Magyar Szó, 2006. január (63. évfolyam, 1-23. szám)

2006-01-21 / 15. szám

2006. január 21., 22., szombat-vasárnap AKIKET KIŰZTEK SZÜLŐFALUJUKBÓL - CSUROG KISHEGYES GAZDASÁGI GUNDOK A magyar holokauszt-túlélők Bezártak még a kocsmák 11 ' . . .. - 1 1 11 ' ' a r • KISHEGYESI GAZDASÁGI GONDOK Az alig több mint 10 000 lakosú kishegyesi község jelen pil­lanatban gazdasági szempontból nem sok jóval dicsekedhet. Bi­zonyos mutatók alapján a tartomány legelmaradottabb községe, nagyarányú a munkanélküliség, és igen alacsony az életszínvo­nal. A vállalatok és az egykori mezőgazdasági birtokok tönkre­mentek, vagy­ magánosításuk után leépültek. Az üzemek, a tég­lagyár, a cipőgyár, a fémipari és kereskedelmi vállalatok is vagy megszűntek, vagy a kor „szellemének” megfelelően új tulajdo­nosaik redukált, esetenként pedig rablógazdálkodást folytat­nak. A néhány működő, kis- és középvállalkozás kategóriájába tartozó magánvállalkozás pedig nem képes a felszabaduló mun-Az E-75 autóút elkészülte előtt, az Európából a Balkán és a Közel-Kelet irányába tartó közúti forgalom áthaladt a kishe­gyesi község mindhárom településén. Akkora volt a forgalom, hogy az már szinte elviselhetetlenné vált, gyakori volt a közle­kedési szerencsétlenség is. A tranzitforgalom azonban számos bevételi forrást jelentett. Az autóút megnyitásával számottevő­en lecsökkent a forgalom, de a bevételek is megszűntek. Sorra bezártak az addig jól működő vendéglátóipari létesítmények is az út mentén kierő foglalkoztatására. A friss külföldi tőke sem „iparkodik” hogy a tervezett ipari parkban vesse meg a lábát. Talán nem is ok nélkül, hisz nincs megfelelő infrastruktúra, az országban még mindig bizonytalan a politikai helyzet, csakúgy, mint az adó- és gazdaságpolitika, nem megfelelő a munkaerő-képzett­ség szerinti összetétel, távol vannak a fizetőképes piacok stb. Az autóút megépülte előtt hatalmas volt errefelé a tranzit­­forgalom, amit azonban nem használtak ki idegenforgalmi le­hetőségként, egyedül csak a vadászturizmust szerény formában addig, amíg be nem tiltották a lelőtt madarak kiszállítását. Fej­lesztési tervek ugyan voltak a múlt század ’60-as, ’70-es éveiben, mint a Kishegyes és Szikics közötti völgyben létesítendő vízgyűj­tő tó környékén rekreációs központ, sportpályák kiépítése, a Bácsfeketehegynél fellelt termálvíz hasznosítása, vadállomány telepítésére alkalmas erdősávok létesítése stb. Ezek azonban csak tervek maradtak, pedig a Kátai-tanya léte és fejlődése azt igazolja, hogy a falusi turizmusban is rejlenek lehetőségek. A meggypálinka, a bácsfeketehegyi meggytárgyi, egyes helyi mézfajták máris messze földön híresek, ez azonban még nem elegendő jelentős számú turista idecsalogatására. Szikics, azaz Lovc­enac ugyancsak számos lehetőséget rejt. Noha Szerbiának jelentős számú montenegrói származású lakosa van, egy tömb­ben ekkora népesség csak itt él, de az innen kitelepített néme­tek és leszármazottaik is kifejezték óhajukat a kapcsolatfelvétel­re és együttműködésre. Emellett a vallási közösségeknek is van-­­ nak idegenforgalmi lehetőségeik, melyeket ugyancsak hasznosí­­s­­ani lehetne. Említésre méltó továbbá az öt éve megrendezésre kerülő Dombos Festet, mely rengeteg látogatót vonz, akiknek azonban a műsoron kívül nemigen tudnak felkínálni egyéb látványossá­got, szórakozást, időtöltést, pedig ezt a lehetőséget is érdemes volna kihasználni. Egyes szakemberek szerint a falusi turizmusnak nagy jövője van, Vajdaság pedig valóságos turistaparadicsommá válhatna, ami esélyt adna ilyen vállalkozásra, illetve új munkahelyek léte­sítésére. ■ T.P.­ ­ IS vallomása Zord téli nap, 1945. január 23. Mí­nusz 20 fok és térdig érő hó. Reggel ki­lenc óra. Egy­ 15 éves szerb gyerek ront be a házba, puskával a vállán és arra kénysze­rít bennünket, hogy azonnal hagyjuk el a házat, mert különben mindannyiunkat megöl. Öltözködésre már nem adott időt. Azon a szomorú reggelen minden magyar házban megjelent, puskával a ke­zében egy szerb fiú, vagy­ férfi, akik magu­kat partizánnak vallották és kihajtották, kiűzték otthonaikból a magyarokat. A pi­actér lassan megtelt megrémült asszo­nyokkal, gyerekekkel, és öregekkel, hisz a férfiak többségét már 1944 őszén kivé­gezték. Délután négy óráig várták a hidegben sorsuk beteljesülését, majd a megder­medt, megrémült, és átfagyott magyaro­kat elindították gyalogosan Járek felé, csak némely kisbabás családot tereltek vissza az állomásra, ahol tehenagonokba rakták őket. Nem nézték, hogy gyermek és anya együtt van-e. Ezzel is tetézték az anyák fájdalmát. Hajnalban érkeztek meg az átfagyott emberek Járékra. Volt akinek a keze és a lába lefagyott, később ebbe halt bele. Reggel kerestem a fiamat, hogy me­gérkezett-e a gyalogosokkal és végül meg­találtam átfagyva az anyósommal együtt, de éltek - mondta egy asszony, sírva, akit egyéves kislányával a vagonokba terelték, de a hatéves fiát nem vihette magával. A gyerekeim nevét kiabáltam sírva, végül megtaláltam őket félig megfagyva - áll egy másik anya vallomásában. Kegyetlen sors várt a csúrogi, majd később otthonaikból kiűzött zsablyai és mozsori magyarokra. Enni nem kaptak, csak kukoricát csutkástól darálva só nél­kül, mint az állatok A gyerekek sírtak, hisz nem tudták megérteni, hogy miért nincs mit enni. Egy kisfiú paprikást akart enni, mondták neki, hogy nincs,­­ nem baj, én akkor is megeszem - mondta sír­va. A csecsemők szoptak volna, de az édesanyjuknak nem volt tejük. Az édesa­nya addig szoptatta a gyermekét, míg csak vér nem folyt a melléből. Nagyon sok kisbaba éhen halt. És nagyon sok idős elcsigázott ember, akik nem tudtak mozogni, a tetvek szívták ki a vérüket és abba haltak bele, így halt meg a nagya­pám is. A kegyetlen halál szedte áldozata­it. A halottas kocsi nem győzte a halotta­kat hordani. Egy fiatal asszonytól meg­kérdezték ismeri-e ezt az embert? És egy meztelenre vetkőztetett idős embert lök­tek elébe, az asszony felkiáltott­­ édes­apám - és átölelte. Ekkor a partizán rá­lőtt az idős emberre és az lánya karjában roskadt össze. Talán még több halott lett volna, ha a temerini magyarok nem csempésztek vol­na be néha egy kis élelmet. Egy anyának sikerült kislányát egy­ piaci kiskosárban szalvétával letakarva kicsempészni a tá­borból, hisz már csak csont és bőr volt. És írhatnám tovább a sok szenvedést, kínt, megaláztatást. Volt a táborban egy­ pap, és édesanyám kérte, hogy adja rám az utolsó kenetet, mert már nincs bennem élet, ugyanezt tette a testvéremmel is, és a Jóisten megkönyörült rajtunk, életben maradtunk. Több száz felnőtt és több száz gyer­mek halt meg a koncentrációs táborban, akiknek a sírhelyük a mai napig nincs megjelölve. Hatvankét év telt el azóta. Minden nap kevesebb a magyar holokauszt-túlé­lők száma. Talán ezt is várják, hogy min­dannyian elmenjünk, hogy ne kelljen bocsánatot kérni, azért amiért ártatla­nul meghurcoltak, hogy ne kelljen visszaadni azt, amit igazságtalanul elvet­tek tőlünk. Most azt akarják, hogy mi, túlélők, akik még akkor gyerekek voltunk, kérjük, hogy mentsenek fel minket a kollektív bűnösség alól. Mindez a megaláztatás­nak újabb formája. A rehabilitáció, az er­kölcsi és anyagi kártérítés minden ártatla­nul megkínzott, kivégzett magyarnak jár. Mi nem, hogy erkölcsi kártérítést nem kaptunk, de még édesapáinknak a halot­ti bizonyítványt sem adják ki. A bocsánatkérésre, a rehabilitációra sokan hiába vártak. Édesanyám, aki annyira hitt benne, hogy lesz majd iga­zság, nem érte meg. Nővéremet tavaly ja­nuárban temettük, bátyámat, aki halála előtt egy héttel álmában újra átélte a koncentrációs tábor kínjait, a héten te­mettük. Én azonban bízom abban, hogy a Jó­isten igazságot tesz. Megvilágítja majd az érem mindkét oldalát. Éppen ezért a magyar holokausztot sem szabad soha elfelejteni, az áldozatok­ra mindig emlékezni kell, azért, hogy so­ha senkivel ne ismétlődjön meg. ■ TELEKI Júlia LAKOSSÁGI FÓRUM ZENTAN Autonómia és kisebbségi jogok Dr. Korhecz Tamás tartományi ki­sebbségügyi titkár is részt vesz azon a taggyűlésen és lakossági fórumon, amelyet szerdán, 25-én 18 órai kezdet­tel tart a VMSZ községi szervezete. A városháza tanácstermében sorra kerülő gyűlésen Vajdaság autonómiá­ja és a kisebbségi jogok kérdése szere­pel a napirenden. Szó lesz a VMSZ szerepvállalásáról és arról, hogy milye­nek a kilátásaink a politikában. A szervezők minden érdeklődőt szívesen látnak. ■ fi kozeletunk@magyar­szo.co.yu KÖZÉLETÜNK 9 Pocsék­ munkanélküli civilek Az egyesület első évi közgyűlése Megtartotta évi közgyűlését a Action Work munkanélküli polgárok egyesülete, melyet több hónapos szervezőmunka után 2005. márciusában jegyeztek be hi­vatalosan. Sikeresnek,­ reményt adónak minősí­tette az elmúlt év munkáját a szervezet el­nöke, Csányi Ferenc, aki az egyesület ak­cióit felsorolva kiemelte, hogy a több mint 40 tagot számláló csoport, habár munkát kereső fiatalemberek, és komoly egzisztenciális gondokkal küszködnek, az elmúlt hónapokban mások érdekében is lépéseket tettek, a munkalehetőségek ke­resése mellett, szórakozató, ismeretter­jesztő programokat szerveztek. A tavalyi akciók közül kiemelte a telefonhálózat bővítésére indított sikeres aláírásgyűjtést, hiszen éppen a napokban kezdték meg a bővítés munkálatait Pacséron. Emellett fodrásznapot tartottak a faluban, az évvé­gi ötnapos Én a világ gyermeke vagyok el­nevezésű gyermekrendezvényre pedig a szabadkai Népkörben került sor szervezé­sükben, több mint 400 fellépővel. Tavaly hirdették meg, de a napokban indul a kézművesműhely az egyesület pa­cséri irodájában, melyre még várják a je­lentkezőket. Csomortán Melinda vezeté­sével több tanfolyamot is terveznek, az el­ső hetekben a kukoricacsuhé lesz az alap­anyag. Tervük, hogy­ a bajmoki Egység Művelődési Egyesületben is tartanak ha­sonló kézműves foglalkozásokat. Tavaszra a helybeli háziasszonyok szá­mára szeretnének süteményversenyt hir­detni, majd egy­ nagyszabású rendezvényt a környék cukrászai számára. Keresik an­nak lehetőségét is, hogy az elöregedő fa­lu idős, magáramaradt lakosainak ho­gyan tudnának segíteni. Önkénteseik részt vesznek a Községi Fejlesztési Tásrulás civil szervezetek veze­tői számára meghirdetett képzéseken, mert szeretnék a pályázati lehetőségeket követni, illetve hasonló civil szervezetek­kel kapcsolokat létesíteni. A település központjában található irodájukban egyelőre nincs telefon és számítógép, és ez nagyban megnehezíti a munkájukat. A 2800 lakosú kis faluban közel 120 munkanélküli személyt tartanak nyilván, sokan első munkahelyükre várnak évek óta. A pacséri munkanélküli polgárok egyesülete a jövőben is érdekvédelmi, in­formációs, idénymunka-szervező felada­tokat is ellát. ■ H. E. Csányi Ferenc, az Action Work elnöke Irodahelyiségük már van, ahol rendszeresen találkozhatnak, de telefonra, számító­gépre is nagy szükség lenne Herceg Elizabetta Törökbecsén is (le)váltani akarnak Úgy tűnik, akárcsak a Tisza jobb part­ján lévő Óbecsén, a bánsági oldalon lévő Törökbecse községben is gond van a kép­viselő-testület működőképessége körül, sőt a jelenlegi elnök Aca T. Bükrévi tevé­kenységével sem mindenki elégedett. A heterogén politikai érdekeltségű képvise­lőkből összeállt képviselő-testületben nem ritkán elhalasztják az üléseket, a döntéshozatal képtelenség. Előfordul, hogy pártérdekektől vezérelve a legalap­vetőbb és igencsak világos kérdésekben sem tudnak megegyezni a tanácsnokok. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi községi hata­lomban egyetlen biztos pont a községi irányításban a polgármester és tanácsa. A polgármester, időnkénti döntéshozatali képtelensége, noha a képviselő-testület az ő végrehajtó hatalma ellátásánál is gon­dot okoz, ez ideig igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy a dol­gok rendben menjenek. Igaz, egy kicsit megkésve, de azért még mindig időben meghozták a 2006 os költségvetést is. Van­nak azonban a községben olyan politikai erők, amelyek éppen a községi elnök sze­mélyében látják a képviselő-testület mű­ködésében előadódó problémák okát. Elsősorban ilyen a Szerb Radikális Párt községi szervezete, amely sajtóközle­ményben hívja fel a közvéleményt az el­nök leváltására. Ebben egyebek között az elnök „számlájára" írják, hogy az eltelt másfél év alatt jóformán semmi sem tör­tént. A községben 400-an maradtak mun­ka nélkül. Egyedüli csak a községi köz­­igazgatásban növekedett a foglalkoztatot­tak száma. Sok a gyanús nyilvános pályá­zat nélkül történő beruházás. A költség­­vetést különböző kölcsönökkel terhelték le. A Szerb Radikális Párt harcba száll a hatalmaskodók és elsősorban Aca T. Ba­krein községi elnök ellen és most élére áll az elnök leváltását szorgalmazó polgári kezdeményezésnek. Aláírásokat gyűjt a népszavazás kiírása támogatására. Értesüléseink szerint a kezdeménye­zést Törökbecse község területén jegyzett 20 019 szavazópolgár közül legalább 2100-nek kell támogatnia. Az aláírásgyűj­tés január 23-án indul Előkészítése céljából ülést tartott a kö­zségi választóbizottság is. Arról döntött, hogy el kell-e rendelni az aláírások bíró­sági hitelesítését. A bizottság tagjai 4:3 arányban elvetették az aláírások bíróság útján történő hitelesítését. A községi elnök szerint a különböző visszaélések elkerülése, kizárása érdeké­ben mégis szükség lett volna az aláírások hitelesítésére, amit díjmentesen kellett volna elvégezni a bíróságnak.­ ­ Így. TOPOLYA Környezetvédelmi ismeretterjesztő előadások A korábbi évekhez hasonlóan a topo­lyai Arcus Környezetvédő Egyesület idén is előadás-sorozatot szervez a művelődési ház kiállítótermében. A szervező ismert szakembereket kért fel előadóknak, akik beszámolnak a környezet- és természetvé­delem időszerű problémáiról, és az ezek­kel kapcsolatos tudományos kutatások eredményeiről. Az előadásokat keddi na­pokon 18 órai kezdettel tartják, az elsőt január 24-én. Az előadó Csipe Tímea, az Arcus biológusa, beszámol a Betyárvölgy és Krivaja patak völgyének védett növé­nyeiről. A jövő kedden a zentai Gergely József, utána pedig az újvidéki Muhi Béla tart előadást. A sorozat több héten át tart, egészen márciusig. ■ nk

Next