Magyar Szó, 2014. március (71. évfolyam, 48-73. szám)

2014-03-01 / 48. szám

2 KÜLFÖLD kulfold@magyarszo.com 2014. március 1., 2., szombat-vasárnap Atolstó Washington, feb. 28. Nyilván kevesen emlékeznek ma már minden idők legsikeresebb jugosz­láv musicaljére, pedig a Jalta, Jalta - a legnagyobb Broadway-i sikerekre emlékeztető - 23 éven át futott Zágráb­ban, a YU-tévéhálózatban is többször bemutatták, nemrég pedig felújították a horvát fővárosban. Noha Tito volt az első államférfi, aki nyíltan szembe­szegült az 1945-ös jaltai világfelosztó egyezséggel, a musical nem a jugosz­láv „hősiességről” szól, hanem három lakásról és egy ukrajnai­­enyhe ferdítés a részemről, hiszen a félsziget 1954-ig Oroszországhoz tartozott, nem Ukraj­nához) házvezetőnőről. Grísa, Larry és Stanley a gazdák - Sztálin, Roosevelt és Churchill - gatyáit mossa és teregeti, miközben egy túl rövid szovjet szárító­kötél „felosztása” a legnagyobb gondjuk. Grísa természetesen csal, rajtakapják, és Nyina Filipovna kényszerül rendet tenni, mert hogy a Krímben mindenki­nek jól kell éreznie magát. Acsarkodás meg bájcsevegés közepette ők négyen felfedeznek egy - naponta növekvő - zöld mezőt a Sarkvidék kellős köze­pén, amelyikre még egyik hadvezér sem tette rá a kezét. A végkifejlet elárulása helyett fejezzük be a fabula átmesélését azzal, hogy a híres jaltai villában bomba robban és természetesen megjelenik a KGB. Ugorjunk 70 évet a mai Krím félszigetre, ahol jelenleg összpontosul a Kreml és a szabad világ évszázados viszálya. Bill Clinton és Borisz Jelcin-i vodkagőzös barátkozástól kezdve Bush Szlovéniában megesett mélyen-Putyin­­szemébe-néző rokonszenvén keresztül Hillary Clinton „újraindító” gombjának felsülésén meg a szíriai csel elfogadásán át­­ az EU gázvezetékeiről meg a­z-akárhányas csoportokba való megin­­vitálásról nem is szólva - a Nyugat a kilencvenes évek elejétől igyekszik Oroszországot egyenlő és tisztességes partnerként kezelni. De mint ahogy azt a balkáni háborúkban láttuk, a szláv nagyhatalom mindezt gyengeségként érzékeli és egyre nagyobb mellénnyel dolgozik birodalmi érdekövezetének visszaépítésén. A kijevi csatlósok veresége nyomán Vlagyimir Putyin odáig ment, hogy száz­­ötvenezer fős harci játékot rikkantson össze Ukrajna határán és helyi szövetsé­geseivel elfoglaltasson, sőt orosz zászló alá vonasson néhány krími kormány­épületet. Negyed évszázad után most először röppentek fel Moszkva felé komolyabb figyelmeztetések Washing­tonból és a NATO főhadiszállásáról, hogy „eddig és ne tovább!” Az amerikai külügyminiszter ugyanakkor továbbra is békülékeny hangon beszél a helyzet­ről, és telefonon egyeztetett orosz kollé­gájával, akitől biztosítékokat kapott arra nézve, hogy Oroszország nem kíván katonailag beavatkozni Ukrajnában. Amerikai elemzők ezt így formálisan el is hiszik a Kremlnek, csakhogy a hely­zet jóval bonyolultabb. Megint csak a balkáni háborúkkal párhuzamot vonva, emitt sem egy hivatalos szerb hadsereg ment neki a függetlenségüket kikiáltó „testvéri” köztársaságoknak, hanem a helyi csatlósok, ami után következett a „nemzeti segítségnyújtás”. Valami hasonlóra pedig a Krím félszigeten is bőven van lehetőség. Éppen ezért szólí­tották fel nyugati elemzők az új ukrán hatalmat, hogy tartózkodjon mindenfé­le oroszellenes megnyilvánulástól. Gazdasági okok is vannak a derű­látásra. Noha az uniós tagállamok gázszükségletük egyharmadát impor­tálják Oroszországból, annak az árára a Kremlnek ugyanolyan szüksége van, mint a Nyugatnak a gázra. Még kevésbé ismert körülmény, hogy a világ leghosszabb határvonalán a kínai tartományok 90 milliós lakossága néz farkasszemet hat millió orosszal. Kína ott gyakorlatilag gyarmatkeres­kedelmet folytat Szibériával, aminek keretében máris több millió (!) kínai állampolgár él és dolgozik Szibériá­ban. Moszkva ennek nyilvánvalóan tudatában van, és aligha vállalkozik olyan kalandor-politikára délnyugati végein, amely a távol-keleten alaposan megbosszulhatja magát. A főáramú amerikai elemzések a Nyugat vétkeit sem hagyják ki. Míg az USA ostoba háborúkat folytatott Irakban és Afganisztánban, addig az unió is hagyta, hogy az új kelet-európai demokráciák egy részében a csatlako­zás 2004-es és 2007-es tündérmeséjét a Brüsszel-ellenes mumusgyártás sajátítsa ki. Az utóbbiban az a legnagyobb baj, magyarázza Jan-Werner Müller prince­­toni professzor az egyik legbefolyáso­sabb külpolitikai folyóirat, a Foreign Affairs ma megjelenő számában, hogy teret nyújtott a putyini „illiberális demokrácia” terjedéséhez. A cikk sajnos „előkelő” szerepben látja ezen a téren a magyarországi változásokat, amelyek „a katasztrofális reform-szocialista kormányzás után” egy „orwelli nacio­nalista-populista rendszerhez vezettek”, amelyet a szomszédos Ponta-kormány és a mindeddig legszilárdabban álló Lengyelország nacionalista-populista ellenzéke is másolni látszik. Nem kell minden elmélettel egyet­­értenünk ahhoz, hogy­ lássuk: Nyugat és Kelet között tovább folyik a kemény küzdelem az emberi szívekért és zsebe­kért. „Grísa meg a két nyugati lakáj” (London helyett most az EU állhat jelképként) zenekomédiás marakodá­sa Kijevben már vérontáshoz vezetett. Minden higgadt fejre szükség van ahhoz, hogy a feszültség ne fokozódjon, és megtaláljuk azokat a zöld mezőket, amelyekre semmilyen putyini megalo­­mánia vagy másolási kísérlet nem teheti rá a kezét. ■ PURGER Tibor JALTA, JALTA! Lakájok és tündérmesék Hol van ma a szabadság zöld mezője? - Miért (nem) fog Moszkva beavatkozni? - Lecsúszik-e Kelet-Európa? Munkatársunk jegyzete Navalnij házi őrizetben A neves orosz ellenzékinek tilos a telefonálás, a posta- és csomagküldés, valamint az internethasználat­­ Mentőket és tűzoltókat is csak előzetes rendőrségi engedéllyel hívhat Április végéig házi őrizetben lesz a vádhatóság kezdeményezésére Alekszej Navalnij neves orosz ellenzéki politikus; megtiltották neki a telefonálást és az internet használatát is - erről pénteken döntött egy moszkvai kerületi bíróság. A Vlagyimir Putyin legkíméletlenebb ellenfelének tartott, korrupcióellenes küzdelméről ismertté vált politikust tavaly egy nagy értékű sikkasztási ügyben előbb letöltendő börtönbüntetésre ítélték, majd az ítéletet felfüggesztettre változtatták. Azóta újabb, ezúttal csalási ügyben folyik ellene és fivére ellen büntetőeljárás. A bíróság zárolta vagyonukat. Navalnij eddig engedély nélkül nem hagyhatta el lakóhelyét, a vádhatóság szerint azonban többször megsértette a tilalmat. Hétfőn például részt vett a Bolotnaja-ügyben elítélt aktivisták moszkvai szimpá­tiatüntetésén, ezért hétnapos elzárással büntették. A moszkvai Baszmannij kerületi bíróság döntése szerint Alekszej Navalnij közvetlen hozzátartozóin, ügyvédein és az újabb büntetőügyében vizsgáló­dó nyomozókon kívül senkivel sem beszélhet, nem adhat fel levelet vagy csomagot, nem telefonálhat, nem használhatja az internetet, és nem érintkezhet a sajtóval sem. A bíróság úgy rendelkezett, hogy­ Navalnij a mentőknek vagy a tűzol­tóknak is csak akkor telefonálhat, ha erre előbb engedélyt kér a nyomozóktól. A neves orosz ellenzéki a 2011—2012-es oroszországi nagyszabású hatalomelle­nes megmozdulások egyik fő szervezője. Az internethasználat megtiltása komoly csapás számára, mert az általa feltárt korrupciós ügyekről is a közösségi portálokon számolt be. Navalnij tavaly ősszel indult a moszkvai főpolgármester-választásokon, és a második legtöbb szavazatot kapta. Az ellenzéki nem ismerte el a választási végered­ményt, és fellebbezett ellene, mert szerinte ellenfele, Szergej Szobjanyin csalással érte el a győzelmet. A bíróság azonban nem adott igazat neki. Navalnij időközben a Népi Szövetség párt élére állt, és képviselőjelölteket akar indítani az idei őszi moszkvai fővárosi közgyűlési választásokon. (Forrás: MTI) Beta/AP Alekszej Navalnij a pénteki ítélethirdetést követően SS-1 I­­CQ Csütörtök óta orosz hadihajó dokkol a havannai kikötőben, amiből sokan egyértelműen a hidegháborús éra „felmelegítését” olvassák ki. Az orosz hadi­flotta egyik (NATO-besorolás szerint) Visnya osztályú hajója, az elsősorban hírszerzési célokra használt Viktor Leonov CCB-175 a kikötő óvárosi utaster­­mináljánál kötött ki. Moszkva szerdán jelentette be: engedélyt kér Kubától és más latin-amerikai, ázsiai és egyéb kontinensekhez tartozó országoktól, hogy hadihajói használhassák kikötőiket... A kínai elit az S-osztály híve Jó nyolcvan éve Sanghajban lakott a világ dollármilliárdosainak a fele, de az 1930-as évek elején nem csupán ebben a városban éltek dúsgazdag emberek Kínában. Másutt is akadt belőlük jócs­kán a hatalmas ázsiai országban, ahogyan napjainkban is, ámbár korunk kínai milliárdosainak tábora jóval szerényebb, mint bő nyolc évtizede. Egyelőre 358-an vannak, vagyis a világ dollár­­milliárdosainak még „csak” alig a negyede kínai. Mindazonáltal a kommunista Kína nem panaszkodhat, legfeljebb az egypártrendszer alapítói sopán­kodnának és lármázhatnának, mert ennyire szétszakadt a társadalom, és ekkora vagyoni különbségek alakultak ki az 1,35 milliárd lakosú országban. A kínai kommunizmus ősatyáinak mai utódai természetesen már nem kapha­tóak efféle kritikára, hiszen maguk is a jól szituált polgárok közé tartoznak. Sőt többen közülük a milliárdosok klubjában is előkelő helyet foglalnak el, ahogyan az országot irányító egyet­len politikai erő, a Kínai Kommunista Párt legfelsőbb vezetésében is. A 481 milliárdosával főhatalom­nak számító Egyesült Államok mögött Kína már a második helyre tornázta föl magát a dúsgazdagok listáján, megelőzve Oroszországot, Japánt, Indiát, Nagy-Britanniát és Svájcot is. Ez aligha meglepő, hisz tavaly is 41- gyel gyarapodott a dollármilliárdosok száma Kínában, a világon pedig össze­sen 414-gyel. A magánvagyonok folya­matos gyarapodásának hála, a 2014. évet már 1867 milliárdos köszönthette a Földön. Bár a világ leggazdagabb emberé­nek továbbra is az amerikai Bill Gates számít, csaknem 70 milliárd dollárjával, kínai vetélytársai sem panaszkodhat­nak, még kevésbé szégyenkezhetnek. A leggazdagabb kínainak a hatvanéves Vang Csien-lin ingatlanvállalkozót tartják, akinek a vagyonát 25 milliárd dollárra becsülik. Vang úr az utóbbi időben egyre többet szerepel a hírek­ben, elsősorban olyan gyűjtőként, aki nem sajnálja a pénzt az értékes műtár­gyakra, sem a világhírű festők alkotá­saira. Picasso egyik képéért például 28 millió dollárt fizetett ki, szemreb­benés nélkül. Saját szakmai területén is igyekszik minél jobb pozíciókat szerezni magának. Ezért különösen fontosnak tartotta, hogy Londonban csaknem egymilliárd dollárt fektessen egy csinos kis ingatlanközpontba. A kínai milliárdosok azért ennél sokkal olcsóbb, hétköznapibb dolgok­ra is költenek. Természetesen a sokak által jól ismert, olcsó kínai holmikra nem pazarolják a dollárjaikat. A kínai gazdasági és pénzügyi elit számára készülő Hurun Report szerint inkább a luxusmárkákat részesítik előnyben, gyerekeik úgyszintén. A magazin az idén csaknem négy­száz gazdag kínait kérdezett meg kedvenc márkáiról. A válaszokból arra a következtetésre jutott, hogy az átla­gos gazdag kínai a svájci Patek Philippe órákat és a Cartier ékszereket kedveli. A pénzes kínai férfiak legszívesebben Armani öltönybe bújnak, a hölgyek a Chanel divatház kreációit részesí­tik előnyben. A­ luxusautók közül a Mercedes S-osztály és a Rolls-Royce Phantom az elit favoritja, de a kínai újgazdagok már egyre jobban kedve­lik a vízi utazásokat is, legalábbis erre utal az az adat, hogy csaknem negyven százalékuk jacht vagy hajó birtokosa. Az is igaz, hogy a munkához való hozzáállásukra sem lehet panasz. Ha csak tehetik, dolgoznak, alvásra pedig átlagosan csak 6,5 órát szakítanak naponta. Évi szabadságra ennél azért valamennyivel többet szánnak: tavaly például átlagosan 7,5 napot vakáci­óztak. Legszívesebben Ausztráliában és Franciaországban nyaralnak, ahol egyre gyakrabban vásárolnak maguk­nak ódon kastélyt, esetleg szőlőbirtokot a legjobb bortermő vidékeken. ■ Sz.J. BOSZNIAI TÜNTETÉSEK A nyomás levitte a fazékfedőt Komsic szerint a február eleji incidensek megismétlődhetnek, és oly pusztítóak lehetnek, akár egy földrengés Zeljko Komsic, Bosznia-Hercegovina háromtagú államelnökségének horvát tagja szerint az országban folyó tüntetések nem számítanak államcsínynek, inkább arról van szó, hogy „már akkora volt a nyomás a bosnyák fazékban, hogy lerepült a fedő”. A szarajevói Oslobodenje pénteki számában megjelent interjúban kifejtette, hogy a Tuzlában, Szarajevóban és más boszniai városokban lezajlott február eleji incidensek megismétlődhetnek, és pusztítóbbak lehetnek­­ a mostaninál, „pusztítóak, mint egy földrengés”. Szerinte néhány hónap múlva a tüntetések újabb hulláma szinte biztos­ra vehető, ha nem lépnek fel határozottan a korrupció és a bűnözés ellen. Szerinte a tiltakozások éppen azért törtek ki, mert sem a hatalom, sem az igazságszolgáltatás nem tesz semmit ezek ellen az ügyek ellen. „A tüntetések az igazságtalanság, az általános gazdasági és szociális katasztrófa miatt törtek ki, és azért, mert még csak remény sincs arra, hogy jobb legyen. Komsic arra is rávilágított, hogy senki nem tud ellenérveket felhozni a 200-300 konvertibilis márkát (100-150 euró) kitevő nyugdíjjal szemben. Bakir Izetbegovic, az államelnökség bosnyák tagja korábban azt mondta, hogy a február eleje óta tartó megmozdulások mögött felfedezhető a szerve­zettség, amelynek célja államcsíny végrehajtása volt. Szerinte a tüntetések célja egy hatalmi vákuum létrehozása lett volna, amit már különböző forgatókönyvek szerint lehetett volna kihasználni. Nyomozást sürgetett annak kiderítésére, hogy kik állnak az események hátterében, kik adták az utasításokat, és kik­­ voltak azok végrehajtói. Komsic ezzel kapcsolatban azt mondta: annak kiderí­tése, hogy voltak-e szervezett megmozdulások, a rendőrség feladata. (Forrás:

Next