Magyar Szó, 2006. november (63. évfolyam, 255-280. szám)

2006-11-29 / 279. szám

2006. november 29., szerda Tizenöt év után Az eszéki székhelyűs Magyar Oktatási és Művelődési Központban 160 gyermek tanul anyanyelvén­­ Kollégium épül a magyar ajkú diákok számára Eszéken A háború után először vendégszerepelt magyar színjátszó társulat Horvátországban. Az eszéki székhelyű Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központnak köszönhetően az ottani magyarok több mint tizenöt év után saját környezetükben láthattak anyanyelvükön színházi előadást. Horvátországban a magyarok száma a háború következtében nagyon megfogyat­kozott, mindenhol 16 ezer magyart em­legetnek. Többségük nem, vagy Magyar­­országra jár színházba. Kovacsevity Anna, a Horvátországi Ma­gyar Oktatási és Művelődési Központ igaz­gatónője elmondta, nagyon fontos ez a vendégszereplés a fiataloknak, de az idő­sebb generációnak is. Oktatási és műve­lődési központjuk mintegy 1­60 magyar kisdiákot tömörít.­­ Már a nevünk is tartalmazza, hogy részben oktatással, részben pedig műve­lődéssel foglalkozunk. Ami az oktatást il­leti, óvodánk, általános iskolánk és közép­iskolánk van. Az óvodánk kétnyelvű, és ebben a pillanatban 50 gyerek jár ide, elsősorban Szentlászlóról, Kórógyról. Ők valamennyien magyar ajkúak. Az általá­nos iskolánk és középiskolánk magyar tan­nyelvű, az általánosnak 31, a középisko­lánknak, amely egyben az egyetlen ma­gyar tannyelvű középiskola Horvátország­ban, 71 tanulója van. Gimnáziumi, köz­­gazdasági, idegenforgalmi és kereskedel­mi irányzatunk van ebben­ a pillanatban. • Mikor és kinek köszönhetően alakult meg a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ? - Intézményünk kapuját 1999-ben nyi­totta meg, alapítónk a horvát állam, az irá­nyítói jogokat pedig az oktatási és műve­lődési minisztérium viseli. ■ Az oktatás mellett a művelődésre is jut pénz és idő? - Ami a művelődést illeti, itt egy kicsit nehezebben tudunk mozogni, ugyanis már évek óta keresünk egy művelődésszervezőt. Ami azt illeti, találtunk is, de sajnos a finan­szírozás a probléma. Mindaddig, amíg nem találunk erre megoldást, addig mi, kollé­gák együtt végezzük ezt a feladatot.­­ Mennyi gyereket tud felölelni ez a központ?­­ Összesen 160 tanulója van az intéz­ménynek, és 43 dolgozója. A gyerekeink elsősorban a Drávaszögből, Szlavóniából érkeznek, tehát Szentlászlóról, Kórógyról, Harasztiból. De bízunk abban, hogy hama­rosan, a kollégium felépítésével Horvátor­szág más részeiről is tudnak majd jönni magyar gyerekek. Most naponta utaznak, Kopácsról különösen nehézkes az utazás, és rendkívül drága az autóbuszjegy. Emel­lett sajnos nem tudunk minden igényt ki­elégíteni. Említettem, hogy milyen szakok vannak, és természetesen más szakok iránt is lenne érdeklődés, így, akit más érdekel, az horvát nyelven tanul tovább. ■ Hosszú évek után először vendégsze­repelt magyar társulat Eszéken. A megbe­szélések után mit gondol, a jövőben rend­szeressé válhat a szabadkai Népszínház ma­gyar társulatának vendégszereplése? - Rendkívül örülünk ennek a vendég­­szereplésnek,hiszen a háború előtt már na­gyon jó volt az együttműködés köztünk, és bízunk abban, hogy­ a jövőben is számít­hatunk a szabadkaiak, az újvidékiek ven­dégszereplésére. Ez nekünk nagyon nagy öröm, hiszen a gyerekek és a felnőttek igé­nyének is eleget tudunk tenni. Mezei Zol­tán igazgató úrral sikerült jól elbeszélge­tünk, és ha minden igaz, egy évadban lega­lább egyszer láthat majd a szabadkaiaktól egy előadást a szlavóniai magyarság. És re­méljük, másokkal is sikerül felvennünk a kapcsolatot. a TÓMÓ Margaréta Tímár Zsolt A tanítóképzősök Budapesten A hétvégén budapesti tanulmányi ki­ránduláson vettek részt a szabadkai Ma­gyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallga­tói dr. Czékus Géza egyetemi tanár ve­zetésével. A mintegy­ hatvan másod-, har­mad- és negyedéves hallgató a Természet­­tudományi Múzeumban megismerkedett a múzeumpedagógus munkájával, s hasz­nos gyakorlati tudnivalókat kapott arra vonatkozóan, hogyan kell a diákokat fel­készíteni a múzeumlátogatásra. Nemcsak a Természettudományi Múzeum kiállító­termeit járták körül, hanem a Tropikáriumban is voltak. Az ilyen kirán­dulások hasznosak módszertani szem­pontból, az itt szerzett ismereteket a le­endő tanítói pályán tudják majd haszno­sítani a hallgatók, amikor majd a termé­szettudományok alapjaira oktatják a kis­diákokat. Történelmi vetülete is volt a ki­rándulásnak: a Terror házában az 1956- os kiállítást tekintették meg. A tanulmá­nyi kirándulásra donációból jutottak el a hallgatók. Viselkedni tudni kell(ene) Nem egyszer történt már meg velem, hogy amikor sikerült időt szakítanom színházlátogatásra, mozizásra, akkor diákok számára rendezett előadáson találtam magamat, s némileg fanyalogva ültem be a belépőn megjelölt ülőhelyemre, mi­vel előre sejtettem, hogy nem csupán az adott előadásból kifolyólag „élmény­­dús” estében lesz részem. Mert hát ilyenkor tapasztalhatja meg legjobban az em­ber, hogy mennyire is fogyatékos egy adott közeg színházi vagy éppen filmkultú­rája, nem beszélve arról, hogy rögtön felfigyel az ember arra is, hogy mennyien „saját gyermekszoba nélkül” cseperedtek fel ínséges világunkban. Azonban ez még nem mentség egyesek viselkedésére. A mobiltelefonok bekapcsolva hagyása, il­letve ezek használata már-már közhelyszerűnek tűnik napjainkban, mivel hát időközben megjelentek sokkal érdekesebbek, a kikapcsolódni és művelődni vá­gyók szántára pedig sokkal idegesítőbb eszközök is a bunkofonoknál. Tegyük fel, egyedi élményben lehet része annak, aki a nézőtéren ülve közvetlenül mel­lette, vagy mögötte ülő digitális zenelejátszóján keresztül hallgatja Győzike vagy Fekete Pákó legújabb megaslágereit. Gondolom, hogy mondani sem kell, hogy amikor rendre igyekszem őket utasítani, úgy tekintenek rám, mintha éppen a Marsról pottyantam volna le közéjük. Hogy nemcsak észak-balkáni közegünkre jellemző helyzetről van szó, tanúsítja egy vajdasági színjátszó csoport budapesti vendégszereplése is, amikor is a délutáni terminusban egy lányokból álló osz­tályt vezényeltek ki a darab megtekintésére. A nézőtéren ülő „úri hölgyek” egy része egész idő alatt vihorászott, telkójukon pötyögt­ettek, s az őket felügyelő taná­rok felszólításaira is fittyet hányva kommentálták egymás között a fellépőket. Magyarán nemzettársainknál sem rózsásabb a helyzet. A színházi élményre vágyók számára pedig nem marad más, minthogy előre legközelebb nagyívben elkerülje a diákok számára rendezett előadásokat. a HORVÁTH Zsolt Mim Sló Elhunyt Határ Győző Életének 93. évében, a londoni St. George's kórházban érte a halál hétfő dél­után Határ Győzőt. Az író tíz nappal élte túl feleségét, Prágai Piroskát. Határ Győ­ző 1957-ben érkezett Angliába; az utóbbi évtizedekben a dél-londoni Wimbledon­ban élt és alkotott. Halála előtt kifejezte azon kívánságát, hogy londoni házának tu­lajdonjoga a magyar államra szálljon. Ha­tár Győzőt a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium saját hallottjának tekinti. A Kossuth­-díjas­ író az egyetemes ma­gyar irodalom kiemelkedő,, iskolát terem­tő egyénisége. Univerzális tehetség volt: a Zeneművészet Akadémián Kodály Zol­tántól tanult, építészmérnökként végzett, íróként alkotott, de volt, amikor a festmé­nyeiből élt meg. Túlélt halálos ítéletet, bör­tönöket és munkatábort. 1956-ban már nem lelte helyét saját hazájában. Nem sok­kal a forradalom leverése után hagyta el az országot ifjú feleségével, akivel 50 éven át élt Londonban. Csaknem 20 évig volt a BBC, azt követően pedig a Szabad Euró­pa Rádió munkatársa. Az angol külügymi­nisztérium hivatalos tutoraként feleségé­vel együtt 25 éven keresztül végezte an­gol diplomaták magyar nyelvi felkészítését és a magyar kultúrába való bevezetését. Rendszeres irodalmi esteken és előadókör­­utakon mutatta be saját és más szerzők mű­veit Nyugat-Európában és Amerikában, és szoros kapcsolatot ápolt az emigráns iro­dalmi körökkel. Amilyen nehezen jelent meg 1945-ben első kötete, a Ragyogó szív­velkert arccal, olyan könnyen adták ki mű­veit a 80-as években - ekkor szinte éven­te látott napvilágot tőle valami újdonság. Évtizedek után a rendszerváltás hozta őt haza először. Neve ezt követően itthon is mind ismertebbé vált, művei sorra jelen­tek meg a hazai kiadóknál, a 2005-ös könyv­héten is több új kötetét dedikálta. Határ Győző az Utolsó pillanatig ha­talmas szellemi frissességgel dolgozott - legutóbb alig két hete a Londoni Magyar Kulturális Központ 56-os megemlékezé­seinek zárórendezvényén vett részt, ami­kor visszaemlékezéséből olvasott fel egy részletet angolul Károly herceg jelenlé­tében a brit trónörökös hivatalában, a St. James’s palotában. (MTI, kultura.hu) műve lodes® magyar-szo. co.yu MŰVELŐDÉS 15 RÖVIDEN Van Gogh-kiállítás Csaknem teljes a budapesti Szép­­művészeti Múzeum pénteken nyíló új kiállításának anyaga: Vincent van Gogh művei közül hatvannégy megér­kezett, már csak tizenhárom képet vár­nak; az épülő tárlatot kedden mutat­ták be az újságíróknak. A pénteken megnyíló bemutatón a látogatókat két híres kép fogadja majd a bejáratnál: az Önarckép pipával című festmény már látható, míg a Fiatal nő holland főkötőben című alkotás ezután érke­zik meg Berniről. A holland festő minden művét egy­­egy, szárnyasoltárra hasonlító installá­cióban helyezték el. Az alkotásokat a múzeum három csarnokában állítják ki. A látogatóknak törhetetlen üveg­ből készült zsilipkapun kell belépni­ük, ez egyrészt biztonsági célokat szol­gál, másrészt a klímaviszonyokat sza­bályozza. (MTI) Közelebb a nemzeti nyugdíjhoz A szerbiai kormány kinevezte an­nak a bizottságnak a tagjait, amely ja­vaslatot tesz az úgynevezett nemzeti nyugdíjra jogosultak személyére vonat­kozóan. Mint ismeretes, Szerbiában a sokéves mellőztetésnek véget vetendő merült fel az érdemes művészek effaj­ta anyagi támogatásának gondolata, amelynek kritériumai egyelőre isme­retlenek. Az éppen kinevezett bizott­ságnak minden bizonnyal ez lesz az el­ső feladata, tagjai pedig Mihajlo Pantic író (elnök), Borislav Dugic zenész, Zoran Cvijanovic színész, Svetomir Radovic szobrász, Milan Gutovic szín­művész, Zjiljana Mirovic festő, Dragan Dragojlovic író, Dejan Despic zeneszer­ző, valamint Dragoslav Aksentijevic ze­nész és festő. A köztársasági költség­­vetésből 36 millió dinárt különítettek el erre a célra, amit a korosabb mű­vészek rendes nyugdíjuk mellett egy­fajta kiegészítésként kapnának mind­azokért az érdemekért, melyeket alko­tói tevékenységük során az ország hír­nevének öregbítéséért tettek. Vírusként terjedő művészet A Spanyolnátha folyóirat bemutatkozása Szabadkán Közhelynek számít már a mai, kortárs, megváltozott információhordozó felüle­tek, illetve befogadói magatartások köze­pette feltenni a kérdést: vajon a digitális, vagy a papírfonna a jobb? A kérdésre ad­ható határozott válasz csakis kizáró­lagos lehet, izgalmasabb a különbsé­gekről, valamint az internetes folyó­iratok a hagyományos folyóiratokkal szembeni újfajta lehetőségeiről szót ejteni. Néhány miskolci fiatal nem­rég egy izgalmas, szerteágazó, rova­tokra bontott, nev­csak az irodalmat, hanem más, különféle művészeteket is propagáló, bemutató internetes fo­lyóiratot hozott létre Spanyolnátha művészeti hálóterem címmel. A­zEtna irodalmi fesztivál által szervezett, a Spanyolnáthát bemuta­tó esten, a szabadkai Városi Könyv­tárban Vass Tibor költő, a folyóirat főszer­kesztője többek között a hagyományos és az internetes lapszerkesztés különbsége­iről ejtett szót. Pontosabban arról, hogy míg a hagyományos lapok terjesztése idő- és térbeli kötöttségekkel jár, addig az internetes hozzáférés leküzdi ezeket az akadályokat, így a megváltozott, felgyor­sult információáradat közepette a művé­szetek terjedése, terjesztése is jelen le­het az „azonnaliságban”. A folyóirat amelett, hogy jól szervezetten áttekinthe­tő, kitűnő, színes-hangulatos dizájnnal rendelkezik, igényes humorral is gazda­gít. Többek között egy szójáték köré épül az elképzelés, miszerint Miskolc Péccsel szemben a virtuális térben mégis Euró­pa kulturális fővárosa lehet 2010-ben. Hi­szen a Spanyolnátha lett Európa kul­turális főhálója. De a szerkesztők ko­molyságát mutatja, hogy jelenleg azon dolgoznak, hogy a honlapot vakok és gyengénlátók számára is hozzáférhetővé tegyék. A folyóirat számos neves szerző első közléses szövegeit tartalmazza, amelyek mellett a Spanyolnátha szerkesztői koncepciója alapján jól megférnek a kevésbé neves, pálya­kezdő fiatalok alkotásai, így teremt­ve egyfajta kifutót, közlési, szereplé­si lehetőséget számukra is. A képző­­művészeti rovatban számtalan kép­pel, alkotással ismerkedhet a Spanyolnát­ha hálóterem-látogatója. Na de, akit ér­­dekel: www.spanyolnatha.hu. Klikk, érde­mes! I­sb­bik

Next