Magyar Szó, 2005. január (62. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-26 / 20. szám

2005. január 26., szerda A Magyar Kultúra Napja alkalmából csütörtökön es­te a nagybecskereki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület nagytermében ünnepi akadémiára ke­rült sor. Az ünnepi rendezvény a ma­gyar irodalom négy nagyja születésé­nek, illetve halálának az évfordulója je­gyében készült. A műsorban szó volt József Attila, Rejtő Jenő, Csokonai Vi­téz Mihály és Vörösmarty Mihály mun­kásságáról. Ahogyan az ünnepi akadé­mia rendezője, Tóth Glemba Klára mondta, az irodalomtörténet már kel­lőképpen méltatta mindannyiuk nagy­ságát, nekünk csak annyi maradt hátra, hogy méltóképpen őrizzük emléküket és ily módon megemlékezzünk róluk. A kétszáz évvel ezelőtt elhunyt Cso­konai Vitéz Mihály életútját taglalva és munkásságát méltányolva, Tóth Glem­ba Klára többek között elmondta, hogy miután az új eszméket hirdető és nyíltan politizáló költőt a margínára szorították, költe­ményeiben egy sajátos költői hang bontakozott ki, több versében is nyíltan az utókorhoz szólt. Költeményei mi­nőségét és maradandóságát mi sem bizonyítja jobban an­nál, hogy mi­­ az utókor - most itt vagyunk és rá emléke­zünk - mondotta a műsor rendezője. A költő Reményhez című versét Balázs József előadásában hallhatta a közön­ség, akit zongorajátékával Konrád Emma kísért. A magyar költészetben örökös téma a szülőföld, a ha­za, a kedves és az anya dicsérete, ami a száz évvel ezelőtt született József Attilára is vonatkozik - hangzott el a mű­sorban. A nagybecskereki Petőfi művelődési egyesület az idén egy külön műsort tervez készíteni a költő tiszteleté­­re, ezért az esten róla csak dióhéjban hallhatott a közön­ség. Mama című versét Tóth Edvin szavalta. A szintén száz évvel ezelőtt született Rejtő Jenő több szempontból is érdekes jelenség a magyar irodalomban, akit a korabeli irodalomkritikusok még annyira sem be­csültek meg, hogy lebecsüljék. Élete még véletlenül sem nevezhető szokványosnak: becsavarogta Nyugat-Európát, Budapesten tébolydában lakott, kávéházakban írt, és ami még érdekesebb, gyakran kézirataival fizetett. Ugyanis, a többnyire ponyvaregényeket megjelentető Nova könyvki­adó csak kéziratokért fizetett, de amikor már művei nagy olvasottságnak és közkedveltségnek örvendtek, az író megengedhette magának, hogy a kávéházban vagy a sza­bójánál is azokkal - néhány oldallal - fizessen, amit ké­sőbb a szabó vagy a kocsmáros a Novánál pénzért váltott be. Az említett könyvkiadó javaslatára írt P. Howard név alatt, mivel az akkori olvasóközönség nagyon szerette az angol szerzők műveit. Amellett, hogy egyedi humorával szórakoztatta olvasóit, regényeiben gyakran pont a diva­tos ponyvát gúnyolta ki. A második világháború alatt be­sorozták és 1943. január 1-jén halt meg. A második világ­háború után ponyvának tartották műveit és tíz évig nem is adták ki. Ennek ellenére a zugpiacokon be lehetett őket szerezni, de igen borsos áron. Azóta már regényeit többször kiadták, nagy példányszámnak és olvasottság­nak örvendenek. Rejtő Jenő aforiszti­­kus aranymondataiból Tóth Glemba Klára olvasott fel néhányat. A százötven évvel ezelőtt elhunyt Vörösmarty Mihály - a békés jövőért küzdő, a Petőfi pályájának elindítója­ként is emlegetett, a Zalán futásá­nak, valamint a Himnusz után a legjelentő­sebb nemzeti énekünk, a Szózat benő­jeként közismert költő - életéről és munkásságáról elhangzott rövid össze­foglaló után, Tóth Glemba Klára felol­vasta a költő A vén cigány című versét, Juhász Irma pedig a Szózat című verset szavalta el. A műsor keretében Konrád Emma vezénylésével fel­léptek még a nagybecskereki Emmanuel Kamarakórus tagjai, akik előadásában hallhatta a közönség a Himnuszt, a Szózatot, valamint Kodály Zoltán Áll a gyötrött és Liszt Fe­renc Ünnepi dal című szerzeményeit. A műsorban részt vettek a Petőfi művelődési egyesület népdalénekesei, Kecskés Ildikó és Kamrás Leona, akik egy népdalcsokrot énekeltek el, Fazekas Erika, a Petőfi művelődési egyesü­let Ifi színpada szavalójának az előadásában pedig el­hangzott a magyar Himnusz teljes szövege. •­ ■ Kép és szöveg: S. Z. / Évfordulók jegyében Nagybecskereki ünnepség a Magyar Kultúra Napja alkalmából Az Emmanuel Kamarakórus Tóth Glemba Klára Juhász Irma a Szózatot szavalta Kirakodóvásár Kamrás Leona és Kecskés Ildikó MmauM kozelkep@magyar­szo.co.yu KÖZELKÉP 11 .A NAP INTERJÚJA. Tehetséggondozás az általános iskolában Kísérleti jelleggel ősztől magyar első osztály Szabadkán T­ehetséggondozó első osztály nyílik ma­gyar nyelven kísérleti jelleggel a szabad­kai Majsai úti Általános Iskolában.­­ Az általános iskola első osztályának hiva­talos tantervét valósítják meg, de a megszokot­tól eltérő módon: a nevelőmunka és a minő­ség jóval nagyobb hangsúlyt kap. Ez tudomá­som szerint egyedülálló az országban. A tehet­séggondozó osztályba járó elsős magyar ajkú gyerekeknek az óra­száma ugyanaz marad, viszont megnövekszik a szabad aktivitás mennyisége. Minden diákkal az érdeklődési körének, adottságai­nak megfelelően foglalkozik majd a tanítónő. Azzal a néhány gyerekkel, aki a matematika iránt érdeklődik, annak e tárgyból tart külön foglalkozást, aki például tehetséges kis képzőművész, az­zal ezt gyakorolja, mélyíti el a pe­dagógus. A tanítónő ezt a tehet­séggondozást a szaktanárokkal folyamatosan együttműködve végzi majd -hallottuk Pintér Molnár Edittől, a szabadkai önkormányzat ok­tatási tanácsosától. Mint mondta, ez a plusz te­vékenység a szülők külön jóváhagyásával törté­nik. Februárban várják az érdeklődő szülők je­lentkezését a Majsai ún .Általános Iskolában, amelynek telefonszáma: 576-700. ■ Hogyan válogatják ki a leendő elsős diá­kokat? - Lesz egy külön válogató, amit a gyerekek számára minél játékosabban, beszélgetés for­májában igyekeznek elvégezni. A gyerek be­szédkészségét, kézügyességét és egyebet vizs­gálják, s így válogatják ki azokat, akik beirat­kozhatnak ebbe az osztályba (egyébként 25 ta­nulót szeretnénk felvenni.) A tanítónő nem szeptember elsején találkozik először ezekkel a jelentkező gyerekekkel, hanem ő lesz az, aki már korábban bevezeti őket az iskola életébe. A valamely téren az átlagból kitűnő óvodás gyerekekre is ráirányul a figyelem az elkövet­kező hónapokban, s természetesen közülük csak az iratkozik be ebbe az osztályba, akinek a szülei vállalják ezt a többletet, a szokványos­tól eltérő munkát. A szegedi Táltos tehetség­­gondozó iskola jellegének felel meg legin­kább az, amit követni szeretnének. Az említett iskolában nem egy adott módszert követnek, hanem különböző metódusokból átveszik azt, ami a leginkább megfelel diákjaiknak, a lehe­tőségeknek. A kísérleti osztály pedagógusának jóval több tennivalója lesz, mint egyébként, ez a ta­nítónő a szokványos időnek legalább kétszere­sét tölti majd az otthoni előkészületekkel. Egyelőre egy magyar osztály nyílik ősztől a Majsai úti Általános Iskolában, s most folynak a megbeszélések egy szerb nyelvű tehetség­­gondozó osztály beindításáról is valamely sza­badkai általános iskolában. Ezzel a projektummal szeretnének a szer­biai oktatási minisztériumhoz fordulni, ötletet adni egy új tanterv kidolgozásához, amely az általános iskolai tehetséggondozó osztályokra, illetve a leendő tehetséggondozó általános is­kolákra vonatkozna. Ebből az osztályból ke­rülnek majd ki a tehetséggondozó gimnáziu­mok leendő diákjai, de annak, aki más közép­iskolában tanul tovább, szintén hasznára válik majd az, hogy ebbe az általános iskolai osztály­ba jár.­­ Már hosszabb ideje téma Szerbia-szerte az iskolahálózat újbóli átgondolása, racionali­zációja. Sőt, az is mind gyakrabban szóba ke­rül, hogy a községi önkormányzatok hatáskö­rébe tartoznak majd az általános iskolák.­­ Arról nincs közelebbi információnk, hogy mikor kerülnének át teljesen az általános iskolák a községek hatáskörébe. Jelenleg, mint tudjuk, az önkormányzat feladata, hogy az ok­tatási költségek anyagi kiadásait (fűtés-, vil­lany-, telefonszámla stb.) fedezze. Szeretnénk meghívni a szerbiai oktatási minisztert Szabad­kára, s akkor erre a kérdésre is választ várnánk tőle. Ami az iskolahálózat átszervezését illeti: a nemzet tanácsokkal közösen szeretnénk egy nagyon komoly, átgondolt zenét készíteni. Te­kintettel kell lenni például a diákok érdekeire, hogy ne menjen az anyanyelvű oktatás kárára, de a megfelelő szaktanárokkal való ellátottsá­got és egyebet is figyelembe kell venni. Folya­matosan felmérjük, hogy melyik iskolába hány gyereket iratnak be a szülők: a szabadkai álta­lános iskolákban az átlagos osztálylétszám 19- 20 fő, ami nem mondható rossznak. Vannak olyan osztályok, amelybe 30 gyerek jár, de olyan is, amelybe csak 5-6 (sőt a Szent Száva Ál­talános Iskola ötödik osztályában elfogytak a gyerekek - elköltözés, évismétlés, stb. miatt). Mind többen jelentkeznek, hogy nem a legkö­zelebbi iskolába szeretnék járatni gyereküket, hanem egy távolabbi oktatási intézménybe, amely sok­kal jobban megfelel elvárásaik­nak. Persze, az iskolák befogadó­­képessége korlátozott, de azt sze­retnénk, ha az iskolák között egy nagyon egészséges konkurencia, a szó jó értelmében vett mene­dzseri hozzáállás érvényesülne. Ez arra ösztönzi majd az egyes oktatási intézményeket, hogy olyan teljesítményt mutassanak fel, amely vonzó a leendő elsősök szülei számára. Persze, ez azzal a veszéllyel jár, hogy egyik-másik iskolába jóval kisebb lesz a ta­nulók létszáma. Előfordulhat tehát, hogy egy­két iskolaépület esetleg elnéptelenedik és más funkciót kap. Ami viszont a szaktanárokkal va­ló ellátottságot illeti: a szabadkai iskolákban dolgozók mintegy 30 százalékának nincs meg­felelő képesítése. Továbbra is a matematika szakos tanárok hiánya jelenti a legnagyobb gondot, de hasonlóan rossz a helyzet például a zene és a képzőművészet szakosokkal való ellá­tottság terén. Épp emiatt, az általános iskolák szakember-szükségleteinek fedezése érdeké­ben, szükség lenne mielőbb az önálló szabad­kai tanítóképző munkájának beindítására, a le­endő szabadkai egyetem pedagógiai karának megnyitására. ■ Amikor az iskolákban az ésszerűsítésről van szó, mindenkiben legelőször a munkaerő­felesleg merül fel.­­ Ez az iskolahálózat racionalizálása egy ér­zékeny téma, hisz mindenki a munkahelyét félti, valószínűleg ezért nem tette meg senki eddig a szükséges lépéseket. Én inkább átszer­vezésnek nevezném az esedékes változtatást, mert ez nem azt jelenti, hogy mindenképp lé­nyeges létszámleépítés várható, hanem azt, hogy egyes pedagógusok más munkakörbe ke­rülnének át. Hisz előbb-utóbb nálunk is a szü­lők áttérnek az európai munkaidőre, délután 4-5 óráig a munkahelyükön lesznek, s az isko­lai napközi kiemelt szerepet kap. Ezért lenne jó az iskolai konyhákat is ismét beindítani. A diáklétszám alakulása kapcsán érdemes meg­említeni, hogy a szabadkai általános iskolák­ban 29-cel kevesebb magyar elsőst iskoláztak be, mint egy évvel korábban, a szerb tagoza­ton pedig 99-cel csökkent az elsősök száma. Az óvodai napközis gyereklétszámra vonatko­zó adatok arra utalnak, hogy három év múlva bizonyos mértékben növekedni fog a magyar elsősök száma, ha addig különböző okok mi­att nem költöznek el családok. A horvát nyelvű oktatás is komoly terve­zést, átgondolást igényel, mert már harmadi­kosok azok a gyerekek, akik e nyelven tanul­nak. Jelenleg a község öt általános iskolájában folyik horvát nyelvű oktatás. A felső tagozato­kon legfeljebb két iskolában lehet majd meg­szervezni az oktatást, mert nincs elegendő horvát ajkú szaktanár, s a diáklétszám is ala­csony. ■ Az önálló magyar iskolahálózat létreho­zásának kérdése is nem egy alkalommal szóba kerül a különböző összejöveteleken az utóbbi időben. - A tervek között szerepel, bár egyelőre még csak gondolkodunk róla. Megvalósulása attól függ, hogy mikor teremtődnek meg eh­hez a megfelelő körülmények - hallottuk Pin­tér Molnár Edittől. Más tervek is szóba kerül­tek beszélgetésünk alkalmával: az, hogy a sportobjektumokat karbantartó közvállalat jó­voltából tornaórán ingyen vehetik majd igény­be a korcsolyapályát a diákok, s tényleg mini­mális összegért járhatnak majd hetente egy­szer úszni azok a tanulók, akiknek kedve van hozzá. - A világon szinte mindenütt természe­tes, hogy a városban van fedett medence, csak nálunk vált ki heves vitát ennek építése, holott az lenne a cél, hogy minden diák tudjon úsz­ni - hallottuk beszélgetőtársunktól. S MIHÁLYI Katalin Pintér Molnár Edit

Next