Magyar Szó, 2016. január (73. évfolyam, 1-23. szám)
2016-01-05 / 2. szám
2016. január 5., kedd Nkmto Nem állhat le a színház működése Az Újvidéki Színház úgy tekinti, hogy az ideiglenes státuszú alkalmazottak továbbra is szerződéses jogviszonyban állnak a színházzal Újvidéken a meghatározott időre felvett színházi munkatársaknak december 31-én lejárt a szerződésük, s mivel a városigazgatás döntése értelmében a szerződésük nem hosszabbítható meg, a színházak működése körül kérdések merültek fel. Venczel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója lapunknak elmondta, hogy a színháznak a 2016-os programja és az azt támogató pénzügyi terve jóvá lett hagyva, ebbe pedig beletartozik a szóban forgó alkalmazottak béralapja. - Az Újvidéki Színház elvégezte a munkaköri leírások lajstromát, amely szerint Újvidék város 51 alkalmazott számára biztosítja a bértömeget. Kértük a várostól, hogy ezt a számot növeljék 54-re, azaz bővítsék ki a bértömeget, de ezt nem sikerült elérni. December utolsó napjaiban a Városi Tanács záróhatározata írásos formában megérkezett hozzánk. A határozat értelmében az Újvidéki Színház 2016-ban 44 alkalmazott számára kap béralapot. A színházi technológiában nélkülözhetetlen munkahelyekről van szó: színész, diplomás rendező, kellékes, hangosító, PR- menedzser, közbeszerzési munkatárs és szervező. A színházban a portástól az igazgatóig nem pusztán közalkalmazottak, hanem alkotó személyek vannak. Ezek az emberek az egyéni alkotásukat hozzáadják egy kollektív alkotáshoz. Ha egy embert kiveszünk ebből a közös alkotásból, akkor egy olyan elemet veszünk ki, amely nélkül az előadás minősége kérdésessé válik. A hozzánk eljuttatott városi határozat igen ködösen van megfogalmazva, és nem egyértelmű, hogy hány emberrel kell folytatni a munkánkat 2016-ban. A határozat záradéka szerint nekünk kérelmezni kell a meghatározott idejű szerződésekkel dolgozó munkavállalók szerződtetési engedélyét. Ennek mi elébe mentünk, amikor december második felében levél formájában megkérdeztük, hogy hány munkavállalóval tervezzük a 2016-os évet. Erre nem érkezett válasz, de helyette megkaptuk a határozatot - ismertette Venczel. A létszámstop évekkel ezelőtt életbe lépett rendelet arról, hogy az állami, tartományi, városi fenntartású intézményekbe senkit nem lehet felvenni, és ha valaki nyugdíjba megy, azt a munkahelyet sem lehet betölteni. - Az Újvidéki Színház a munkaerőpiaci változások előrevetítéseihez már igazodott. Tudomásunk volt arról, hogy a közalkalmazottak számának általános csökkentése során a közintézményekben és így a színházakban is létszámcsökkentés várható. Ezt már 2015 januárjában tudtuk. Az állandó munkaviszonyban levő közalkalmazottakat és a meghatározott idejű munkaszerződésekkel működő munkavállalókat lokális szinten értettük. A fenntartó részéről voltak olyan sugallatok, hogy igazából némely intézmény a munkaerő-piaci racionalizációból nyertesként is kikerülhet. A csökkentés az egész közigazgatás területére vonatkozik, viszont bizonyos intézmények akár növelhetik is a munkaerő-állomány számát - mondta az igazgató. - Elküldtük a kérvényt, amelyben pontosan leírtuk, hogy milyen munkafeladatokra szándékozzunk alkalmazni a szóban forgó személyeket. Felhívtuk a figyelmet, hogy ezzel nem lépjük túl a munkaköri leírások lajstromában már engedélyezett 51 személyt. Rámutattunk arra, hogy a 2002 óta 51 személlyel dolgozó Újvidéki Színházban az előadások száma és a látogatottság 35 százalékkal növekedett, a vendégjátékok számát 150 százalékkal növeltük. Úgy gondolom, hogy a város kulturális bizottsága mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a probléma megoldódjon. Ezt a helyzetet nem a kulturális bizottság, hanem a pénzügyekkel foglalkozó vezetőség idézte elő, amely a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik. Eddig még nem kaptunk semmilyen hivatalos értesítést, azt is szem előtt tartjuk azonban, hogy most két ünnep között vagyunk - fejtette ki Venczel. - Mint intézményvezető nem engedhetem meg, hogy adminisztrációs félreértés, illetve meg nem értés miatt leálljon a színház működése. Az idény közepén vagyunk, két hét választ el bennünket egy nagyon fontos produkciótól, amelyhez a szóban forgó alkalmazottak mindegyike hozzájárul. Minden színház felelősséggel tartozik a fenntartója, a szélesebb közösség, illetve a közönség és a szakmai közösség iránt is. Az Újvidéki Színház úgy tekinti, hogy az érintett alkalmazottak 2016. január 4-én is szerződéses jogviszonyban állnak a színházzal - emelte ki az igazgató. - Szerbia nagyon nehéz gazdasági helyzetben van, és a közkiadásokra - beleértve a kultúrát is - egyre kevesebb pénze van. Az alkalmazottak számának kérdése, a határozott munkaidejű dolgozók bértömegének kérdése, a bemutatók száma és a költségvetés kérdése minden évben felvetődik, de a tárgyalások még soha nem fajultak el idáig. Az Újvidéki Színház mindig megértést tanúsított az ország, a tartomány és a város pénzügyi és gazdasági helyzete iránt. A 15. Vajdasági Magyar Drámaíró Versenyt megtartjuk, és ehhez a Magyar Nemzeti Tanács hathatós segítséget nyújt - részletezte az előállt helyzetet Venczel. ■ VaM Megjelent a Létünk 2015/4-es száma A Létünk 2015/4-es száma a folyóirat ez évi (internetes) konferenciájának teljes anyaga mellett interjút közöl Lanstyák István nyelvésszel, dokumentumokat a szabadkai tanítóképzés helyszíneiről, illetve könyvkritikákat és ismertetőket. E számban található a 2015-ös évi tartalommutató is. DIGITÁLIS KOR - CYBER NEMZEDÉKEK - OKTATÁSI ÉS NEVELÉSTUDOMÁNYI KÉRDÉSEK A Létünk internetes konferenciája 2015-ben Forum Könyvkiadó Intézet - Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar - Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete • ■ Elméleti és történeti kutatások a digitális világban Németh Ferenc: A bánáti művelődéstörténeti kutatások sajátosságai és kihívásai a 21. század elején Szilágyi Mária: A bánsági falvak kutatása a modern vívmányok segítségével Fehér Viktor: A Rákóczi-vonat kultusza Bács-Bodrog és Torontál vármegyében ■ ■ Digitális, kor - Cyber Place - Oktatási és neveléstudományi kérdések Rimai Dávid: Bevezetés a technokid fogalomhoz és jelenséghez Ispánovics Csapó Julianna: A bibliográfiai adat a kibertérben és az iskolában Körösi Gábor: A digitális oktatási módszerek hatásfokának felmérése az Eye-tracking technológia segítségével Aknai Dóra Orsolya: A digitális pedagógus „fegyvertára” hálózatos tanulási környezetben Éva Tóth: Projects Involving ICT in Vocational Schools Esztelecki Péter: A videók szerepe az online tananyagok felépítésében Pásztor-Kicsi Mária: Elviselhetetlen kamaszok, vagy ingerszegény tanulási környezet? (Tanári pozíció a netnemzedékek igényeivel és elvárásaival szemben) Hajduné László Zita: A testnevelés tantárgy orientációját befolyásoló tényezők komparatív elemzése Bertók Rózsa-Bécsi Zsófia: Szörnyeket nevelünk? (Az egyén válságának rétegei a 21. században) ■ ■ Olvasáskultúra és irodalom a kibertérben Plonicky Tamás: Olvasási tendenciák a technika világában Bátfai Erika-Fehér Péter: Olvassunk! - Digitálisan és/vagy papíron?! Problémák a digitális szövegértés körül Törteli Telek Márta: A digitális szövegek értő olvasása Kulcsár Sarolta: Interaktivitás és kreativitás az irodalmi művek forgatagában (Élményközpontú irodalomtanítás a Z generáció számára) Romoda Renáta: Az irodalomtörténeti kutatás lehetőségei a világháló segítségével Rizsányi Attila: A megszólaltatás mint versértelmezési lehetőség Kocsis Lenke: A Byron-kutatás lehetőségei a kibertérben ■ ■ Sajtószabadság, felügyelet és cenzúra(mentesség) Roginer Oszkár: Sajtószabadság, felügyelet és cenzúra (mentesség) (Zentai kisperiodikák 1945 és 1992 között, I.) ■ ■ Műhely Basity Gréta: „Nálunk otthon mindenkinek van patikája! ” (Nem csúnya az anyanyelvünk, még akkor sem, ha vajdasági magyar - Lanstyák István nyelvész, a Termini magyar-magyar szótárprogram szakmai vezetője az anyanyelv kérdéseiről) ■ ■ Szemle Draginja Ramadanski: Drága Teó! Avagy a kultúra érzékisége (Ferenc Német: U Adijevom krugu) (Fordította Utasi Anikó) Turbucz Péter: Gondolattöredékek fejezetek mentén (Zóka Péter: Alexander Bernát és a „nemzeti filozófia”) Fehér Viktor: Csíkszentdomokosi házasságkötési rítusok (Balázs Lajos: Sorsfordulások rítusai a székely-magyaroknál II.) ■ ■ Dokumentum Czékus Géza: Hol folyt tanítóképzés Szabadkán? A Létünk 2015-ös évi tartalommutatóját Szántai Szerénke készítette. kult@magyarszo.com MŰVELŐDÉS KI ZSIGMOND VILMOS HALÁLHÍRÉRE Szabó István: Kiváló filmművész volt Kiváló filmművész volt, kiváló operatőr - emlékezett tegnap a napokban elhunyt Oscar-díjas Zsigmond Vilmosra Szabó István filmrendező. - A legjobban elismertek, a legkiválóbbak közé tartozott azon magyarok közül, akik Amerikába kerültek. A szarvasvadász című filmmel került az ismertség középpontjába, és egész pályafutása során tartotta munkájában azt a nagyon magas színvonalat, amelyet a közönség megismert az első filmjétől kezdve - méltatta az operatőrt az Oscar-díjas rendező az MTI-nek telefonon adott interjújában. - Nagyon szomorú vagyok - mondta Szabó István, hozzátéve, hogy vasárnap értesült a halálhírről. A rendező emlékeztetett arra, hogy Zsigmond Vilmos Illés György tanítványa volt a budapesti főiskolán, és mindig nagyon nagy tisztelettel, szeretettel beszélt róla. Elmondta, hogy többször is találkozott Zsigmond Vilmossal személyesen. „Végtelenül kedves és barátságos ember volt, ami természetesen hozzátartozik az operatőri munkához. Az operatőrök azok, akikre először ránéznek a színészek, hogy jó volt-e, amit csináltak. A rendezőt is kérdezik, de azért az operatőr szemét is keresik. És az ő barátságossága, nyugalma biztosan nagyon sokat számított mindenkinek, aki ránézett.” „Egy operatőr csak annyira lehet jó, mint a film rendezője” - nyilatkozta egyszer Zsigmond Vilmos a Rolling Stone magazinnak. „Örülök, hogy Zsigmond Vili ezt így fogalmazta meg” - mondta ezzel kapcsolatban Szabó István. „Nem árt, ha van egy ember, ha meg tudja határozni az utat, amerre a szekér haladjon, akit rendezőnek hívunk, és ha mások eltérnek az úttól, akkor figyelmezteti őket. Ez a rendező dolga, egy hajóban evezünk, a rendező és az operatőr próbálja tartani az irányt.” „Nagyon sok filmje áll közel hozzám, ő nagyon jó operatőr volt” - hangsúlyozta. „Nem uralkodott el soha egy saját stílussal a film fölött, nem akarta meghatározni a filmet úgy, hogy azt elterelje a saját irányától, hogy megmutassa, milyen operatőr. Alkalmazkodott a filmhez, és a film által igényelt stílusban dolgozott.” Szabó István szerint Zsigmond Vilmost mindenki nagyon szerette, „a színészek különösen”. KOLTAI LAJOS ZSIGMOND VILMOSRÓL Zsigmond Vilmos nem csupán a saját szakterületével foglalkozott, „az egész filmet tudta és csinálta” - mondta el az MTI-nek Koltai Lajos Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar operatőr. „Borzalmas veszteség, nehéz mit mondanom. Amikor még nem tudtam, hogy nincs születésnapja alkalmából adott tavalyi budapesti díszvacsorán már lehetett érezni, hogy „valami nincsen rendben”. „Ha van olyan, hogy filmíró művészet, akkor ő valódi filmíró művész volt”- hangsúlyozta Koltai Lajos. „Igazából nem volt neki mit követnie, ment a saját útján. Ez volt a legnagyobb dolog, amit tehetett: volt saját útja, és azt járta. Ezzel hódította meg Hollywoodot is, hogy saját nyelven beszélt, és hogy mindig olyan maradt, amilyen volt” - hangsúlyozta, megjegyezve, hogy Zsigmond Vilmos személyisége, a világgal szembeni csodálata, odaadása a filmgyártás egyik legnagyobb értéke volt. Koltai Lajos kitért arra is, hogy közös mesterük, Illés György az 1970-es évek elején Magyarországra hazalátogató Zsigmond Vilmossal megnézette a Prés című filmet, amelynek ő volt az operatőre. „Egy kis vetítőben megnéztük, emlékszem, teljesen odavolt, kérdezgette, hogyan csináltam” - idézte fel barátságuk kezdetét Koltai Lajos. Hozzáfűzte: Zsigmond Vilmos később rengeteg segített karrierjében, az Egyesült Államokban a legnagyobb operatőrök előtt méltatta őt, mint a „srác, akire érdemes odafigyelni”. „Tele volt azzal a tiszta, őszinte és nyitott szeretettel, amivel nem mindenki él, különösen a szakmában nem. Mindig odafigyelt arra, hogy a másik mit csinál, mi az, ami értékelhető a munkájában” - fogalmazott. Koltai Lajos kiemelte: Zsigmond Vilmos egyetlen alkalommal, az 1990-es A gyönyör rabjai című amerikai film pótforgatásán önként helyettesítette őt a kamera mögött. „Nagyon tudta élvezni a tájat, az életet, az ízeket, a szépet. Mindig lógott a nyakában egy fényképezőgép, akármilyen körülmények között találkoztunk. Mindent rögzített, a hangulatot, az embert, az időjárást, mindent” - emlékezett Zsigmond Vilmos 1930. június 16-án született Szegeden. 1951-től a Budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán Illés György tanítványa volt. 1956-ban korábbi osztálytársával, Kovács Lászlóval - későbbi operatőr kollégájával - a forradalom eseményeit fényképezte és filmezte Budapesten. Ezután kellett elhagyniuk az országot. Los Angelesben telepedtek le. Kezdetben technikusként és fotósként fotólaborokban dolgozott. A ’60-as évektől kis költségvetésű horror- és egyéb filmekben dolgozott. 1962-ben kapott amerikai állampolgárságot. 1963-tól dolgozott operatőrként. Első figyelemreméltó munkája az 1971-es A bérmunkás, amelyben Peter Fondával dolgozott együtt. Egyre jelentősebb mozikat készített ezután, és a legismertebb hollywoodi rendezőkkel dolgozott együtt. 2004-ben Szeged díszpolgárává avatták. 2007-ben a korábbi két jelölése után ismét Oscar-díjra jelölték a Fekete Dália című film operatőreként. Elismerései, díjai: Oscar-díj, a legjobb operatőri munka - Harmadik típusú találkozások - 1977, Emmy-díj - Sztálin - 1992, Corvin-lánc - 2001. Igazán jól, még az is megfordult a fejemben, milyen nagyszerű lenne mégis filmet csinálni együtt. Egyszer ugyanis, nagyon régen tettünk egy fogadalmat egymásnak, hogy ha kettőnk közül valaki rendezőként filmet készít, akkor a másikat viszi operatőrnek. Nem így alakult az életünk” - idézte fel Koltai Lajos, megjegyezve, Zsigmond Vilmos 85. vissza, hangsúlyozva, hogy fantasztikus kiállítás nyitt az így készült fotókból a budapesti Ludwig Múzeumban 2015 tavaszán. Mint ismeretes, a magyar származású Oscar-díjas operatőr életének 86. évében álmában hunyt el január 1 -jén kaliforniai házában, a Csendes-óceán partja mentén húzódó Big Sur vidékén. (MTI)