Magyar Szó, 2005. október (62. évfolyam, 231-256. szám)

2005-10-25 / 251. szám

2005. október 25., kedd Volt-e csodafegyvere Arkhimédésznek? A Mythbusters (Mítoszrombolók) té­véműsor tudományos szenzációval szol­gált a hét végén: a program készítői két­ségbe vonják azt a legendát, miszerint Arkhimédész a nap sugarait felhasználva gyújtott volna fel egy római hajóflottát. Rendkívül érdekes kísérletsorozatot hajtottak végre a világ leghíresebb mű­szaki egyetemének, a Massachusetts Insti­tute of Technologynak (M. I. T.) és a University of Arizonának a kutatói. A Dis­covery Channel Mythbusters című műso­rának megbízásából megpróbálták re­konstruálni azt a „csodafegyvert”, ame­lyet az ókori források Arkhimédésznek, a nagy görög tudósnak tulajdonítanak. Felemás eredmények A kísérletek azonban felemás ered­ményeket hoztak, méghozzá azután, hogy tavaly a műsor résztvevői egyszer már megpróbáltak"vízen úszó hajókat fel­gyújtani úgy, hogy a nap fényét tükrökkel összpontosítják rájuk. Arkhimédész az ókori források szerint ugyanis ezzel a módszerrel, tükrök segít­ségével fókuszálta a nap fényét, és olyan „halálos sugarat" állított elő, ami felgyúj­totta a Szürakuszai­t ostromló római flot­tát.­­A szicíliai város neve latinul Syracu­­sae, tudományos görög átírással Syracu­­sai, mai olasz megnevezése pedig Siracu­sa. Szürakuszai a görög gyarmatosítás so­rán a Földközi-tenger medencéjében az egyik legfontosabb hellén várossá nőtte ki magát az ókorban, a rómaiak pedig csak jóval később foglalták el az Itáliához közeli szigeten lévő települést.) Arkhimédész a források szerint üveg­ből és bronzból készítette tükreit. Most szombaton, 2000 évvel Szürakuszai ostro­ma után, a M. I. T. és az Arizonai Egye­tem kutatói megpróbáltak felgyújtani egy 80 éves öreg halászhajót, méghozzá olyan eszközökkel, amelyekkel Arkhimédész rendelkez(het)ett. Mindennek alapján nem sikerült egyértelmű eredményre jut­niuk, de egyértelmű cáfolatra sem leltek. Bizonyítani viszont semmiképpen sem si­került Arkhimédész módszerének kivite­lezhetőségét. Nem volt praktikus fegyver Az M. I. T. csapatának nem sikerült például 50 méterről felgyújtania a bár­kát, pedig 300 négyzetméternyi bronz- és üvegfelületet használtak fel a napsugarak fókuszálásához, tükrözéséhez. 150 méter­ről mindössze egy kis parázslást sikerült előidézniük a hajón, pontosabban annak fából készült felületén, de „nyílt lángo­lás” nem következett be. Egy második kí­sérletben aztán 25 méterről próbálták meg ugyanezt, és ekkor némi sikerrel ve­tették be a „sugárfegyvert”, minthogy egy kisebb tüzet sikerült gerjeszteniük, de ha­marosan ez is kialudt magától. Mike Bushroe, az Arizonai Egyetem Hold- és Bolygókutató Laboratóriumá­nak munkatársa kipróbált egy másik szer­kezetet is, amelyik virágszirmokhoz ha­sonló alakú volt, de ez a berendezés sem füstöt, sem lángot nem produkált. Peter Rees, a Mythbusters című műsor produ­cere szerint ezek után belátható, hogy az Arkhimédészről szóló történet inkább a mítoszok kategóriájába tartozhat. Nem azt állítjuk, hogy nem lehetett ilyen fegyvert készíteni, hanem azt, hogy ez rendkívüli módon haszontalan lenne háborúban - tette hozzá Rees. (Ezzel alighanem arra utalhatott, h­ogy a 25 mé­teres „hatótávolság” rendkívül kicsinek számított már az ókorban is, hiszen a ha­jítófegyverek, illetve az íjak korában egy ilyen „sugárfegyver” nem sokat érhetett.) Ki tudja, mit tudott Arkhimédész? David Wallace, a M. I. T. professzora szerint a kísérlet azt mutatta meg, hogy technikailag ugyan lehetséges egy ilyen megoldás (mármint Arkhimédészé), de a mostani kísérletek nem szolgálnak bi­zonyságul arra, hogy a görög tudós egy ilyen eszközzel ellenséges hajókat tudott volna megsemmisíteni. Ugyanakkor a professzor azt is megje­gyezte: „Ki tudná megmondani, hogy mit is csinált Arkhimédész? Ő volt a tör­ténelem egyik legnagyobb matemati­kusa, ezért nem szeretném intelligen­ciáját és képességeit alábecsülni.” (National Geographic Online) Az első éjszaka joga csak legenda Földesúri jog? Íratlan szokás? Rémme­se? Az Urban Legends blogon megjelent cikk az első éjszaka joga (ius primae noc­tis) néven ismert középkori intézmény nyomába indult. Történelemtankönyveink egy­ alappél­dájára hívta fel a blog szerkesztőinek fi­gyelmét a német Die Zeit című lapban Ch­ristoph Drösser. A legendavadász írásának célpontja a ius primae noctis név alatt is­mert középkori intézmény volt, azaz a föl­desurak joga alattvalóik menyasszonyának szüzességére. Drösser szerint ugyan egészen biztosan voltak alattvalókat sújtó úri túlkapások a középkorban, és a házasodást is gyakran kötötték eg­­ meghatározott összeg megfi­zetéséhez, ennek ellenére a történelem­­könyvekben rendszeresen a nemesi jogok között szerepeltetett ius primae noctis nem volt Európa-szerte írásba foglalt jog. Dresser szerint ezt az is alátámasztja, hogy a szűziesség a keresztény, azon belül is a katolikus értékrendben kiemelt fontosságú volt. Az, hogy egy házasulandó szűznek ne leendő férje vegye el ártatlanságát, ellenkezett az egyházi tanok­kal. Ráadásul a történészek mindössze egy kis svájci községben találták meg e „jogot” írásba foglalva, de a források szerint ott sem valószínű, hogy éltek volna ezzel. Dresser cikke végén idé­zi a német jogtörténet kézikönyvét is, mely szerint a földesurak­nak soha nem volt kiváltságuk alattvalóik nászéjszakájára. Az Urbanlegends megkérdezte a ius primae noctisról Kla­­niczay Gábor történészt is, azt tudakolva: hogyan kezeli a törté­nelemtudomány ma ezt: földesúri jogként, netán általános, de íratlan szokásként, vagy egyszerű rémmeseként, mely jellemzi ugyan a kor alattvalóinak kiszolgáltatottságát, de nem sok való­ságalapja van? Klaniczay válaszában megjegyezte: az utolsó a legvalószínűbb, és felhívta figyelmünket egy néhány évvel eze­lőtt megjelent könyvre, a francia Alain Boureau művére (Le droit de cuissage: la fabricaton d’un mythe, XIII-XX siede), amely ezt min­den alap nélküli legendaként kezeli. E nyomon elindulva - a fent idézett művön kívül - a szerkesztők három to­vábbi, az első éjszaka jogával foglalkozó művet találtak: Wilhelm Schmidt-Bleibt­­reu 1988-as, a vis primae noctist jogtörté­neti szempontból vizsgáló könyvét, Ma­­rie-Victoire Louis 1994-es művét és Jörg Wettlaufer időben legfrissebb munkáját. Az egyes könyvek megközelítési módsze­re és módszertana más-más ugyan, annyi azonban valószínűsíthető, hogy a legen­da többet árul el arról, hogy mit gondol­tunk a közelmúltban és ma a középkor­ról, mint amilyen az valójában volt. Az el­járás írásba foglalt jogként szerepeltetése ugyan egyes források szerint a 13. száza­dig visszavezethető, a történészek szerint azonban csupán a fel­világosodás francia gondolkodói tették azt általánosan ismeret­té, propagandisztikus célzattal. Időben messzebbre nyúl, és szélesebb kontextusban - a po­­litikai hatalom által kikényszerített szexuális aktus történetét vizsgálva - értelmezi a kérdést a Snopes.com elemzése, ennyire azonban a szerkesztők nem szeretnének belenyúlni a kérdésbe. A szépirodalmi hivatkozások gyűjtéséhez ismételten a szer­kesztők csak a kommentdobozt tudják felajánlani, plusz nyitás­ként egy idézetet Orwell 1984-ének első fejezetéből, azon belül is a 7. részből. A citátum az állítólagos gyakorlatot a francia fel­világosult gondolkodókhoz hasonlóan szintén propagandiszti­­kus - itt kapitalizmusellenes - célzattal használja: „Volt még va­lami, amit jus primae noctisnak neveztek, de bizonyára nem tör­tént említés róla a gyermekek számára készült kézikönyvben. Ez az a törvény volt, amely minden kapitalistának jogot adott ah­hoz, hogy a gyáraikban dolgozó nők közül bármelyikkel hálhas­son.” (Múlt-kor) msrtrv K w * 120 ezer dollár JFR órájáért Egy árverésen 120 ezer dollárért kelt el az az óra, melyet feltehetőleg Marylin Monroe ajándékozott az USA egykori elnökének, John Fitzgerald Kennedynek, szü­letésnapjára. A Rolex márkájú aranyórán üzenet is látható: Jacknek szerelemmel, ahogy min­dig, Marylin,1962. május 29. E dátum előtt 10 nappal énekelte a Madison Square Gardenben Monroe az elnöknek szóló, elhíresült születésnapi dalát. Az Alexander Autographs aukciós ház elnöke, Bill Panagopulos úgy nyilatkozott, hogy a vevő egy, az Egyesült Államok keleti partjáról érkezett gyűjtő, de a nevét nem árulta el. Az óra dobozában egy papírfecnire írt vers is található, „Szívélyes kérvény szüle­tése napján" címmel. Úgy tartják, hogy az ajándékot Marylin az elnök tanácsadójá­nak, Kenneth O'Donnellnek adta át, s ő továbbította Kennedynek. Ám amikor az meglátta, azt kérte O’Donnelltől, hogy szabaduljon meg az órától. Ez volt életem­ben a legnehezebben felbecsülhető tárgyak egyike - tette hozzá Panagopulos. Az eredetileg 40-60 ezer dollár értékűre becsült óráért végül 120 ezret fizetett új tulaj­donosa. (Spicy Press Hírügynökség) Jstafic szabadido@magyar­szo.co.yu SZABADIDŐ 13 ­ Anglia legmagasabb vidéki középülete Mintegy­ öt év késéssel, harminc százalékos költségtúllépés után, ünnepélyes keretek kö­zött adták át a nagyközönségnek a csatorna­parti Portsmouth kikötővárosban Dél-Angliai új büszkeségét. A Spinwaker Tower, amit eredetileg a millennium idejére terveztek felépíteni, mintegy harminchat millió fontba került. A 170 méter magas tengerparti kilátó, mint ahogyan arra a vitorlás szakzsargonban használatos spinnaker, vagyis hátszélvitorla elnevezés is utal, már formájában is emble­­matikus, bár erősen emlékeztet Dubai ezerszer publikált, jó néhány évvel ezelőt­ti, vitorlaforma luxushoteljének formavi­lágára. Az Európa legnagyobb üvegpadlóza­tával tervezett kilátószintekről tiszta időben állítólag negyven ki­lométernél messzebbre is ellátni, míg a városvezetés bízik abban, hogy az új épület hasonló szerepet tölthet be a portsmouth-i öböl felé magasodva, mint a párizsi Eiffel-torony, Sydney operaháza, vagy a London Temze­­parti London Eye kilátó. A nyolcvannégy pilléren álló mér­nöki mű egyes tartószerkezetei ötven méterrel nyúlnak a föld alá, míg a to­rony összsúlyát 30 ezer tonnára ké­szülik, amihez annyi betont használ­tak fel, amivel feltölthetnének öt olimpiai szabványméretű sportme­dencét. Mint a BBC beszámolójából ki­tűnt, némi üröm került az örömbe, amikor a megnyitó napján mintegy harminc méter magasságban csődöt mondott a panoráma üveglift, amiből a város elöljáróit, illetve egyéb meghí­vottakat másfél órás szerelés után sza­badították ki a technikusok, (hg.hu) hogy az egész , néz ki, mint egy Piac! Henry Hyde i­tt I. Olyan sok nő van a Kongresszusban, li ! NI» I I il H a » Sl sv m \\v. A jégkirálynő palotája Izlandon A reykjavíki, koncertteremmel egybekötött konferenciaközpont a föld és a víz ha­tárán épül, és misztikus szépsége elsősorban tükröződési képességében rejlik. A reykjavíki koncertterem és konferenciaközpontra kiírt nemzetközi pályázaton a Henning Larsens Tegnestue, dán építésziroda és a Olafur Eliasson izlandi művész ál­tal kidolgozott terv nyert. A tengerparton felépülő kulturális központ ragyogó szín­ként fog tündökölni, mely visszatükrözi az eget, az öblöt és a város nyüzsgő életét. A homlokzat, melyet az izlan­di Olafur Eliasson tervezett, üveg­ből és acélból rótt kristályos csip­ke, melynek üvegprizmái a nap és az év minden szakában másképp verik vissza a fényt, és így valósá­gos „fénykalendáriumként” mű­ködnek. A központi hall balkon­jairól csodálatos kilátás nyílik majd Reykjavik városközpontjára, az Esja hegyre, és a Snaefells Jö­­kull gleccsereire. A konferenciaközpont része a reykjavíki öböl területére kidol­gozott rehabilitációs tervnek, melynek további részei lesznek egy ötcsillagos szálloda és egy wellness-központ, egy képzőmű­vészeti akadémia, egy bankköz­pont, egy mozi, egy dísztér, egy bevásárlóutca és számos lakó-, il­letve irodaépület a fjord partján. (hg.hu) Hozzávalók 2 személyre: 1 padlizsán, 1 paradicsom, 5-6 szelet sonka, 1 fej vöröshagyma, 15 dkg gomba, 10 dkg rizs, 8 dkg vaj, 2 dl tejföl, só A padlizsánt megmossuk, és hosszában kettévágjuk. Kivajazott tepsibe rak­juk, és a sütőben egy kicsit átsütjük. Ha átsült, belső húsos részét kivágjuk, apró­ra vagdaljuk. A paradicsom héját levágjuk, kockákra daraboljuk, a hagymát megtisztítjuk apróra vágjuk. A hagyma héját lefejtjük, felkockázzuk, és kevés felhevített vajon üvegesre pároljuk, rátesszük a paradicsomkockákat, az összevágott sonkát, a padlizsán húsát, és az egészet együtt megpároljuk. A gomba héját lehúzzuk, szeletekre vágjuk, és felhevített vajon, külön edénybe tesszük, picit megsózzuk, és megpároljuk. A rizst kevés felforrósított vajon megfuttatjuk, vízzel felengedjük, hogy ép­pen ellepje, pici sóval ízesítjük, és 10 perec alatt puhára pároljuk. A megpárolt hozzávalókat egy tálba tesszük, összekeverjük, ha kell utánaíze­sítjük, és megtöltjük vele a padlizsánokat, majd egy kivajazott tűzálló edénybe rakjuk. Tetejükre vajdarabkákat teszünk, tejföllel meglocsoljuk, és 180 fokra fel­melegített sütőben 10 perc alatt megsütjük.

Next