Magyar Szó, 2005. január (62. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-04 / 2. szám

2005. január 4., kedd A Az olvasásról és egyebekről Agatha Christie-től a vajdasági magyar irodalmon keresztül az Alkonyzónáig 7 év eleje kiváló alkalom arra, hogy összegezzük mindazt, amit a múlt esztendő­ben tettünk. A különféle intézmények a legkülönbözőbb fajta statisztikai kimu­tatásokat és tanulmányokat készítik el előző évi munkájukról, amelyekre alapoz­zák a tevékenységüket az új esztendőben. Ennek következtében számos érdekes adat is napvilágra kerül. Az egyik ilyen például az is, mely szerint már húsz éve a nagbecske­­reki városi könyvtár legolvasottabb írója nem más, mint Agatha Christie. Mielőtt még azonban egy ilyen adat alapján messzemenő következtetést vonnánk le, azt hiszem figye­lembe kellene vennünk azt a tényt, hogy kik a könyvtár olvasótáborának leggyakoribb tagjai, valamint azt is, hogy ezek a személyek milyen célból olvasnak. Ha szem előtt tart­juk, hogy az olvasóközönség tagjainak legnagyobb része olyan nő, aki többnyire szórakoz­tatásból vesz a kezébe könyveket, akkor a fenti adat talán nem is olyan meglepő­­félreér­tés ne essék, nincs semmiféle előítéletem a nőolvasókkal szemben, de még a bűnügyi iro­dalom angol gurunőjével sem, tény, hogy a saját műfajában egyedülálló). Mármost, felmerül a kérdés, vajon kit (és mit?) olvasunk mi, és vajon ki olvas min­ket, gondolok itt mindenekelőtt a tartományunkban élő nemzettársaimra. Gyakran hal­lani, hogy egyre kevesebben vagyunk, kevés az író, nincs aki írjon, kevés könyv jelenik meg stb. Az a véleményem, hogy a gond egészen máshol rejlik. Ha figyelembe vesszük az olvasási igényt, akkor túlzás azt állítani, hogy nem jelenik meg elegendő könyvkiadvány (ami nem azt jelenti, hogy nem jelenhetne meg még több), igenis megjelenik, amelyekből sokat érdemes is elolvasni, csakhogy hányan olvassák azokat el?! Van egy muzslyai is­merősöm, aki minden vajdasági magyar könyvkiadványt, amelyhez hozzáfér, megvesz. De ez csak egy olvasó, ő sem tudja a megjelentetett könyvek zömét beszerezni! Mert egy át­­lagmuzslyai (és itt említhetnék még sok más települést is), vajon hol vásárolhatja meg a Forum vagy a­zEtna kiadványait, nem beszélve az Üzenet folyóiratról és a magyarorszá­gi könyvekről. A beavatott megrendeli a kiadónál, de ezek száma igen alacsony, szinte elsorvasztható (bár a mi esetünkben minden egyes olvasó számít). Az a benyomásom, hogy manapság, amikor az internet, a műholdas tévécsatornák, a kábeltelevízió, a szin­te minden kisebb településen működő rádióállomás, valamint a minden száz méterben jól ellátott újság- és könyvárusoknál számtalan információhoz, illetve számos kiadvány­hoz hozzá lehet jutni, képtelen­ség elvárni a fogyasztótól (az ol­vasótól), hogy ő tegye meg az el­ső lépést. Ilyen értelemben az a mentegetőzés sem, hogy egyre ke­vesebben olvasnak, nem helyes, mert csak az érem egyik oldalát tükrözi. Magyar könyvek hiá-­ nyában a legtöbb muzslyai, nagbecskereki magyar ismerő­söm szerbül olvas. Miért? Ho­gyan? Egyszerűen: sétál az ut­cán, feltűnik előtte egy könyves­bolt vagy egy jól felszerelt újságárus, bemeg, illetve megáll, szétnéz, vesz egy két olvas­mányt, elolvassa. Ilyen égszerű. Ez az átlagolvasó, aki nem fog hónapokig kutatni eg konkrét olvasmány után, mert neki pont az kell, hanem, ha éppen olvasna, talál magá­nak megfelelőt azok között, amelyek közül választhat. Több helyen is olvastam, hog számos hazai könyvkiadó, továbbá könyvesbolt-tulaj­donos nem jó szemmel nézi a trafikokban történő könyvárusítást. Méltánytalannak, nem lojálisnak tartják, és merőben igazuk is van, hiszen a különféle napilapok által megjelentetett, ily módon terjesztett könyvek árusítása szinte rizikómentes, a kiadók több­nyire csak a biztosra mennek. Nobel-díjas írók, bestsellerek vag éppenséggel könnyű mű­fajok, amelyeknek a címe, szerzője neve mellett még az áruk is igen csábító. Ez eddig szép és jó, de mi lesz a teljesen új kiadványokkal, a hazai kortárs szerzőkkel?! - merül fel a kérdés. Ki olvassa majd azokat? Nem tudom, hog mennyire lehetséges, és mi az akadá­lya annak (ha van egáltalán), hog ez még nem valósult meg a gakorlatban, de véle­ményem szerint sokkal több vajdasági magar könyvkiadvány az olvasó kezébe kerülne, ha azok magarlakta települések trafikjaiban is megvásárolhatóak lennének. Hog nem fejből beszélek, azt bizonyítja az alábbi anekdotaszámba menő történet is. Az idős szom­széd néni megmutatta a könyvet, amit épp akkor vásárolt (a Családi Kör legutóbbi könyvkiadványáról van szó), megkérdeztem tőle: mi ez?, mire ő csak annyit mondott: nem tudom, de magáról van, olcsó volt és megvettem, majd elolvasom... És a legvégén még eg „anekdota” arról, hog mit is olvasunk/olvasnak a legtöbben. Az új évet megelőző vásárlási hisztéria napjaiban történt. Az egik nagbecskereki újság­árus előtt tébláboltam a több száz hazai és külföldi újság, folyóirat, külenféle szaklap kö­zött, s közben azon töprengtem, hog vajon mi is érdekel engem ezek közül a legjobban, amikor megállt mellettem eg jól öltözött fiatal hőig (a rózsaszín televízió égik kreáció­ja), és velem teljesen ellentétben, határozottan megkérdezte az elhrusítótól: van Zóna Sumraka (Alkonyzóna)? Eg pillanatban oda akartam szólni, hog­yan, csak nézzél szét, de már a következőben lemondtam az ötletről, hisz, ugan mennyire hatotta volna meg az a csinibabát szarkasztikus kijelentésem.­ig csak álltam és tovább nézelődtem, ő pedig átvette a sajtóterméket, fizetett és elégedetten távozott. Elgondolkodtam afelett, hog tahn a bennünk reflexszensen működő önvédelmi mechanizmus készteti az embereket ar­ra, hog az efféle olvasmányokkal szórakoztassák magukat, nem is olyan szörnyű, mi minden történik a napvilágban... Tény, hog misztikusok lettünk, a lakosság zöm pa­­rapszichologiával, álomfejtéssel, asztrologiával, külenféle misztériumok és világméretű összeesküvések megfejtésével fogalkozik, minden falunak megvan a saját jósa stb. S mindez bizonyára csak azért virágzik ilyen mértékben, hog elhitessük (és kibéküljünk) önmagunkkal hog semmi sem rajtunk múlik, hanem minden, ami velünk történik va­­lemi isteni-ördögi-természetfeletti erő csínytevése, ami ellen, mégha szeretnénk is, nem te­hetünk semmit. Itt jut eszembe Svetisloy Basara 1995-ben megjelentetett Ukleta zemlja című regényéből eg részlet, amelyben a Nag Vezér elnöki kabinettjének az ablakából fi­­gelve a lázongó tömeget (1991. március 9-éről van szó), íg morfondírozik: hálátlan tömeg, semmit sem kell, hog tegenek, mindent megadtam nekik, amire szükségük lehet, kaptak ingenes kenyér- és benzinjegeket, mit akarnak még; ha úg akarnám, akár még a kávéscsészejóslást is bevezethetném nekik állami vallásnak... Nem tudom, talán a környezetem kihat rám, de napról napra erre valószínűbbé vá­lik előttem, hog távozása előtt - eg titkos határozattal! -, a Nag Vezér mégis megva­lósította abbéli fenyegetőzését... ■ SÁNDOR Zoltán Agatha Christie is a napi sajtó hű olvasója volt !-------^ e iltajtó // // / muvelodes@magyar­ szo.co.yu MŰVELŐDÉS lo A tartományi oktatásügyi titkárság 2002 decembere óta több ízben kérte a szerb kormánytól a vajdasági általános is­kolai hálózatra vonatkozó módosítások jóváhagyását, de a gazdasági és működés­beli indokokkal alátámasztott változtatá­sok engedélyezését illetően egyszer sem kapott feleletet. A jóváhagyás azért szük­séges, mert mint ismeretes, az omnibusz­törvény értelmében az általános iskolák alapítási­ és megszüntetési joga továbbra is a kormány hatáskörében maradt. Az omnibusztörvény életbe lépését kö­vetően a tartományi oktatásügyi titkárság a 2002. év folyamán felmérte a 45 községben működő hálózat gondjait és megállapítot­ta, hogy hat község: Alibunár, Versec, Be­­gaszentgyörgy, Zenta, Csóka és Kúla terü­letén indokoltak az iskolák által is kért vál­toztatások. Nyolc esetben az általános isko­lák kihelyezett tagozatainak státusbeli füg­­getlenedésének jóváhagyását kérik az ille­tékesektől. Köztük találjuk a zentai Stevan Sremac iskolaközponttól Petőfi Sándor né­ven függetlenedni kívánó Emlékiskolát, a Thurzó Lajos iskolát, a felsőhegyi Csoko­nai Vitéz Mihály iskolát és a tornyosi Tö­mörkény István iskolát. Ezek a változtatá­sok az adóhatári, a bogarasi és a kevi kihe­lyezett tagozatok jobb működését is érinti. Több esetben a kihelyezett tagozatok má­sik iskolához csatolását kérik, mint például Versec község területén. Csókán a zeneis­kola kihelyezett tagozatát szeretnék másik anyaiskolához kapcsolni. Cservenkán pe­dig a kúlai zeneiskola szeretne kihelyezett tagozatot indítani. Az érintett iskolák több­ségében többnyelvű (szerb-magyar-ro­­mán) oktatás folyik. A kért változtatások jóváhagyását, me­lyek gazdaságilag és az intézmények mű­ködésének megszervezésében is egyaránt indokoltak, 2002 decemberében és 2003 februárjában juttatta el a tartományi tit­kárság a kormánynak. Döntés nem szüle­tett, s nem is került a kormányban megvi­tatásra. A 2003 júniusában hozott új álta­lános iskolai törvény értelmében az alapí­tói jogkör továbbra is a szerb kormányé maradt, de a törvény 152 cikke értelmé­ben hat hónap alatt felül kellett volna vizsgálnia az alapítónak a meglevő háló­zat hiányosságát. A tartományi illetékesek ezért 2003 júliusában újból elküldték az önkormányzatok, községek javaslatára összeállított változtatási kérelmeket. Miu­tán választ ismét nem kaptak, megtették ezt 2004 januárjában és júniusában is, de válaszra azóta sem méltatta a kormány a tartományi kérelmet. A Tartományi Végrehajtó Tanács a múlt év végén ismét napirendre tűzte a kérdést, s a képviselőházi ülést követően javaslat formájában juttatja el azt a Szerb Kormányhoz, melyben a 2005/06-os tan­évtől alkalmazható sürgős döntést kér­nek az ügyben. Megszületik-e végre a döntés, vagy folytatódik a tartomány és a kormány sü­kettelefon játéka? Kívülállóknak már mu­latságos komédiává, az érintetteknek meg egyre kínosabbá válik az ügy. De mi­vel nem ez az egyetlen megoldásra váró kérdés, amely hosszú vajúdások után sem formálódott döntéssé, talán a kívülálló­kat is egyre inkább meggyőzi arról, hogy milyen céllal fogalmazódnak jogrendsze­rünk és politikai hierarchiánk útvesztői. ■ M. E. Hálózatok hálójában Sükettelefont játszik a kormány a tartománnyal Fény és árnyék Négyszáz év francia festészete a budapesti Műcsarnokban Fény és árnyék a címe a budapesti slá­gerkiállításnak a Műcsarnokban. Az ér­deklődők 400 év francia festészetéből kaphatnak ízelítőt. A tárlaton többek kö­zött Monet, Sisley, Renoir és Toulouse- Lautrec képei láthatók. Tegnap mintegy háromnegyedórás sorbanállás után lehe­tett bejutni a képtárba. Az Európai Unió bővülésének ünne­pe alkalmából a Francia Múzeumok Köz­ponti Igazgatósága által szervezett kiállí­tás célja, hogy a francia festészet négy év­századát (1600-2004) folyamatában és sokszínűségében, vágyaival és utópiáival együtt, ellentmondásaiban és eredetisé­gében ragadja meg. A tematikus váloga­tás betekintést enged a XVII. századi fény és árnyék drámai játékába; árnyal­tan, részleteiben mutatja be a felvilágo­sodást (XVIII. sz.) és a természet tanul­mányozásától az impresszionistákon ke­resztül (XIX. sz.) az emberi és szellemi értékeket felülvizsgáló XX. századi művé­szetig jut el. A kiállításon szereplő művek alkotói: Balthus, Barré, Bénouville, Bertín, Bigot, Blanchard, Boilly, Bonnard, Boucher, Braque, Buraglio, Cézanne, Champaigne, Chardin, Corot, Courbet, Daumier, Da­vid, Debré, Degas, Delacroix, Delaunay, Derain, Deschamps, Desgrandchamps, Dezeuze, Diaz, Dóré, Dorigny, Drolling, Dubuffet, Fleury, Fragonard, Gauguin, Géricault, Gervex, Granet, Greuze, Gris, Guérin, Hains, Hanta, Ingres, La Fosse, La Hyre, La Tour, Lancret, I^argillierre, Le brun, Le Lorrain, Le Nain, Léger, Le­­picié, Leroy, Loutherbourg, Manet, Ma­­dsse, Michel, Millet, Moillon, Monet, Moreau, Natoire, Nemours, Nőmé, Pa­ter, Perrier, Perronneau, Picasso, Pille­ment, Poussin, Prud’Hon, Regnault, Re­noir, Restout, Ribot, Rigaud, Robert, Ro­­uan, Rouault, Saint-Quentin, Signac, Sis­ley, Soulages, Stoskopff, Tocqué, Toro­­ni, Toulouse-Lautrec, Tournier, Valenci­ennes, Valentin, Van Loo, Vemet, Mig­non, Volaire, Vouet, Vuillard, Watteau. (hirtv.hu) ✓ Az Újvidéki Színház januári műsora Január 6., csütörtök: Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok, Ferenc Judit és Kö­rösi István vizsgaelőadása (19.00) Január 10., hétfő: Napjaink, az Újvidéki Televízió műsorának nyilvános felvéte­le (19.30) Január 11., kedd: Gellérthegyi álmok (19.00) Január 13., csütörtök: Kiss Csaba: De mi lett a nővel?, rendező: Puskás Zoltán (19.00, kisterem) Január 14., péntek: Örkény István: Macskajáték, rendező: László Sándor, VEN­DÉGJÁTÉK SZABADKÁN (19.30) Január 18., kedd: Heinrich von Kleist: Az eltört korsó, rendező: Hernyák György (19.00) Január 19., szerda: Az eltört korsó (19.00) Január 21., péntek: Domonkos István: Via Italia című műve alapján a színpadi adaptációt készítette Gyarmati Kata és Mezei Kinga, rendező: Mezei Kinga (19.00 kisterem) Január 25., kedd: Dés-Geszti-Békés: A dzsungel könyve, rendező: László Sán­dor, az Újvidéki Művészet Akadémia II. és IV. éves hallgatóinak vizsgaelőadása (19.00) Január 26., szerda: Brandon Thomas: Charley nénje (operett), rendező: Mezei Zoltán, a szabadkai Népszínház ünnepi vendégjátéka (19.00) Január 27., csütörtök: Ünnepi műsor az Újvidéki Színház napja alkalmából (19.00) Jegyek az Újvidéki Színház pénztáránál válthatók 14.00-től 19.00 óráig, vagy elője­­gyezhetők a 525-552 vagy a (9.00-től 14.00 óráig) 66-22-592-es telefonszámon. Júliusban Budapesten a U2 Budapesten, a Puskás Ferenc stadion­ nn, hogy a turné gerincét az új lemezük­­ban lép fel július 5-én az ír U2 együttes - a How To Dismantle An Atomic Bomb­ája az ausztrál Undercover zenei honlap. (Hogyan szereljünk szét egy atombom- A zenekar jelenleg Dél-Franciaországban bát) dalai alkotják. Európában az első próbás, egészen február közepéig, ame- koncertjüket június 1-jén tartják Amsz­­tyet csak időnként szakítanak meg, hogy Jerdamban, és a július 2-i, bécsi fellépő­részt vegyenek egy-két díjkiosztón: ott lesznek február 9-én a Brit Awards gálá­ján és természetesen nem hiányozhatnak néhány nappal később a Grammy-díjki­­osztóról sem. Ami a világkörüli turnéjukat illeti, a koncertkörút március elsején Miamiban kezdődik, és első szakasza május közepén zárul Los Angelesben. A műsorukról még semmit sem lehet tudni, de valószí­nük után látogatnak el Magyarországra, ahol július 5-én láthatjuk őket. Akik ezt a programot kihagyják, azok augusztus 14- éig még elcsíphetik őket valahol Európá­ban. Szeptember közepétől ismét az észak-amerikaiakat boldogítják Bonóék, majd november második felében már a japánok ismerkedhetnek az új dalaikkal. Végül decemberben Ausztráliában zárul a világkörüli turnéjuk. (MTI) Felhívás a Kultúra Szikrái Díjra A Vajdasági Művelődési Intézet Kultúra Szikrái Díjjal tüntet ki minden évben a művelődés és a művészetek terén kifejtett tevékenységeik elismeréséért a tarto­mány erre legérdemesebb egyéneit, szervezeteit, intézményeit. A díjra 2005. janu­ár 15-éig küldhetik el javaslataikat, melyek között az elmúlt években javasoltak új­bóli jelölését is elfogadják, és az újakkal együtt bírálja el a díjat odaítélő bizottság. A javaslatot megfelelő indoklással és dokumentációval ellátva hét példányban kell elküldeni az intézet címére: Zavod za kulturu Vojvodine, 21000 Novi Sad, Vojvo­­de Putnika 2. A szervezők kérik, hogy a javaslathoz mellékeljék a jelölt személyek elérhetőségét, valamint a jelölt intézmények, szervezetek pontos címét.

Next