Magyar Szó, 2005. március (62. évfolyam, 49-74. szám)
2005-03-29 / 72. szám
2005. március 29., kedd ____________________________iltaUlfiO____________________________________Mmsg.net TISZAVTOÉK 9 Cseresznye Minden évben ez idő tájt a cseresznye virágára emlékezem: érzem felejthetetlen illatát, látom amint ezernyi halvány rózsaszín szirom a szellő legfinomabb leheletére aláhull, és lelkemben átélem a múlandóság édes-kesernyés valóságát. Régmúlt idők vesznek birtokukba, szívemben diákköri élmények kelnek életre. A tavaszi verőfényben feltekintek, felettem a cseresznyefák ágai szőnek virágalagutat, s néhol elvétve az ég kékjének foltjai... (szakura — régi Japán dal). A tavaszt idézte Megumi Teshima japán hegedűművésznő a zentai Városi Múzeumban megtartott ünnepi kamaraestje, amelyet a Cseresznyevirág című japán népdallal indított. A művésznő az est bevezetőjében felolvasta a közönségnek a fenti dalszöveget, majd másfél órás hegedűjátékával tolmácsolta Beethoven, Cézár Franck és Verebes Ernő szerzeményét. Zongorán Iris Kobal kísért. ■ lya Sok a fölszántatlan föld böles termesztését is szorgalmazza a csókai szövetkezet A csókai határ állapotáról annak alapos ismerőjénél, Hirs Jánosnál, a helybeli szövetkezet növénytermesztési technikusánál érdeklődtünk nemrégiben. Sajnos a csókai határ jó része még fölszántatlan, és a levágatlan kukoricaszár sem ritka látvány, aminek főleg az a magyarázata, hogy tavaly a határnak mintegy a felét ezzel a haszonnövénnyel vezették be a termelők, s a betakarítás elhúzódott, kifutottak az időből a termelők. Remélem, a következő napokban végképp megjavul az idő, és így a betakarításnak a végére járnak az érintettek. A legjobb megoldás a szár a fölaprítása, letarappolása lenne, talajba művelve, műtrágyával megszórva, hogy így jobban és gyorsabban hasznosuljon. A szántással és a vetéssel kapcsolatban egyebek között elmondta: - Sürget az idő, de azért ki kell várnunk, hogy a talaj állapota szántásra és vetésre alkalmassá váljon, és kellőképpen előkészített magágyba kerüljön a vetőmag. A szövetkezet most is végez szolgáltatásokat az egyéni termelőknek: egy hold föld fölszántása 3 ezer dinár, két részletben fizethető. A vetési és egyéb díjakat a napokban szabja meg a szövetkezet. A díjszabás előreláthatóan nem lesz túlzott, már csak azért sem, mert sok a kiöregedett, nehezen élő termelő, s az ő helyzetüket sem hagyhatja figyelmen kívül a velük huzamosabb ideje együttműködő szövetkezet. A fejtrágyázásról megtudtuk, hogy holdanként átlagban 100 kiló ureát szórtak ki a földekre termelők február végén, ill. március elején. 1 kilogramm műtrágyát 2,60 kg árubúzáért cserélhettek a termelők. Említést érdemel, hogy fokozódik az érdeklődés a napraforgó termesztése iránt. Ennél az olajnövénynél 1:1,4 kg a cserearány. A termést természetesen cséplés után kell leszállítani. Újabban a köles termesztését is szorgalmazza a csókas szövetkezet: 1 kg vetőmagért 3 kg termést kell majd betakarításkor leszállítaniuk a szerződött termelőknek - hallottuk Hirs János mezőgazdasági technikustól. ■ si HOLNAP ZENTÁN Fiatalok az élet küszöbén A zentai Tisza Menti Nagycsaládosok Egyesülete egy hónappal ezelőtt előadássorozatot indított Fiatalok az élet küszöbén címmel. Ennek keretében holnap, március 30-án 19 órai kezdettel Nagy József főesperes tart előadást, amelynek témája Az élet védelme.A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak a TINCSE székházában, Fő utca 23. ■ p. p. Tudományos munkáért különdíj A zentai Egészsémegi Középiskola diákjainak pécsi sikere Barbares Ágnes és Prikidánovics Krisztina a zentai Egészségügyi Középiskola harmadikos diákjai a közelmúltban a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában megtartott Tudományos Diákkörök V. Országos Konferenciáján (TUDOK 2005) az orvostudomány szekcióban különdíjat érdemeltek ki szakdolgozatukkal. - Szakmunkánknak a rehabilitációval kapcsolatos témát választottunk, amikor dr. Fenyvesi Attila tanárunktól értesültünk a TUDOK 2005-ről. A kórház rehabilitációs osztályára járunk gyakorlatra, ahova a betegeket különféle mozgásszervi rendellenességgel veszik fel. A szakdolgozatunk témaválasztásában Suhajda Szabolcs polgári szolgálatos gyógytornász segített. Munkánk a Hemiplégiás (szélütött) betegek rehabilitációjának értékelése a Barthel-teszt segítségével címet kapta. Felkértük Németh Emese doktornőt, a kórház rehabilitációs osztályának vezetőjét, hogy legyen a szakmentorunk. A tesztek megkezdése előtt tanulmányoztuk az idevágó szakirodalmat, előtanulmányokat végeztünk a házi ápolási szolgálat segítségével. Otthonukban felkerestük azokat a sérült betegeket, akik betegségük kezdete óta házi ápolásra szorultak. A dolgozatunk lényege az volt, hogy a Barthel-teszt segítségével objektíven felmérjük a betegek aktuális funkcionális állapotát, mozgásképességét. Arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e különbség a házi ápolásban részt vevő betegek és a kórházban ápolt betegek mozgáskészsége között. A teszt mérhető adatokat nyújt arra vonatkozóan, hogy a szélütés miatt mozgáskorlátozottá vált betegek milyen tevékenységi formákkal, étkezés, tisztálkodás, öltözködés, WC-használat, lépcsőzés stb. küszködnek. Tíz tevékenységi formát pontoztunk. Összesen húsz házi ápolásban részesülő és 32 kórházi rehabilitált beteg tesztadatait hasonlítottuk össze. Eltérést tapasztaltunk a két vizsgált csoport között, a házi ápolásban részesülő betegek jobb eredményeket értek el a tesztelés alkalmával, amiből arra következtettünk, hogy ez a módszer hatékonyabb és gyorsabb gyógyulást eredményez a szélütés miatt mozgáskorlátozottá vált betegeknél. A házi ápolást kapott betegeken mi végeztük el először a tesztelést, rámutattunk a Barthel-teszt bevezetésének a fontosságára a házi ápolásban. A házi ápolásban kezelt betegek állapotának objektív felmérése ezután kezdődött el, ami a jövőben megkönnyítheti a betegek rehabilitációjának megtervezését - mondta a két különdíjas egészségügyi technikus tanuló. A tanulók munkájának nagy értéke, hogy önállóan végezték el a teszteléseket, ami új a házi ápolási szolgálatban. Az iskola befejezése után lehetőség nyílik a fiatal egészségügyi technikusok alkalmazására a házi ápolás terén. A két diáklány már jelezte igényét, hogy szeretné folytatni a megkezdett munkát, ennek eredményeként újabb dolgozat várható tőlük a következő diákköri konferencián, aminek külön örülünk - mondta dr. Németh Emese a diákok mentora. ■ ger Németh Emese, Barbares Ágnes, Prikidánovics Krisztina és Suhajda Szabolcs Pádé monográfiájáról Régen történt. Pontosan 1864-et írtunk, amikor egy tavaszi napon megjelent Pádén egy tizenkilenc éves baranyai születésű tanító, Herreschbacher József, aki előzetes elképzelése szerint egy kicsit bele akart kóstolni az itteni eléggé érdes életbe, s fél év elteltével továbbment volna egy kilátásba helyezett új iskolába, ám a sorsa úgy alakult, hogy maradt a padéiakat évtizedeken át oktató kiváló tanító (és későbbi postamester), aki sokat fáradozott az Aranka torkolatánál levő falu „épülésén”, az említett közösség szerencséjére. A tanító néhány évtizedes ittléte alatt Pádé monográfiáját is megírta, ami sajnos a mai napig hozzáférhetetlen a széles népréteg számára, mert még mindig csak kéziratban található itt-ott... Pedig újabb adatokkal kiegészítve végre nyomtatásban is meg kellene jelentetni, igen tanulságos és hasznos lenne. Részletekre is kiterjedő művében a szerző mélyebben visszatekint az időben. Kitűnik, hogy Pádé térségében a távolabbi múltban több falucska is létezett, pl. az Aranka egykori nevéről, a szép csengésű Harangodról elnevezett, réges-régen elenyészett falu (1211-ből származó adat), ami valószínűleg a mai Pádétól keletre, a Ramnaház délnyugati oldalán helyezkedett el. A 13. századból származó írásos adatok szerint Pádé és Bocsár között feküdt Morotva falu, Pádé és Tiszaszentmiklós között pedig Egyházaskér (Csanád esztergomi érsek szülőfaluja). Az 1330-as évekből származó egyes adatok arra utalnak, hogy Pádétól nyugatra a Tisza mellett feküdt Tiszaszentpéter stb. A Csanád nemzetség ősi birtokát képező Pádénak később több birtokosa volt. Ezekről és az akkor még magyar és szerb Pádé lakosságáról is figyelmet felkeltő módon beszámol a szerző. A hagyományokat pl. külön fejezetben taglalja. A pádéi katolikus templom építője (1842) Díván György szeszélyei kapcsán azt is megemlíti: a földesúr megparancsolta, hogy a háza előtt elhaladók kalapot (löveget) emeljenek. Aki a „vaktában köszönésnek” a módját elmulasztotta, s rajta kapták a „vétkén”, azt a földesúr deresre húzatta, hajdújával elverette. Az elvetemedett Divánról egyéb gyalázatot is följegyzett a minden bizonnyal hithű tanító. Azt is, hogy az emített földesúr erővel feleségül vette a saját fiának a jegyesét (akit olyan szépnek tartott, hogy az már méltó lehetett őhozzá). A gazdaságról, vallásról, oktatásról, sarjadozó művelődési életről, elemi csapásokról stb. is található írás a „félretett” monográfiában. Herreschbacher József művének a végére 1914 áprilisában tett pontot. Kilencvennél is több év múlt el azóta, vagyis nem kis idő, ám ahhoz kevés, hogy újabb adatokkal kiegészítve könyv alakban is az érdekeltek rendelkezésére álljon, hogy betöltse a szerzője által kijelölt küldetését többek okulására. ■ si Vízszabályozás Észak-Bánátban A víztöbblet vagy -hiány gyakran fölvetődő témája vidékünk mezőgazdaságának. A két észak-bánáti község, Csóka és Törökkanizsa számára is igen fontos kérdés, régen megoldásra váró feladat a vízszabályozás. Torontál vármegye Monográfiájából kitűnik, hogy a Maros, a Tisza és az Aranka között már az avarok is ásattak csatornákat, szabályozták a vizek folyását, hatással voltak a vidék kultiválására, amely a török hódoltságig gazdag éléstár volt. Az oszmán uralom alatt pogányul elnéptelenedett ez a terület, elhatalmasodott a nád és a sás, vizenyőssé vált a vidék, és ez az állapot a törököknek védelmi szempontból meg is felelt. A krónikás szerint mesterségesen is láposították, „vadították” az említett folyók között elterülő területet (is). A török kiűzése után az egyik legsürgősebb feladat a vizek szabályozása, lecsapolása volt, ami a Tisza szabályozásával teljesedett ki, érthetően, hiszen mind a két községnek a nyugati határát ez a folyó képezi. 1823-at írtak akkor, amikor Szathmári Sámuel vármegyei mérnök Szanád és Zenta között ezer él hosszú átvágásra tett javaslatot, de a szabályozásra csak később került sor, az említett század második felében azonban jelentős eredmények születtek a vízszabályozás terén. Vízügyi társulatok alakultak. Pl. az Aranka vidéki Belvízvédelmi és Levezetési Társulat Nákó Kálmán gróf indítványára 1882-ben jött létre, és hatékonyan kivette részét a vadvizek rendezéséből. Említést érdemel azonban, hogy a pádéi és a tiszaszentmiklósi határban már a társulati szabályozás előtt is tettek védelmi intézkedéseket az Arankán, pl. töltést építettek, amit nagyobb veszély esetén közmunkával erősítettek meg. A másik itteni társulat a Törökkanizsai Belvízlecsapoló Társulat 1899-ben a helybeli Schulpe-, Tallián- és az oroszlámosi Batthyány-féle uradalmak kezdeményezésére alakult meg abból a célból, hogy a mintegy 16 ezer holdnyi árterületről a vizet levezessék. Itt alakult meg az első öntözőtelep is, kísérleti alapon, s jóformán az is maradt, mert száz évnél több idő sem volt elegendő ahhoz, hogy kifejlődjön belőle egy jelentősebb öntözőhálózat. Pedig, mint ismeretes, a lecsapoláshoz hasonlóan az öntözés is igen fontos feladat. A második világháború utáni években a DTD vette „kezelésbe” a vízügyeket, de nem valami látványos eredménnyel. ■ si A segítség már érkezik Anyagi támogatás a Molnár Gábor családnak gyógykezelésre A 2003-as esztendő októberében súlyos közúti baleset érte a zentai Molnár Gábor Viktort. A kisfiú hosszú ideig önkívületi állaptban volt. Eddig gyógykezelték Zentán és egy ideig a kanizsai gyógyfürdőben is. Mivel a család nehéz anyagi körülmények között él, az édesapa munkanélküli, édesanya pdig éppen a kisfiú állapta miatt nem vállalhat más munkát, a zentai helyi önkormányzat eddig is anyagi támogatásban részesítette a családot, ami elsősorban abban nyilvánult meg, hogy fedezze a gyógykezelés költségeit. Barsi Márta, a képviselő-testület tanácsának tagja a napkban közölte, hogy a gyermek további felépülése csak abban az esetben lehetséges, ha a budapsti Pető Intézetbe kerül. Ehhez viszont az anyagi eszközöket elő kell teremteni. Az anyukának és a kisfiúnak sem útlevele, sem vízuma nincs. Önkormányzatunk erre a célra is biztosítja a szükséges anyagiakat. A nagyobbik gond az, hogy az intézetbe kerüléshez az előzetes vizsgálat 100 euróba kerül, a napi benntartózkodás pedig kettejük számára 60 euróba. Tekintettel arra, hogy nagyobb összegről van szó elhatároztuk, támogatást kérünk a Segítő Jobb és a Mocsári Alapítványtól is. Egy biztos: mindenképpen megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy a kisfiú gyógykezelése folytatódjon a budapesti intézetben - mondta Báni Márta. ■ P. P.