Magyar Szó, 2014. január (71. évfolyam, 1-24. szám)

2014-01-25 / 19. szám

22 HÉTVÉGE MimM 2014. január 25., 26., szombat-vasárnap A kirabolt munkások mellett a rockerek a demokratikus változások legnagyobb áldozatai Bogomir Bogica Mijatovic rockzenei újságíró elkészítette a Vajdasági Rockzene Képes Enciklopédiáját Az elmúlt napokban egy minden tekintetben rendhagyó és hiánypótló könyv je­lent meg Bogomir Bogica Mijatovicnak, a Vajdasági RTV újságírójának, a szer­biai rockzenei újságírás élő legendájának a tollából. A Switch Kiadó által meg­jelentetett Vajdasági Rockzene Képes Enciklopédiája 1963-2013 (Ilustrovana Enciklopedija Rok Muzike 1963-2013) több mint háromszáz szócikkben foglalja össze a tartományunk területén, az elmúlt fél évszázadban működő rockzeneka­rok pályafutását, a rockzenei rendezvényeket és azokat a klubokat, ahol a vajda­sági rockzene képviselői bemutatkozhattak a közönség előtt. A Vajdasági Rádió és Televízió újságírójának nem ez az első könyve ebben a témában. 2005-ben jelent meg a NS Rokopedija című könyve, amely a tartományi főváros zenekarait mutatta be hasonló módon.­ ­ Ez a kiadvány volt lényegében a mostani könyv előzménye. Az adatokat 1963-ban kezd­tem el gyűjteni, amikor komolyabban is kezdtem a zene iránt érdeklődni. Ez a munka öt évvel ké­sőbb, amikor is az Újvidéki Rádió szerb szerkesz­tőségének ifjúsági műsorának kezdtem dolgozni, teljesen más formában folytatódott. Akkor még nem is sejtettem, hogy egészen a nyugállományba vonulásomig ennél a rádiónál, illetve televíziónál maradok majd. Mivel az újvidéki és a vajdasági rockzenei színtér úttörői is az én nemzedékemhez tartoznak, így lényegében az első próbáik óta kö­vetem a pályafutásukat - mesélte a rockzenei új­ságírás doyenje. ■ Mennyire volt nehéz összegyűjteni az adato­kat, s milyen gondokkal szembesült az informá­ciógyűjtés során? - Mindegyik enciklopédia összeállítása poko­lian nehéz munka. Szerintem sokkal könnyebb megírni egy olyan regényt, amelyért az ember kiérdemli a NIN díját, mintsem elkészíteni egy rossz enciklopédiát. Az adatokat lényegében már a jugoszláv, s ennek keretén belül a vajdasági rock­zenei színtér kialakulása óta gyűjtöm, de a legtöbb információt mégis a 2006-os év folyamán szedtem össze, amikor egy hónap alatt keresztül-kasul be­jártam Vajdaságot, s rögzítettem a kiszemelt be­szélgetőtársaimmal készült hanganyagokat. A múlt év folyamán pedig rendbe raktam, és kipótoltam a zenészekről összegyűjtött információkat. A leg­nagyobb gondot az jelentette, hogy legtöbb együt­tesről hiányoztak a róluk készült írások, ezért az együttesek tagjainak a történeteire hagyatkoztam. Mindegyik zenekarból legalább két taggal vettem fel a kapcsolatot, s amennyiben nem egyeztek a tő­lük kapott adatok, akkor beszéltem a többi taggal is. Nemegyszer ez igazi nyomozásra hasonlított, ami igencsak fárasztó, sziszifuszi munka volt. Mivel tanúja voltam a hazai rock’n’roll megala­kulásának, fejlődésének, csúcspontjának és egy­ben az összeomlásának is, a rádióban és a tévében pedig szinte az összes hanganyaggal rendelkező vajdasági zenekar dalait leadtam, s írtam is róluk, ezért ez némileg megkönnyítette az együttesek ki­válogatását. Megtörténhet, hogy vannak zeneka­rok, elsősorban újvidékiek, amelyeket kihagytam, de lehetetlen lett volna mindet beválogatni, mivel ebben az esetben a vajdasági rockenciklopédia bővebb lett volna a jugoszlávnál, és ez nem lett vol­na rendjén. ■ Az enciklopédiában számos vajdasági ma­gyar, s más nemzetiségű zenekart is számba vett. Körülbelül mennyi ilyen együttes kapott helyet a kiadványban? - A kiadványban az összes, jelen­tős vajdasági magyar rockzenekar megtalálható, kezdve az óbecsei Sigmától, a Bolidon, a Fauston, az Oktopuson keresztül egészen a fan­tasztikus Nevergreenig. A könyvben szerepel Kornelije Kovac, Lengyel Gábor, Lévai Tibor, Lajkó Félix stb. is. A magyarokon kívül beválogattam a két legismertebb szlovák zenekart, a velencai Maksot és a hertelendyfal­­vi Marienfeldet is. Sajnos egy román és ruszin nyelven alkotó zenekar sem hagyott jelentős nyomot az elmúlt időszakban, így ők kimaradtak az enciklopédiából. Úgy vélem, hogy mintegy 30 magyar és szlovák zene­kar került be így a kiadványba. * Az enciklopédia az 1963 és a 2013 között eltelt fél évszázadot öleli fel. Mi volt a jellemző a hatvanas évek rockzenéjére, az akkori fiatalok életstílusára? - Sasa Popaz pancsovai zenész 1962-ben jelen­tette meg Little Richard Lucille című rock’n’roll slágerének a feldolgozását, de mégis a következő évet tekintjük a vajdasági rockzene születésének, mivel ekkor jelentek meg azok a zenekarok, ame­lyek rendszeresen felléptek az iskolákban, ifjúsági otthonokban és művelődési házakban megren­dezett tánc- és a teadélutánokon. Ezek az első zenekarok az angol The Shadows instrumentális slágereit játszották, a Beatles és a Rolling Stones megjelenésével viszont énekeseket kerestek, és e két zenekar, illetve és más top­listás együttesek slágereit kezdték el játszani. ■ Mennyiben különbözött a jugoszláv rockze­nei színtér a jelenleginél, s ehhez képest meny­nyire változott meg a rockzenekarokhoz történő viszonyulás a huszonegyedik században? - Óriási a különbség a kettő között. A nyolcva­nas évek rockzenei színtere a brit és a német után a legjobb volt Európában. Példának okáért a Nagy- Jugoszláviában egy 30 ezres lemez-példányszám ki­csinek számított, most pedig, az, aki 5000 korongot elad, már óriási sikert ért el. A Bijelo Dugme és a többi nagy jugoszláv zenekar több hónapos turnék során stadionokban és sportcsarnokokban koncer­tezett az akkori ország területén. Most nincs az a zenekar, amely havonta 2-3 fellépést tudhat,a háta mögött. A zenekarok iránti jelenlegi viszonyulásról csak annyit mondhatok, hogy szerintem a kirabolt munkások mellett a rockerek a demokratikus válto­zások legnagyobb áldozatai. Ugyan kik voltak azok, akik felléptek a tereken, hogy megdöntsék Milose­vic hatalmát? A műnépdal-énekesek? A komolyze­nészek? A tamburazenekarok? Egyik sem közülük, hanem a rockzenészek. És mi történt velük? A 2000-es évtől kezdve a szó legszorosabb értelmében a médiumok közelébe sem engedik őket. És miért is? Hát azért, mert veszélyesek a hatalomra. Említs meg egy társadalmat bíráló műnépdalt! Nem lehet, mert nincs is ilyen! Látod, a hatalom ezért támogat­ja a­ műnépzenét és ezt a szörnyűséget, amit szóra­koztató zenének neveznek, nem pedig a rock’n’rollt. Ez azonban nem fog sokáig tartani, mert a Beog­­radski Sindikat zenekar egy ingyenjegy kiosztása nélkül is megtelítette emberekkel az Arénát, pedig egy belgrádi médiumon keresztül sem reklámoz­hatták a koncertjüket! ■ Milyen gondokkal kénytelenek szembesülni a zenekarok, függetlenül attól, hogy vajdaságiak, szerbiaiak vagy pedig az egykori jugoszláv tag­­köztársaságokból származnak? - A vajdasági és a szerb zenekarok legnagyobb gondja a médiatámogatásban rejlik. Gondolok itt el­sősorban a televízióra. Csupán két műsor van, ahol megjelenhetnek, és ahol közvetíthetik a klipjeiket. Ez a Vajdasági Televízió Gruvanje című műso­ra, amelyet én indítottam el, amikor még a televí­zió zenei szerkesztőjeként dolgoztam, és a Szerbiai Rádió és Televízió Brnt című műsora, amelynek nincs rendszeres terminusa. Óriási baj az is, hogy nincsen egy komoly kiadóház, de a legnagyobb probléma mégis a pénzhiány. Egy csomó kiváló fiatal zenekart ismerek, kiváló dalokkal, de nincs pénzük arra, hogy felvegyék hanganyagaikat. A vajdasági rockzenei színtér minden túlzás nélkül a legjobb Szerbiában. A problémák ellenére sok zenekar van, melyekre jellemző a változatosság és a hihetetlen komoly hozzáállás, ami miatt nagyon boldog­ vagyok. ■ Újvidéken minden évben megrendezik az EXIT Fesztivált, az MTV-nek (Music Television) van ex-yu változata, s nemrég óta a Rolling Stone rockzenei szaklapot is megvásárolhatjuk horvát nyelven. Ezek mennyire képesek hozzájárulni a szerb és a vajdasági rockzene létezéséhez?­­ Ez idáig az egyik sem támogatta különösebben a vajdasági zenekarokat, de hála istennek létezik az internet és a YouTube, így ezeknek köszönhetően a rockerek még tartják magukat. Azt pedig, hogy meddig bírják ezt csinálni, majd meglátjuk. ■ A minap Újvidéken rendezték meg a könyve első bemutatóját. Merre szándékozzák még nép­szerűsíteni a kiadványt, és az olvasók miképpen juthatnak hozzá a könyvhöz? - Ha jól tudom, legközelebb február elején Zomborban rendezünk egy könyvbemutatót, de remélem, hogy ebben a hónapban sikerül eljut­nunk az összes nagyobb vajdasági településre is. A promóciókon egyébként kedvezményes áron lesz majd megvásárolható a kiadvány, de nem tudom megmondani, hogy mennyibe fog kerülni, mivel erről a kiadó gondoskodik. ■ HORVÁTH Zsolt Neverereen Lajkó Félix ELBISHEI A legendás Bijelo Dugme

Next