Magyar Szó, 2008. március (65. évfolyam, 49-72. szám)

2008-03-01 / 49. szám

4 KITEKINTŐ kitekinto@magyar­szo.co.yu MkvmSzó 2008. március 1., 2., szombat-vasárnap Az elnök és az autonómia Brassói tudósítónktól A parlamenti politikai alakulatok - köztük az RMDSZ - hamar rájöttek: az újonnan létrejövő politikai pártok - köztük a Magyar Polgári Párt - is korán megtapasztalhatják, hogy Traian Basescu elnök a kétértelmű nyilatkozatok nagymestere. Főként kisebbségi kérdésekben hajlamos a „király­nőt megölni nem kell félnetek jó lesz” típusú állásfoglalásokra, ami úgy is értel­mezhető, hogy „a királynőt megölni nem kell félnetek, jó lesz”, de úgy is, hogy a „királynőt megölni nem kell, félnetek jó lesz”. Valami hasonlót mondott az államelnök Kovásznán, ahol székelyföldi köz­­igazgatási vezetőkkel folytatott tárgyalásokat. Kijelentette: a jelenlegi alkotmá­nyos előírások keretein belül megvalósítható autonómiát tart elképzelhetőnek, és hogy ezt a közigazgatási - tehát nem etnikai alapú­­ autonómiát szerencsé­sebb decentralizációnak nevezni. Szász Jenő, az MPP elnöke azzal a dokumentummal érkezett a tanácsko­zásra, amelyet a Székely Nemzeti Tanács az előző nap fogadott el, s amelyben arra kérik az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlését, hogy nevezzen ki jelen­téstevőt a székelyföldi magyarok helyzetének felmérésére. Az államfő szerint az SZNT kezdeményezése elemzésre érdemes... és az uniós jelentéstevők kijelölése helyett inkább a többség-kisebbség párbeszédet tartja hatékonyabbnak. A tárgyaláson szóba került a fejlesztési régiók átrajzolásának kérdése is. Jelen­leg nyolc eurorégió működik: a Székelyföldet is magában foglaló központi régió központja Gyulafehérvár, a nagy román egyesülés városa, amely földrajzilag és mentalitásában is messze van a többségében magyarok lakta megyéktől. (Igaz, a jóval közelebb álló Brassó, amely évszázadok óta a Székelyföld gazdasági loko­­motívja, a magyarlakta megyék elöljáróinak civakodása miatt veszítette el vezető adminisztratív szerepét az eurorégióban.) Az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt is kisebb régiókat javasolt, a Hargita és Kovászna (esetleg Maros) megyét magá­ban foglaló régió többségében magyar lenne. Traian Basescu ezzel kapcsolatban elmondta, támogatja a régiók átrajzolását, jobbnak látja viszont, ha erre a hely­­hatósági és parlamenti választásokat követően kerülne sor... majd valamikor. Az elnök megismételte kedvenc elméletét, hogy a magyarok lakta Székelyföl­dön ugyanolyan mértékűnek kell lennie az önrendelkezési jognak, mint a szín­román városban, Craiován. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke kijelentette: megfelelőnek tartaná, ha az ország különböző vidékein, beleértve a Székelyföldet is, egyenlő mérték­ben valósulna meg a decentralizáció és az autonómia, és örvendene, ha például a craiovaiak rájönnének: gondjaikat könnyebben lehet helyi szinten megoldani, mint Bukarestből. Ezért egyetért Basescu államfő álláspontjával a decentralizá­ció kérdésében. Sajnos, mint már említettem, nem lehet tudni, hogy az államfő nyilatkoza­taiban valójában hová esik a hangsúly. Ugyanolyan széles körű pénzügyi auto­nómiát képzel el a székelyeknek, mint a craiovai oltyánoknak, vagy ugyanolyan kordában tartottat? ■ AMBRUS Attila Messze még a kárpátaljai megbékélés? Nagy port kavart a két vezető magyar szervezet (vezetője) között a strasbourgi döntés Ungvári tudósítónktól Hat évvel a 2002-es ukrajnai parlamenti választások után a strasbourgi székhelyű Európai Emberi Jogi Bíróság úgy határozott, hogy jogellenes volt az ukrajnai Központi Választási Bizottság és a Legfel­sőbb Bíróság magatartása, amikor elutasították Kovács Miklósnak az óvását. A Kárpátaljai Magyar Kul­turális Szövetség (KMKSZ) elnöke több mint fél évtizede azt kifogásolta, hogy az ún. beregszászi magyar választókerület négy választási körzetében különféle okok miatt megsemmisítették az eredményeket. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szö­vetség (UMDSZ) jelenlegi elnökével, Gajdos Istvánnal szemben akkor veszítő Kovács Miklós állítja: amennyiben figyelembe vették volna a törölt szava­zatokat is, megőrizhette volna 1998-tól 2002-ig egyszer már birtokolt törvény­hozói mandátumát. A mostani strasbourgi bírósági dön­tésnek semmilyen visszamenőleges jog­hatálya nincs, a KMKSZ elnöke legfel­jebb anyagi kárpótlást kaphat az ukrán államtól. Ám erre is várnia kell, hiszen egyelőre nem zárható ki a fellebbezés sem. Információk szerint az ukrán fél jelenleg is vizsgálja a bírósági határozat pontos szövegét és annak értelmezését. UMDSZ-közeli politikusok szerint Kovács Miklósnak ez remek alkalmat kínál arra, hogy ellenséges színben tün­tesse fel az általa leggyakrabban csak a KMKSZ ellenszervezeteként emlegetett UMDSZ-t és elnökét, aki ma mellékesen Beregszász polgármestere. Az ukrajnai országos szövetségnél úgy vélik: ezzel a hisztériakeltéssel Kovács Miklós talált egy újabb indokot arra vonatkozólag, miként hárítsa el az UMDSZ által már jó ideje sürgetett közeledést, az Ukrajnai Magyar Egyeztető Tanács (UMET) létrehozását. A magukat függetlennek mondó kár­pátaljai magyar közéleti személyiségek egyöntetű véleménye - ezt javarészt az ukrán politikai pártok is osztják -, hogy magyar-magyar összefogással jelen­tős esélye lett volna a Kárpátalján élő közel százhatvanezres nemzeti kisebbség­nek képviselőt juttatnia a kijevi rádába a 2006-os és a múlt év őszi előrehozott tör­vényhozási választásokon. A legtöbben a vajdasági Magyar Koalíció közelmúltbeli sikerének példáját hozzák fel. Ami a magyarországi sajtóban megje­lent különböző reakciókat illeti, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és hatá­ron túli magyarok bizottságának fideszes elnöke kijelentette: a kormány szüntesse meg megosztó politikáját Kárpátal­ján, miután a KMKSZ elnöke az Euró­pai Emberi Jogi Bíróságon pert nyert Ukrajna ellen. Németh Zsolt szerint az a tény, hogy egy kisebbségi magyar érvényesíteni tudta saját jogait az euró­pai bíróságon, jelzi: súlyos jogsértés esett meg a kárpátaljai magyarsággal, amikor - Kovács Miklós személyén keresztül - 2002-ben megfosztották a parlamenti képviselettől. Az UMDSZ vezetői értetlenül állnak a kirohanás előtt. Jogtalannak tartják a legitimitás megkérdőjelezését, egyebek mellett azért, mert az UMDSZ pártja alig kétezer vokssal szerzett csak keve­sebbet a tavalyelőtti megyei önkormány­zati választásokon, mint a kulturális szövetség pártja, s Gajdos István a leg­­magyarabb kárpátaljai városnak neve­zett Beregszászban épp a KMKSZ jelölt­jét győzte le a polgármester-választáson. A különböző szintű önkormányzati tes­tületeken gyakorlatilag közel fele-fele a KMKSZ-es és az UMDSZ-es képviselők aránya, emlékeztetnek a másik tábor­ban. Az UMDSZ egyik jogásza szerint a KMKSZ elnöke csak részigazságokat állít, amikor azt mondja, hogy a nem­zetközi testület a csalás tényét konsta­tálta. Jaroszlav Lazar szerint a bíróság nem állapított meg semmilyen törvény­­sértést, és azt sem állapította meg, hogy Gajdos István győzelme az adott válasz­tási küzdelemben nem volt törvényes. Gémesi Ferenc is reagált Németh Zsolt szavaira. A Miniszterelnöki Hiva­tal kisebbség- és nemzetpolitikáért fele­lős szakállamtitkára az ügy kapcsán kije­lentette: a magyar kormány Kárpátalja esetében is arra törekszik, hogy elő­segítse a két magyar szervezet közötti együttműködést az összenemzeti jelen­tőségű ügyekben. Hangsúlyozta: a kor­mány nemzetpolitikájának alapelve, hogy az adott magyar közösségek által választott legitim vezetőkkel tárgyal. A magyar szervezetek és vezetőik a legi­timitást nem a magyar kormánytól és nem is az ellenzéktől nyerik, hanem a saját közösségüktől kapják, és ez igaz mindkét kárpátaljai magyar szervezetre - emlékeztetett, hozzátéve: a KMKSZ és az UMDSZ is ezért legitim szereplője a nemzetpolitikának. A különböző csetepatékat félretéve, tény: a kárpátaljai magyarságnak az előrehozott választásokat is figyelembe véve immár második parlamenti ciklus­ban nincs képviselője a Legfelső Tanács­ban. Félő, ha Kárpátalján továbbra is a megosztottság lesz a jellemző, a jövőben már soha nem is lesz. ELTÉRŐ HULLÁMHOSSZON... „Számunkra az a legfontosabb, hogy a bíróság ítélete egyértelműen kimondja: az ukrán hatóságok, azaz a körzeti választási bizottság, a Központi Választási Bizottság és a Legfelsőbb Bíróság döntése jogellenes volt, amivel megsértették az emberjogi charta meg­felelő jegyzőkönyvének a választási sza­badságra vonatkozó, Ukrajna által is vál­lalt kitételeit - nyilatkozta a Kárpátalja című hetilapnak Kovács Miklós. - Ter­mészetesen a bíróság nem rendelheti el visszamenőleg, hogy a magyarságnak legyen képviselője a Legfelső Tanács­ban, az azonban most már nyilvánvaló, hogy a KMKSZ-től törvénytelenül vet­ték el annak idején a megérdemelt győ­zelmet, s így Gajdos István győzelme sem volt törvényes. A Magyar Nemzet­nek pedig azt közölte: a döntés politi­kailag leginkább a legitimitás kérdését érinti, hiszen a „magyar kormány Kár­­­­pátalja-politikájának sarokköve volt, hogy a KMKSZ ellenszervezetét fogadta el legitimnek a 2002-es választások ered­ménye alapján”. Gajdos István elmondta: a sajtó­ból értesült a hírekről. „Sajnálom, hogy egyesek úgy próbálják beállítani ezt az egészet, mintha a bíróság választási csa­lást állapított volna meg. Mélységesen elkeserít, hogy ily módon viszonozzák azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az elmúlt években tettem és teszek ma is a kárpátaljai magyar egység megterem­téséért. Egyet mondhatok: tiszta lelkiis­merettel és nyugodt szívvel tekintek visz­­sza arra a négy évre, amit a magyarság képviseletében az ország parlamentjé­ben töltöttem. Szervezetünket mindig is a tiszta szándék vezérelte, ezért is fájó ez a kirohanás, a megosztottságra irányuló törekvés. Korábban úgy volt, az idén a KMKSZ-szel együtt szervezzük meg a március 15-i központi beregszászi meg­emlékezést, de a kulturális szövetség részéről azóta már olyan jelzést kaptunk, hogy az előzetes megállapodás ellenére mégsem kívánnak együtt, közösen ünne­pelni velünk. Szomorú és elkeserítő” - olvasható az UMDSZ elnökének reagá­lása a Kárpáti Igaz Szó című lapban. ■ DUNDA György Paprikajancsi, lárifári, meg a postás Budapesti tudósítónktól Még csak egy hét. Egy gyorsan elröppenő hét, s már vége is a nép­szavazásnak. Amelynek kampánya kezd elég keményen eldurvulni, röpködnek a jelzők az elektronikus térben, az ember csak kapkodja a fejét, hogy jól hallotta-e, amit hallott, s mindeközben a választópol­gár, a voksbirtokos szépen lassan kezdi unni az egészet. A héten tették közzé a közvélemény­kutató intézetek a referendummal kap­csolatos méréseiket, amelyek közös pontja, hogy a népszavazási kedv fokoza­tosan apad. A Medián például azt mérte, hogy a lakosság 46 százaléka mondja magát a szavazás biztos résztvevőjének, de hozzáteszi: a részvételi arány valószí­nűsíthetően ennél kisebb lesz. De attól még az országos közvélemény-kuta­tás várhatóan érvényes és eredményes lesz, mert aki tutira elmegy voksolni, az javarészt egy irányba (igennel) fog sza­vazni. A Medián még egy érdekes adatot tett közzé: január elején még azok vol­tak többségben 47 százalékkal, akik sze­rint a kormánynak le kellene mondania egy sikeres referendum esetén, február közepén ezt már csak 36 százaléknyi megkérdezett állította. Pedig a felmérés akkor készült, ami­kor a paprikajancsi meg a lárifári még elő se került. A héten ugyanis a miniszterelnök a kapcsolat.hu-nak adott videointerjúban kijelentette: „Az ellenzék vezetőjének 300 forintról, egy fél doboz cigaretta áráról van víziója. Az ember őszintén szólva sajnálko­zik, hova süllyed valaki, aki korábban arról beszélt, hogy képes megváltani a nemzetet. Ez nem megváltás, hanem politikai középszerű­ség." És még: „el lehet dönteni, ki akar pap­rikajancsi lenni, és ki államférfi”. Egy keres­kedelmi televízióban meg azt mondta: a Fidesz népszavazása „vereséggel felérő győ­zelem" lehet. A megszólított nem sokat késlekedett: Lárifári­. - mondta reagálá­sában, majd ezt bővebben kifejtve hoz­zátette: „Lassan mondom, hogy mindenki megértse: az ország unja a sehova se vezető, ostoba vitákat” - mondta Orbán Viktor. Mennyire igaza volt... És ezen nagyjából el is lehetett volna időzni, ha nem jön Medvedev. De jött és megállapodott. Gyurcsány Ferenc­cel, a Déli Áramlatról, meg arról, hogy a szerződést csütörtökön már alá is írják. Történt ez hétfőn, hogy aztán másnap a Fidesz, levegő után kapkodva, bejelentse: legalább egy rendkívüli parlamenti ülést azért tartani kéne az ország hosszú távú energiastratégiáját meghatározó döntés­ről. Mandur László parlamenti házalel­­nök közölte, hogy erre nincs mód. De szerdán reggel, mielőtt még a kormány összeült volna, hogy megvitassa a megál­lapodást, három parlamenti bizottság is ülést tartott, ahol miniszterek bizonygat­ták, milyen jó is ez a szerződés az ország­nak. Csakhogy a nagy általánosságokon kívül a média nem sokat tudott idézni ezekből a beszédekből, mert Veres János pénzügyminiszter laza csuklómozdulat­tal tíz évre titkosította a megállapodást. Aztán csütörtökön a pénzügyminiszter mégis megmutatta a szerződést a frak­cióvezetőknek. És elhangzott egy olyan ígéret is, hogy a kontraktust az aláírás után mégis közzéteszik. Na most, tit­kos vagy nem titkos? Ha tíz évig titkos, néhány nap múlva miért nem lesz az, ha pedig nem titkos, miért kellett annak minősíteni? S épp abban az időben, amikor a miniszterelnök gépe a moszkvai lando­láshoz készült, Orbán Viktor a szlová­kiai Losoncon csütörtökön egy konferen­cián bejelentette: ,Anélkül, hogy külpolitikai kalandokba bocsátkoznék, szeretnék tájékoz­tatni arról, hogy Magyarországon éppen puccs van. A magyar kormány puccsot hajt végre a magyar parlament ellen, a magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen”. Rea­gálni erre csak az MSZP parlamenti frak­cióvezető-helyettese, Mesterházy Attila tudott, mondván: a „szélsőjobboldallal összekacsintó Orbán Viktorra jellemző a nyilatkozat”. Mesterházy Orbán szavait értelmezve azt mondta: az ellenzéki párt­elnök nyilatkozata arra utalhat, hogy ahol puccs van egy demokráciában, ott a puc­­­csot elítélőknek joguk van fellépni az azt elkövetőkkel szemben, akár az utcai politi­zálást is felhasználva. Márpedig ez a „mili­­táns megnyilvánulás" veszélyezteti Magyar­­ország jövőjét, és ha a népszavazással felkorbácsolt indulatok miatt megismét­lődnek az utcai rendbontások, akkor ez Orbán Viktor felelősségét veti fel. Visszaértünk hát a referendumhoz, Moszkva és Losonc érintésével. Köz­ben azért érdemes bekukkantani Debre­cenbe is - ezúttal nem a népszerű pol­gármesterhez, hanem egy postáshoz, aki nem volt rest ásót ragadni, hogy kifejezze a népszavazással kapcsola­tos álláspontját. A 21 éves fiatalember­nek ugyanis nem volt kedve kivinni a népszavazási értesítőket, ezért inkább elásta a 732 küldeményt. Ez tuti, a dol­got az értesítők egy részének exhumá­lása is bizonyítja. A fizikai tevékenysé­get nem megvető kézbesítőt a Magyar Posta kirúgta, miközben négyrét gör­nyedt annak bizonygatásában, hogy „a nem kézbesített választási értesítők ügye mögött nem politikai szándék áll”. Kész­séggel elhisszük ezt a Postának. Mégis: végre történt valami, amin igazán jót lehetett nevetni... ■ MIHAJLOVITS Klára

Next