Magyar Szó, 2010. december (67. évfolyam, 281-306. szám)

2010-12-31 / 306. szám

2010. december 31., 2011. január 1., 2., 3. __________ Mamr Szö __________ Próféta jár közöttünk Temerinben egy ház mennyezetén megjelent egy világító kereszt Ismerőseimtől hallottam, hogy megjelent náluk a próféta, Temerinben. Követői hófehér ruhában és egy szalaggal a fejükön járnak a városban, és egy házban, a virágkereskedő Orosz László új házában talál­koznak. A próféta Erdélyből érkezett, és nemcsak Temerinben hirdeti igéjét, hanem Vajdaság más váro­saiban, falvaiban is, Topolyán, Bácskossuthfalván, Szabadkán, sőt Szerémség magyarlakta falvaiban is. Oroszéknak köszönhetően én is találkozhattam vele. Oroszék házában fehérbe öltözött em­berek fogadnak. Itt van Orosz László és felesége, Jázminka, fotósunk, Csilla isme­rősként köszönti Jankovics Andreát, az Újvidéki Színház volt színésznőjét... Levetjük cipőnket, felhúzzuk a már előkészített papucsokat, és a házigazda, László kíséretében a szépen rendezett, új ház tágas nappali szobájába megyünk. A szobában szokványos bútorok áll­nak. Nagy ebédlőasztal székekkel, két ha­talmas ülőalkalmatosság asztallal, szek­rény, amelyben egy televízió áll, néhány dísztárgy, a tévé felett egy Krisztus-fej. A kisebb asztalon gyertya ég, ott is egy ke­reszt... A kanapéról egy alacsony, szakállas em­ber áll fel. Kezet nyújt, és bemutatkozik. - Péter Dénes vagyok, a próféta. Helyet foglalunk, én a próféta mellett, a többiek pedig körülöttünk. A prófétával névjegykártyát cserélünk. Dénes névjegy­­kártyáján az ő fotója van. Egy ágyban fek­szik, és mellette valamiféle fénysugár sejt­hető. .Atyám! Szolgád vagyok!”, áll a kép mellett, és persze a neve, és ahogy ezt kell, alatta a foglalkozása: „Péter Dénes prófé­ta”. Majd következnek a telefonszámok, a romániai mobil-, a magyarországi mobil­szám, az e-mail címek. A névjegykártya hátlapján a következő szöveg: .Atyánk üzenete: 1. Szent Biblia Károli Gáspár fordítása. 2. Jézus tanítását teljességgel elfogadni. 3. a HIT cseleke­detek nélkül halott.” És még egy idézet: „Mert sohasem ember akaratából szárma­zott a próféta szó, hanem a Szent Lélektől indíttatva szóllottak az Istennek szent em­berei” (Péter köz. II. lev. 1/21). A prófétával beszélgetek. Fehér ingben van. Alatta valamiféle feliratos trikó, betűi átütnek az ingen, de nem tudom kisilabi­­zálni, mely céget hirdeti. Fején egy barna szalag, elöl egy jellel, amely a napra em­lékeztet. Derekán fekete öv. Mindennek megvan a jelentősége. A fehér ruhát nem kell mindig hordani, és a fekete övét sem, de Dénes a szalagot állítólag mindig a fe­jén tartja. És hívei is, legalább is ezt mond­ják a temeriniek, akikkel a prófétához va­ló látogatásom előtt beszélgettem. Leülök Dénes mellé, bekapcsolom a magnómat, és beszélgetünk. Nem tilta­kozik a magnó ellen, mert neki is van, és fényképezőgépe, kamerája is van. Mond­hatom, modern egy próféta, aki nem ha­gyatkozik a véletlenekre... Látom, a szoba mennyezetére egy szürke keresztet ragasztottak. Nemrég szerelték fel, miután egy találkozás so­rán, amikor a próféta is jelen volt, elő­ször egy fehér galamb jelent meg, majd felvette a kereszt formát. Az itt ülők kö­zül ezt a jelenést mindenki látta, de nem csak ők, mert akkor még többen voltak ebben a szobában. Az Istenhez való fo­hászkodásuk közben történt. Később a keresztet elkészítették, és felragasztot­ták a mennyezetre, ugyanoda, ahol a galamb, majd a fénylő kereszt megje­lent.­­ És amikor szereltük fel a keresztet, az különböző fényekben kezdett játszani - mondja Dénes, és mutatja is a fényké­peket, a videofelvételt, amelyen valóban színekben úszik a kereszt -, és nézd meg, László jobb keze, amikor szerelte fel a ke­resztet, eltűnt. Nem látszik a felvételen... Prófétaságom során ez az első jelenés. Nem élem meg csodaként sem a szí­neket, sem a képeken megjelenő foltokat, amelyek állítólag egy-egy lelket, szent lel­ket ábrázolnak. Ilyen foltokat már láttam. Vali, a Magyar Szó laboránsa az ilyen fol­tos képeket mind kidobta a szemétbe. Ha tudta volna, mit rejtenek ezek a foltok, aligha tette volna. -Tudom, hogy az emberek hitetlenek - mondja a próféta, látván, hogy kétely ül az arcomon, meg aztán meg is kérdezem tőle, hogy nem néznek-e rájuk furcsán az emberek de azok, akik hitetlenek, akkor is azok lesznek, ha maga a Jézus ereszkedne le ide Temerinbe, minden­ki szeme láttára. Amikor a kereszt meg­jelent, a fentiektől kaptam egy üzenetet Versbe volt foglalva. Címe: Temerini an­gyalok. Kinyomtatva átnyújtja az öt versszak­ból álló alkotást, amelynek az alján ez áll: Szentlélektől. És még alatta: Mennyei di­csőség 22 tanítványa, dénes...Próféta Te­­merin 2010. Nov. 15.” A versbe szedett szövegből kiolvas­hatom, hogy a Jézussal, a Szűzanyával, a prófétával kell együtt élni, együtt imád­kozni és hófehérben járni. „Legyetek a Béke Angyalai.” Amikor megérkeztem a színhelyre, lát­tam, hogy egy magyarországi rendszám­táblás, drága francia autó áll a ház előtt. A próféta azonban, legalábbis úgy tud­tam, nem Magyarországról érkezett, ha­nem Erdélyből. Életútjáról faggatom. Elmondja, hogy tizenhatodik gyerek­ként érkezett a világra Homoródkará­­csonyfalván.­­ Ez egy ids magyar falu, távol a zajtól, távol a világtól. Itt meditálni jó. A falu lakos­ságának a fele katolikus, a másik fele unitá­rius. Én is unitárius vagyok, de vallásomat különösképpen sohasem gyakoroltam. Két templomunk van, egy katolikus és egy uni­tárius. Pontosabban van egy harmadik is, az ortodox, de az üresen áll. A faluban nem él­nek románok, mégis építettek templomot Annak idején sem volt, ma sincs senki, aki oda járjon, de ott áll, létezik. Egyébként én tudom, hogy vallási megkülönböztetés csak idelenn, a Földön van. Odafenn nem létezik vallás, mindenki egyforma. Ezzel én is valahol egyetértek. De en­gem most nem az égi dolgok érdekel­nek, hanem az, miként lesz egy egyszerű emberből, egy fémesztergályosból - mert a próféta eredeti foglalkozása ez, de már nem gyakorolja - próféta. Az isteni kinyi­latkoztatásnak látnoki közvetítője. - Amikor kisgyerek voltam, mindig a kezeimmel fölfelé voltam. Ott, fenn valamivel foglalkoztam. Édesanyám sokszor megkérdezte, hogy mit látok odafenn. Mondjam meg neki. Nem mondtam, mert nem mondhattam. Ké­sőbb, amikor a tanításokat kaptam, ak­kor sem mondhattam el minden, mert nem engedték az égiek. És tudta ezt a családom, a feleségem, két lányom, és tudták a rokonaim is. Egy ideig nem tudtam, mi az, amit mindennap látok, felhőként követ, de amikor harminc­négy éves lettem, ez a valami elhagyott. Nagyon elkeseredett voltam, de még ugyanazon a napon ráébredtem arra, hogy nem hagyott el, hanem belém köl­tözött, ide, a mellkasomba. Ettől a nap­tól jegyzetelni kezdtem mindazt, amit üzentek nekem az égiek. Tulajdonkép­pen ekkor kezdődött a tanításom. És tar­tott egészen ötvenhét éves koromig. Én ötvenegyben születtem. Ötvenhét éves koromban egy éjjel lelkemet felvitték a mennybe, ahol közölték velem, hogy most már próféta vagyok. Életem ek­kor teljesen megváltozott, és azóta csak az égiek közvetítőjeként járom a világot, a Kárpát-medencét, Erdélyt, Magyaror­szágot, a Vajdaságot. Mert tudom, hogy manapság nagyon rossz a világ, és ezen változtatni kell. És azt is tudom, hogy ebben sok segítőre találok. Itt, Teme­rinben, Újvidéken, Topolyán, Bácskos­suthfalván, Szabadkán, mindenhol, ahol hívő emberek vannak. Ahol a tiszta ma­gyar szót beszélik. Több kérdést is feltettem a prófétá­nak, sokra azonban nem válaszolt, pél­dául arra, hogy ki pénzeli utazásait... Azt válaszolta, hogy mindig van, aki be­fogadja őt. A pénz nem fontos. Nem tudom, igazat mondott-e... ■ NÉMETH Zoltán Két zászló is készült már re Dávid (isii Itt jelent meg a Szentlélek 17

Next