Magyar Szó, 2008. május (65. évfolyam, 99-116. szám)
2008-05-03 / 99. szám
BH ■ LONDON Mélyponton A legborúlátóbb kormányzati várakozásokhoz képest is súlyosabb vereséget szenvedett a több mint egy évtizede hatalmon levő brit Munkáspárt az angliai és walesi helyhatósági választásokon a pénteken kora estig beérkezett, csaknem teljes eredménylista alapján. Mindez azt mutatja, hogy a brit baloldal vezető ereje a harmadik helyre csúszott vissza a három legnagyobb párt sorrendjében, kulcsfontosságú tanácsokat vesztett el, az ellenzéki konzervatívok pedig igen jelentős mértékben előretörtek. Nem hivatalos becslések szerint a brit baloldal vezető ereje a voksok 24 százalékát kapta, vagyis húsz ponttal lemaradt a konzervatívok várhatóan 44 százalékos szavazataránya mögött. A Munkáspártot valószínűleg az örök harmadik Liberális Demokrata Párt is megelőzte, amelyre a BBC számítása szerint 25 százaléknyian voksoltak. (MTI) ■ DZSUBA Repülőbaleset Lezuhant egy repülőgép pénteken Szudán déli részén, a huszonnégy halálos áldozat között van a félig autonóm dél-szudáni regionális kormány védelmi minisztere, Dominic Dim is - közölték illetékesek. A gépen egy volt lázadószervezet, a Szudáni Népi Felszabadító Mozgalom (SPLM) küldöttsége utazott - mondta el a dél-szudáni kormány alelnöke. A politikus kizárta azt a lehetőséget, hogy támadás vagy merénylet következtében zuhant le a gép. Az SPLM tavaly decemberben csatlakozott újra a szudáni központi kormányhoz, emellett Dél-Szudánban Dzsuba székhellyel a központitól félig független saját kormányt működtet. (MTI/Reuters) ■ SZAADA Robbantás Több mint egy tucat halottja és számos sebesültje van annak a pokolgépes merényletnek, amelyet pénteken követtek el az észak-jemeni Szaadá városában egy szunnita mecset előtt. A robbanószerkezetet gépkocsiba rejtették, és akkor hozták működésbe, amikor a hívők - közöttük katonatisztek - a pénteki nagy ima után elhagyták a mecsetet. Biztonsági források szerint az akciónak körülbelül 15 halottja és 60 sebesültje van. A halottak többsége katonatiszt. Nem tudni, ki követte el a merényletet, de a gyanú síita lázadókra terelődött, mivel Szaada városában több ezer embert öltek meg a 2004 júniusában kitört síita lázadás óta. Abdul-Malek al-Huti lázadóvezér azonban cáfolta, hogy híveinek bármi köze lenne a pokolgépes támadáshoz. (MTI/AP/Reuters/AFP) ■ DHARAMSZALA Küldöttek Elindult Pekingbe a tibeti nép szellemi vezetőjének, a dalai lámának két küldötte, hogy kínai felelős vezetőkkel a tibeti válságról tárgyaljanak - közölte pénteken az Észak-Indiában működő tibeti emigráns kormány szóvivője. A Dharamszalában kiadott közlemény szerint a két megbízott szombaton érkezik Kínába, hogy ott „nem hivatalos” megbeszéléseket folytasson a kínai vezetés képviselőivel. Ez lesz az első kapcsolatfelvétel a tibeti emigránsok és a kínai kormány képviselői között március óta, amikor erőszakba torkolltak a tibeti tiltakozó megmozdulások. (MTI/AP/AFP) Staifte 2 KÜLFÖLD kulfold@magyarszo.co.yu 2008.május 3., 4., szombat-vasárnap ) „FEKETE” MÚLT, MILYEN JÖVŐ?! Obama és a kísértet A vezető demokrata elnökjelölt az eddigi legveszélyesebb kihívással viaskodott a héten - A lelkipásztor bosszúja - Az amerikai sajtó megijedt önmagától? Tudósítónktól Washington, május 2. Barack Obama valószínűleg mindig is tudta, hogy chicagói múltjának egyik fontos, de „sötét” epizódja nem fog csak úgy eltűnni az elnökválasztási kampányból. Azt viszont aligha sejtette - legfeljebb rossz álmaiban -, hogy éppen az az ember próbálja majd elásni, akinek a társasága és barátsága, egészen pontosan a szövetsége, politikai pályafutásának az egyik legfontosabb építőkockája volt. Egy hét prédikátori mennydörgés után Amerika még mindig nem tudja igazán, hogy Jeremiah Wright, a chicagói Trinity United Church of Christ (Háromság Egyesült Krisztusi Egyház) templom alapítója, a vezető demokrata párti elnökjelölt lelkipásztora, mentora és családi barátja valójában bosszút akart állni Obamán, vagy egyszerűen csak - a lehető legamerikaibb módszerrel - ki akarta használni az alkalmat, hogy végre saját magára irányítsa a nyilvánosság reflektorfényét. Albi után, ugye, ebben az országban többnyire millió dolláros könyvszerződések következnek, még ha a dicsőség kétes is, vagy nem is tart olyan sokáig. De mi történt valójában, és miért éppen most történt, ami történt? Eltart egy ideig, amíg a vezető amerikai sajtóban megérik az ötlet, hogy mikor állítsanak valamit a figyelem középpontjába. Obama chicagói egyházközösségi kapcsolatai régóta ismeretesek. Már tavaly ilyenkori bejelentése, hogy jelölteti magát, meg volt terhelve azzal, hogy a hosszú ideig tervezett nagy esemény előestéjén felhívta hőn szeretett lelkipásztorát, és megkérte, hogy mégse ő mondja majd a bevezető imát országvilág tévékamerái előtt. Feltételezhető, hogy abban a pillanatban dőlt el - dőlt meg! - kettejük kapcsolata és húszéves szövetsége. Jeremiah Wright, aki a hívek többségét illetően „fehér” templomban az ifjú Obamának lelki otthont nyújtott, talán joggal érezte úgy, hogy most, amikor évtizedekig istápolt kedvence végre a csúcsra törhet, akkor ő, aki megmutatta neki az „igaz utat”, közösséget adott felemelkedéséhez, levezette az esküvőjét, felszentelte az otthonát, és keresztelte a gyermekeit, most hirtelen nem elég szalonképes a legmagasabb feladatokhoz. Mert tulajdonképpen így is volt, és Obama jól tudta ezt. Az a fajta profetizmus és szociális radikalizmus, ami egy bőrszínben és társadalmi rétegeződésben is vegyes chicagói hitközségben „családon belül maradhat” (a jelölt maga nevezte még egy hónappal ezelőtt is „szinte családtagnak” a prédikátort), az a szélesebb amerikai nyilvánosság előtt bizony megmagyarázandó elferdülésnek számíthat. Országos szinten egyszerűen elfogadhatatlan tévelygés - a jelenlegi kormányzat szája íze szerint hazaárulás - azt állítani, hogy az amerikai kormány terjesztette el az AIDS vírusát (Ronald Reagan idejében), hogy tönkretegye a színes bőrű közösségeket, vagy hogy 2001. szeptember 11-én Amerika „azt kapta, amit megérdemelt". Márpedig Jeremiah Wright ilyen epizódokkal szőtte tele prédikációit. Ezek a templomi beszédek már hónapok óta keringenek a világhálón, mindenki hallhatott róluk, aki akart, és ellenfelek meg jóakarók egyaránt arra ösztökélték Obamát, hogy határolja el magát a paptól, mielőtt a régi szövetség aláásná elnökjelölti esélyeit. A jobboldal mindazonáltal hallgatott, mert egyszerűen nem volt szüksége - és időzítés szempontjából nem állt érdekében -túl hamar megállítani a saját lelkesítő, karizmatikus, sőt prédikátori stílusáról is ismert fekete bőrű jelöltet. A leendő republikánus ellenfélnek ugyanis sokkal jobban megfelelt volna, ha már a hivatalos jelöltséget esetleg megszerző Obamát támadhatta volna meg novemberhez közelebb, mint amikor még esetleg marad idő a károk szanálására. Obama tisztában volt azzal, hogy lépnie kell, és március közepén nagy hatású beszédet mondott az erre legalkalmasabb Philadelphiában, előadta nézeteit az amerikai faji kapcsolatok állapotáról. Gyengéden - de csak gyengéden - elhatárolta magát saját lelkipásztorától, és általános megítélés szerint zseniálisan felülkerekedett azon az akadályon, amit az jelentett a számára, hogy esetleg éppen csak bőrszíne miatt tartják „érdekesnek” a tömegek. Egyszerűen elutasította, sőt Amerika által meghaladottnak nyilvánította azt az állapotot - ami nem is olyan régen még egyértelműen jelen volt, hogy valaki csak azért lehet vagy csak azért nem lehet elnök (vagy bármi más) ebben az országban, mert fekete (vagy másmilyen) bőrű. Jeremiah Wright azonban nem hagyta magát, és nyilván úgy gondolta, hogy ha Obama elmondhatja a maga nézeteit, akkor neki, a széles körben imitált és nagyra tartott prédikátornak is joga van elmagyarázni a „saját igazát”. Olyan körülmények között nyílott rá alkalma, amikor a vezető amerikai sajtó egyre nagyobb egérfogóban érezte magát, mert Obamát nem veti alá hasonló kereszttűznek, mint Hillary Clintont.., vagy mint 16 évvel ezelőtt magát Bill Clintont. Megszületett hát az első „nagy” Jeremiah Wright-interjú a közszolgálati televízióban, és a chicagói lelkipásztor - gyengéd kérdések segítségével - megpróbálhatta elfogadhatóvá tenni a róla alkotott képet. Ez a „puhány” interjú azonban felbőszítette a keményebb zsurnalisztákat és a jobboldalt. Wright napokon belül kihasznált két másik alkalmat is ahhoz, hogy újságírói kérdések nélkül, teljesen a saját szája íze szerint beszéljen: fellépett a Színes Bőrű Amerikaiak Országos Szövetségének a közgyűlésén (amelyet az USA-ban nagyon sokan radikális, sőt faji elkülönülést szító szervezetnek tartanak), majd a washingtoni Országos Sajtóklubban is tartott beszédet. Ezt a két utóbbi fellépését telis-tele prófétai pózokkal, allelujákkal, a közéletben szokatlan, erőteljes gesztikulációval - napokon át újra meg újra közvetítette a televízió, nyilvánvalóan, hogy azok is megjegyezzék, kivel szövetkezett korábban Obama, akik esetleg átsiklottak volna fölötte. Természetesen a jelölt sem hallgathatott tovább. A hét elején az illinois-i szenátor egyértelműen kijelentette egy sajtóértekezleten, hogy kampányának semmi köze a volt lelkipásztor mondanivalójához. A szakítás tehát „hivatalosan” teljessé vált. Nagy kérdés, mennyire károsult Obama jelöltsége a történtek által. Egyrészt nyilvánvalónak tűnik, hogy ő, aki éppen egy Wright-típusú embernek a „lelki vezetésével” találta meg önmagát és az igazságot (ahogy Obama féltestvére egy interjúban állította), és évtizedekig kitartott mellette, annak a szemében mégsem egészen idegen mindaz, amiről a prédikációk szólnak. Vagyis mégiscsak lehetett némi igazság Bill Clintonnak abban a mondatában, hogy az Obama-jelenség bizonyos értelemben tündérmese. Ugyanakkor a támadások tüzében a fekete bőrű jelölt leghűségesebb támogatói - de az amerikai fekete bőrű választók különösképpen még inkább tömörülhetnek eszményképük köré, tehát a kampány még erősödhet is a megpróbáltatások következtében. Egy azonban biztos: ha Obama szerzi meg a Demokrata Párt hivatalos jelöltségét, a chicagói papkísértet árnyéka nem tűnik el választási harcából. A jobboldali sajtó máris megígérte ezt neki... és saját közönségének. ■ PURGER Tibor Jeremiah Wright atya A z euroatlanti integráció és az európai uniós csatlakozás lehetősége továbbra is a fő ösztönző erő a dél- és kelet-európai országok számára a reformok folytatásához - ez volt az egyik fő gondolat pénteken a középeurópai államfők ohridi tanácskozásán. A kétnapos rendezvény első plenáris tanácskozását megnyitva a házigazda Branko Crvenkovszki, a macedón államfő arról beszélt, hogy az elmúlt években az Európai Unió (EU) volt a térségbeli országok politikai, gazdasági és társadalmi folyamatainak fő előmozdítója, a belső mozgatóerők nem bizonyultak elegendőeknek. A tanácskozás másik fontos gondolatát érintve megjegyezte: a Nyugat-Balkán helyzete nem szilárdult meg teljesen, a térség nem indult el visszafordíthatatlanul az Európába vezető úton. A kockázati tényezők között említette Kosovót, a Szerbiából való kiválását februárban egyoldalúan kihirdető, albán többségű terület függetlenségét illetően az EU-tagállamok is megosztottak. A tanácskozás után az államfők hajókirándulást tettek a festői szépségű és a világörökség részének minősített Ohridi-tavon. (MTI) A képen: Boris Tadic szerb és Ramir Topi albán elnök sétahajózás közben Beta/AP Referendum A stabilizációs és társulási megállapodás aláírásának eredményeként a május 11-ei parlamenti választásoknak valójában hamisítatlan referendumjellege lesz - nyilatkozta Vuk Jeremic a France Pressnek adott pénteki interjúja során, hozzátéve, hogy az ország polgárai ezúttal a pártok és képviselőik mellett egyben az Európa-barát opciót megtestesítő erőkre vagy az ennek opponáló politikára voksolnak majd. „Amikor, csak ilyen népszavazásszerű választásokat tartottunk, a polgárok többsége rendre az európai utat választotta” - mondta a szerb külügyminiszter, elsősorban a februári elnökválasztásra célozva, és azt állította, hogy ha ismét a demokratikus opció kerekedne felül, Szerbia az év végéig tagjelölti státust kaphatna. Jeremic közölte azt is, hogy pártja (Demokrata Párt) minden koalícióra nyitott, feltéve ha két alapelvet tiszteletben tartanak. Az egyik az uniós integráció melletti elkötelezettség, a másik pedig Kosovo függetlenségének tagadása. „Erőfeszítéseink arra irányulnak, hogy csökkentsük azoknak az országoknak a számát, amelyek elismerni készülnének ezt a törvényellenes aktust. Eddig meglehetősen sikeresek voltunk ebben, hisz viszonylag kevés ország ismerte el Kosovót” - mondta a szerbiai diplomácia vezetője, és az ENSZ-misszió ellenkezése dacára támogatta Belgrádnak azt a tervét, hogy Kosovóban is megtartsák a választásokat. (Beta) Megfellebbezés Megfellebbezte pénteken a hágai ügyészség a Ramush Haradinaj ellen hozott felmentő ítéletet, és egyben kérvényezte a per újratárgyalását a háborús és emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolt volt kosovói miniszterelnök ellen. Olga Kavran ügyészségi szóvivő szerint az ügyészség megtámadta a Haradinajper másod- és harmadrendű vádlottja, Idriz Barjaj és Lahi Brahimaj ellen hozott ítéletet is. A fellebbezésben az ügyészség felhívja a bíróság figyelmét arra, hogy azért nem tudta feltárni az összes bizonyítékot a vádlottak bűnösségével kapcsolatban, mert a per során megfélemlítették a tanúkat. Kavran szerint hónapokig, akár több mint egy évig is eltarthat, amíg a hágai nemzetközi törvényszék dönt a fellebbezésről. A 39 éves Haradinajt április harmadikán mentette fel a hágai bíróság. Őt és társait azzal vádolták, hogy felelősek voltak a kosovói függetlenségi harcok során, 1998-ban a tartomány északnyugati részén elkövetett bűncselekményekért, szerbek és kosovói romák meggyilkolásáért, megkínzásáért, megerőszakolásáért. (MTI/Tanjug)