Magyar Szó, 2016. június (73. évfolyam, 124-149. szám)

2016-06-25 / 145. szám

2016. június 25., 26., szombat-vasárnap hetvege@magyarszo.com HÉTVÉGE IQ Mwan­fa) Több ezer év történelme egy toronyban Hogyan vált az Árpád-torony Gárdos-toronnyá? Miklós Hajnalka Ha a téglák beszélni tudnának, talán választ adnának arra a kérdésre, hogy rejthet egy épület évszázados, sőt évezredes emlékeket. És hogy miként hagyhat maga után egy ember olyan vala­mit, ami akár száz év után is romantikus emléke­ket hordozhat magában? És talán arra a kérdésre is, hogy az évek során miként tudott évezredes műemlék őrtoronnyá, majd kávézóvá változni. A Gárdos-torony ma egyeseknek zimonyi látványos­ság, ahonnan csodálatos a kilátás erre a kisváros­ra és a Dunára, valamint a Szávára. Másoknak nemzeti értékkel bír. Tény azonban, hogy a törté­nelem több mint ezer évének apró titkai fedezhe­tők fel itt.­­ Egyes kutatások szerint hétezer évvel ezelőtt, már a neolit időszakában éltek ezen a területen emberek. A legtöbb feljegyzés azonban az elmúlt ezer évből származik. Megközelítőleg négy évvel ezelőtt archeológusok a torony előtti lépcsők alatt római kapu maradványaira, a torony másik oldalán pedig római katonák sírjára bukkantak - avat be minket a torony titkaiba Nemanja Látos, a Gárdos­­torony kurátora. A Duna és a Száva találkozásánál lévő Zimonyt már al1. században megemlítik, középkori nevén Zemlénként. Miután 1127-ben II. István király elfoglalta Belgrádot, köveivel erősítette meg Zimony falait. A 12. században Zimony volt a magyar-bizán­ci határ legfontosabb városa. Éppen ezért éveken keresztül hol a város északi területein húzták meg a határt, hol a délin. A Gárdos-torony körül található kőfalról már akkor említést tesznek a kor feljegy­zései. A várfalakat tornyok tagolták, mély és széles árok övezte. Egy csatornával vezették be a városba a Duna vizét. Ebből az adatból arra lehet következtet­ni, hogy a ma Gardosnak nevezett Cigány-hegyen, a 30 méterrel a Duna vízszintje feletti löszplatón lehetett a vár, és alatta a város. És bár számos felte­vés és információ származik erről a területről, a mai kor embere számára a mai napig ismeretlen, hiszen nagyon kevés ásatást végeztek itt.­­ Egyes elképzelések szerint egész Zimony alatt alagutak találhatók. Ezt az elképzelést megerősítik a Gárdos alatt található alagutak is. Azt feltételezik, hogy ezeket az alagutakat még a rómaiak építették, de a magyarok is használták. Egyes feltételezések szerint a zimonyi toronytól ezeken az alagutakon el lehetett jutni egészen a Kalemegdanig - magyarázta a kurátor. között Bizánc észak-balkáni hatalmának összeomlása után Zimony stratégiai jelentősége csökkent, és majd csak a törökök balkáni hódításai idején vált ismét jelentőssé. Az egyik legjelentősebb személyiség, akinek a neve Zimonyhoz köthető, Hunyadi János, a sikeres törökverő, a Kalemegdanon emlékművet állí­tottak neki. Hunyadi kiemelt népszerűségnek örven­dett Zimonyban. A kor feljegyzései szerint ő maga is hosszabb időt töltött ebben az akkori határvárosban. A korabeli szerb lakosságtól kapta a Sibinjanin Janka (Szebeni János) nevet. A hagyomány szerint Hunyadi János itt halt meg 1456-ban, a nándorfehérvári diadal után. Egyes feljegyzések szerint a torony mellett található temető­ben temették el. Sírja azonban már nincs itt. Ugyan­akkor emlékét őrzi az egyik utca, éppen a toronnyal szemben található temető mellett. Az utca ugyanis a Sibinjanin Jankó nevet viseli.­­ Zimony a történelem során nagy jelentőséggel bírt. 2014-ben emlékeztünk meg itt a Gárdoson az első világháború kezdetének századik évfordulójáról. Hiszen innen indított támadást az Osztrák-Magyar Monarchia a szerbek ellen. Innen indultak az első hajók is a Kalemegdan felé - magyarázta Látás. Zimonyban korábban a lakosság meghatározó többségét magyarok, németek és horvátok alkot­ták, a második világháború után azonban jelentős mértékben megváltozott a lakosság összetétele. Ma a legnagyobb arányban szerbek lakják, de a zimonyiak szerint Zimony többnemzetiségű közösség most is, és büszkék erre.­­ Ma is élnek itt horvátok, magyarok... sajnos a cincárok közül már csak nagyon kevesen, talán egy-két család. A torony mellett egy horvát család él, szemben velük muzulmán család lakik. Nagyon erős a zsidó közösség Zimonyban. Ők mindannyian zimonyiak, és büszkék vagyunk erre a sokszínűségre - hangsúlyozta Nemanja Lázos. Hozzátette, ezért is olyan fontos a zimonyiak számára a Gárdos-torony, hiszen ezt a szellemisé­get hordozza magában. A Gárdos-torony egyéb­ként 120 évvel ezelőtt, 1896-ban épült a honfoglalás ezeréves évfordulójára A magyar állam hét helyen - utalva a hét honfoglaló vezérre -, Ópusztaszeren, Munkácson, Pannonhalmán, a Nyitra melletti Zobor­­hegyen, Dévényen, Brassón és Zimonyban állított akkor emlékművet. A zimonyi Gárdos-tornyot, amit Hunyadi-toronynak is neveznek, eredetileg Árpád­toronynak hívták. A történelmi jegyzetek szerint a hivatalos millenniumi program szerint Zimonyban, az akkori Osztrák-Magyar Monarchia déli határán 1896. szeptember 20-án szobrot kellett volna felavatni Árpád honalapítónak. A szobor helyett azonban egy 37 méter magas Árpád-tornyot emeltek a Cigány­hegyen, az egykori négyszögletes középkori várudvar közepén. A honfoglalást ábrázoló szimbólumok azon­ban ma már nincsenek az épületen.­­ Egyedülálló millenniumi műemlék a zimonyi, a többi műemléknek teljesen más jellege van. Habár műemléknek épült, az évek során több mindenre hasz­nálták. Az első világháborúban őrtorony volt, akkor az épület meg is sérült. Többször felújították, majd a nyolc­vanas években is renoválták, azóta azonban semmilyen felújítást nem végeztek rajta, annak ellenére sem, hogy kávézóként, képgalériaként is működött Nagyon rossz állapotba került, így éveken keresztül zárva volt. Végül aztán 2010-ben Dorde Cubrilo képzőművész és a Gárdos-torony ambientális egészének védelmével foglalkozó központ elnöke kezdeményezésére, vala­mint az állami szervek hozzájárulásának köszönhető­en ma Zimony legismertebb jelképe - mondta Látás. Hozzátette, a torony felújítási munkálatai az utolsó fázisba érkeztek, már látogatható, mert az előteret sike­rült felújítani, valamint a lépcsők kicserélése után fel lehet jutni a két torony közti teraszra, ahonnan pazar kilátás nyiik a városra. A torony azonban nemcsak a városra nyújt szép kilátást, hanem számos emléket is őriz: a­z Árpád-házi jelképek helyét és így a térség poli­tikai változásainak emlékeit, de ugyanakkor téglába vésett neveket és évszámokat is, amelyek külön-külön egy-egy életutat, sorsot takarnak. Az Árpád-torony ma, a valamikori római falak Hiányoznak az eredeti szimbólumok Miklós Hajnalka Kilátás a toronyból A Magyar Szó Hétvége című melléklete két alkalommal is foglalkozott a csúrogi emlékművet övező terület állapotával (2016. június 11.,12. és 2016. június 18., 19. számában). A június 18., 19-ei Ki tartsa rendben a csúrogi emlékművet című riportban mások mellett engem is megszólaltattak. A teljesség érdekében a követ­kezőkkel szeretném kiegészíteni, illetve pontosíta­ni a leírtakat: Az 1944-1945-ben történt vajdasági magyarellenes atrocitásokkal és megtorlásokkal a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatójaként hosszú éveken át foglalkoztam, hiszen a Szerb-Magyar Akadémiai Vegyes Bizottság szerbiai magyar kutatómunkájának a koordinálása, a kutatókkal való kapcsolattartás és a kutatómunkájukhoz nélkülözhetetlen szakmai háttér biztosítása a Magyar Nemzeti Tanács megbízásából ennek az intézménynek a feladata volt, így talán nem túlzok, ha azt állítom, széleskörű rálátásom volt úgy a kutatási folyamatokra, mint az események tragikus voltából eredő érzékenységre, emberi momentumok­ra­­ a Vajdaság egész területén. Tény, hogy ennek a közös munkának köszön­hetően az intézet számos olyan adattal és doku­mentummal rendelkezik, amely egyrészt ennek a súlyos, tragikus történelmi időszaknak a további kutatását teszi lehetővé, másrészt pedig maga az intézet a történészek és a helyismereti kutatók munkájához teret és lehetőséget nyújt. Mindezekben a vállalásokban Teleki Júlia szere­pe és teljesítménye megkerülhetetlen és példaérté- Pontosítás­ ra mindannyiunk számára - biztos vagyok abban, hogy bátorsága és ereje segítette mindazokat, akik ennek a súlyos munkának kutatói, az emlékállítás elkötelezett vállalói. Arról is meg vagyok győződve, hogy a 2013. június 26-ai közös főhajtás nem egy futó pillanat volt, nem is egy befejezett folyamat, hanem egy megkezdett munka fájdalmasan felemelő és nagy­szerű eseménye. Az a tény pedig, hogy a szerb parlament eltö­rölte a kollektív bűnösség vádját Csúrog, Zsab­­lya és Mozsor magyar lakosait illetően, és hogy Csúrogon gyászszertartás keretében 2013. június 26-án emlékművet is avattunk, az a Vajdasági Magyar Szövetség politikusainak, valamint Szerbia és Magyarország Kormányának és együttműködé­süknek köszönhető; a Magyar Nemzeti Tanácsnak ebben a folyamatban semmilyen szerepvállalása nem volt. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igaz­gatójaként kezdtem hozzá ahhoz, amit a Magyar Nemzeti Tanács elnökeként is egyik kiemelt feladatomnak tartok. Vajdaság-szerte feltérké­pezésre, megjelölésre kerüljenek azok a helyek, ahol ezekre a tragikus eseményekre sor került. Ez a felmérés és kutatási folyamat már tavaly megkezdődött, és biztos vagyok abban, hogy a már felkutatott levéltári anyagokkal, a túlélők és a hozzátartozók visszaemlékezéseinek rögzítésével a vajdasági magyar közösség emlékezetének szer­ves része marad mindaz, amit a vegyes bizottság megkezdett, és amit a levéltárosok, a helytörténé­szek és más kutatók véghezvittek. Csorog a magyar fájdalom szörnyű színhelye, ugyanakkor a szerb lakosságot érintő, 1942-es súlyos veszteség helyszíne is - ezért történt meg a főhajtás és az egyházi szertartás a Topalov-féle raktárban is. A három évvel ezelőtt megkezdett folyamat folytatására most nagyon fontos feladatra tekintek, és elengedhetetlen, hogy a mártíromság helyszí­ne gondozva legyen. A Magyar Nemzeti Tanács elnökeként ebben szeretnék segíteni megmaradva a történelmi megbékélés megkezdett útján, vagyis a zsablyai önkormányzattal a megfelelő keretek között felveszem a kapcsolatot, és célravezető megoldást fogunk találni arra, hogy hogyan lehet­séges a helyszín karbantartása. A magam részéről mindent el fogok követni, hogy 1944-1945 vajdasági magyar áldozatairól méltóképpen és kegyeletesen megemlékezzünk, de azt is tudom, hogy minden helyszín más-más megoldást kíván. Ilyen szempontból Csúrog a maga sajátos megoldását kívánja és követeli meg mindannyiunktól. Én elsősorban azt tudom felvállalni, hogy ezt az ügyet azon az úton és oly módon oldjam meg a poli­tikai és a közszereplők, valamint a szakértői gárda segítségével, ahogy azt­­ majd a magyar közösség, majd a történelmi megbékélés, mind pedig az utókor szempontjából­­ a legcélravezetőbbnek tartom. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke

Next