Magyar Szó, 2005. szeptember (62. évfolyam, 205-230. szám)

2005-09-24 / 225. szám

2005. szeptember 24., 25., szombat-vasárnap iktott szó Seregek szárnyán Szőcs Boldizsár sokszínű mesemondó meséivel ismerkedhetünk meg az Életjel Könyvek 115. kiad­ványaként, a Seregek szárnyán című kiadvány által. A kötet anyagát Beszédes Valéria gyűjtötte össze, aki a négyéves ismeretség alatt, a székelykevei Szőcs Boldizsár (1911-2001) több száz szövegét örökítette meg, zömmel tündérmeséket, hősmesé­ket, novellameséket. A kötet bátran ajánlható a népmese világát kedvelő gyerekeknek, felnőttek­nek egyaránt. Valamennyi kiadvány a szabadkai Szabadegyetem kiadásában, a Magyar Kulturális Örökség Minisztéri­uma támogatásával jelent meg. ÚJ KÖNYVEK Az ördög cimborái A vajdasági magyar színházak rendezőit mutatja be Barácsus Zoltán, a délvidéki színjátszás kiváló ismerő­je új kötetében, melynek Az ördög cimborái, hangula­tos címet adta. Kik is kaptak helyet a hiánypótló kötet­ben? Garay Béla, Andrássi Attila, Bambach Róbert, Hernyák György, Lányi István, Ifj. Szabó István, Urbán András, Vajda Tibor, Varga István, Vicsek Károly, Virág Mihály külön fejezetben kaptak helyet, de a kötetből nem maradtak ki a színész rendezők, a meghívott ren­dezők sem. „Vajdasági magyar rendezőkről emléke­zem meg. Élőkről és már holtakról. (...) most a mi ’holminkat’ helyezem el a pol­con, a mi alkotóinkról szólok, mert azért a mi rétünk is zöld (volt), sőt zöld még most is, és megkockáztatom: zöld is lesz még sokáig.” - írja elöljárójában a szerző az Életjel Könyvek sorozatában megjelent kötetében. Könyörgésünk színhelyei III. Könyörgésünk színhelyei III. Csúszó Dezső Könyörgésünk színhelyei c. nagy­szabású és alapos munkájának III. kötete is napvilá­got látott a szabadkai Eletjeinek köszönhetően. A közkeresztek a szabadkai határban alcímet viselő kötet szerzője saját bevallása szerint ragaszkodott a XIX. századi pusztahatárokhoz, és ennek jegyében Tompa-, Ludas- és Verusicspuszták térségében, fél­karéjban elhelyezkedő Szabadka környéki út menti kereszteket vette sorra, de ide tartozóként feldol­gozta a zobnaticapusztai emlékeket is, mert a XX. század közepéig a puszta a városhoz tartozott, ké­sőbb csatolták a topolyai határrészhez. A gazdagon illusztrált könyv továbbá foglalkozik a királyhalomi közkeresztekkel is, mert a falu határának egy része (Pörös) a hódoltság után a város tulajdonában volt. CSÚSZÓ DEZSŐ A zenekari muzsikálás kétszáz éve (1803-2003) Szabadkán Ez a hiánypótló könyv Szabadka művelődéstör­ténetének eddig teljesen feltáratlan szegmentumá­val foglalkozik. Pekár Tibor, aki gyermekkorától hivatásszerűen foglalkozik zenekari muzsikálással és szülővárosa zenei életének is évtizedek óta aktív részese, nem könnyű kutatómunkára vállalkozott. A gazdag képanyaggal ellátott Életjel-kiadvány azonban színessé teszi a könnyed stílusban írt könyvet, mely szinte folytatása a három évvel eze­lőtt közre­adott Szabadka zenei élete 1900-1918. címen megjelent könyvének. A könyv magvát a vá­ros szimfonikus zenekarának, a Szabadkai Filhar­móniának a története képezi. A szerző a zenekar­nak negyed évszázadon át volt koncertmestere, te­hát a filharmonikusok újabb kori történetét belülről nézve is láttatja. Másfelől az olvasó megismerkedhet a Szabadkai Kamarazenekar kérészéletű, ám sikeres „pályafutásával” is. GYÁSZJELENTÉS Fájó szívvel jelentjük a rokonainknak, barátainknak és ismerőseinknek a szomo­rú hírt, hogy szeretett férjem, apánk és nagyapánk dr. Pap József orvos, költő 79 éves korában, 2005. szeptember 20-án, rövid és súlyos betegség után elhunyt. „Összetörték. Összetört­ék. Összetört­ék. ” Temetése 2005. szeptember 24-én, szombaton, 15 órakor lesz Újvidéken, a Futaki úti katolikus temetőben. Újvidék, 2005. IX. 23. Siratják szerettei: felesége, Gréti, leánya, Zsuzsa, fia, Dénes, veje, Zoltán, menye, Ilona, unokái, Anna, Júlia, Dávid és Róbert Tartományi pályázat iskola­­épületek tatarozására A Tartományi Oktatásügyi és Művelő­dési Titkárság megjelentette a 2006. évre szóló pályázatát, amelyre a vajdasági álta­lános- és középiskolák jelentkezhetnek a tanintézmények javítására és karbantar­tására szükséges pénzeszközök elnyerésé­ért. Elsőbbségben azok a pályázók része­sülnek, akik az iskolák zavartalan műkö­déséhez szükséges javításokat: vizesgó­cok, tetőszerkezet, központi fűtés beve­zetése, ajtó- és ablakjavítás vagy -csere, va­lamint az épület egyéb javítására és fel­szereltségére vonatkoznak. A pályázato­kat október 31-éig kell eljuttatni a titkár­ság címére, amelyben fel kell tüntetni az elvégzendő munka leírását, az arra szük­séges összeget, a társpénzelésről szóló összeget (amennyiben van), valamint az egy kivitelezői által a munkálatok költsé­geinek részletes kimutatását. A pályáza­tokat az év végéig bírálják el a titkársá­gon, melyeket a Tartományi Végrehajtó Tanács is hitelesít. ­ Zenei anyanyelvünk ugyanolyan fontos, mint beszélt nyelvünk. A hagyo­mány segít abban, hogy megismerjük sa­ját magunkat és társainkat is. Használjuk fel a hagyományt mi is a mában, és ne fosszuk meg gyermekeinket attól a kincs­től, ami megilleti őket - olvasható többek között Rind Melitta most megjelent köny­vének bevezetőjében. Ezekkel a gondola­tokkal ajánlotta a kötetet a mostani gye­rekek, szülők és tanítónők figyelmébe a múlt hétvégi könyvbemutatón is, és azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy: a hagyomány nem születik velünk, azt meg kell tanulni. Ebben mi segíthetünk gyer­mekeinknek: a közös élmények, közös ének, tánc, munka által erőt kap a közös­ség, és minden tagja egyenként a közös­séghez tartozás biztonságát adó erejét ér­zi. A Haj, szénára, szénára című, Zöldy Pál egykori topolyai néprajzkutató hagya­tékának feldolgozásából összeállított kö­tet bemutatóján Bábi Attila községi elnök is üdvözölte a fiatal topolyai kutató kez­deményezését, hiszen a Zöldy-hagyaték jelenleg is a Topolyai Múzeumban van, és remélhetőleg a következő években lesznek még olyan fiatal néprajzkutatók, akik feldolgozzák, rendszerezik azt. Zöldy Pál 1957 és 1978 között aktívan részt vett, és elismerésben is részesült a Néprajzi Múzeum önkéntes gyűjtőknek meghirdetett pályázatain. A budapesti Etimológiai Adattárban található 44 kéz­irata több mint 3600 oldalas. A most megjelent kiadványt dr. Lázár Katalin, az MTA Zenetudományi Intéze­tének főmunkatársa, a kötet lektora aján­lotta az érdeklődők figyelmébe. A múze­um emeleti kiállítótermét zsúfolásig meg­töltő közönség ízelítőt is kapott a leírtak­ból, a Kodály Zoltán MME legfiatalabb táncosai, énekesei előadtak néhányat a régi gyermekjátékok leírását tartalmazó gyűjteményes kötetből, és a hangulatot a Csalóka zenekar is emelte. Rind Melitta 116 játékot, ezenkívül mondókákat, kiszámolókat, csúfolódókat vett fel a kötetbe, ezek dalos, szöveges, erőkifejtő, ügyeskedő, mesterkedő, ön­szórakoztató, mulattató és vegyes játékok. A közlésben Lázár Katalin rendszere alapján követik egymást a legfontosabb mozzanat, a játékmag, a játékcselekmény alapján. Megtudjuk, hogy a múlt század elején közkedvelt játék volt a gyereklako­dalom, melyet egy nap csak egyszer ját­szottak. A gyerekek szabad idejükben, de akár liba- és disznóőrzés közben is a kör­nyezet adta lehetőségekkel éltek: fa, föld, kavics, sár, kukorica, nád, bodzaág voltak az alapanyagok, melyekkel állat­hangokat utánozva állatokat for­máltak: lovat, tehenet, birkát, disznót, libát, gólyát, fecskét. Száz vagy akár ötven évvel ezelőtt utca porában még nagyszerűen lehe­tett rajzolni ujjunkkal, vagy pálcá­val. A labdajátékot is maguk készí­tette labdával játszottak elődeink: rongylabdával falhoz ütést, kézbe kapást, bottal ütőst, bottal hajtást, hátba verést. A piskázás, csülközés is nagyszüleink, dédszüleink megőrzendő hagyatékát képezik, mint ahogyan a kanásztánc, sep­rűtánc, botostánc és a kötet cím­adója, a­ Haj szénára, szénára, széna kaszálóra... kezdetű párvá­lasztó közjáték is. A táncoló gyermek vagy fel­nőtt azonosul egy­ mozgáskultúrá­val, a táncot kísérő zenével, a vi­selkedési formával, öltözködési szokások­kal. Néptánchagyományunk magas szín­vonalú megjelenítése nagyon fontos em­beri üzeneteket közvetít. Ezt a küldetést Rind Melitta fiatal topolyai tanítónő, a Kodály Zoltán MME, illetve a Batyu tábor legfiatalabb csoportjának táncoktatója, aki a budapesti Táncművészeti Főiskolán elsőként szerzett diplomát vidékünkről, szép eredményeket felmutatva, bátran vállalja.­­ Kép és szöveg: HERCEG Elizabetta Dédszüleink játékai Rind Melitta könyvének bemutatója Topolyán Különműsor dr. Pap József emlékére Az Újvidéki Televízió szombaton kü­­lönműsorban emlékezik meg a héten el­hunyt dr. Pap József orvosról, költőről, műfordítóról. A televízió 2. csatornáján 19.30-tól 20.00 óráig nézhetjük meg a ki­lenc évvel ezelőtt készült nagyinterjút, melyet Kartag Nándor újságíró-szerkesz­tő készített a költő 70. születésnapjára. Faludy György költőt, műfordítót, írót, a ma­gyar irodalom doyenjét gálaesten köszöntöt­ték 95. születésnapján, csütörtökön este a bu­dapesti Nemzeti Színházban. A csaknem há­romórás műsor keretében adták át az ünne­peknek a dokumentumot arról, hogy teret ne­veznek el róla, valamint emlékművet avatnak tiszteletére és 1956-ra emlékezve Kanadában, „választott hazájában”. Agnes Pusst, Kanada megbízott nagykövete rámutatott arra, hogy hasonló megbecsülésben eddig csak egyvalaki részesült Kanada részéről: Oscar Peterson vi­lághírű dzsessz-zongorista. Az iratot Torontó város történeti bizottságának döntéséről Shel­ley István, a Jeruzsálemi Szent János Ökume­nikus Máltai Lovagrend kancellárja nyújtotta át, utalva arra, hogy az emlékművet várhatóan a jövő év tavaszán avatják fel. Az est második részének nyitányaként Faludy György­ néhány személyes élményét elevenítette fel. A legszebb gesztusnak nevezte, amit élete során ha­tóság részéről kapott, hogy amikor Kanadából 1989-ben hazatért, a Ferihegyi repülőté­ren ezüsttálcán, megnézetlenül adták vissza útlevelét A gálaesten számos barát és tisz­telő mondott köszöntőt. Bozóki András kulturális miniszter egy litográfiát, míg Gyé­mánt László festőművész portrét ajándékozott a költőnek. Az alkotó munkáit megjelen­tető Alexandra Kiadó a születésnapra egyetlen példányból álló kötetet álított össze Fa­ludy György kilencvenöt verséből. (MTI) Tizedszer is Vive A jövő hétvégén Torontálvásárhelyre várják a nóta és a csárdás művelőit, kedvelőit Az idén kerül tizedszer megrendezésre a Vitkai vetélkedő Torontálvásárhelyen (Debeljaca). A jubiláló rendezvény feszti­válbizottsága és a szervezőbizottság úgy döntött, hogy anyagiak hiányában ezúttal csak kétnapos lesz a fesztivál. Szeptember 30- án és október elsején, tehát a jövő hét végén vonultatja fel az ed­digi kilenc rendezvény legjobbjait. Mint emlékezhetünk, a vala­mikori megálmodók hármas célt tűztek ki maguk elé. Először is megemlékezni Vitkai Gyula hírneves nótaszerző, kántortanító munkásságáról, amivel elősegítenék e műfaj fejlesztését és ápo­lását. A második, hogy vajdasági ihletettségű új nóták és csárdá­sok szülessenek, és hogy szűkebb hazánk zeneszerzőit is nóták megalkotására serkentsék. S nem utolsó sorban, hogy legyen utánpótlás, vagyis olyan fiatal énekeseket fedezzünk fel és nevel­jünk ki, akik szívesen viszik tovább a magyarnóta-éneklés fáklyá­ja Az első esten olyan énekesek lépnek fel, akiknek a felvétele­it sugározza a rádió és a televízió, akik ismertek a hazai, de a kül­földi pódiumokon is, mint Kis László, Osztermann Emma, Ga­ál Zoltán, Raffa Klára, Mezei Mónika, Erős Mónika, Gőz László, Morvai Melinda, Guzsvány Izabella, Balázs Melinda, Hevesi Ti­bor és Vitkai Ágota. A második esten részben a díjazott szerzeményeket, vala­mint a vetélkedőn leggyakrabban részt vevő zeneszerzők és szö­vegírók alkotásait mutatják be. A zeneszerzők: Hajdúk János, Sturc József, Kis Ernő, Varga János, Kovács Ferenc és Schön Ig­nác. A két szövegíró: Mérges Eszter és Mezei Katalin. A második este a nótázás nagyjai is színpadra lépnek: Vitkayné Kovács Ve­ra, Kiss Erzsébet, Mezei Katalin, Kovács István, Pintér Vera, Koz­ma Inci, Kotroba Júlia és Varga János. Mivel a tizedik vajdasági magyar nóta- és csárdás-fesztivál az előző kilenc összegzése, és mivel az anyagi támogatásból az idén rendkívül kevés jutott erre az egyébként egyedülálló vajdasági zenei rendezvényre, a fesztiválbizottság és a szervezők úgy dön­töttek, hogy külföldi vendégeket nem hívnak meg. Az Újvidéki Rádió és Televízió mindkét est műsorát felvételezi, és alka­lomadtán műsorba iktatja.

Next