minden kvantitatív cél­zatú, „természettudományosító” kísérlettől. Ez azt jelenti, hogy az asztrológia ma kizárólag a racionalizmus bűvös útvesztőiben reménytelenül botorkáló (köz)tudat szerkezetének megváltoz­tatása révén érthető meg, de akkor sem magyarázható. ■ CSÍK NAGY Ferenc (Folytatjuk) Állatöv az egyiptomi Dendera templomából, Ptolemaiosz-kor, i.sz. 1. század SKANDINÁV REJTVÉNY K. Z. CSOKO­NAI KÖL­TEMÉNYT Dinnyét ki­lyukasztT ÉNEKLŐ SZÓCSKA SZUNDIT KILÓ SZÁZAD RÉSZE TONNA REGE PROMÉ­DEUM FÖLDI... SZAMÓCA TERT SZINTÉN, UGYAN­CSAK FUTBALLT MONDAY RÖV. FLUOR CSOKO­NAI SZÍNMŰVE-A T­­ T I T I T T­AMPER FA­RAGASZ­TÓ ZENÉS BÁR ÖREG... ŐZIKÉJE ► VONTA­TOTT VÍZI JÁRMŰ TARÉJ KABÁTON VAN FEJ ? L ...ÉS PAN FOSZFOR ÁSVÁNYA ! SZÁNTÓ­ESZKÖZ ARRA A HELYRE ► T EGYNEMŰ ANÓD! AZONOS BETŰK ► LITER KÖTET­LEN► ! CSOKO­NAI­MÜ► ? ? RÓMAI 101 Diana..jazz -énekesnő PEREC VÉGE! ! HAJNA­LODÉ► ? BOR EL... SPANYOL ÚJSÁG TELEVÍZIÓ RÁDIÓ► HANG­SZER TISZT­SÉG LEVESZI RÓLA A TAKARÓT► ! ■A" TÓ SZÉLE ÁLLÓKÉP ► ! ? FÉLÚT! MAGAM k­órház jele KÁLIUM FÉL UTCA! RÓDIUM NYOMOR SZERBÜL IGEN OROSZUL ► ! KÖZÉPEN TAKAR­ E ALAPÚ LOGAR. ► LÁNGOL OMEGA! ! ? ! LILLA BECÉZVE FÉLTÉ! ► ? MÉG SZÉP! DEHOGY! ► ! ÁSZÉN FÉMES VEGYÜ­LETE IS! SVÉD AUTÓJEL 1773-ban ezen a napon született Csokonai Vitéz Mihály költő. Néhány ismert művének címe van elrejtve a fenti feladványban. Tegnapi skandináv rejtvényünk helyes megfejtése: HÍD A KWAI FOLYÓN, MENEKÜLÉS FORT BRAVÓBÓL, POKOLI TORONY. 2004. november 17., szerda ■ Közös íróasztalunk» Nem kis szorongással SZLOBODA JÁNOS, ZENTA. - Bevallom, nem kis szorongással veszem kezembe a (golyós) tollat, és kezdem szántani a sorokat a fehér papíron. Ennek a kellemetlen ér­zésnek a kiváltó oka pedig az, hogy nálunk mindenki személyes sértésnek tekinti a hely­reigazítást. Hogy miért keresem a bajt, miért haragítok magamra ismerőst és ismeret­lent, arra nem tudok semmiféle jó okot felhozni, hacsak azt nem, hogy harminc-egyné­­hány évi olvasó-szerkesztősködés után egyszerűen nem vagyok képes szemet hunyni a közérdekű írásokban elkövetett hibák, botlások felett. (Azt meg, hogy ne olvassak, szin­tén nem tudom megállni.) A Magyar Szó hétvégi mellékletének, a Kilátónak Beszéd és írás c. rovatáról van is­mét szó, amelyben az Ágoston tanár úr által kipécézett egyik mondat így hangzik: „Az emlékezés résztvevői egyetértettek, hogy még mindig lehet újat mondani 1956-ról, és addig kell kitárgyalni ezt az össznemzeti megmozdulást, amíg a résztvevők, a szemtanúk élnek.” A tanár úr által javasolt kiigazítások mindegyikével egyetértek, felrávom azon­ban, hogy a kérdéses mondatban elkerülte figyelmét egy olyan elemi hiba, amelynek korrigálása szintén a nyelvművelő feladata lett volna. Ez pedig a kitárgyalni szó igekötő­je, amely a Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai Kiadó, Bp., 2003. 707. p.) szerint biz és „pongyola haszn.” (feloldva: bizalmas, pongyola használatú szó, a választékosabb vagy a hivatalos érintkezésben nem használatos). A helyes szó tehát: megtárgyal. Hasonlóképpen vélekednek a Nyelvművelő kézikönyv (Akadémiai Kiadó, Bp., 1983.) szerkesztői is, akik az „igekötők szerepe és használata” címszó,V. 1. c. (1­ 985. p.) alatt a következőket írják: „Némely igekötő túlságosan elszaporodik más hagyományos, kifejező igekötők rovására, s kiszorítja őket helyükből. Napjainkban főként a be, ki, le fordul elő gyakran, egyhangúvá téve a nyelvhasználatot, s hígítva az igekötő jelentéstar­talmát... Pl. beindít (tanfolyamot; de elfogadható ebben: beindítja a motort); bejósol; betanul; kitárgyal; lebüntet...” Nyelvművelőink szinte már megjelenésük óta­ kifogásolják ezt az indokolatlan és nyegle nyelvdivatot (igekötő-túltengést), amit többek között a W. Bíró Ágnes-Grétsy László-Kemény Gábor által szerkesztett Hivatalos nyelvünk kézikönyve (Pénzügy­minisz­térium, Államigazgatási Szervezési Intézet, Bp., 1978. 185. p.) és a Grétsy László-Kemény Gábor szerkesztette Nyelvművelő kéziszótár (Auktor Kiadó, Bp., 1996. 314. p.) is kerü­­lendőnek és csupán a bizalmas-vulgáris nyelvhasználatban alkalmazhatónak tekint. Ugyanezen a helyen (Magyar Szó, Kilátó­­ nov. 6-7. X. oldal) jelent meg Túri Gá­bor Még azelőtt levernék a névtáblát... c. írása is. Mindenben egyetértek a cikk írójá­val, csupán azt kifogásolom, hogy az utcanevek szerb változatában megengedhetőnek tartja (vagy nem veszi tudomásul) az ulica szó kis kezdőbetűs írását a szószerkezet élén (ulica Bartók Béla). Tény, hogy a hivatkozott helyesírási szabályzat (Pravopis srpskog je­­zika. Ekavsko izdanje, Matica srpska, 1993) ezt megengedi (v. ö. 17. pont 50. oldal; 35-36. pont 72-74. oldal), csakhogy utcanévtáblaként szerintem ezt kerülni kellene, és inkább az Ulica Bartók Béla változatot használni, amely a szerb helyesírás szabályai sze­rint szintén megengedett, és inkább tükrözi a közterületek (utcák, utak, terek stb.) ne­vének tulajdonnév v­oltát. (Egyébként is szokásban van az ilyen jellegű eligazító táblák csupa nagybetűs írása.) Kérem tisztelt kollégáimat, hogy észrevételeimet ne tekintsék fe­lesleges akadékoskodásnak, csupán szerény hozzájárulásnak a közös ügy - nyelvhelyes­ségünk megóvása - érdekében. A Közös íróasztalunk rovatban közölt levelek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A szerkesztőség fenntartja a jogot arra, hogy az olvasók leveleinek tartalmán nem változtat, azokat rövidíti és szerkeszti. E-mail: KOZOS@MAGYAR­ SZO.CO.YU ÖTVEN ÉVE ÍRTA A M­AGYAR Szó Amerikai gabonasegély A Tanjug Baráti légkörben folynak a jugoszláv-amerikai gazdasági tárgyalá­sok című, első oldalon közölt washingtoni jelentése szerint „a jugoszláv gazdasá­gi küldöttség Szvetozár Vukmanovics-Tempó vezetésével Washingtonban folytat­ta megbeszéléseit az amerikai vezetőkkel az USA és Jugoszlávia gazdasági kapcso­latainak elmélyítéséről (...). A jugoszláv körök hangsúlyozzák, hogy a tárgyalások a baráti együttműködés és a kölcsönös megértés légkörében folynak (...). Külön felmerült a jugoszláviai gabonahiány pótlása, a rövidlejáratú kölcsönök rendezé­se a középlejáratú kölcsönök átalakítása hosszúlejáratú kölcsönöké, a jugoszláv mezőgazdaság fejlesztésének problémája (...). Eisenhower amerikai elnök ma fogadja Szvetozár Vukmanovicsot, aki Tito el­nök személyes üzenetét viszi az amerikai elnöknek.” S. T. A felszabadult vajdasági képzőművészetről című műbírálatában úgy ér­tékelte, hogy „ez a legérettebb és legsikerültebb kiállítás eddig a Vajdaságban (...). Egyöntetű tehát a vélemény, hogy mesterségbeni tudásban, változatosság­ban, a tárlat értékében felülmúl minden korábbit és igazolja, hogy Vajdaság nem provincia a képzőművészetben (...). Vajdaság legizmosabb festőegyénisége, Konyovics Milán, három festményével szerepel a tárlaton. Ezúttal nem ropogósra edzett vajdasági tájairól emlékeznénk meg, hanem kompozícióról (...). Úgy véljük, hogy ez inkább csak mérkőzése a festőnek egy nem új, de maga elé tűzöt problémával (...). Bosán György szintén keresésben van és úgy érezzük, hogy szürke tónusaiba újabb színek keverednek, amelynek talán értelmi meglátással, tovább lendítené a festőt komor alaphangjá­tól. Meghatóan szépek Hangya András képei, amelyek a nagy művész belső vívó­dásait enyhítik köd­szürkeségükkel, fátyolosságukkal, de egyben igazolják, hogy a színkészítésnek évszázados tapasztalatát csikarta ki és mesterien alkalmazza. Ács Józsefnél erőteljes érzelmi erőfeszítés egészíti ki alaphangulatát, és Konyovics ha­tására keletkezett színpompáját sajátos felfogáshoz idomítja (...). Sáfrány Imréről kell még szólni, aki a legfiatalabbak közé tartozik és akinek kétségtelen tehetsége ifjúi lendülettel, ha szabad így mondani, túlméretezett feladatokra vállalkozik, (...) ez a kép és inkább azt igazolja, hogy alkotójának adottsága van, csak még erőben, megéltségben nem futja ilyen alkotásokra.” Jogerősen két évre ítélték (...) zentai orvost című, aláírás nélküli tudósítás sze­rint „(...) a zentai városi kórház sebészorvosa 1952 decemberében egy nap alatt nyolc beteget operált. Operáció közben elfogyott az érzéstelenítő és az orvos a kórház egyik alkalmazottját elküldte a gyógyszertárba érzéstelenítőért. Ott azon­ban a kórházban használt érzéstelenítő éppen elfogyott és helyette újat adtak. (...) elmulasztotta kipróbálni az új szert, noha (...) segédorvos figyelmeztette, hogy tízszer erősebb és hatásosabb az eddig használt érzéstelenítőnél (...). Az operáció után négy beteg (...) mérgezés következtében meghalt (...). A Legfel­sőbb Bíróság végső fokon jogerősen kétévi szigorított fogházbüntetésre ítélte a gondatlan sebészorvos büntetését.”

Next