Magyar Szó, 2007. március (64. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-01 / 50. szám
10 KÖZELKÉP kozelkep@magyarszo.co.yu Vissza a forráshoz Megkezdődött a Kodály Zoltán-emlékév -125 éve született a neves zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató „Ha egy szóval akarnók jellemezni e nevelés lényegét, az a szó nem lehetne más, mint: ének... Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg.” (Kodály Zoltán) Tavaly Bartók Béla, az idén pedig Kodály Zoltán születésének 125. évfordulóját ünnepeljük. A szinte kortárs zeneszerzők, zenetudósok, zeneoktatók, népzenekutatók életútjában van valami közeli. Jóllehet a legkülönbözőbb eredetű nyomokra, forrásokra bukkantak gyűjtésük során, ám mégis van közös nevezőjük: a paraszt, a népi zenei jelleg. A maga legtisztább értelmezésében. A pontosság, a hitelesség és a teljesség mindkét zenei nagyság műveiben, tanításában meghatározó. Kodály Zoltán 1882. december 16-án született Kecskeméten. Édesapja, Kodály Frigyes (1853-1926), Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja, Jalovetzky Paulina (1857-1935) egy lengyel származású vendéglős lánya volt. A Galántán eltöltött hét esztendő mélyen bevésődött Kodály lelkébe. A Pozsony megyei Galánta ekkor vasúti csomópont és járási székhely. A jómódú község, Vág és Dudvág között épült, az úgynevezett Mátyusföldön. Három nyelven, háromféle kultúrát őrzött: magyart, szlovákot és németet. Kodály Zoltán itt élte gyermekkora legszebb hét esztendejét. Itt járt általános iskolába, mezítlábas iskolatársaival itt járt fészket szedni, és itt hallott először népdalt, látott falusi lakodalmat, keresztelőt, temetést. Kodály száz és száz írásában hangsúlyozta, hogyha az európai kultúrába akarunk illeszkedni, először a magunk kultúrájával kell megismerkednünk. S minél korábbi ez az ismerkedés, nyomai annál maradandóbbak. Galántán jó muzsikus cigányok voltak. Az újat - szerencsére - nemigen tudták, a lassú közlekedés lassan hozta hozzájuk a városi selejtet. Szívesebben húzták a múlt dalait, a verbunkosokat, férfiasan rátarti táncokat, fergeteg csárdásokat. A kor előítéleteivel ellentétben együtt játszott a cigány gyerekekkel. Némi tisztelettel nézett fel ösztönös hangszertudásukra, villámgyors felfogóképességükre. Később évekig őrizgette ezeket az emlékeket, míg végül 1933-ban megszületett a nagyszerű zenekari mű: a Galántai táncok. A gimnáziumot Nagyszombaton végezte, ahová édesapját kitüntetésből helyezték állomásfőnöknek. Kodályék a város szélén laktak, onnét járt nyolc esztendőn keresztül a kollégiumba. Érdeklődése a görög és a latin nyelv felé irányult. A matematikát, a fizikát nem kedvelte. Otthon tovább folyt a kamaramuzsikálás. Édesanyja zongorázott. Emília nővére szintén zongorázni tanult a zárdában, édesapja pedig hegedült. A zeneirodalmat korán megismerte. Tagja volt az iskolai zenekarnak és rendszeresen részt vett a templomi szertartásokon. A templom kottatárában kutatva megtalálta Beethoven C-dúr miséjét és Liszt Esztergomi miséjének partitúráját. Egyszerre minden érdekelni kezdte, ami a zenével kapcsolatos volt. Tanára, Toldy Béla figyelt fel elsőnek Kodály zenei kísérleteire. Kodály 1900. június 13-án jelesre érettségizett. Közben magánszorgalomból tanulmányozta a népdalgyűjteményeket. Első kompozíciójának sikere, meg az utána írott művek a zeneszerzői pályát tették kívánatossá számára. De szülei biztosabb kenyeret akartak számára, ezért a tanári pályát ajánlották. Hosszú tusakodás után beiratkozott az egyetemre, magyar és német szakra, és egyidejűleg megkezdte zeneszerzői tanulmányait a Zeneakadémián. Tanára Koessler János volt. Kodály jól ismerte a németet, mely a tanítás nyelve volt. Tanára szerint a zene német művészet. Legutolsó prófétája pedig Johannes Brahms. Koessler kitűnő tanár volt. Az ő keze alól került ki Bartók Béla, Dohnányi Ernő és Weiner Leo. Kodály sok mindenben nem értett egyet mesterével, de valamit tanult tőle, amit a jövő munkája szempontjából fontosnak tartott. Koessler nagy súlyt helyezett az énekre és kötelező tantárgyként iktatta be az akadémia tantervébe. 1904-ben megszerzte zeneszerzői oklevelét. A vizsgadolgozaton kívül már több előadásra érett műve volt. Ebben az évben a Wagner család megbízottja néhány tehetséges ifjú zeneszerzőt magával vitt Bayreuthba, Nürnbergbe, Salzburgba tanulmányútra. Ezek a látogatások még jobban megerősítették abban, hogy neki más úton kell haladnia. Az új útkeresésben hamarosan hűséges barátra talált Bartók Bélában. Róla mesélte 1950-ben „Egy iskolába jártunk, 1900- tól évekig együtt tanultunk a Zeneakadémián. Csak éppen, hogy soha nem találkoztunk.” Bartók igen visszavonult egyéniség volt, még saját osztálytársaival sem barátkozott. A társadalmi élet ebben az időben egy-egy neves család szalonjában zajlott le. Ilyen volt Gruber Henrikné Sándor Emma otthona. Zeneszerzést és zongorát Bartóktól tanult. Ebben a szalonban ismerkedett meg Kodály Sándor Emmával, akivel később, 1910-ben házasságot kötött. 1905-ben visszament Nagyszombatra szüleihez, majd rövidesen visszatért Galántára. Budapesti diákkorában elhatározta, hogy doktori értekezését a magyar népdalról úja. Falusi kirándulásain rádöbbent arra, hogy" milyen nagy a különbség a nép ajkán élő dal és a lejegyzett, kinyomtatott között. Ekkor érlelődött meg Kodályban a terv, hogy a népdalt magától a néptől tanulja meg. Még rendezetlenül gyűjtötte, ami akadt, de az nagy boldogsággal töltötte el. A száz dallam, az első nyilvános tudományos közlés annyira fellelkesítette, hogy alig ért Pestre, máris szervezte a legközelebbi gyűjtést, de már Bartókkal együtt. A gyűjtés módszeréről Kodály így nyilatkozik: „Felkérem a falu tanítóját, hogy hívja össze azokat, akik szeretnek énekelni és a tőlük hallott dalokat leírom, vagy fonográfozom. A legtöbb segítséget a falusi néptől kaptuk. A intelligencia távol tartotta magát a néptől és nem is engedte közel magához. Kedveztek az olyan csoportos munkaalkalmak, mint a tollfosztás vagy a kukoricahántás.” A dalok zömét Kodály és Bartók zongorakísérettel látták el, így előadásra alkalmassá tették. A közönség, de még a szakmai körök sem figyeltek fel rá. Egyedül a Zenevilág írt néhány soros kritikát róla, amelyben „figyelemreméltó munká”-nak tartotta. S ez a „figyelemreméltó munka", amelyre senki sem figyelt, lerakta a modern magyar zene alapjait. 1906-ban az Operaház zenekara bemutatta Kodály Nyári estéjét. Kodály ösztöndíjat kapott, és Berlinbe utazott. Egy merész fordulattal azonban Párizs felé fordult. Négy hónapot töltött a fővárosban. A francia zene, főleg Debussy zenéje, nagy hatással volt rá. Hazatérve azonnal gyűjteni indult Bars, Hont, Nógrád és Gömör megyékben. 1907-ben kinevezték a Zeneakadémia tanárává. A tanítás mellett a gyűjtése sem lankadt. Nyáron újrajárta a falvakat. PSALMUS HUNGARICUS Ebben az időszakban komponálta Kodály az I. vonósnégyest. Az általa szervezett együttes az egész világon terjesztette és népszerűsítette az új magyar kamarazenét A Bartók-Kodály-zene nagyon sok ellenállást és heves vitát váltott ki Magyarországon. Csak az elfogulatlan fiatalság lelkesedett érte. A Pesti Napló, a Pesti Hírlap a leggúnyosabb szavakkal bírálta a két fiatal szerzőt. Sokan voltak a gyalázkodók, de voltak, akik az eljövendő magyar zene zászlaját látták kibontakozni. Az első világháborút a művészvilág is megérezte. Egymás után rendezték a jótékony célú hangversenyeiket. 1919 számos nyugtalanságot hozott. 1917-es orosz október szelleme Magyarországot is elérte. Civódások ütötték fel fejüket a tanárok között. A régi tanárok az új, fiatal gárda ellen intrikáltak. Főleg Kodály ellen indult a hajsza, és még 1920-ban sem ért véget. A különböző összejöveteleken gyakran elhangzott, hogy „hazafiatlan”. Kodály ezt tartotta a legigazságtalanabb vádpontnak. „Az merjen elém állni, aki a magyarság érdekében többet dolgozott nálam." A színfalak mögött Hubay állt, aki mindenáron az Akadémia igazgatója akart lenni, ahol Kodály igazgatóhelyettes volt. Ezek a meghurcoltatások aláásták Kodály egészségét. Szabadságra ment, de munkáját folytatta. 1923-ban Buda és Pest egyesítésének 50. évfordulójára megszületett a Psalmus Hungaricus. A műnek hatalmas sikere volt. Hasonló sikere volt a Wesselényi utcai polgári fiúiskola kórusának szereplése. A két bemutatott mű, a Túrót eszik a cigány és Villő. A gyermekkarok gondolata mindig foglalkoztatni Kodályt. 1926-ban került bemutatásra az Operaház színpadán Paulini Béla és Harsány Zsolt szövegére írt Háry János c. daljátéka. A Háryt abban az évben tizenkétszer játszotta az Operaház. Ezekben az években alakult ki közeli barátsága Arturo Toscaninivel, neki ajánlotta az 1929-ben átdolgozott Nyári este című zenekari kompozícióját; a nagy olasz karmester Amerikában számos művét vitte diadalra, és jelentős alkotások megírására ösztönözte Kodályt. „ZENE NÉLKÜL NINCS TELJES EMBER” Kodály figyelme 1925 táján irányult a gyermekénekkarokra, s egyúttal az iskolai ének- és zenetanításra. Megvilágosodott előtte, hogy a zenei közoktatás nem kielégítő és idegen szellemben történik. Az iskolai énekkarok működését általánossá és magas színvonalúvá kell tenni, hogy zeneileg művelt fiatalság nevelkedhessen. Ennek a célkitűzésnek a megvalósítására ezentúl tevékenységének igen jelentős hányadát szentelte, mindenekelőtt azáltal, hogy" remekbe szabott gyermekkarai révén megfelelő magas színvonalú, nemzeti gyökerekből táplálkozó zenei anyaghoz juttatta az iskolai énekkarokat. Kodály így írt az iskolai zeneoktatás szükségességéről: „Az általános iskola célja: a teljes embert megalapozni. Zene nélkül nincs teljes ember... Jó mérnök, vegyész stb. lehet valaki, ha tizenöt éves koráig rá sem gondol. De zeneértő nem lehet, ha hatéves korában (s játékosan még előbb) nem kezdik rendszeresen nyitogatni-gyakorolni a fülét... A zene ügye az általános iskolában nem is a zene ügye elsősorban. Közönségnevelés - közösségnevelés.” Azt is hangsúlyozta: „Mit kellene tenni? Az iskolában úgy tanítani az éneket és a zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak, s egész életére beleoltsa a nemesebb zene szomját... Sokszor egyetlen élmény egész életére megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni, ezt megszerezni az iskola kötelessége.” A harmincas-negyvenes évek fordulóján Kodály terve, az általános iskolai énekoktatás színvonalának emelése, a kormányzat és a főváros részéről is támogatást kapott. EGYETEMI ÉVEK Kodály Zoltán (1957) Kodály Zoltán és felesége, Péczely Sarolta Kodály Zoltán otthon, foteljában wit m_____ rm Kodály Zoltán 80 éves (Kecskemét, 1964) 2007. március 1., csütörtök