Magyar Szó, 2005. szeptember (62. évfolyam, 205-230. szám)
2005-09-24 / 225. szám
2005. szeptember 24., 25., szombat-vasárnap iktott szó Seregek szárnyán Szőcs Boldizsár sokszínű mesemondó meséivel ismerkedhetünk meg az Életjel Könyvek 115. kiadványaként, a Seregek szárnyán című kiadvány által. A kötet anyagát Beszédes Valéria gyűjtötte össze, aki a négyéves ismeretség alatt, a székelykevei Szőcs Boldizsár (1911-2001) több száz szövegét örökítette meg, zömmel tündérmeséket, hősmeséket, novellameséket. A kötet bátran ajánlható a népmese világát kedvelő gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Valamennyi kiadvány a szabadkai Szabadegyetem kiadásában, a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával jelent meg. ÚJ KÖNYVEK Az ördög cimborái A vajdasági magyar színházak rendezőit mutatja be Barácsus Zoltán, a délvidéki színjátszás kiváló ismerője új kötetében, melynek Az ördög cimborái, hangulatos címet adta. Kik is kaptak helyet a hiánypótló kötetben? Garay Béla, Andrássi Attila, Bambach Róbert, Hernyák György, Lányi István, Ifj. Szabó István, Urbán András, Vajda Tibor, Varga István, Vicsek Károly, Virág Mihály külön fejezetben kaptak helyet, de a kötetből nem maradtak ki a színész rendezők, a meghívott rendezők sem. „Vajdasági magyar rendezőkről emlékezem meg. Élőkről és már holtakról. (...) most a mi ’holminkat’ helyezem el a polcon, a mi alkotóinkról szólok, mert azért a mi rétünk is zöld (volt), sőt zöld még most is, és megkockáztatom: zöld is lesz még sokáig.” - írja elöljárójában a szerző az Életjel Könyvek sorozatában megjelent kötetében. Könyörgésünk színhelyei III. Könyörgésünk színhelyei III. Csúszó Dezső Könyörgésünk színhelyei c. nagyszabású és alapos munkájának III. kötete is napvilágot látott a szabadkai Eletjeinek köszönhetően. A közkeresztek a szabadkai határban alcímet viselő kötet szerzője saját bevallása szerint ragaszkodott a XIX. századi pusztahatárokhoz, és ennek jegyében Tompa-, Ludas- és Verusicspuszták térségében, félkaréjban elhelyezkedő Szabadka környéki út menti kereszteket vette sorra, de ide tartozóként feldolgozta a zobnaticapusztai emlékeket is, mert a XX. század közepéig a puszta a városhoz tartozott, később csatolták a topolyai határrészhez. A gazdagon illusztrált könyv továbbá foglalkozik a királyhalomi közkeresztekkel is, mert a falu határának egy része (Pörös) a hódoltság után a város tulajdonában volt. CSÚSZÓ DEZSŐ A zenekari muzsikálás kétszáz éve (1803-2003) Szabadkán Ez a hiánypótló könyv Szabadka művelődéstörténetének eddig teljesen feltáratlan szegmentumával foglalkozik. Pekár Tibor, aki gyermekkorától hivatásszerűen foglalkozik zenekari muzsikálással és szülővárosa zenei életének is évtizedek óta aktív részese, nem könnyű kutatómunkára vállalkozott. A gazdag képanyaggal ellátott Életjel-kiadvány azonban színessé teszi a könnyed stílusban írt könyvet, mely szinte folytatása a három évvel ezelőtt közreadott Szabadka zenei élete 1900-1918. címen megjelent könyvének. A könyv magvát a város szimfonikus zenekarának, a Szabadkai Filharmóniának a története képezi. A szerző a zenekarnak negyed évszázadon át volt koncertmestere, tehát a filharmonikusok újabb kori történetét belülről nézve is láttatja. Másfelől az olvasó megismerkedhet a Szabadkai Kamarazenekar kérészéletű, ám sikeres „pályafutásával” is. GYÁSZJELENTÉS Fájó szívvel jelentjük a rokonainknak, barátainknak és ismerőseinknek a szomorú hírt, hogy szeretett férjem, apánk és nagyapánk dr. Pap József orvos, költő 79 éves korában, 2005. szeptember 20-án, rövid és súlyos betegség után elhunyt. „Összetörték. Összetörték. Összetörték. ” Temetése 2005. szeptember 24-én, szombaton, 15 órakor lesz Újvidéken, a Futaki úti katolikus temetőben. Újvidék, 2005. IX. 23. Siratják szerettei: felesége, Gréti, leánya, Zsuzsa, fia, Dénes, veje, Zoltán, menye, Ilona, unokái, Anna, Júlia, Dávid és Róbert Tartományi pályázat iskolaépületek tatarozására A Tartományi Oktatásügyi és Művelődési Titkárság megjelentette a 2006. évre szóló pályázatát, amelyre a vajdasági általános- és középiskolák jelentkezhetnek a tanintézmények javítására és karbantartására szükséges pénzeszközök elnyeréséért. Elsőbbségben azok a pályázók részesülnek, akik az iskolák zavartalan működéséhez szükséges javításokat: vizesgócok, tetőszerkezet, központi fűtés bevezetése, ajtó- és ablakjavítás vagy -csere, valamint az épület egyéb javítására és felszereltségére vonatkoznak. A pályázatokat október 31-éig kell eljuttatni a titkárság címére, amelyben fel kell tüntetni az elvégzendő munka leírását, az arra szükséges összeget, a társpénzelésről szóló összeget (amennyiben van), valamint az egy kivitelezői által a munkálatok költségeinek részletes kimutatását. A pályázatokat az év végéig bírálják el a titkárságon, melyeket a Tartományi Végrehajtó Tanács is hitelesít. Zenei anyanyelvünk ugyanolyan fontos, mint beszélt nyelvünk. A hagyomány segít abban, hogy megismerjük saját magunkat és társainkat is. Használjuk fel a hagyományt mi is a mában, és ne fosszuk meg gyermekeinket attól a kincstől, ami megilleti őket - olvasható többek között Rind Melitta most megjelent könyvének bevezetőjében. Ezekkel a gondolatokkal ajánlotta a kötetet a mostani gyerekek, szülők és tanítónők figyelmébe a múlt hétvégi könyvbemutatón is, és azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy: a hagyomány nem születik velünk, azt meg kell tanulni. Ebben mi segíthetünk gyermekeinknek: a közös élmények, közös ének, tánc, munka által erőt kap a közösség, és minden tagja egyenként a közösséghez tartozás biztonságát adó erejét érzi. A Haj, szénára, szénára című, Zöldy Pál egykori topolyai néprajzkutató hagyatékának feldolgozásából összeállított kötet bemutatóján Bábi Attila községi elnök is üdvözölte a fiatal topolyai kutató kezdeményezését, hiszen a Zöldy-hagyaték jelenleg is a Topolyai Múzeumban van, és remélhetőleg a következő években lesznek még olyan fiatal néprajzkutatók, akik feldolgozzák, rendszerezik azt. Zöldy Pál 1957 és 1978 között aktívan részt vett, és elismerésben is részesült a Néprajzi Múzeum önkéntes gyűjtőknek meghirdetett pályázatain. A budapesti Etimológiai Adattárban található 44 kézirata több mint 3600 oldalas. A most megjelent kiadványt dr. Lázár Katalin, az MTA Zenetudományi Intézetének főmunkatársa, a kötet lektora ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. A múzeum emeleti kiállítótermét zsúfolásig megtöltő közönség ízelítőt is kapott a leírtakból, a Kodály Zoltán MME legfiatalabb táncosai, énekesei előadtak néhányat a régi gyermekjátékok leírását tartalmazó gyűjteményes kötetből, és a hangulatot a Csalóka zenekar is emelte. Rind Melitta 116 játékot, ezenkívül mondókákat, kiszámolókat, csúfolódókat vett fel a kötetbe, ezek dalos, szöveges, erőkifejtő, ügyeskedő, mesterkedő, önszórakoztató, mulattató és vegyes játékok. A közlésben Lázár Katalin rendszere alapján követik egymást a legfontosabb mozzanat, a játékmag, a játékcselekmény alapján. Megtudjuk, hogy a múlt század elején közkedvelt játék volt a gyereklakodalom, melyet egy nap csak egyszer játszottak. A gyerekek szabad idejükben, de akár liba- és disznóőrzés közben is a környezet adta lehetőségekkel éltek: fa, föld, kavics, sár, kukorica, nád, bodzaág voltak az alapanyagok, melyekkel állathangokat utánozva állatokat formáltak: lovat, tehenet, birkát, disznót, libát, gólyát, fecskét. Száz vagy akár ötven évvel ezelőtt utca porában még nagyszerűen lehetett rajzolni ujjunkkal, vagy pálcával. A labdajátékot is maguk készítette labdával játszottak elődeink: rongylabdával falhoz ütést, kézbe kapást, bottal ütőst, bottal hajtást, hátba verést. A piskázás, csülközés is nagyszüleink, dédszüleink megőrzendő hagyatékát képezik, mint ahogyan a kanásztánc, seprűtánc, botostánc és a kötet címadója, a Haj szénára, szénára, széna kaszálóra... kezdetű párválasztó közjáték is. A táncoló gyermek vagy felnőtt azonosul egy mozgáskultúrával, a táncot kísérő zenével, a viselkedési formával, öltözködési szokásokkal. Néptánchagyományunk magas színvonalú megjelenítése nagyon fontos emberi üzeneteket közvetít. Ezt a küldetést Rind Melitta fiatal topolyai tanítónő, a Kodály Zoltán MME, illetve a Batyu tábor legfiatalabb csoportjának táncoktatója, aki a budapesti Táncművészeti Főiskolán elsőként szerzett diplomát vidékünkről, szép eredményeket felmutatva, bátran vállalja. Kép és szöveg: HERCEG Elizabetta Dédszüleink játékai Rind Melitta könyvének bemutatója Topolyán Különműsor dr. Pap József emlékére Az Újvidéki Televízió szombaton különműsorban emlékezik meg a héten elhunyt dr. Pap József orvosról, költőről, műfordítóról. A televízió 2. csatornáján 19.30-tól 20.00 óráig nézhetjük meg a kilenc évvel ezelőtt készült nagyinterjút, melyet Kartag Nándor újságíró-szerkesztő készített a költő 70. születésnapjára. Faludy György költőt, műfordítót, írót, a magyar irodalom doyenjét gálaesten köszöntötték 95. születésnapján, csütörtökön este a budapesti Nemzeti Színházban. A csaknem háromórás műsor keretében adták át az ünnepeknek a dokumentumot arról, hogy teret neveznek el róla, valamint emlékművet avatnak tiszteletére és 1956-ra emlékezve Kanadában, „választott hazájában”. Agnes Pusst, Kanada megbízott nagykövete rámutatott arra, hogy hasonló megbecsülésben eddig csak egyvalaki részesült Kanada részéről: Oscar Peterson világhírű dzsessz-zongorista. Az iratot Torontó város történeti bizottságának döntéséről Shelley István, a Jeruzsálemi Szent János Ökumenikus Máltai Lovagrend kancellárja nyújtotta át, utalva arra, hogy az emlékművet várhatóan a jövő év tavaszán avatják fel. Az est második részének nyitányaként Faludy György néhány személyes élményét elevenítette fel. A legszebb gesztusnak nevezte, amit élete során hatóság részéről kapott, hogy amikor Kanadából 1989-ben hazatért, a Ferihegyi repülőtéren ezüsttálcán, megnézetlenül adták vissza útlevelét A gálaesten számos barát és tisztelő mondott köszöntőt. Bozóki András kulturális miniszter egy litográfiát, míg Gyémánt László festőművész portrét ajándékozott a költőnek. Az alkotó munkáit megjelentető Alexandra Kiadó a születésnapra egyetlen példányból álló kötetet álított össze Faludy György kilencvenöt verséből. (MTI) Tizedszer is Vive A jövő hétvégén Torontálvásárhelyre várják a nóta és a csárdás művelőit, kedvelőit Az idén kerül tizedszer megrendezésre a Vitkai vetélkedő Torontálvásárhelyen (Debeljaca). A jubiláló rendezvény fesztiválbizottsága és a szervezőbizottság úgy döntött, hogy anyagiak hiányában ezúttal csak kétnapos lesz a fesztivál. Szeptember 30- án és október elsején, tehát a jövő hét végén vonultatja fel az eddigi kilenc rendezvény legjobbjait. Mint emlékezhetünk, a valamikori megálmodók hármas célt tűztek ki maguk elé. Először is megemlékezni Vitkai Gyula hírneves nótaszerző, kántortanító munkásságáról, amivel elősegítenék e műfaj fejlesztését és ápolását. A második, hogy vajdasági ihletettségű új nóták és csárdások szülessenek, és hogy szűkebb hazánk zeneszerzőit is nóták megalkotására serkentsék. S nem utolsó sorban, hogy legyen utánpótlás, vagyis olyan fiatal énekeseket fedezzünk fel és neveljünk ki, akik szívesen viszik tovább a magyarnóta-éneklés fáklyája Az első esten olyan énekesek lépnek fel, akiknek a felvételeit sugározza a rádió és a televízió, akik ismertek a hazai, de a külföldi pódiumokon is, mint Kis László, Osztermann Emma, Gaál Zoltán, Raffa Klára, Mezei Mónika, Erős Mónika, Gőz László, Morvai Melinda, Guzsvány Izabella, Balázs Melinda, Hevesi Tibor és Vitkai Ágota. A második esten részben a díjazott szerzeményeket, valamint a vetélkedőn leggyakrabban részt vevő zeneszerzők és szövegírók alkotásait mutatják be. A zeneszerzők: Hajdúk János, Sturc József, Kis Ernő, Varga János, Kovács Ferenc és Schön Ignác. A két szövegíró: Mérges Eszter és Mezei Katalin. A második este a nótázás nagyjai is színpadra lépnek: Vitkayné Kovács Vera, Kiss Erzsébet, Mezei Katalin, Kovács István, Pintér Vera, Kozma Inci, Kotroba Júlia és Varga János. Mivel a tizedik vajdasági magyar nóta- és csárdás-fesztivál az előző kilenc összegzése, és mivel az anyagi támogatásból az idén rendkívül kevés jutott erre az egyébként egyedülálló vajdasági zenei rendezvényre, a fesztiválbizottság és a szervezők úgy döntöttek, hogy külföldi vendégeket nem hívnak meg. Az Újvidéki Rádió és Televízió mindkét est műsorát felvételezi, és alkalomadtán műsorba iktatja.