Magyar Szó, 2008. október (65. évfolyam, 228-254. szám)

2008-10-25 / 249. szám

16 HÉTVÉGE mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmimmmmammmmmmm­mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm2008. október 25., 26., szombat-vasárnap Amiről nem mernek beszélni A nemi erőszak és annak következményei Az elmúlt tíz évben Szabadka területén negyvenkét személyről tudnak, akin nemi erőszakot követtek el. A rendőrség adatai alapján a negyvenkét esetből kilenc a mai napig felderítetlen, tizenhárom esetben az elkövető személye ismert volt, és húsz esetben a nyomozás során derítettek fényt az elkövető személyazonosságára. Ezek az emberek ellen eljárás indult, és a leg­többen már le is töltötték börtönbüntetésüket. Hogy valójában hányan lettek nemi erőszak áldozatai, ami­ről a hatóságok nem tudnak, arról igencsak megoszlanak a vélemények. Már magá­ban a megha­tározásban is benne van, hogy a nemi erőszak a szexuális szabadság elleni bűncselekmény, ahol az áldozatot erőszakkal vagy fenyegetéssel közösülés­re kényszerítik. Dr. Sági Zoltán neuropszichiáter az elkövető lélekrajzát a következőképpen magya­rázta: - A nemi erőszakra való hajlamnak nincsen bi­ológiai, genetikai háttere, tisztán szocializálódás és érzelmi nevelés kérdése, melyben rengeteg nem verbális üzenetet sugár­zunk kifelé. Minden velünk született ösztön­működésünket megta­nuljuk uralni és korlátok közé szorítani. Ilyen a nemi ösztön is. Abban az esetben, ha a gyerek a szocializálódás során olyan viselkedésmintákat lát, ahol a szexualitás, ösztönlevezetés agresszióval, erőszakoskodással társul, ahol a nemek közötti viselkedés egyfajta macska-egér játék, számára ez lesz a természetes viselkedés, és az ellenkező ne­met tárgynak tekinti. Ez azt vonja magával, hogy az ösztöneit nem tudja korlátok közé szorítani, és agresszív módon elégíti ki szükségleteit. Sokszor a saját ismeret­ségi köréből választja ki az áldozatot. Az elköve­tőknek nincsen lelkiismeret­­furdalásuk, a következmé­nyekre nem gondolnak. Őket egyedül a vágyaik azonnali kielégítése moti­válja, az áldozat pedig eszköz ebben, aki tiltakozá­sával csak gerjeszti az elkövető agresszióját.­­ Ez egyfajta személyiségzavar, pszichopátia, amit a mai napig nem tekintenek beteg­ségnek. Ha nincs betegség, nincs kezelés, s nem is kényszeríthetjük ki, hogy legyen. Ennek a fajta viselkedés­nek mindig vannak előzményei, de ér­dekes módon erre a bíróság sosem kér­dez rá. Legtöbbször a börtönbüntetés sem tud kialakítani bennük semmilyen gátlást, és újra el­követőkké válnak - mondja dr. Sági Zoltán. A szabadkai rendőrségtől kapott adatokból vi­szont az derült ki, hogy az elmúlt tíz évben egyszer sem találkoztak ugyanazzal az elkövetővel, akiket szigorú megfigyelés alatt tartanak, mióta letöltöt­ _ __ték büntetésüket. A sta­tisztika azt mutatja, hogy az elkövetők legtöbbször 35 és 55 év közöttiek, az áldozatok pedig 25 és 40 év közöttiek, bár az áldozatok életkora való­jában 20 és 80 év közötti skálán mozog. A legveszélyesebb helyszínként az autót, házat és a parkokat, erdőket jelölték meg. A szégyen és a lelki megrázkódtatás az áldoza­té. Aki első elkeseredésében vállalja, hogy jelenti az esetet, fájdalmas procedúrán megy keresztül, ahol újra meg újra megaláztatásának körülmé­nyeit boncolgatják, mozzanatról mozzanatra ki­elemezve a történteket. Ha előbb nem is, a bírósá­gon mindenképpen. A hivatalos eljárás az áldozat bejelentésével kezdődik. Az első és legfontosabb mozzanat az azonnali orvosi vizsgálat, majd a rendőrség elvégzi a helyszínelést, felveszi az áldo­zat vallomását, és a feljelentés alapján elkezdik az ügy kivizsgálását. Sokszor nem jelent problémát az elkövető kilétének felderítése, mert az esetek mint­egy felében az elkövető az áldozat ismerőseinek köréből kerül ki, és az erőszak előre megtervezett. Ez lehet munkatárs, iskolatárs, előző partner, akár rokon is, és persze a házasságon belül elkövetett erőszak is igen gyakori, mely akár éveken keresz­tül folyhat a zárt ajtók mögött. Akit megerőszakoltak, természetes, hogy nem szívesen beszél róla. Már maga az esemény is ha­talmas lelki traumát okoz, amit lehet, sosem fog tudni lezárni magában, és emellett még a különfé­le nemi beteg­ségek, nem kí­vánt terhesség kockázatával is számolni kell. A történtek tu­lajdonképpen az áldozat sze­xuális identitá­sát rombolják szét, melyet na­gyon nehéz feldolgozni, és akár örök életre olyan negatív élményt kapcsolnak a nemi élethez, amin sosem tudnak túllépni. Ezért fontos lehetőséget adni, hogy beszélni tudjanak róla. Az első reakció a félelem. Félelem a társadal­mi megbélyegzéstől, félelem a közvetlen környezet elutasításától, félelem az emlé­kektől, amit a legapróbb dolgok is felszínre hoznak. Ez lehet az oka, hogy nem jelentik az esetet, és az elkövetőnek nem kell felel­nie a tettéért. Az elkövető akár meg is fenyegetheti, zsarolhatja áldozatát, hogyha valakinek be­szél a történtekről, ezzel magát vagy a hozzá közelállókat veszé­lyezteti. Maga a társadalom is igen furcsán viszonyul a nemi erőszak fogalmához és az ál­dozathoz. Magát a cselekedetet elítéli, és az egyik legsúlyosabb bűncselekmények között tartja számon, mégis igen konzervatív és patriarchális beállítottságú, ahol a nőket tárgyként kezelik, és elítélik amiatt, ami a férfiak körében elfogadott. Ezért tör­ténhet meg az, hogy a bíró előtt az áldozatnak, legtöbb esetben a nőnek, azt kell bizonygatnia, hogy nem ő tehet a történtek­ről, nem akarta az együttlétet, és csak a torkának szorított kés miatti félelmében nem védeke­zett elég intenzíven. Sajnos az igazságszolgáltatás nincsen te­kintettel az emberi érzelmekre és méltóságra. A törvény előtt csak a tények léteznek, s a kérdés, vajon az áldo­zat mennyiben járult hozzá, hogy megerőszakolják. Itt ütközik ellentmondásba a szabadabb életmódot elfogadó demokratikus társadalom és a benne megbúvó előítéletek, amikor is képletesen szólva „boncolgatni kezdik a dekoltázs mélységét és annak következményeit”. Normális körülmények között senki sem állítaná azt, hogy egy miniszoknya, egy mosoly, ismerkedés a szórakozóhelyen, vagy a nők viselkedése a nemi erőszak kiváltó oka, mert így nap mint nap nők ezrei eshetnének áldozatul az erőszaktevőknek. Ugyanakkor az áldozat részéről valóban történhetnek olyan nem tudatos megnyil­vánulások, melyek kiválthatják az erőszakot. Legye­nek bármilyenek is az előzmények, ha az egyik ne­met mond, a másik köteles azt tiszteletben tartani. A törvény szerint nemi erőszak miatt egytől tizennyolc évig terjedő börtönbüntetést róhat­nak ki az elkövetőre a körülményektől függően. Maximális tizennyolc évet abban az esetben szab­hatnak ki, ha az áldozat belehal az erőszakba, vagy ha azt gyermek ellen követik el. A joggya­korlat a legtöbb esetben azonban nem éri el ezt a szélsőséges értéket. A kerületi bíróságtól kapott adatok szerint az elmúlt tíz évben 37 szexuális bűncselekmény esetében született ítélet. 29 sze­mélyt nemi erőszak miatt ítéltek el, 4 esetben fogyatékos ellen elkövetett szexuális bűncselek­mény ügyében született ítélet, két esetben pedig 14 évnél fiatalabb sze­méllyel való közösülés, il­letve fajtalan­kodás miatt, két esetben pedig fajtalan­kodás ügyében hoztak ítéletet. További öt eset tárgyalása még folyamatban van, melyből négy esetben nemi erőszak a vád. Elsősorban a fiatalabb nők vannak veszélyeztetett helyzetben, de sokszor egy kis odafigyeléssel meg­előzhető a baj. A kockázatkerülés mindenképpen ajánlatos, tehát nem tanácsos késő éjszaka egyedül sétálni, kerüljük a kihalt területeket, a sötét utcákat, parkokat, erdőket. Ne szálljunk be idegen autóba, ne bízzunk meg újdonsült ismerősünkben, akit nem tudnánk partnerünknek elképzelni, bánjunk vele tá­­volságtartóan! Ne engedjünk a lakásba idegent, vagy olyan valakit, akiben nem bízunk meg teljes mérték­ben. Van, amikor egyszerűen nincs mit tenni, de feleslegesen nem szabad kockázatot vállalni. ■ SZTOJÁNOVITY Lívia A bíró előtt az áldozatnak, legtöbb esetben a nőnek, azt kell bizonygatnia, hogy nem ő tehet a történtekről, nem akarta az együtt­­létet, és csak a torkának szorított kés miatti félelmében nem védekezett elég intenzíven Ez egyfajta személyiségzavar, pszichopátia, amit a mai napig nem tekintenek betegségnek Aki első elkeseredésében vállalja, hogy je­lenti az esetet, fájdalmas procedúrán megy keresztül, ahol újra meg újra megaláztatásá­nak körülményeit boncolgatják, mozzanatról mozzanatra kielemezve a történteket Molnár Edvárd illusztrációja Italt Sió

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék