Magyar Szó, 2005. július (62. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-16 / 165. szám

XII SZABADIDŐ szabadido@magyarszo.co.yultafta 2005. július 16., 17., szombat-vasárnap VUKOVICS GÉZA Rendcsinálók „Én vagyok a legerősebb a városban!” „Én az országban!” „Én meg Európában!” „Én pedig a világon!” így kérkedtek hajdan fákkal szegélyezett hosszú utcáin gyerkőcei. Köztük nyilván én is. Addig csak, amíg az utcánkba nem költözött egy vasgyúró kölyök, ki szemét villogtatva, az öklét rázva erélyesen kijelentette: „Vegyétek tudomásul srácok, hogy én vagyok a legerősebb az utcában!” Azonnal semmibe foszlott országra-világra szóló rangjaink. Mindez viszonylagos, gondoltam magamban, amikor a minap az emeletes házakkal körülvett udvarunkban járkálva csendesen szemléltem azt a két hepciáskodó lurkót, akik éppen megvívták gyermekkorom jól ismert szócsatáját. „Én pókember vagyok, a Föld legerősebb embere!” „Én meg - hangzott a replika - Superman, a világűr leghatalmasabbja!” A hivalkodók már-már tettlegességre vetemedtek, amikor váratlanul megjelent egy töpörödött anyóka, az egyik gyermek nagymamája, és szétválasztotta a torzsalkodó fiúkat. - Lám csak - mondtam félhangosan -, íme az udvar pillanatnyilag legrátermettebb embere. Persze, persze, miután huzamosabb ideje a képernyőkön szerepelnek a sci-fi birodalmának legnépszerűbb vitézei, akaratlanul is példaképpé váltak. Ki ne utánozná, követné őket a fiatal tévénézők közül!? Páratlan ügyességükkel, leleményességükkel sorra mórosra tanítják a világmindenségből Földünkre támadó gonosz szörnyszülötteket. A mitológia ismerősei könnyen kideríthetik, hogy Superman vagy bármelyik társa sok ókori legendás alakra emlékeztet. Például a sumer Gilgamesre, ki hasonlóképpen félelmetes démonokkal, pokolfajzatokkal viaskodott, és mindig győztesen került ki. Vagy az ógörög Héraklészre, ismertebb nevén Herkulesre, ki már csecsemő korában mérges kígyót fojtott meg, 18 esztendősen pedig megölt egy hatalmas oroszlánt. Eurüsztheusz király szolgálatában pedig elvégezte 12 híres feladatát. Ám nem csupán Herkulesek voltunk, hanem Sámsonok, Miionok is. A hosszú hajú izraelita hőst, Sámsont utánoztuk, ki annak idején egy szamár állkapcsával agyonvert ezer filiszteust. Megszemélyesítettük Miiont, a többszörös olimpiai bajnokot is. Sorra került valamennyi izomkolosszus és bátor hús. Köztük Márk királyfi, Toldi Miklós, Robin Hood, Tarzan... Márk királyfi izgalmas hőstetteinek felelevenítésekor a lóhiány okozta a legnagyobb gondot. Végül azt a megoldást választottuk, hogy felváltva alakítottuk a királyfi és a paripa szerepét. Hood esetében az íjjal gyűlt meg a bajunk. Kezdetleges nyilaink ugyanis mindenfelé röpködtek, főleg az ablakok irányába. A Tarzan-sztorikban vadul üvöltöztünk a faágakon, és hol a majomkirályt, hol a majmot keltettük életre. Az utóbbit többnyire sikeresebben Eszerint semmi új a nap alatt. Egészen termérszetes, hogy Pókembernek és Supermannek is akadnak követőik, akik műanyag játékfegyvereikkel akarják megszabadítani a világot, az alattomos szörnyetegektől. Bevallom, hogy a már ismert, látott cselekedeteink ellenére megkedveltem ezeket az újabb héroszokat. És türelmesen várom, hogy ne csak süldő utánzóik jelenjenek meg az udvarunkban, hanem ők maguk, ereded nagyságukban. És végre rendet csináljanak, nem annyira a mindenségben, mint inkább ezen a felfordult sártekén. Pablo Picasso korábbi szeretője adott túl a mester alkotásain és egy medálon Párizsban, a napokban tartott árverésen. A 20 rajzért végül 1,87 millió dollárt adtak a gyűjtők. Az alkotásokat a most 79 éves Geneviéve Laporte kínálta fel eladásra, és az előzetes becs Picasso titkos szerelme zések szerint a gyűjtemény 2 millió dollárt ért, de a licit során némileg ez alatt maradt a végeredmény. Figyelemre méltó volt ugyanakkor, hogy az egyik rajzért 575 ezer dollárt fizettek, amely háromszorosa volt a szakértők által előzetesen becsült árnak. Igaz, az eladásra kínált darabok között volt néhány skicc is, amelyek 5000 dollár alatt találtak gazdára. A több mint fél évszázaddal ezelőtti románc eredményeként született művek többsége a húszéves Laporte-t ábrázolja, a képek 1951-ben, egy közös nyaralás alkalmával készültek St. Tropez-ben. Érdekesség, hogy a képek több jelentős múzeumban megfordultak az elmúlt években, így például a szentpétervári Ermitázsban is. A titkos szerelem, amelyről Geneviéve Laporte könyvet is írt, egy a lány által az iskolai újságjának készített interjúval kezdődött 1944-ben. A generációs korkülönbség ellenére a szimpátia gyorsan kialakult a művész és a fiatal lány között, de évekig baráti kapocs volt a két ember között. A viszony két évvel a rajzok keletkezése után ért véget, amikor Geneviéve Laporte Picasso kérése ellenére nem költözött össze a művésszel, akit éppen elhagyott addigi élettársa, Francoise Gillot. (Deluxe Magazin) ebi'Ij.irth A Disneyland fél évszázada Walt Disney, az amerikai rajzfilmkészítő 1955. július 17-én nyitotta meg azt az élményparkot, amely az elmúlt évtizedekben fogalommá vált a gyermekek és a kisgyermekes családok körében. Disneylandről van szó, amely a kaliforniai Anaheimben létesült, s amely most félévszázados fennállását ünnepli. A megnyitó óta több mint 500 millió látogatót vonzott az első Disney élménypark. Érdekes, hogy az 1955-ös kezdet nem is sikerült igazán: amikor ugyanis Walt Disney megnyitotta 18 attrakciót nyújtó élményparkját - amely ma hatvannál több attrakcióval rendelkezik - áramkimaradás volt a területen, ahol ezen kívül eltört egy gázvezeték is. A Main Streeten pedig beleragadtak a vendégek a még lágy aszfaltba. A nehézségeken azonban sikerült hamar túljutni: két évre rá már a tízmilliomodik látogatót köszönthették az élményparkban, 2004 januárjában pedig az ötszázmilliomodikat. (National Geographic Online) dim Isplit) Amit a pizzáról tudni kell Erőteljesen nyomul a pizza. Elindult Nápolyból és alig másfél száz év alatt meghódította a világot, mert alkalmazkodott a helyi ételek és a politka ízéhez. A magyar ételválasztékba agresszív módon behatolt a pizza. Sőt, a karrier világméretű! Nézzünk a tepsi mélyére, hogyan lett az olasz halászok mindennapi lepényéből a világ kedvence. Az őspizza A múlt bizonytalan. Annyit azonban tudni vélnek, hogy mint minden nagy találmányt, egyszerű és praktikus volta segítette. Kellett valami, amire az étel ráhelyezhető, és így jött létre az ehető tányér. Vagyis az a pizza, melyet manapság kínálnak, új keletű a formájával, az ízeivel is. Az első írásos emlék Itáliában IV. Ferdinánd (meghalt 1825-ben) gasztronómiai élményére utal, egy pizzasütőnek köszönhetően. De még az őshazában is csak a 800-as évek közepén terjedt el, a világhódítás pedig az utolsó 40 esztendő eseménye. Ezt az is bizonyítja, hogy Milánóban, a hatvanas évekig, mindössze öt helyen sütötték, ma pedig ezzel is meghalad a pizzériák száma. S ha van látványosan fejlődő iparág, ez annak tartható. Úgy mondják, Olaszországban több millió embernek ad munkát a pizzasütés. Az Eu-Európai Pizzasütők és Párolótagok Szövetsége - merthogy ilyen is van - szerint a világ egyes részein még ennél is erőteljesebben nyomul. Politikai pizza Amerikában láncolat szolgálja fel éjjel és nappal. Nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk, hogy a versenytársak időnként elemeztetik, majd közük, hogy rombolja az egészséget. Az eredmény? Az egyik elnökválasztás számos jelöltje fontosnak tartotta tudatni, hogy „fantasztikusan szereti a pizzát.” A győztes is köztük volt. Bár a választói közül számosan meg vannak győződve afelől, hogy a pizzát is amerikaiak találták fel. Mi másnak lehetne nevezni, ha nem politikai pizzának, amikor az őshazában, Nápolyban, a világ legfejlettebb országai vezetőinek csúcstalálkozóján is ez a lepény volt a sztármenü? Mindegyik államfő a nemzeti ízeit találta meg rajta. Mi a titka a jó pizzának? Természetesen mindenki a maga receptjére esküszik. Nápolyban ez így hangzik: „A jó pizzával úgy kell bánni, mint a nővel. Csak simogatni szabad, ütni nem!” Könnyű kézzel kell gyúrni, duplanullás lisztből. Mit mondhat erre a gépesített pizzéria washingtoni szakembere, aki ráadásul fagyasztott tésztával dolgozik? Vagy az ázsiai szakács, aki a szójatisztet gyúrja? És akkor még nem is említettük a hagyomány szerint kötelező mozzarella sajtot, ami csakis bivalytejből ________ nyerhető. A legjobb pizzát Nápolyban sütik, ez nem vitás, és természetesen mozzarellával. Bármennyire is szorgalmasak azonban a jámbor bivalyok, legfeljebb 300 ezer tonna sajthoz elegendő tejet képesek kipréselni magukból. Mégis 700 ezer tonna „ereded” mozzarellát adnak el évente. Ennyit a műhelytitkokról. A RECEPT Nápolyban azt tartják, hogy minél egyszerűbb a recept, annál fontosabbak az alapanyagok. A liszt és az olívaolaj kapribogyót követel, de az sem mindegy, hogy hol termett! Az igényt az origanóra, sőt a hagymára is kiterjesztik. Persze, nem eszik olyan forrón a lepényt... A különbséget csak az érezheti, aki jól ismeri az olasz kínálatot. Mindazonáltal hangsúlyozzák, hogy a jó pizza a szélén nem lehet magasabb másfél centinél, a tészta súlya nem haladhatja meg a 200 grammot. Csak fával fűtött kemencében sülhet, a falaknak pedig téglából kell lenniük. S ha még a Vezúv lávadarabjaiból is építettek bele, a siker biztosra vehető. A tűz 400 fokon dolgozzon! Kell hozzá még valami, ami a helyszínen beszerezhető: a zaj. Nincs jó pizza zaj nélkül, mondja a nápolyi mester, és meg is indokolja. Már az inasnak is tudnia kell, hogy miképpen és hányszor csapja a tésztát a gyúródeszkához. A jövő. Mármost mit kezdjen az éhes világ mindezen intelmekkel, amikor a pizzát nemcsak az íze miatt kedveli, hanem mert gyors étel?! Nos, a világ nem nagyon törődik a nápolyi halászok, egykori, paradicsomos, origanós, mozzarellás pizzáival. Amerikában sült krumplival is eszik, Kanadában lazaccal, Németországban virslivel, Japánban rákkal, Angliában szalonnával, Magyarországon kolbásszal. (Amazóna) Alaprecept 4 személyre (50 dkg alaptésztához, azaz 1 nagy tepsihez/2 kerek, 24 cm átmérőjű pizzához) Hozzávalók: 1 dl tej, 1 kávéskanál cukor, 2 dkg élesztő, 40 dkg finomliszt, 1 kávéskanál só, 4 evőkanál olaj, liszt a formázáshoz, olaj a kenéshez Elkészítés: 1. A tejet éppen csak meglangyosítjuk (ha túl meleg, elpusztulnak az élesztőgombák!), 3 dl-es bögrébe öntjük, hozzáadjuk a cukrot, beletördeljük az élesztőt, és jól elkeverjük. Meleg helyen felfuttatjuk, azaz a bögre pereméig hagyjuk kelni (8-10 perc). 2. A lisztet keverőtálba szitáljuk - így levegősebb lesz, és gyorsabban megkel a tészta. A közepébe mélyedést készítünk, beleöntjük az élesztős tejet, és a széléről, fakanállal csak annyi lisztet keverünk hozzá, hogy galuska lágyságú masszát kapjunk - azaz kovászt készítünk. A tálban lévő lisztből egy keveset a tetejére szórunk, és úszta konyharuhával letakarva a kétszeresére kelesztjük (15-20 perc). 3. Hozzáadjuk a sót, az olajat és annyi langyos vizet (1-1,5 dl), hogy kissé ragacsos, lágy tésztát kapjunk. A kézi robotgép spirálbetétjével addig dagasztjuk, amíg a tészta el nem válik a tál falától. Tetejét megszórjuk liszttel, és konyharuhával letakarva hagyjuk a kétszeresére kelni (30-40 perc). 4. A tésztát lisztezett deszkára húzzuk, erőteljesen átgyúrjuk - összeesik, de nem baj -, és tenyerünkkel a kívánt nagyságra és formára húzogatjuk. 5. A sütőt 220 fokra (gázsütő: 4. fokozat) előmelegítjük. Olajjal kikenjük a sütőformát, belefektetjük-nyomkodjuk a tésztát úgy, hogy a közepén vékonyabb, a peremén pedig vastagabb legyen. A tésztalapot és a peremét villával megszurkáljuk, vékonyan megkenjük olajjal, paradicsomszósszal (pizzaszósszal), megrakjuk tetszés szerinti zöldségekkel, gyümölcsökkel, hússal, kevés origanót és kakukkfüvet szórunk rá, és a sütőben a feltét mennyiségétől függően 20-30 percig sütjük.