Magyar Szó, 2005. március (62. évfolyam, 49-74. szám)

2005-03-29 / 72. szám

2005. március 29., kedd ____________________________iltaUlfiO____________________________________Mmsg.net TISZAVTOÉK 9 Cseresznye Minden évben ez idő tájt a cseresznye virágára emlékezem: érzem felejthetet­len illatát, látom amint ezernyi halvány rózsaszín szirom a szellő legfino­mabb leheletére aláhull, és lelkemben átélem a múlandóság édes-kesernyés valóságát. Régmúlt idők vesznek birtokukba, szívemben diákköri élmények kelnek életre. A tavaszi verőfényben feltekintek, felettem a cseresznyefák ágai szőnek virága­­lagutat, s néhol elvétve az ég kékjének foltjai... (szakura — régi Japán dal). A tavaszt idézte Megumi Teshima japán hegedűművésznő a zentai Városi Múzeumban megtar­tott ünnepi kamaraestje, amelyet a Cseresznyevirág című japán népdallal indított. A művésznő az est bevezetőjében felolvasta a közönségnek a fenti dalszöveget, majd másfél órás hegedűjátékával tolmácsolta Beethoven, Cézár Franck és Verebes Ernő szerzeményét. Zongorán Iris Kobal kísért. ■ lya Sok a fölszántatlan föld böles termesztését is szorgalmazza a csókai szövetkezet A csókai határ állapotáról annak ala­pos ismerőjénél, Hirs Jánosnál, a helybe­li szövetkezet növénytermesztési techni­kusánál érdeklődtünk nemrégiben.­­ Sajnos a csókai határ jó része még fölszántatlan, és a levágatlan kukoricaszár sem ritka látvány, aminek főleg az a ma­gyarázata, hogy tavaly a határnak mintegy a felét ezzel a haszonnövénnyel vezették be a termelők, s a betakarítás elhúzódott, kifutottak az időből a termelők.­­ Remélem, a következő napokban végképp megjavul az idő, és így a betaka­rításnak a végére járnak az érintettek. A legjobb megoldás a szár a fölaprítása, le­­tarappolása lenne, talajba művelve, műt­rágyával megszórva, hogy így jobban és gyorsabban hasznosuljon. A szántással és a vetéssel kapcsolatban egyebek között elmondta: - Sürget az idő, de azért ki kell várnunk, hogy a talaj állapota szántásra és vetésre alkalmassá váljon, és kellőképpen előkészített mag­ágyba kerüljön a vetőmag. A szövetkezet most is végez szolgáltatásokat az egyéni termelőknek: egy hold föld fölszántása 3 ezer dinár, két részletben fizethető. A ve­tési és egyéb díjakat a napokban szabja meg a szövetkezet. A díjszabás előrelátha­tóan nem lesz túlzott, már csak azért sem, mert sok a kiöregedett, nehezen élő termelő, s az ő helyzetüket sem hagyhat­ja figyelmen kívül a velük huzamosabb ideje együttműködő szövetkezet. A fejtrágyázásról megtudtuk, hogy holdanként átlagban 100 kiló ureát szór­tak ki a földekre termelők február vé­gén, ill. március elején. 1 kilogramm műtrágyát 2,60 kg árubúzáért cserélhet­tek a termelők. Említést érdemel, hogy fokozódik az érdeklődés a napraforgó termesztése iránt. Ennél az olajnövény­nél 1:1,4 kg a cserearány. A termést ter­mészetesen cséplés után kell leszállítani. Újabban a köles termesztését is szorgal­mazza a csókas szövetkezet: 1 kg vető­magért 3 kg termést kell majd betakarí­táskor leszállítaniuk a szerződött terme­lőknek - hallottuk Hirs János mezőgaz­dasági technikustól. ■ si HOLNAP ZENTÁN Fiatalok az élet küszöbén A zentai Tisza Menti Nagycsaládosok Egyesülete egy hónappal ezelőtt előadás­­sorozatot indított Fiatalok az élet küszö­bén címmel. Ennek keretében holnap, március 30-án 19 órai kezdettel Nagy Jó­zsef főesperes tart előadást, amelynek té­mája Az élet védelme.­A szervezők minden érdeklődőt sze­retettel várnak a TINCSE székházában, Fő utca 23. ■ p. p. Tudományos munkáért különdíj A zentai Egészsémegi Középiskola diákjainak pécsi sikere Barbares Ágnes és Prikidánovics Krisz­tina a zentai Egészségügyi Középiskola harmadikos diákjai a közelmúltban a pé­csi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziu­mában megtartott Tudományos Diákkö­rök V. Országos Konferenciáján (TU­DOK 2005) az orvostudomány szekció­ban különdíjat érdemeltek ki szakdolgo­zatukkal. - Szakmunkánknak a rehabilitációval kapcsolatos témát választottunk, amikor dr. Fenyvesi Attila tanárunktól értesül­tünk a TUDOK 2005-ről. A kórház reha­bilitációs osztályára járunk gyakorlatra, ahova a betegeket különféle mozgásszer­vi rendellenességgel veszik fel. A szakdol­gozatunk témaválasztásában Suhajda Sza­bolcs polgári szolgálatos gyógytornász se­gített. Munkánk a Hemiplégiás (szélü­tött) betegek rehabilitációjának értékelé­se a Barthel-teszt segítségével címet kap­ta. Felkértük Németh Emese doktornőt, a kórház rehabilitációs osztályának veze­tőjét, hogy legyen a szakmentorunk. A tesztek megkezdése előtt tanulmá­nyoztuk az idevágó szakirodalmat, előta­nulmányokat végeztünk a házi ápolási szolgálat segítségével. Otthonukban fel­kerestük azokat a sérült betegeket, akik betegségük kezdete óta házi ápolásra szo­rultak. A dolgozatunk lényege az volt, hogy a Barthel-teszt segítségével objektí­ven felmérjük a betegek aktuális funkcio­nális állapotát, mozgásképességét. Arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e különbség a házi ápolásban részt vevő betegek és a kórházban ápolt betegek mozgáskészsé­ge között. A teszt mérhető adatokat nyújt arra vonatkozóan, hogy a szélütés miatt mozgáskorlátozottá vált betegek milyen tevékenységi formákkal, étkezés, tisztál­kodás, öltözködés, WC-használat, lépcső­zés stb. küszködnek. Tíz tevékenységi for­mát pontoztunk. Összesen húsz házi ápo­lásban részesülő és 32 kórházi rehabilitált beteg tesztadatait hasonlítottuk össze. Eltérést tapasztaltunk a két vizsgált csoport között, a házi ápolásban részesü­lő betegek jobb eredményeket értek el a tesztelés alkalmával, amiből arra követ­keztettünk, hogy ez a módszer hatéko­nyabb és gyorsabb gyógyulást eredmé­nyez a szélütés miatt mozgáskorlátozottá vált betegeknél. A házi ápolást kapott be­tegeken mi végeztük el először a teszte­lést, rámutattunk a Barthel-teszt beveze­tésének a fontosságára a házi ápolásban. A házi ápolásban kezelt betegek állapotá­nak objektív felmérése ezután kezdődött el, ami a jövőben megkönnyítheti a bete­gek rehabilitációjának megtervezését - mondta a két különdíjas egészségügyi technikus tanuló. A tanulók munkájának nagy értéke, hogy önállóan végezték el a teszteléseket, ami új a házi ápolási szolgálatban. Az is­kola befejezése után lehetőség nyílik a fi­atal egészségügyi technikusok alkalmazá­sára a házi ápolás terén. A két diáklány már jelezte igényét, hogy szeretné folytat­ni a megkezdett munkát, ennek eredmé­nyeként újabb dolgozat várható tőlük a következő diákköri konferencián, ami­nek külön örülünk - mondta dr. Németh Emese a diákok mentora. ■ ger Németh Emese, Barbares Ágnes, Prikidánovics Krisztina és Suhajda Szabolcs Pádé monográfiájáról Régen történt. Pontosan 1864-et írtunk, amikor egy tavaszi napon megjelent Pá­dén egy tizenkilenc éves baranyai születésű tanító, Herreschbacher József, aki előze­tes elképzelése szerint egy kicsit bele akart kóstolni az itteni eléggé érdes életbe, s fél év elteltével továbbment volna egy kilátásba helyezett új iskolába, ám a sorsa úgy ala­kult, hogy maradt a padéiakat évtizedeken át oktató kiváló tanító (és későbbi posta­mester), aki sokat fáradozott az Aranka torkolatánál levő falu „épülésén”, az említett közösség szerencséjére. A tanító néhány évtizedes ittléte alatt Pádé monográfiáját is megírta, ami sajnos a mai napig hozzáférhetetlen a széles népréteg számára, mert még mindig csak kézirat­ban található itt-ott... Pedig újabb adatokkal kiegészítve végre nyomtatásban is meg kellene jelentetni, igen tanulságos és hasznos lenne. Részletekre is kiterjedő művében a szerző mélyebben visszatekint az időben. Kitű­nik, hogy Pádé térségében a távolabbi múltban több falucska is létezett, pl. az Aranka egykori nevéről, a szép csengésű Harangodról elnevezett, réges-régen elenyészett falu (1211-ből származó adat), ami valószínűleg a mai Pádétól keletre, a Ramnaház délnyu­gati oldalán helyezkedett el. A 13. századból származó írásos adatok szerint Pádé és Bocsár között feküdt Mo­­rotva falu, Pádé és Tiszaszentmiklós között pedig Egyházaskér (Csanád esztergomi ér­sek szülőfaluja). Az 1330-as évekből származó egyes adatok arra utalnak, hogy Pádétól nyugatra a Tisza mellett feküdt Tiszaszentpéter stb. A Csanád nemzetség ősi birtokát képező Pádénak később több birtokosa volt. Ezekről és az akkor még magyar és szerb Pádé lakosságáról is figyelmet felkeltő mó­don beszámol a szerző. A hagyományokat pl. külön fejezetben taglalja. A pádéi kato­likus templom építője (1842) Díván György szeszélyei kapcsán azt is megemlíti: a föl­desúr megparancsolta, hogy a háza előtt elhaladók kalapot (löveget) emeljenek. Aki a „vaktában köszönésnek” a módját elmulasztotta, s rajta kapták a „vétkén”, azt a föl­desúr deresre húzatta, hajdújával elverette. Az elvetemedett Divánról egyéb gyalázatot is följegyzett a minden bizonnyal hithű tanító. Azt is, hogy az emített földesúr erővel feleségül vette a saját fiának a jegyesét (akit olyan szépnek tartott, hogy az már méltó lehetett őhozzá). A gazdaságról, vallásról, oktatásról, sarjadozó művelődési életről, elemi csapások­ról stb. is található írás a „félretett” monográfiában. Herreschbacher József művének a végére 1914 áprilisában tett pontot. Kilencvennél is több év múlt el azóta, vagyis nem kis idő, ám ahhoz kevés, hogy újabb adatokkal kiegészítve könyv alakban is az ér­dekeltek rendelkezésére álljon, hogy betöltse a szerzője által kijelölt küldetését­­ töb­bek okulására. ■ si Vízszabályozás Észak-Bánátban A víztöbblet vagy -hiány gyakran fölve­tődő témája vidékünk mezőgazdaságá­nak. A két észak-bánáti község, Csóka és Törökkanizsa számára is igen fontos kér­dés, régen megoldásra váró feladat a víz­szabályozás. Torontál vármegye Monog­ráfiájából kitűnik, hogy a Maros, a Tisza és az Aranka között már az avarok is ásat­­tak csatornákat, szabályozták a vizek fo­lyását, hatással voltak a vidék kultiválásá­ra, amely a török hódoltságig gazdag éléstár volt. Az oszmán uralom alatt po­­gányul elnéptelenedett ez a terület, elha­talmasodott a nád és a sás, vizenyőssé vált a vidék, és ez az állapot a törököknek vé­delmi szempontból meg is felelt. A króni­kás szerint mesterségesen is láposították, „vadították” az említett folyók között elte­rülő területet (is). A török kiűzése után az egyik legsür­gősebb feladat a vizek szabályozása, lecsa­­polása volt, ami a Tisza szabályozásával teljesedett ki, érthetően, hiszen mind a két községnek a nyugati határát ez a folyó képezi. 1823-at írtak akkor, amikor Szathmá­­ri Sámuel vármegyei mérnök Szanád és Zenta között ezer él hosszú átvágásra tett javaslatot, de a szabályozásra csak később került sor, az említett század második fe­lében azonban jelentős eredmények szü­lettek a vízszabályozás terén. Vízügyi tár­sulatok alakultak. Pl. az Aranka vidéki Belvízvédelmi és Levezetési Társulat Nákó Kálmán gróf indítványára 1882-ben jött létre, és hatékonyan kivette részét a vadvizek rendezéséből. Említést érdemel azonban, hogy a pádéi és a tiszaszentmik­­lósi határban már a társulati szabályozás előtt is tettek védelmi intézkedéseket az Arankán, pl. töltést építettek, amit na­gyobb veszély esetén közmunkával erősí­tettek meg. A másik itteni társulat a Törökkani­zsai Belvízlecsapoló Társulat 1899-ben a helybeli Schulpe-, Tallián- és az oroszlá­­mosi Batthyány-féle uradalmak kezdemé­nyezésére alakult meg abból a célból, hogy a mintegy 16 ezer holdnyi árterület­ről a vizet levezessék. Itt alakult meg az első öntözőtelep is, kísérleti alapon, s jó­formán az is maradt, mert száz évnél több idő sem volt elegendő ahhoz, hogy kifejlődjön belőle egy jelentősebb öntö­zőhálózat. Pedig, mint ismeretes, a lecsa­­poláshoz hasonlóan az öntözés is igen fontos feladat. A második világháború utáni években a DTD vette „kezelésbe” a vízügyeket, de nem valami látványos eredménnyel. ■ si A segítség már érkezik Anyagi támogatás a Molnár Gábor családnak gyógykezelésre A 2003-as esztendő októberében súlyos közúti baleset érte a zentai Molnár Gá­bor Viktort. A kisfiú hosszú ideig önkívületi állaptban volt. Eddig gyógykezelték Zentán és egy ideig a kanizsai gyógyfürdőben is. Mivel a család nehéz anyagi kö­rülmények között él, az édesapa munkanélküli, édesanya pdig éppen a kisfiú ál­­lapta miatt nem vállalhat más munkát, a zentai helyi önkormányzat eddig is anya­gi támogatásban részesítette a családot, ami elsősorban abban nyilvánult meg, hogy fedezze a gyógykezelés költségeit. Barsi Márta, a képviselő-testület tanácsának tagja a napkban közölte, hogy a gyermek további felépülése csak abban az esetben lehetséges, ha a budapsti Pető Intézetbe kerül.­­ Ehhez viszont az anyagi eszközöket elő kell teremteni. Az anyukának és a kis­fiúnak sem útlevele, sem vízuma nincs. Önkormányzatunk erre a célra is biztosít­ja a szükséges anyagiakat. A nagyobbik gond az, hogy az intézetbe kerüléshez az előzetes vizsgálat 100 euróba kerül, a napi benntartózkodás pedig kettejük számá­ra 60 euróba. Tekintettel arra, hogy nagyobb összegről van szó elhatároztuk, tá­mogatást kérünk a Segítő Jobb és a Mocsári Alapítványtól is. Egy biztos: minden­képpen megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy a kisfiú gyógykezelése folytatód­jon a budapesti intézetben - mondta Báni Márta. ■ P. P.

Next