Magyar Szó, 2011. október (68. évfolyam, 229-254. szám)

2011-10-06 / 233. szám

2011. október 6., csütörtök Az aradi vértanúk Az orosz cár, I. Miklós jórészt kozákokból álló serege, ha nem is megtor­panás nélkül, de fölényesen tört előre 1849 nyarán a némikor nagyszerűen küzdő, hol pedig demoralizálódott magyar szabadságharcosokkal szemben. Ekkor már hiába volt minden, hiába volt többek között az akkori kor legdemok­ratikusabb nemzetiségi törvénye, I. Ferenc József osztrák császár eldöntötte: Kossuth Lajosnak és a magyar szabadságharcnak vesznie kell. A bécsi udvar ré­széről segítségül hívott orosz seregek egyre nagyobb sikerei hallatára Kossuth kormányzó lemond, s elmenekül az országból. A teljhatalommal felruházott Görgey Artúr hadsereg-főparancsnok pedig augusztus 13-án az Arad megyei Világosnál (ma Siria Romániában) seregével leteszi a fegyvert az orosz csapatok előtt. Könyvtárnyi irodalom, tucatnyi irodalmi dráma szól arról a kérdésről, hogy eme tette miatt áruló volt-e Görgey Artúr. A válasz megtétele előtt azon­ban rögzíteni kell néhány tényt és érvet: a magyar sereg akkorra már egyre fogyott, gyöngült, erkölcsileg és felszerelésében egyaránt, emellett a kolerajár­vány is egyre pusztított. A magyar hadseregparancsnok bízott az oroszok amnesztiaígéretében, ezt azonban a fegyverletétel után az osztrákok fölrúgták. Emlékeztetőül: Klapka György tábornok, aki a maga várőrségével Komárom sáncai közé húzódott, és ott tartotta magát Világos után is, minden emberére kiterjedő, teljes amneszti­át kapott, amikor végül kapitulált. Tragikus az a tény, hogy miközben Görgey már augusztus 13-án kapitulált, három nappal később az osztrák minisztertanács a magyarok számára ugyan igen kedvező tárgyalási feltételek megkötésére utasította a kormányzatot, de miután a bécsi udvarba ért a világosi fegyverletétel híre, ezt a határozatot új váltotta fel: a megtorlás legyen szigorú! Ennek jegyében, miután a cári seregek kivonultak az országból, Magyar­­országon Haynau osztrák táborszernagy lett élet-halál ura. Az a Haynau, akit ezelőtt már az itáliai rémtettei miatt bresciai hiénaként emlegettek. 1849. ok­tóber 6-án Aradon az ő parancsára 13 tábornokon hajtották végre a halálos ítéletet kötél által vagy - kegyelemből - golyóval. Mártírhaláluk azóta gyász­nap. Rajtuk kívül még százak haltak meg Haynau intézkedéseinek következ­tében, ezrek kerültek börtönökbe, tízezreknek pedig közlegényként hosszú évekig kellett szolgálniuk a Habsburg Birodalom legtávolabbi pontjain. Ezen a napon végezték ki Pesten gróf Batthyány Lajos első magyar minisz­terelnököt is, annak ellenére, hogy a forradalom és szabadságharc idején mind­végig mérséklő tényezőnek számított. Érdekes, de mindenképpen hátborzon­gató tény, hogy I. Ferenc József osztrák császár Burg-beli lakosztályának falára Batthyány kivégzéséről szóló festmény évekig ki volt téve. Később Haynau a megtorlásokkal olyan légkört teremtett, amit már Bécs is megelégelt. A császár leváltotta, de az utolsó napon - sértett dühében, ski­zofrén módon - egyszerre rendelt el gyors kivégzéseket és osztott váratlan kegyelmet. Neve és arcképe egész Európában ismert volt: leváltása után, ami­kor magánemberként Angliában járt, az ottani kikötőmunkások megverték. Furcsa módon élete végén Magyarországon vásárolt birtokot, s ott élt föld­­birtokosként... Néhány évtizeddel ezelőtt egy néprajzkutató azon a környé­ken róla szóló mondákat gyűjtött össze, melyekben Haynau Drakula-szerű vámpírként szerepel. . HEGEDŰS Attila Az aradi tizenhárom: Knezic Károly, Nagysándor József, Damjanich Já­nos, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Wester­­burg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos Barabás Miklós litográfiája Atatsto kitekinto@magyarszo.com KITEKINTŐ 3 A népességcsökkenés megállíthatatlan Élettársi kapcsolat, asszimiláció, elvándorlás - mind-mind sújtja a népességet A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népesség­tudományi Kutatóintéze­tének igazgatóhelyettese szerint a magyar népesség csökkenése feltartóztatha­tatlan, optimális esetben mérsékelni lehet, de meg­állítani majdnem kizárt. Pongrácz Tiborné az Országgyűlés nemzeti ösz­­szetartozásának bizottsága tegnapi ülésén úgy fogal­mazott, hogy a határon túli magyar területeken az elvándorlás és az asszi­miláció a népességfogyás elsődleges oka. Az igazgatóhelyettes kifejtette: Romániában a legutóbbi népszámláláson 1,5 millióan vallották magukat magyarnak, ami 180 ezres csökkenést jelentett a korábbi adatok­hoz képest. A csökkenés 33 százaléka a Magyarországra történő végleges, 23 százaléka az ideiglenes elvándorlásból fakadt, és itt az asszimiláció csupán 5 százalék volt. Reménykeltőnek tartotta ugyanakkor, hogy az itt élő magyarság természetes szaporulata jobb, mint a románságé. Szlovákiában a rendkívül erős asz­­szimilációra hívta fel a figyelmet, és azt mondta, hogy a mostani népszámlálá­son a pesszimista verzió szerint 60 ezer­rel, az optimista szerint 34-35 ezerrel csökkenhet a magyarság száma. Ukrajnában, ahol 156 ezer magyar él, túlnyomó többségük Kárpátalján, az asszimiláció mellett a fő veszélyt az jelen­ti, hogy szórványosodik a magyarság. Pongrácz Tiborné Magyarország­ról szólva elmondta: 1981 óta csökken a népesség száma, Európában Ma­gyarországon indult meg elsőként ez a folyamat, és évente egy kisvárosnyi lakosság tűnik el. Ennek okát egyrészt abban jelölte meg, hogy nagyon rossz a halálozási és születési mu­tató, a férfiak születéskor várható élettartama 70 év, aminél csak Oroszország­ban és Romániában rosz­­szabb a helyzet, míg Svéd­országban közel 80 év. A nőknél 77-78 év, amivel Romániát, Bulgáriát és Oroszországot sikerül csak megelőzni. Kardinális kérdésnek nevezte még a születésszá­mot, és ezzel összefüggés­ben azon félelmének adott hangot, hogy az jövőre 90 ezer alá fog csökkenni. A csökkenés oka szerinte, hogy egyre kevesebben kötnek házasságot, jelen­leg 40 százalék a valószínűsége annak, hogy egy nő élete során házasságra lép. Ugyanakkor a házasságokból több gyermek születik, mint az élettársi kap­csolatokból -jegyezte meg. Kitért arra is, hogy napjainkban egyre elfogadottabbá válik az élettársi kapcsolat, ami demográfiai szempont­ból nagyon negatív tendencia. Míg 1991-ben az emberek mintegy negyede értett azzal egyet, hogy a társadalom szempontjából mindegy, hogy valaki házasságban vagy élettársi kapcsolatban él, mostanra ez az arány 71 százalékra nőtt. Ugyanakkor az élettársi kapcso­latok sokkal labilisabbak, mint a há­zasságok, a felbomlásuk aránya 60-70 százalék, és az ilyen kapcsolatban élők életkilátásai sokkal rosszabbak, mint a házasságban élőké. Pongrácz Tiborné beszélt arról is, hogy egyre későbbre tolódik a házas­ságkötések és az első gyermek vállalásá­nak ideje. A nők későn szülnek és keve­sebb gyermeket - összegezte, hozzátéve: a 30 évesek 48 százaléka, míg a 30-34 évesek 35 százaléka gyermektelen. Ilyen magas arány még soha nem volt. Az igazgatóhelyettes attól tart, hogy egyre elfogadottabbá válik, ha valaki­nek nincs gyermeke, és szerinte ezt az értékváltozást mindenképpen meg kell akadályozni. Kopp Mária, a Semmelweis Orvostu­dományi Egyetem Magatartástudomá­nyi Intézetének tudományos igazgató­­helyettese azt mondta, hogy Európában Magyarországon szeretnének a fiatalok legtöbb gyermeket, de mégis itt születik meg a legkevesebb. Mint megjegyezte, nagyon alacsony, mindössze 3 százalék azoknak az aránya, akik nem szeretné­nek gyermeket. Hozzátette: azokban az országokban jó a népesedési helyzet, mint például a skandináv államok, ahol a hivatást és a gyermekvállalást össze lehet hangolni. (MTI) Élveszületések és halálozások száma Magyarországon 1960*2011. január-április Az sswr teifusra jutó elvesztetések és halálozások száma: Megkezdődött a Mikó-per Tőkés László szerint a per visszaállamosításra tett kísérlet Romániában megkezdődött a sepsi­szentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatása nyomán indított per, amelyben a restitúcióról döntő bizottság tagjai a vádlottak. Az Új Magyar Szó és a Háromszék tegnapi tudósítása szerint a pert a ro­mán korrupcióellenes ügyészek kéré­sére áthelyezték Sepsiszentgyörgyről a dél-romániai buzaui törvényszékre. Ott a kedden megtartott első tárgyaláson döntés született arról, hogy a korábbi román kormány két minisztériumát, valamint a református egyházat is be­vonják a perbe. A tárgyaláson először jelent meg ügyvédeivel együtt a per három vádlott­ja: Markó Attila államtitkár, a romániai Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője, Marosán Tamás, az Erdélyi Református Egyházkerület jogi tanács­adója, valamint Silviu Clim volt igaz­ságügyi minisztériumi jogi tanácsadó. Ellenük nagy értékű hivatali visszaélés címén emeltek vádat a korrupcióellenes ügyészek, akik azt állítják, hogy a resti­­túciós bizottság tagjaiként érvénytelen dokumentumok alapján szolgáltatták vissza az ingatlant a református egy­háznak, s ezáltal 1,3 millió lej (300 ezer euró) kárt okoztak az államnak. Ezért az ügyészek kérésére zárolták a vádlot­tak vagyonát. A három vádlott tagja volt annak a bizottságnak, amely 2002-ben a Sepsi­­szentgyörgy leghíresebb iskolájának ott­hont adó ingatlan visszaszolgáltatásáról döntött. Az egyházkerület nemcsak az iskolára, hanem a többi épületre, így a tanári lakásokra is igényt tartott. A ta­nári lakások egy részét azonban időköz­ben megvásárolta Benedek Levente és Fejér Zoltán, akik 2007-ben mindenkit feljelentettek az ügyészségen, akiknek közük volt a visszaszolgáltatáshoz. E feljelentés nyomán indult az ügyészsé­gi eljárás, amelynek vádemelés lett az eredménye. A három vádlottat védelmébe vette a református egyház és az RMDSZ is. Tőkés László pedig Viviane Reding, a jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős biztos­nak a figyelmét is felhívta korábban a Mikó-kollégium kapcsán kialakult helyzetre. Tőkés szerint a Mikó-per az egyházi ingatlanok visszaállamosításá­ra tett kísérlet. Az ügy felkeltette az amerikai tör­vényhozás figyelmét is: a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Ala­pítvány megkeresésére Jean Schmidt Ohio állambeli republikánus képviselő arra kérte az Egyesült Államok buka­resti nagykövetségét, hogy kísérje fi­gyelemmel a pert. (MTI) Autonómiával a szeparatizmus ellen Szerbia és a kollektív bűnösség az Európa Tanácsban is szóba került Az autonómiára utaló módosító ja­vaslathoz sikerült többségi támogatást szerezniük magyar országgyűlési képvi­selőknek az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének őszi ülésszakán a nemze­ti szuverenitás és az államiság kérdéséről szóló határozathozatal kapcsán. A keddi strasbourgi ülésnapon sze­repelt a napirenden az a határozati javaslat, amely arról szólt, hogy miként lehetne tisztázni a nemzetközi jog je­lenleg meglehetősen ellentmondásos kérdését, a nemzeti szuverenitás és az államiság elvének egymáshoz való vi­szonyát. A kiindulópont az volt, hogy a tisztázatlanság folytán számos olyan szakadár tendencia figyelhető meg Eu­rópában - legyen szó akár Ciprusról, akár Grúziáról vagy éppen Koszovóról -, ami veszélyt jelenthet a békére és biz­tonságra nézve. A nemzetközi jogi tisz­tázás célja eszerint az lenne, hogy jog­szerű kereteket biztosítsanak az etnikai, nemzeti kisebbségi törekvéseknek, és ezzel megelőzzék a szeparatista irány­zatok kezelhetetlenné válását. Az eredeti határozati javaslat azt szorgalmazta, hogy az ilyen jellegű problémák kezelésére az Európa Ta­nács korábbi, kisebbségvédelmi keret­egyezményében foglalt - meglehetősen erőtlen - előírások alapján törekedje­nek. A KDNP-s Kalmár Ferenc And­rás, valamint a jobbikos Gaudi-Nagy Tamás azonban kellő számú támogatást szerzett ahhoz a módosító indítványhoz, amely a keretegyezmény előírásaira való utaláson túlmegy, és a különböző autonómiaformákat támogató, a terü­leti autonómia gondolatát sem elvető, 2003-ból származó 1334-es számú Eu­rópa tanácsi határozatra hivatkozik. A vitában egyébként Kalmár Ferenc András felhívta a figyelmet arra, hogy Európa keleti felében sokkal több meg­oldatlan probléma jelentkezik, mint nyugaton. Rendezési mintamódszer­ként megemlítette a dél-tiroli modellt, az orvosolandó gondok között pedig felhívta a figyelmet a határon túli ma­gyarság nehézségeire. Szintén felszólalt a vitában Szabó Vilmos szocialista országgyűlési képvi­selő, aki a határon túli magyarok hely­zetét illetően felhívta a figyelmet az anyanyelv használatának biztosításával összefüggő gondokra, az önigazgatási formák, az autonómia létesítésének akadályozására, illetve a kárpótlások megoldatlanságára. Megjegyezte, hogy „a kollektív bűnösség elve sem tűnt még el”, és ezzel összefüggésben kitért a Szerbiában éppen most elfo­gadott kárpótlási törvényre, amely - mint fogalmazott - „kifejezetten diszkriminatív”, a kollektív bűnösség elvét alkalmazza a magyar kisebbség­gel szemben. (MTI) JOBBIK A romastratégia kidobott pénz Ha a kormány nem fogadja meg az „építő jellegű és jogos kritikáikat” a 2020-ig tartó romastratégiával kapcso­latban, akkor ez a program „nem lesz más kidobott pénznél, időhúzásnál és egy merényletnél a magyar társadalom ellen - mondta tegnapi sajtótájékoztató­ján a Jobbik szóvivője. Mirkóczki Ádám szerint a romastra­tégia jelenlegi formájában csak a meglévő feszültségeket növeli a pozi­tív diszkriminációval, és „ha nem a Jobbik programja valósul meg minél hamarabb a cigánysággal kapcsolat­ban, akkor hamarosan eljut az ország a polgárháborúig”. A szóvivő pártja javaslatai között említette az önfenn­tartó börtönök és a bentlakásos iskolák felállítását, a cigány politikai elit átvi­lágítását és a bűnözésben a zéró tole­rancia bevezetését. (MTI)

Next