Magyar Szó, 2013. június (70. évfolyam, 124-148. szám)
2013-06-06 / 128. szám
2013. június 6., csütörtök Fokozatosan érkezik az érettségi Már csak egy év maradt hátra ahhoz, hogy az általános iskolákban elnyerje megcélzott formáját a záróvizsga A nagyérettségit 2015 és 2019 között vezetik be Az érettségi körüli huzavona bizonyítja talán leghívebben, hogy mennyire döcögősen halad az oktatási reform Szerbiában. Az érettségi vizsgának kellene ugyanis szimbolizálnia egy-egy oktatási fokozat lezárását, és egyúttal belépőt jelentenie a következő fokozatba. Afelé haladunk tehát, hogy a középiskolák és az egyetemek fokozatosan beszüntetik a felvételi vizsga jelenlegi formáját, és amíg erre várunk, addig az idő vészesen múlik. Már csak egy év maradt hátra ugyanis ahhoz, hogy az általános iskolákban elnyerje megcélzott formáját a záróvizsga, amely a jelenlegi hetedikesekre vár. Az idei „kisérettségizők”, azaz a nyolcadikosok lesznek tehát az utolsók, akik csak két tárgyból vizsgáznak, azt is 75 százalékban ismeretlen és 25 százalékban a feladatgyűjteményben már közzétett, ismert feladat alapján. A folyamat 2011-ben kezdődött, amikor az általános iskolát az a nemzedék végezte, amelyik reformált tanterv szerint haladt végig a nyolc osztályon. Abban az évben a matematikát és az anyanyelvi vizsgát 50 százalékban ismert, illetve 25-25 százalékban részben ismert és ismeretlen feladatok közül kapták. Tavaly növelték az ismeretlen feladatok arányát, az idén ugyancsak. Pontosabban a 2013-ban záróvizsgázó nyolcadikosok 25 százalékban részben ismert, és 75 százalékban ismeretlen feladatokat kell megoldaniuk. Jövőre továbblép a rendszer, és minden feladat ismeretlen lesz, ráadásul a két alapvető tárgy mellé egy harmadik lép. A tervek szerint a matematikán és az anyanyelven kívül a tanulóknak a legjobb tudásuk szerint egy vegyes felmérőt is ki kell tölteniük, melybe kérdések kerülhetnek történelem, földrajz, biológia, fizika, vegytan tárgyakból. Amíg a kisérettséginek nevezett, az általános iskolát lezáró vizsga lassanként helyet talál magának oktatási rendszerünkben, a nagy reform várat csak magára. Alig egy hónappal ezelőtt mutatták be Belgrádban a Nemzeti Oktatási Tanácsnak a középfokú oktatást záró, általános, szak- és művészeti érettségi vizsgát, valamint a hároméves középiskolai oktatást fejező záróvizsgát. Az ún. nagyérettségit szintén fokozatosan vezetik majd be 2015 és 2019 között. A nyilvános vita előtt álló javaslat szerint mindhárom érettséginek lesz egy kötelező és egy feltételes része, ez utóbbit csak bizonyos egyetemi karokra való iratkozás esetén kell letenni. Általános érettségit tennének a gimnazisták, és ez a vizsga egyúttal belépő lenne az egyetemi karok valamelyikére is, azaz helyettesítené a felvételit. Kötelező lesz mindenkinek a matematika és az anyanyelv, továbbá az első idegen nyelv, negyedik vizsgaként pedig a tanulók kiválasztanak egy tantárgyat a kijelöltek közül. A négyéves szakközépiskolák végzősei szakérettségit tesznek majd, ennek kötelező része szakmai és általános tárgyak közül kerül ki. A szakvizsgarészben a diákokat elméleti és gyakorlati megmérettetés is várja, az általános tárgyak közül pedig vizsgát kell majd tenni anyanyelvből és még egy tárgyból, melyet a felkínáltak közül választanak ki a tanulók képességüknek megfelelően. A művészeti középiskolák esetében művészeti jellegű képességvizsga szerepel a javaslatban, azaz elméletben és gyakorlatban kell majd bizonyítani a tudást, az ügyességet és a képzettség fokát, az érettségi általános részében pedig anyanyelv és irodalom, valamint az első idegen nyelv szerepel. További részletekre még nem derült fény. Viszont nagy újdonság lesz a hároméves szakközépiskolák végére tervezett érettségi, melyre sokan nem számítottak. A javaslat szerint a vizsga ez esetben is elméleti és gyakorlati részből áll majd, vagyis a gyakorlati munkát elméletileg is meg kell majd indokolniuk a végzősöknek. A NAGY Magdolna Az ELTE kollégistái az Apáczai Diákotthonban Kedden a budapesti ELTE Eötvös József Collegiumának mintegy harminc kollégistája Horváth László kollégiumi igazgató vezetésével ellátogatott az újvidéki Apáczai Diákotthonba. A kölcsönös bemutatkozás, a trianoni döntés folytán kisebbségbe került vajdasági magyarság oktatási helyzetének ismertetése és egymás munkájának méltatását követően a diákok elénekelték a Nemzeti összefogás dalát, majd kötetlen beszélgetés során ismerkedtek a diákotthon életével, munkájával. Elhangzott, hogy a külhoni régiók közül csupán Vajdaságban nincs magyar egyetem, és az Újvidéki Egyetemen a Magyar Tanszéket kivéve nincsenek a karokon magyar csoportok. A látogatás során Horváth László és Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete által működtetett Apáczai Diákotthon igazgatónője együttműködési megállapodást írt alá. A nagy színháztalálkozó Az újvidéki Művészeti Akadémia színművészeti szakos másodéves hallgatói a POSZT-on lépnek fel Határon túl megmutatkozni mindig nagy lehetőségnek számít a vajdasági színészeknek, különösen a színészhallgatóknak. A 13. Pécsi Országos Színházi Találkozón, vagyis a POSZT-on az újvidéki Művészeti Akadémia színművészeti szakos másodéves hallgatói mutatkozhatnak meg, akik Wolfgang Hildesheimer Az órák című művét adják elő. Az előadásban Ricz Ármin, Molnár Gábor Nóra, Blaskó Lea és Berta Csongor lép fel. Az osztályvezető tanáruk Hernyák György bokros teendői miatt sajnos nem tarthat a csoporttal, de elkíséri őket Pálfi Ervin és Táborosi Margaréta mint tanársegédek. A kétnapos pécsi utazásról és erről a nagyszerű lehetőségről Pálfi Ervin számolt be lapunknak. - A Pécsi Országos Színházi Találkozó, mint ismeretes, a magyar színházi élet egyik legrangosabb és legnagyobb színházi megmozdulása. A részvétel egy ilyen fesztiválon fontos megmutatkozási lehetőséget jelent a másodéves egyetemistáknak, még úgy is, hogy ún. off-programban, azaz kísérőrendezvényként lépnek fel. Nemcsak szerepelni megyünk, szeretnénk minél többet látni a fesztiválból, reményeink szerint megtekinteni néhány előadást a versenyprogramból is. A hallgatóknak már csak az is sokat számít, hogy úgymond kimozdulhatnak egy kicsit. Az viszont mindenképpen a szakmai fejlődésüket szolgálja, hogy megfigyelhetik, hol tart és merre irányul a magyar színjátszás - mondta. ( A budapesti Magyar Napló Kiadó gondozásában az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg Szabó Palócz Attila regénye A legvidámabb tárhely címmel. A cím, amely a regényben voltaképpen a kanapé, a szófa megnevezésére szolgál, egyszerre utal a legvidámabb barakkra, ahogyan a pártállam puha diktatúrájának időszakában Magyarországot nevezték, illetve a digitalizálás nyomán létrejött, szinte határtalan elraktározási lehetőségre, ahonnét bármi bármikor előhívható. Az Új Symposion szerkesztősége három évtizeddel ezelőtti meghurcoltatásának jubileumára megjelent regényben a szerző az 1983-as botrányra, illetve annak előzményeire, a folyóirat indulásának időszakát jellemző politikai körülményekre vonatkozó dokumentumokat „hívja le”, vagyis tölti le több évtized távlatából erről a tárhelyről, hogy a szófán ücsörögve rendszerezze azokat. Szabó Palócz Attila ezekről az eseményekről voltaképpen egy dokumentumfilmet tervezett, amelynek a forgatása végül félbeszakadt, de a vágások és az áttűnések a regényszöveg funkcionális elemeiként megmaradtak, akárcsak az elkészült nagyinterjúk, amelyek egyike vágatlanul és szerkesztetlenül leírva tartja a regényszerkezetet, amelyben hangsúlyos helyet kap a szerző színházi múltja, ugyancsak elkezdett, de soha be nem mutatott előadásokhoz készült jegyzetek és dramatizációk - Jónás könyve, Joyce -, amelyekből olykor csak az akkorra már kinyomtatott plakátok maradtak fenn. Az Elbeszélő Én látszólagos téblábolásai nyomán pedig kibontakozik egy a jelenből az 1960-as évek elejéig visszanyúló társadalmi kép a vajdasági magyarságnak az utóbbi fél évszázadból visszakeresett viselt dolgairól. ÚJ KÖNYV A legvidámabb tárhely Szabó Palócz Attila LEGVIDÁMABB TÁRHELY iltefinkult@magyarszo.com OKTATÁS/MŰVELŐDÉS 9 ZENTA Krétasziklák zuhannak... Ma este hét órától, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában rendezik meg Krétasziklák zuhannak... címmel Szegedi-Szabó Béla kettős könyvbemutatóját. Az év tavaszán jelent meg a VMMI gondozásában a színházainkban is ismert szerző Mire megjössz... c. drámagyűjteménye, majd az Ünnepi Könyvhét előestéjén az Örmény ének című verseskötet a Szegedi két korábbi kötetét is publikáló témánál. A két kiadó közös eseményén Bakos Árpád népzenész örmény hangszeren, dudákon muzsikál. Szegedi a többi tEma és VMMI-s szerző társaságában pénteken Szegeden a Dugonics, szombaton és vasárnap Budapesten a Vörösmarty téren dedikálja friss köteteit. a ] 1 ]1/s Koldusopera Zentán Az újvidéki Művészeti Akadémia végzős színészhallgatóinak a vizsgaelőadása A Zentai Magyar Kamaraszínházban pénteken este fél nyolctól az Újvidéki Művészeti Akadémia végzős színészhallgatóinak vizsgaelőadását, Bertolt Brecht Koldusopera című művének a bemutatóját tekinthetik meg Thália szerelmesei. A végzősök: Kucsor Borisz, Jesity Máté, Körmöci Petronella, László Judit, Virág György, Lőrinc Tímea, Nagyabonyi Emese, Dévai Zoltán, Rutonic Róbert és Papp Arnold. A kosztümöket Csík György készítette, zenei segítséget Klemm Dávid nyújt, a díszletet pedig Szabó Attila tervezte. Osztályvezető tanárok: László Sándor és Balázs Áron. Bertolt Brecht (1898-1956) német drámaíró, költő, az epikus színház megteremtője az 1928-ban színpadra került, Kurt Weill zenéjével készült groteszk hangvételű Koldusoperával vált világhírűvé. A mű lényegében egy XVIII. századi angol dráma feldolgozása. Itt már szerepeltek az epikus színházra jellemző elidegenítő effektusok, a didaktikus feliratok, a vetített képek, a nézőket megszólító színészek, a cselekményt megszakító songok, amelyek közül nem egy világsláger lett. «d. Gergely József Egy maskarádéról Immár 28. alkalommal várja a kortárs magyar dráma és a színház kedvelőit június 9-étől Pécsett a Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fóruma. Ezen szerepel Lénárd Róbert darabja, amelyet elismerően, érdeklődést felcsigázóan ajánlanak a szervezők a nagyérdemű figyelmébe. A darabról Lénárd Róbert rendező, az Újvidéki Színház munkatársa a következőket nyilatkozta kérésünkre: - Két téma, két cím között ingadoztam, mikor tavaly nyáron elkezdtem gondolkodni, mit is írjak a szabadkai Népszínház drámapályázatára. Klausztropolisz és Skizopolisz. Az első a várost és az országot mint bezárt tömlöcöt mutatta volna be egy csapdát, ahonnan nem lehet, és egy idő után már nincs is értelme elmenekülni. Ez azonban közhely, ráadásul maga a kijelentés is passzivizálja a nézőt/olvasót Nekem pedig elegem van azokból a drámákból, amelyek pusztán csak megsimogatják a fejünket, és azt mondják: igazad van, nagyon jól teszed, hogy rosszul érzed magad. (Magam is írtam már ilyet. Mindenkinek van kinövendő kamaszkori betegsége.) Skizopolisz természetesen létező város, és természetesen nem az. Olyan település ez, amely tradicionalista túlburjánzásában már csak fényképezésre és a turisták gyönyörének kiszolgálására alkalmas, minden egyéb funkcióját elvesztette. Ebben a városban fut két cselekményszál kicsit egymással párhuzamosan, kicsit egymásnak feszülve, de szinte soha nem találkozva. Pedig amúgy mára hamisan érezzük, hogy ennek a két fiúnak, a szakadtan öltöző, de feltehetőleg gazdag Leonnak és a zakóban feszítő, de templom egeréhez hasonlatos Andrénak köze van, köze kell hogy legyen egymáshoz. Pedig a hatalom szupersztrádáján épp ellenkező előjelű sávban közlekednek: egyikük csöndes erőszaktevő, egy készülő erotikus regény szövegét használva teszi szeretőjévé tanárnőjét, másikuk egy leégett taxisofőr uralma alatt gazdagítja a szexmunkások sorát mint webcamfiú, arctalan személyek vágyait kielégítve. A Skizopolisz című dráma ütköztet, Murakamit Ózonnal, A romlás virágait A szürke ötven árnyalatául, legális erőszakot csöndes tűréssel, ruhát a puszta bőrrel. Kicsit egyszerűsítve, kicsit túlságosan is binárisan, de két világot állít szembe. Osztályokat, sorsokat, álruhákat sorakoztat föl egymással szemben, és mégis egymás háta mögött. Maskarádé tizennégy jelenetben. Merthogy a ruha teszi az embert. Tönkre - nyilatkozta Lénárd Róbert. (a)