Magyar Szó, 2008. március (65. évfolyam, 49-72. szám)
2008-03-01 / 49. szám
4 KITEKINTŐ kitekinto@magyarszo.co.yu MkvmSzó 2008. március 1., 2., szombat-vasárnap Az elnök és az autonómia Brassói tudósítónktól A parlamenti politikai alakulatok - köztük az RMDSZ - hamar rájöttek: az újonnan létrejövő politikai pártok - köztük a Magyar Polgári Párt - is korán megtapasztalhatják, hogy Traian Basescu elnök a kétértelmű nyilatkozatok nagymestere. Főként kisebbségi kérdésekben hajlamos a „királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz” típusú állásfoglalásokra, ami úgy is értelmezhető, hogy „a királynőt megölni nem kell félnetek, jó lesz”, de úgy is, hogy a „királynőt megölni nem kell, félnetek jó lesz”. Valami hasonlót mondott az államelnök Kovásznán, ahol székelyföldi közigazgatási vezetőkkel folytatott tárgyalásokat. Kijelentette: a jelenlegi alkotmányos előírások keretein belül megvalósítható autonómiát tart elképzelhetőnek, és hogy ezt a közigazgatási - tehát nem etnikai alapú autonómiát szerencsésebb decentralizációnak nevezni. Szász Jenő, az MPP elnöke azzal a dokumentummal érkezett a tanácskozásra, amelyet a Székely Nemzeti Tanács az előző nap fogadott el, s amelyben arra kérik az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlését, hogy nevezzen ki jelentéstevőt a székelyföldi magyarok helyzetének felmérésére. Az államfő szerint az SZNT kezdeményezése elemzésre érdemes... és az uniós jelentéstevők kijelölése helyett inkább a többség-kisebbség párbeszédet tartja hatékonyabbnak. A tárgyaláson szóba került a fejlesztési régiók átrajzolásának kérdése is. Jelenleg nyolc eurorégió működik: a Székelyföldet is magában foglaló központi régió központja Gyulafehérvár, a nagy román egyesülés városa, amely földrajzilag és mentalitásában is messze van a többségében magyarok lakta megyéktől. (Igaz, a jóval közelebb álló Brassó, amely évszázadok óta a Székelyföld gazdasági lokomotívja, a magyarlakta megyék elöljáróinak civakodása miatt veszítette el vezető adminisztratív szerepét az eurorégióban.) Az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt is kisebb régiókat javasolt, a Hargita és Kovászna (esetleg Maros) megyét magában foglaló régió többségében magyar lenne. Traian Basescu ezzel kapcsolatban elmondta, támogatja a régiók átrajzolását, jobbnak látja viszont, ha erre a helyhatósági és parlamenti választásokat követően kerülne sor... majd valamikor. Az elnök megismételte kedvenc elméletét, hogy a magyarok lakta Székelyföldön ugyanolyan mértékűnek kell lennie az önrendelkezési jognak, mint a színromán városban, Craiován. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke kijelentette: megfelelőnek tartaná, ha az ország különböző vidékein, beleértve a Székelyföldet is, egyenlő mértékben valósulna meg a decentralizáció és az autonómia, és örvendene, ha például a craiovaiak rájönnének: gondjaikat könnyebben lehet helyi szinten megoldani, mint Bukarestből. Ezért egyetért Basescu államfő álláspontjával a decentralizáció kérdésében. Sajnos, mint már említettem, nem lehet tudni, hogy az államfő nyilatkozataiban valójában hová esik a hangsúly. Ugyanolyan széles körű pénzügyi autonómiát képzel el a székelyeknek, mint a craiovai oltyánoknak, vagy ugyanolyan kordában tartottat? ■ AMBRUS Attila Messze még a kárpátaljai megbékélés? Nagy port kavart a két vezető magyar szervezet (vezetője) között a strasbourgi döntés Ungvári tudósítónktól Hat évvel a 2002-es ukrajnai parlamenti választások után a strasbourgi székhelyű Európai Emberi Jogi Bíróság úgy határozott, hogy jogellenes volt az ukrajnai Központi Választási Bizottság és a Legfelsőbb Bíróság magatartása, amikor elutasították Kovács Miklósnak az óvását. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke több mint fél évtizede azt kifogásolta, hogy az ún. beregszászi magyar választókerület négy választási körzetében különféle okok miatt megsemmisítették az eredményeket. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) jelenlegi elnökével, Gajdos Istvánnal szemben akkor veszítő Kovács Miklós állítja: amennyiben figyelembe vették volna a törölt szavazatokat is, megőrizhette volna 1998-tól 2002-ig egyszer már birtokolt törvényhozói mandátumát. A mostani strasbourgi bírósági döntésnek semmilyen visszamenőleges joghatálya nincs, a KMKSZ elnöke legfeljebb anyagi kárpótlást kaphat az ukrán államtól. Ám erre is várnia kell, hiszen egyelőre nem zárható ki a fellebbezés sem. Információk szerint az ukrán fél jelenleg is vizsgálja a bírósági határozat pontos szövegét és annak értelmezését. UMDSZ-közeli politikusok szerint Kovács Miklósnak ez remek alkalmat kínál arra, hogy ellenséges színben tüntesse fel az általa leggyakrabban csak a KMKSZ ellenszervezeteként emlegetett UMDSZ-t és elnökét, aki ma mellékesen Beregszász polgármestere. Az ukrajnai országos szövetségnél úgy vélik: ezzel a hisztériakeltéssel Kovács Miklós talált egy újabb indokot arra vonatkozólag, miként hárítsa el az UMDSZ által már jó ideje sürgetett közeledést, az Ukrajnai Magyar Egyeztető Tanács (UMET) létrehozását. A magukat függetlennek mondó kárpátaljai magyar közéleti személyiségek egyöntetű véleménye - ezt javarészt az ukrán politikai pártok is osztják -, hogy magyar-magyar összefogással jelentős esélye lett volna a Kárpátalján élő közel százhatvanezres nemzeti kisebbségnek képviselőt juttatnia a kijevi rádába a 2006-os és a múlt év őszi előrehozott törvényhozási választásokon. A legtöbben a vajdasági Magyar Koalíció közelmúltbeli sikerének példáját hozzák fel. Ami a magyarországi sajtóban megjelent különböző reakciókat illeti, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke kijelentette: a kormány szüntesse meg megosztó politikáját Kárpátalján, miután a KMKSZ elnöke az Európai Emberi Jogi Bíróságon pert nyert Ukrajna ellen. Németh Zsolt szerint az a tény, hogy egy kisebbségi magyar érvényesíteni tudta saját jogait az európai bíróságon, jelzi: súlyos jogsértés esett meg a kárpátaljai magyarsággal, amikor - Kovács Miklós személyén keresztül - 2002-ben megfosztották a parlamenti képviselettől. Az UMDSZ vezetői értetlenül állnak a kirohanás előtt. Jogtalannak tartják a legitimitás megkérdőjelezését, egyebek mellett azért, mert az UMDSZ pártja alig kétezer vokssal szerzett csak kevesebbet a tavalyelőtti megyei önkormányzati választásokon, mint a kulturális szövetség pártja, s Gajdos István a legmagyarabb kárpátaljai városnak nevezett Beregszászban épp a KMKSZ jelöltjét győzte le a polgármester-választáson. A különböző szintű önkormányzati testületeken gyakorlatilag közel fele-fele a KMKSZ-es és az UMDSZ-es képviselők aránya, emlékeztetnek a másik táborban. Az UMDSZ egyik jogásza szerint a KMKSZ elnöke csak részigazságokat állít, amikor azt mondja, hogy a nemzetközi testület a csalás tényét konstatálta. Jaroszlav Lazar szerint a bíróság nem állapított meg semmilyen törvénysértést, és azt sem állapította meg, hogy Gajdos István győzelme az adott választási küzdelemben nem volt törvényes. Gémesi Ferenc is reagált Németh Zsolt szavaira. A Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára az ügy kapcsán kijelentette: a magyar kormány Kárpátalja esetében is arra törekszik, hogy elősegítse a két magyar szervezet közötti együttműködést az összenemzeti jelentőségű ügyekben. Hangsúlyozta: a kormány nemzetpolitikájának alapelve, hogy az adott magyar közösségek által választott legitim vezetőkkel tárgyal. A magyar szervezetek és vezetőik a legitimitást nem a magyar kormánytól és nem is az ellenzéktől nyerik, hanem a saját közösségüktől kapják, és ez igaz mindkét kárpátaljai magyar szervezetre - emlékeztetett, hozzátéve: a KMKSZ és az UMDSZ is ezért legitim szereplője a nemzetpolitikának. A különböző csetepatékat félretéve, tény: a kárpátaljai magyarságnak az előrehozott választásokat is figyelembe véve immár második parlamenti ciklusban nincs képviselője a Legfelső Tanácsban. Félő, ha Kárpátalján továbbra is a megosztottság lesz a jellemző, a jövőben már soha nem is lesz. ELTÉRŐ HULLÁMHOSSZON... „Számunkra az a legfontosabb, hogy a bíróság ítélete egyértelműen kimondja: az ukrán hatóságok, azaz a körzeti választási bizottság, a Központi Választási Bizottság és a Legfelsőbb Bíróság döntése jogellenes volt, amivel megsértették az emberjogi charta megfelelő jegyzőkönyvének a választási szabadságra vonatkozó, Ukrajna által is vállalt kitételeit - nyilatkozta a Kárpátalja című hetilapnak Kovács Miklós. - Természetesen a bíróság nem rendelheti el visszamenőleg, hogy a magyarságnak legyen képviselője a Legfelső Tanácsban, az azonban most már nyilvánvaló, hogy a KMKSZ-től törvénytelenül vették el annak idején a megérdemelt győzelmet, s így Gajdos István győzelme sem volt törvényes. A Magyar Nemzetnek pedig azt közölte: a döntés politikailag leginkább a legitimitás kérdését érinti, hiszen a „magyar kormány Kárpátalja-politikájának sarokköve volt, hogy a KMKSZ ellenszervezetét fogadta el legitimnek a 2002-es választások eredménye alapján”. Gajdos István elmondta: a sajtóból értesült a hírekről. „Sajnálom, hogy egyesek úgy próbálják beállítani ezt az egészet, mintha a bíróság választási csalást állapított volna meg. Mélységesen elkeserít, hogy ily módon viszonozzák azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az elmúlt években tettem és teszek ma is a kárpátaljai magyar egység megteremtéséért. Egyet mondhatok: tiszta lelkiismerettel és nyugodt szívvel tekintek viszsza arra a négy évre, amit a magyarság képviseletében az ország parlamentjében töltöttem. Szervezetünket mindig is a tiszta szándék vezérelte, ezért is fájó ez a kirohanás, a megosztottságra irányuló törekvés. Korábban úgy volt, az idén a KMKSZ-szel együtt szervezzük meg a március 15-i központi beregszászi megemlékezést, de a kulturális szövetség részéről azóta már olyan jelzést kaptunk, hogy az előzetes megállapodás ellenére mégsem kívánnak együtt, közösen ünnepelni velünk. Szomorú és elkeserítő” - olvasható az UMDSZ elnökének reagálása a Kárpáti Igaz Szó című lapban. ■ DUNDA György Paprikajancsi, lárifári, meg a postás Budapesti tudósítónktól Még csak egy hét. Egy gyorsan elröppenő hét, s már vége is a népszavazásnak. Amelynek kampánya kezd elég keményen eldurvulni, röpködnek a jelzők az elektronikus térben, az ember csak kapkodja a fejét, hogy jól hallotta-e, amit hallott, s mindeközben a választópolgár, a voksbirtokos szépen lassan kezdi unni az egészet. A héten tették közzé a közvéleménykutató intézetek a referendummal kapcsolatos méréseiket, amelyek közös pontja, hogy a népszavazási kedv fokozatosan apad. A Medián például azt mérte, hogy a lakosság 46 százaléka mondja magát a szavazás biztos résztvevőjének, de hozzáteszi: a részvételi arány valószínűsíthetően ennél kisebb lesz. De attól még az országos közvélemény-kutatás várhatóan érvényes és eredményes lesz, mert aki tutira elmegy voksolni, az javarészt egy irányba (igennel) fog szavazni. A Medián még egy érdekes adatot tett közzé: január elején még azok voltak többségben 47 százalékkal, akik szerint a kormánynak le kellene mondania egy sikeres referendum esetén, február közepén ezt már csak 36 százaléknyi megkérdezett állította. Pedig a felmérés akkor készült, amikor a paprikajancsi meg a lárifári még elő se került. A héten ugyanis a miniszterelnök a kapcsolat.hu-nak adott videointerjúban kijelentette: „Az ellenzék vezetőjének 300 forintról, egy fél doboz cigaretta áráról van víziója. Az ember őszintén szólva sajnálkozik, hova süllyed valaki, aki korábban arról beszélt, hogy képes megváltani a nemzetet. Ez nem megváltás, hanem politikai középszerűség." És még: „el lehet dönteni, ki akar paprikajancsi lenni, és ki államférfi”. Egy kereskedelmi televízióban meg azt mondta: a Fidesz népszavazása „vereséggel felérő győzelem" lehet. A megszólított nem sokat késlekedett: Lárifári. - mondta reagálásában, majd ezt bővebben kifejtve hozzátette: „Lassan mondom, hogy mindenki megértse: az ország unja a sehova se vezető, ostoba vitákat” - mondta Orbán Viktor. Mennyire igaza volt... És ezen nagyjából el is lehetett volna időzni, ha nem jön Medvedev. De jött és megállapodott. Gyurcsány Ferenccel, a Déli Áramlatról, meg arról, hogy a szerződést csütörtökön már alá is írják. Történt ez hétfőn, hogy aztán másnap a Fidesz, levegő után kapkodva, bejelentse: legalább egy rendkívüli parlamenti ülést azért tartani kéne az ország hosszú távú energiastratégiáját meghatározó döntésről. Mandur László parlamenti házalelnök közölte, hogy erre nincs mód. De szerdán reggel, mielőtt még a kormány összeült volna, hogy megvitassa a megállapodást, három parlamenti bizottság is ülést tartott, ahol miniszterek bizonygatták, milyen jó is ez a szerződés az országnak. Csakhogy a nagy általánosságokon kívül a média nem sokat tudott idézni ezekből a beszédekből, mert Veres János pénzügyminiszter laza csuklómozdulattal tíz évre titkosította a megállapodást. Aztán csütörtökön a pénzügyminiszter mégis megmutatta a szerződést a frakcióvezetőknek. És elhangzott egy olyan ígéret is, hogy a kontraktust az aláírás után mégis közzéteszik. Na most, titkos vagy nem titkos? Ha tíz évig titkos, néhány nap múlva miért nem lesz az, ha pedig nem titkos, miért kellett annak minősíteni? S épp abban az időben, amikor a miniszterelnök gépe a moszkvai landoláshoz készült, Orbán Viktor a szlovákiai Losoncon csütörtökön egy konferencián bejelentette: ,Anélkül, hogy külpolitikai kalandokba bocsátkoznék, szeretnék tájékoztatni arról, hogy Magyarországon éppen puccs van. A magyar kormány puccsot hajt végre a magyar parlament ellen, a magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen”. Reagálni erre csak az MSZP parlamenti frakcióvezető-helyettese, Mesterházy Attila tudott, mondván: a „szélsőjobboldallal összekacsintó Orbán Viktorra jellemző a nyilatkozat”. Mesterházy Orbán szavait értelmezve azt mondta: az ellenzéki pártelnök nyilatkozata arra utalhat, hogy ahol puccs van egy demokráciában, ott a puccsot elítélőknek joguk van fellépni az azt elkövetőkkel szemben, akár az utcai politizálást is felhasználva. Márpedig ez a „militáns megnyilvánulás" veszélyezteti Magyarország jövőjét, és ha a népszavazással felkorbácsolt indulatok miatt megismétlődnek az utcai rendbontások, akkor ez Orbán Viktor felelősségét veti fel. Visszaértünk hát a referendumhoz, Moszkva és Losonc érintésével. Közben azért érdemes bekukkantani Debrecenbe is - ezúttal nem a népszerű polgármesterhez, hanem egy postáshoz, aki nem volt rest ásót ragadni, hogy kifejezze a népszavazással kapcsolatos álláspontját. A 21 éves fiatalembernek ugyanis nem volt kedve kivinni a népszavazási értesítőket, ezért inkább elásta a 732 küldeményt. Ez tuti, a dolgot az értesítők egy részének exhumálása is bizonyítja. A fizikai tevékenységet nem megvető kézbesítőt a Magyar Posta kirúgta, miközben négyrét görnyedt annak bizonygatásában, hogy „a nem kézbesített választási értesítők ügye mögött nem politikai szándék áll”. Készséggel elhisszük ezt a Postának. Mégis: végre történt valami, amin igazán jót lehetett nevetni... ■ MIHAJLOVITS Klára