Magyar Szó, 2007. február (64. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-09 / 33. szám
2007. február 9., péntek ÁLARC-TERV Szivén Dániel, 1. c,J. J. Zmaj iskola, Szabadka ' ',1 % £ . Ha varázspálcám volna Varázspálcák csak mesékben léteznek, de ha véletlenül hozzájutnék egy ilyen tárgyhoz, jól kihasználnám a varázserejét. Először a környezetemben szeretnék segíteni a sok szegény emberen. Hallom a felnőttektől, hogy sok éhező nép van az országunkban. Varázsolnék elegendő ételt és tűzrevalót nekik. Elrepülnék a varázspálcámmal más országba is. Oda, ahol a cunami elmosta a falvakat és a városokat. Újat varázsolnék nekik. Legyen hol lakniuk. Amerre a varázspálcámmal elsétálnék, mindenhol béke lenne. Sehol se lenne háború. A borongós esős időt is elvarázsolnám ragyogó napsütésre. Magamnak is varázsolnék. Lerövidíteném az utat az iskolától hazáig. Még jobb lenne csak inteni a varázspálcámmal és már otthon is lennék. Sajnos, ez mind csak egy álom, nincs varázspálca. Talán egy napon, annyi mindent feltalálnak, hátha lesz valaki, aki egy varázspálcát is feltalál. Addig még sokszor megjárom az utat otthonról az iskoláig és vissza. 6 ■ GEIJER Kornélia, 5/1, Petőfi brigád iskola, Kúla Farsang A farsang egy nagyon régi szokás. Ilyenkor az emberek álarcot vagy jelmezt viselnek. . Nálunk 2006-ban a Tisza-parton gyülekeztünk. Egy szalmabábut a tél jelképeként felgyújtottunk és a Tisza vizébe dobtuk. Ezután felvonulás kezdődött, és a végén a városházához értünk. Utána a Tisza néptáncegyüttes fellépett. Ott sokféle játékot játszhattunk és babszemeket adtak a győztesnek. Öt babszemért édességet kaptunk, és 10 babszemmel benevezhettünk a fánkfaló versenyre. Aki előbb megette a fánkot, az nyert, és csokoládét kapott. Mi így ünnepeltük a farsangot. ■ NAGY Regina, 3. e, J.J. Zmaj iskola, Magyarkanizsa ALARC-TERV Pivárcsik Nikol, 1. c,J. J. Zmaj iskola, Szabadka Mtcmíió Lakatlan szigeten Sziasztok! A nevem Couseil. Egy régebbi kalandomról számolok be. Mint tudjátok, én Pierre Arnouniax professzor segédje vagyok. Amikor Abraham Lincoln elindult a „szörnyeteg” felderítésére, váratlan fordulat állt be. Ugyanis balesetet szenvedtünk, végül arra a valamire kerültünk. Ekkor rájöttünk arra, hogy emberi kéz munkája, így most a Nautiluson élek. Nemo kapitány elég rendesen bánik velünk. Föld körüli utunk egyik megállója a Torres-szoros volt. Ez egy nagyon sekély víz, az alján sziklák találhatók. Mivel hajónk nagy, zátonyra futottunk. Volt itt a közelben egy sziget. A professzor megkérte a kapitányt, hadd menjünk ki egy kicsit a szárazföldre. - Rendben, miért ne? - mondta. - Azt viszont tudniuk kell, hogy 3 nap, 3 óra és 43 másodperc múlva a tengeralattjáró ismét a víz tükrén siklik majd. - Hát ezt honnan tudja, ilyen pontosan? - kérdeztem csodálkozva. - Ez egyelőre maradjon az én titkom - válaszolt. - Nos, uraim, a viszontlátásra! És bevonult a kabinjába. - Könnyen ment - sóhajtott fel Ned. - Túl könnyen. Vajon miért nem .... meg bennünket a visszatérésre? Valami itt nagyon gyanús . - kételkedett a tanár úr. - Az most mindég. Inkább tegyük el magunkat holnapra! - javasoltam. Másnap pontban 6 órakor találkoztunk. Mindenkinél volt puska és egynéhány töltény. Csónakba szálltunk. Végre-valahára elértük a célt. Pár perc alatt jó nagy távolságra kerültünk a parttól. A sziget mintha korallból lett volna. Hatalmas erdők magaslottak előttünk. Mimózák, fikuszok, pálmafák és még sok egyéb nőtt itt. Törzsük tövéből páfrányok, kisebb virágok és hüvelyesek „mosolyogtak” ránk. A kanadai kókuszdiófákra bukkant. Felmászott rájuk, leverte a termést, héjukat megrepesztette és ledobta hozzánk. Mi jóízűt ittunk a gyümölcs tejéből. - Finom! - állapítottam meg. - Szerintem vendéglátónknak sem lesz ellene kifogása, ha viszünk a hajóra. Amint mentünk tovább, kenyérfákat pillantottunk meg. Sűrű lombkoronájuk közt gömb alakú termés virított. Ez a fa megmunkálás nélkül is majdnem egész évben adja a táplálékot. Utána banánfákra lettünk figyelmesek. Délután 5 óra felé jól megrakodva indultunk vissza a Nautilusra. Útközben elhatároztuk, hogy holnap is kimegyünk a Szárazföldre. Másnap hegyi patakokon keltünk át, majd egy fennsíkra kerültünk. Ritkás erdőn haladtunk keresztül, végül bokrokkal benőtt síkságra értünk. Egyszer csak gyönyörű madarak repültek előttünk. - Paradicsommadár! - kiáltott fel a tanár úr. - A verebek rendjébe, a vastagcsőrűek családja tartozik - vágtam rá. Utunk folytatásával egy ilyen csodás madárra találtam. Ezt könnyű volt megfogni, mert részeg állapotban esett a lábam elé, ugyanis berúgott a szerecsendiótól. Két óra tájt a szigonyos leterített egy vaddisznót. Megnyúzta, kizsigerezte, bordaszeletet vágott belőle, amit utána meg is sütöttünk. Ned és én egy kengurufalkát vertünk fel. A barátom 12 darabot lőtt le. - Ez melyik rend, Couseie? - kérdezte a tanár úr. - A méhlepény nélküli emlősök első rendjéhez, a „kengurunyulak” fajtájához tartoznak. Fák odvában élnek, és gyors állatok. Nem kövérek, de a húsuk nagyon ízletes. - Sötétedéskor értünk a párnin. A kanadai rögtön hozzálátott a vacsora készítéséhez. - Mi lenne, ha ma este vissza se mennénk a Nautilusra? - kérdeztem. - És ha végleg kereket oldanánk? - toldotta meg Ned. Ekkor egy kő esett a lábunk elé. - Az égből nem szokott kő hullani - állapítottam meg, viszont egyre erősödött bennem az az érzés, hogy nem vagyunk egyedül a szigeten. - Bennszülöttek! - kiáltott fel a professzor. - A csónakhoz! Amikor a kapitány megtudta, villámokat szórt. Nem is csoda, hiszen mi ingereltük őket a lövöldözéssel. Másnap, az előre pontosan meghatározott időben a dagály vízre taszította a hajónkat. Azért mondtam el ezt a történetet, mert érdekes kaland volt, és nem szeretném, ha feledésbe merülne. ■ KORDOVÁN Ariella, 6. c, Cseh Károly iskola, Ada SZERELMES VAGYOK Sőregi Tamás, 1. c. j. J. Zmaj iskola, Magyarkanizsa Na ne! Már megint?! Na ne! Már megint fogalmazást kell írni! Utálok fogalmazást írni! Olyan hosszúkat írok, hogyha lerövidítem, akkor meg nagyon rövidek! Aztán meg gondolkodni kell! Nahát ilyet! Kinek van kedve gondolkodni kora reggel?! Kisiskolás koromban még úgy-ahogy szerettem fogalmazni, mert akkor elég volt egy kis formán lapra írt, de most, hetedikben minimum egy nagy formátumú oldal kell! Meg aztán most már nemcsak magyarból, hanem töriből, bioszból, és még ki tudja miből... Szóval az tény, hogy rengeteget kell fogalmazni az életben és mindenhol, én meg utálok. Plusz, ha már a fogalmazásnál tartok, veszek egy példát, és azt írom le. Ellenőrző. Magyar az első óránk, és én azt hittem, hogy' hétfőn írjuk az ellenőrzőt, de nem. Ma. Teljesen ledöbbentem! Jó, hogy' nem dolgozatot írunk rögtön! Gyorsan előkaptam a füzetem, és elkezdtem tanulni, hogy pozitív osztályzatot kapjak, bár felesleges volt aggódnom. Ötöst kaptam. De aztán matekból is ellenőrző volt! Már majdnem leszakadt a karom, annyit tartani, plusz aztán angolból is! Na ne! Már megint egy írós nap! Ha még szerbből is felelnem kell, s kidobom a taccsot! Nem tanultam semmit... Err re mit ad az Úristen? Feleltem! Szerencsére ötös lett. Úgyhogy semmi pánik! Nézzenek oda! Hogy elszáll az idő! Na ne ! már! Fogalmazást írtam? Hé, ilyen nincs!Ezt tök gyorsan csináltam meg, és volt is hozzá kedvem! Lehet, hogy elég csak kiönteni a lelkem, és készül is egy fogalmazás? De jó! Sőt, körülbelül csak 30 percet kapott el az életemből! Ez... Ez kimondottan meglepő, mert én utálok fogalmazni! ...vagy... nem? Nem, nem, nem! Soha nem foglok saját akaratomból fogalmazást írni, és ezt nem is várja el senki! ■ BETYÁR Kornélia, 7. c, Néphősök iskola, Csantavér ! VÉLEMÉNYEZTE: VUKOVICS GÉZA - DAGI Kedves Kornélia! Te kis huncut, hogy ne mondjam betyár, mert azt a fiúkra, szokták ráfogni. Nos, ha annyira „utálsz” fogalmazni, akkor miért szedted szavakba betűvetési élményeid?! Méghozzá könnyedén, szellemesen. Ékeseit bíró [ nyitva: ■nem, úgy áll a dolog, ahogy vallod. Amit a begyűjtött ötösök is hitelesítenek. Mindemiatt te csak tovább dünnyögj és új szorgalmasan. Akár olyan szavakat is papira vetve, mint a ledöbbenés, mely a megdöbbenés margós változata. Megjegyzem, rendelkezésedre állnak a megrökönyödés, meghökkenés, elképedés, elhűlés rokoni értelmű kifejezések is. Na még csak annyit, hogy az írásos helyett használt „írós nap ” savanykás napot jelent, mert hát az író nem csupán tollforgató, hanem tejszerű savanykás lé is. Mindenesetre elvárom, hogy „akaratod ellenére" továbbra is fogalmazzál, és érdekes fogalmazványaiddal jelentkezzél! muvelodes@magyar-szo.co.hu 13 1 De szeretnék (József Attila nyomán) De szeretnék gazdag lenni, Egyszer motoron ülni, Jó ruhában járni, kelni és Egy forintrét házat venni. Míg a csokit szopogatnám, Új házamat mutogatnám, Dicsekednénk fűnek, fának, Mi jó dolga van Szilviának. ■ BESNYÁK Szilvia, 3/5, Nikola Tesla iskola. Újvidék Bemutatom a városomat Mindig büszke érzés tölt el, hogy Újvidéken élek. Nem kitalált érzés, mert a város szépsége igazolja ezt. Többször gondolkoztam azon, van-e még valahol ilyen szép város, mint a miénk. Olyan kicsi, hogy még kerékpárral is rövid idő alatt körül lehet járni. Mégis, csodálatosan nagy, minden, amire az embernek szüksége van, megtalálható. Úíjvidék Európa leghosszabb folyója mellett fekszik, ami nagyon elősegítette a város fejlődését. Szerintem a folyó mellett található ennek a városnak a legjelentősebb történelmi emléke, Pétervárad. Saját szépségével meghatja a turistákat, akik először járnak e városban, és okvetlenül meglátogatják. Az építkezés rohamosan fejlődik, de ha végigsétálunk a központ utcáin, megtalálhatjuk a régi építkezési formákat is. A város legrégibb utcája a Duna utca. Központban van a Mária neve katedrális, de ez nem az egyedüli, mert még sok szép templomunk van. Gyönyörű a Duna park, ahol vasárnap délelőttönként sétálunk anyukámmal a bábelőadás után. Városunknak három színháza van. Vásárunk lassan világhírű lesz, mivel évről évre divatosabb és korszerűbb a felszerelése. Van sok iskolánk, egyetemünk, sport- és üzletközpontunk. Híres rendezvények házigazdája az én szülővárosom. Ilyen például: Exit, Etno Fesztivál... Szeretem Újvidéket, mert itt nőttem fel, és számomra ez a legszebb város a világon. ■ BALATON Anna M. 8/5: Nikola Tesla iskola, Újvidék Ismét megjelent a péterrévei Samu Mihály iskola lapja, a Kisokos. Ez külön öröm lehet az iskola diákjai számára, nem szólva a munka hasznosságáról, hiszen az újságkészítés során kifejezésre juthat a diákok kreativitása, egyikük-másikuk pedig nyilván jövőbeni szakmájába kóstol bele ilyen módon. A diákok meginterjúvolták igazgatójukat, megemlékeztek a nemrég elhunyt Sütő András íróról, Nikola Tesla évfordulójáról, Szent Száváról stb., emellett temészetesen saját fogalmazásaikból, rajzaikból is válogattak. Az iskolának saját honalapja is van. A samubps.edu.yu címen közelebbről is megismerkedhetünk az intézménnyel. Ötletes álarc-terveket küldtek a héten a szabadkai J. J. Zmaj iskola 1. c osztályának tanulói: Horvát Tünde, Pivárcsik Nikol és Szivén Dániel. Nem tétlenkedtek az adai Cseh Károly iskola hetedikesei sem, érett fogalmazást kaptunk Wolf Janka, Boros Brigitta, Fehér Petra, Budai István, Körösi Balázs, Dabafi Sándor tollából. Az újvidéki Petőfi Sándor iskola tanulói még szorgalmasabbak voltak: Borovics Szabina, Újházi Kornél, Pecelván, valamint Besnyák Krisztina, Ötös Annabella, Pece Krisztina, Resnyák Szilvia, Sándor Maliász, Kocsár Gyulai Klaudia, Moretity Denisz munkái érkeztek szerkesztőségünkbe. A magyarkanizsai J.J. Zmaj iskola 1. d osztályának tanulóitól két levél is érkezett: Varga Nagy Szilárd, Sőregi Tamás, Pósa Viktória, Pintér Zsófia, Gojkov Sára, Rekecki Dóra Bálint-napi rajzát, valamint Pintér Zsófia, Gy. Nacsa Bolond, Valter Ignác, Bicskei Zoltán, Vukovic Barbara pedig a fűtés témájára készített rajzaiból érkezett egy csokornyi. Köszönjük munkáitokat, és kellemes Bálint-napot mindenkinek! ! Magdi