Magyar Szó, 2013. június (70. évfolyam, 124-148. szám)

2013-06-06 / 128. szám

2013. június 6., csütörtök Fokozatosan érkezik az érettségi Már csak egy év maradt hátra ahhoz, hogy az általános iskolákban elnyerje megcélzott formáját a záróvizsga­­ A nagyérettségit 2015 és 2019 között vezetik be Az érettségi körüli huzavona­ bizo­nyítja talán leghívebben, hogy mennyi­re döcögősen halad az oktatási reform Szerbiában. Az érettségi vizsgának kellene ugyanis szimbolizálnia egy-egy oktatási fokozat lezárását, és egyúttal belépőt jelentenie a következő fokozat­ba. Afelé haladunk tehát, hogy a kö­zépiskolák és az egyetemek fokozatosan beszüntetik a felvételi vizsga jelenlegi formáját, és amíg erre várunk, addig az idő vészesen múlik. Már csak egy év maradt hátra ugyanis ahhoz, hogy az általános iskolákban elnyerje meg­célzott formáját a záróvizsga, amely a jelenlegi hetedikesekre vár. Az idei „kisérettségizők”, azaz a nyolcadikosok lesznek tehát az utol­sók, akik csak két tárgyból vizsgáznak, azt is 75 százalékban ismeretlen és 25 százalékban a feladatgyűjteményben már közzétett, ismert feladat alapján. A folyamat 2011-ben kezdődött, amikor az általános iskolát az a nemzedék vé­gezte, amelyik reformált tanterv szerint haladt végig a nyolc osztályon. Abban az évben a matematikát és az anyanyel­vi vizsgát 50 százalékban ismert, illetve 25-25 százalékban részben ismert és ismeretlen feladatok közül kapták. Ta­valy növelték az ismeretlen feladatok arányát, az idén ugyancsak. Pontosab­ban a 2013-ban záróvizsgázó nyolcadi­kosok 25 százalékban részben ismert, és 75 százalékban ismeretlen feladatokat kell megoldaniuk. Jövőre továbblép a rendszer, és minden feladat ismeretlen lesz, ráadásul a két alapvető tárgy mel­lé egy harmadik lép. A tervek szerint a matematikán és az anyanyelven kívül a tanulóknak a legjobb tudásuk szerint egy vegyes felmérőt is ki kell tölteniük, melybe kérdések kerülhetnek történe­lem, földrajz, biológia, fizika, vegytan tárgyakból. Amíg a kisérettséginek nevezett, az általános iskolát lezáró vizsga las­sanként helyet talál magának oktatási rendszerünkben, a nagy reform várat csak magára. Alig egy hónappal ezelőtt mutatták be Belgrádban a Nemzeti Oktatási Tanácsnak a középfokú okta­tást záró, általános­, szak- és művészeti érettségi vizsgát, valamint a hároméves középiskolai oktatást fejező záróvizsgát. Az ún. nagyérettségit szintén fokozato­san vezetik majd be 2015 és 2019 között. A nyilvános vita előtt álló javaslat szerint mindhárom érettséginek lesz egy kötelező és egy feltételes része, ez utób­bit csak bizonyos egyetemi karokra való iratkozás esetén kell letenni. Általános érettségit tennének a gimnazisták, és ez a vizsga egyúttal belépő lenne az egyete­mi karok valamelyikére is, azaz helyet­tesítené a felvételit. Kötelező lesz min­denkinek a matematika és az anyanyelv, továbbá az első idegen nyelv, negyedik vizsgaként pedig a tanulók kiválaszta­nak egy tantárgyat a kijelöltek közül. A négyéves szakközépiskolák végző­sei szakérettségit tesznek majd, ennek kötelező része szakmai és általános tárgyak közül kerül ki. A szakvizsga­részben a diákokat elméleti és gyakor­lati megmérettetés is várja, az általános tárgyak közül pedig vizsgát kell majd tenni anyanyelvből és még egy tárgy­ból, melyet a felkínáltak közül választa­nak ki a tanulók képességüknek meg­felelően. A művészeti középiskolák esetében művészeti jellegű képességvizsga sze­repel a javaslatban, azaz elméletben és gyakorlatban kell majd bizonyítani a tudást, az ügyességet és a képzettség fokát, az érettségi általános részében pedig anyanyelv és irodalom, valamint az első idegen nyelv szerepel. További részletekre még nem derült fény. Viszont nagy újdonság lesz a há­roméves szakközépiskolák végére ter­vezett érettségi, melyre sokan nem szá­mítottak. A javaslat szerint a vizsga ez esetben is elméleti és gyakorlati részből áll majd, vagyis a gyakorlati munkát el­méletileg is meg kell majd indokolniuk a végzősöknek. A NAGY Magdolna Az ELTE kollégistái az Apáczai Diákotthonban Kedden a budapesti ELTE Eötvös József Collegiumának mintegy harminc kollégistája Horváth László kollégiumi igaz­gató vezetésével ellátogatott az újvidéki Apáczai Diákotthonba. A kölcsönös bemutatkozás, a trianoni döntés folytán kisebbség­be került vajdasági magyarság oktatási helyzetének ismertetése és egymás munkájának méltatását követően a diákok elénekel­ték a Nemzeti összefogás dalát, majd kötetlen beszélgetés során ismerkedtek a diákotthon életével, munkájával. Elhangzott, hogy a külhoni régiók közül csupán Vajdaságban nincs ma­gyar egyetem, és az Újvidéki Egyetemen a Magyar Tanszéket kivéve nincsenek a karokon magyar csoportok. A látogatás so­rán Horváth László és Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pe­dagógusok Egyesülete által működtetett Apáczai Diákotthon igazgatónője együttműködési megállapodást írt alá. A nagy színháztalálkozó Az újvidéki Művészeti Akadémia színművészeti szakos másodéves hallgatói a POSZT-on lépnek fel Határon túl megmutatkozni mindig nagy lehetőségnek számít a vajdasági színészeknek, különösen a színészhallga­tóknak. A 13. Pécsi Országos Színházi Találkozón, vagyis a POSZT-on az újvidéki Művészeti Akadémia színművészeti szakos másodéves hallgatói mutatkozhatnak meg, akik Wolf­gang Hildesheimer Az órák című művét adják elő. Az előadás­ban Ricz Ármin, Molnár Gábor Nóra, Blaskó Lea és Berta Csongor lép fel. Az osztályvezető tanáruk Hernyák György bokros teendői miatt sajnos nem tarthat a csoporttal, de elkí­séri őket Pálfi Ervin és Táborosi Margaréta mint tanársegé­dek. A kétnapos pécsi utazásról és erről a nagyszerű lehető­ségről Pálfi Ervin számolt be lapunknak. - A Pécsi Országos Színházi Találkozó, mint ismeretes, a magyar színházi élet egyik legrangosabb és legnagyobb szín­házi megmozdulása. A részvétel egy ilyen fesztiválon fontos megmutatkozási lehetőséget jelent a másodéves egyetemis­táknak, még úgy is, hogy ún. off-programban, azaz kísérő­­rendezvényként lépnek fel. Nemcsak szerepelni megyünk, szeretnénk minél többet látni a fesztiválból, reményeink sze­rint megtekinteni néhány előadást a versenyprogramból is. A hallgatóknak már csak az is sokat számít, hogy úgymond kimozdulhatnak egy kicsit. Az viszont mindenképpen a szak­mai fejlődésüket szolgálja, hogy megfigyelhetik, hol tart és merre irányul a magyar színjátszás - mondta. (­­ A budapesti Magyar Napló Ki­adó gondozásában az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg Szabó Pa­­lócz Attila regénye A legvidámabb tárhely címmel. A cím, amely a regényben voltaképpen a kanapé, a szófa megnevezésére szolgál, egyszerre utal a legvidámabb barakkra, ahogyan a pártállam puha diktatúrájának időszakában Magyarországot nevezték, illetve a digitalizálás nyomán létrejött, szinte határtalan elraktározási lehetőségre, ahonnét bármi bármikor előhívható. Az Új Symposion szerkesz­tősége három évtizeddel ezelőtti meg­hurcoltatásának jubileumára megjelent regényben a szerző az 1983-as botrányra, illetve annak előzményeire, a folyóirat indulásának időszakát jellemző politikai körülményekre vonatkozó dokumentu­mokat „hívja le”, vagyis tölti le több év­tized távlatából erről a tárhelyről, hogy a szófán ücsörögve rendszerezze azokat. Szabó Palócz Attila ezekről az esemé­nyekről voltaképpen egy dokumentumfil­met tervezett, amely­nek a forgatása vé­gül félbeszakadt, de a vágások és az át­­tűnések a regényszö­veg funkcionális elemeiként megmarad­tak, akárcsak az elkészült nagyinterjúk, amelyek egyike vágatlanul és szerkesz­­tetlenül leírva tartja a regényszerkezetet, amelyben hangsúlyos helyet kap a szerző színházi múltja, ugyancsak elkezdett, de soha be nem mutatott előadásokhoz ké­szült jegyzetek és dramatizációk - Jónás könyve, Joyce -, amelyekből olykor csak az akkorra már kinyomtatott plakátok maradtak fenn. Az Elbeszélő Én látszó­lagos téblábolásai nyomán pedig kibon­takozik egy a jelenből az 1960-as évek elejéig visszanyúló társadalmi kép a vaj­dasági magyarságnak az utóbbi fél évszá­zadból visszakeresett viselt dolgairól. ÚJ KÖNYV A legvidámabb tárhely Szabó Palócz Attila­­ LEGVIDÁMABB TÁRHELY iltefin­kult@magyarszo.com OKTATÁS/MŰV­ELŐDÉS 9 ZENTA Krétasziklák zuhannak... Ma este hét órától, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnoká­ban rendezik meg Krétasziklák zuhannak... címmel Szegedi-Szabó Béla kettős könyvbemutatóját. Az év tavaszán jelent meg a VMMI gondozásában a színhá­zainkban is ismert szerző Mire megjössz... c. drámagyűjteménye, majd az Ünnepi Könyvhét előestéjén az Örmény ének című verseskötet a Szegedi két korábbi köte­tét is publikáló tém­ánál. A két kiadó közös eseményén Bakos Árpád népzenész örmény hangszeren, dudákon muzsikál. Szegedi a többi tEm­a és VMMI-s szer­ző társaságában pénteken Szegeden a Dugonics, szombaton és vasárnap Buda­pesten a Vörösmarty téren dedikálja friss köteteit. a ] 1 ]1/s Koldusopera Zentán Az újvidéki Művészeti Akadémia végzős színészhallgatóinak a vizsgaelőadása A Zentai Magyar Kamaraszínházban pénteken este fél nyolctól az Újvidéki Művészeti Akadémia végzős színészhallgatóinak vizsgaelőadását, Bertolt Brecht Koldusopera című művének a bemutatóját tekinthetik meg Thália szerelmesei. A végzősök: Kucsor Borisz, J­esity Máté, Körmöci Petronella, László Judit, Vi­rág György, Lőrinc Tímea, Nagyabonyi Emese, Dévai Zoltán, Rutonic Róbert és Papp Arnold. A kosztümöket Csík György készítette, zenei segítséget Klemm Dávid nyújt, a díszletet pedig Szabó Attila tervezte. Osztályvezető tanárok: László Sándor és Balázs Áron. Bertolt Brecht (1898-1956) német drámaíró, költő, az epikus színház megte­remtője az 1928-ban színpadra került, Kurt Weill zenéjével készült groteszk hang­vételű Koldusoperával vált világhírűvé. A mű lényegében egy XVIII. századi angol dráma feldolgozása. Itt már szere­peltek az epikus színházra jellemző elidegenítő effektusok, a didaktikus feliratok, a vetített képek, a nézőket megszólító színészek, a cselekményt megszakító songok, amelyek közül nem egy világsláger lett. «d. Gergely József Egy maskarádéról Immár 28. alkalommal várja a kortárs magyar dráma és a színház kedvelőit jú­nius 9-étől Pécsett a Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fóruma. Ezen szerepel Lénárd Róbert darabja, amelyet elismerően, érdeklődést felcsigázóan ajánlanak a szerve­zők a nagyérdemű figyelmébe. A darabról Lénárd Róbert rendező, az Újvidéki Színház munkatársa a következőket nyilatkozta kérésünkre: - Két téma, két cím között ingadoztam, mikor tavaly nyáron elkezdtem gondol­kodni, mit is írjak a szabadkai Népszínház drámapályázatára. Klausztropolisz és Skizopolisz. Az első a várost és az országot mint bezárt tömlöcöt mutatta volna be egy csapdát, ahonnan nem lehet, és egy idő után már nincs is értelme elmenekül­ni. Ez azonban közhely, ráadásul maga a kijelentés is passzivizálja a nézőt/olvasót Nekem pedig elegem van azokból a drámákból, amelyek pusztán csak megsimo­gatják a fejünket, és azt mondják: igazad van, nagyon jól teszed, hogy rosszul ér­zed magad. (Magam is írtam már ilyet. Mindenkinek van kinövendő kamaszkori betegsége.) Skizopolisz természetesen létező város, és természetesen nem az. Olyan telepü­lés ez, amely tradicionalista túlburjánzásában már csak fényképezésre és a turisták gyönyörének kiszolgálására alkalmas, minden egyéb funkcióját elvesztette. Ebben a városban fut két cselekményszál­­ kicsit egymással párhuzamosan, kicsit egymás­nak feszülve, de szinte soha nem találkozva. Pedig amúgy mára hamisan érezzük, hogy ennek a két fiúnak, a szakadtan öltöző, de feltehetőleg gazdag Leonnak és a zakóban feszítő, de templom egeréhez hasonlatos Andrénak köze van, köze kell hogy legyen egymáshoz. Pedig a hatalom szupersztrádáján épp ellenkező előjelű sávban közlekednek: egyikük csöndes erőszaktevő, egy készülő erotikus regény szövegét használva teszi szeretőjévé tanárnőjét, másikuk egy leégett taxisofőr ural­ma alatt gazdagítja a szexmunkások so­rát mint webcamfiú, arctalan személyek vágyait kielégítve. A Skizopolisz című dráma ütköztet, Murakamit Ózonnal, A romlás virágait A szürke ötven árnyalatául, legális erő­szakot csöndes tűréssel, ruhát a puszta bőrrel. Kicsit egyszerűsítve, kicsit túl­ságosan is binárisan, de két világot állít szembe. Osztályokat, sorsokat, álruhá­kat sorakoztat föl egymással szemben, és mégis egymás háta mögött. Maska­rádé tizennégy jelenetben. Merthogy a ruha teszi az embert. Tönkre - nyilat­kozta Lénárd Róbert. (a)

Next