Magyar Szó, 2016. június (73. évfolyam, 124-149. szám)
2016-06-25 / 145. szám
2016. június 25., 26., szombat-vasárnap hetvege@magyarszo.com HÉTVÉGE IQ Mwanfa) Több ezer év történelme egy toronyban Hogyan vált az Árpád-torony Gárdos-toronnyá? Miklós Hajnalka Ha a téglák beszélni tudnának, talán választ adnának arra a kérdésre, hogy rejthet egy épület évszázados, sőt évezredes emlékeket. És hogy miként hagyhat maga után egy ember olyan valamit, ami akár száz év után is romantikus emlékeket hordozhat magában? És talán arra a kérdésre is, hogy az évek során miként tudott évezredes műemlék őrtoronnyá, majd kávézóvá változni. A Gárdos-torony ma egyeseknek zimonyi látványosság, ahonnan csodálatos a kilátás erre a kisvárosra és a Dunára, valamint a Szávára. Másoknak nemzeti értékkel bír. Tény azonban, hogy a történelem több mint ezer évének apró titkai fedezhetők fel itt. Egyes kutatások szerint hétezer évvel ezelőtt, már a neolit időszakában éltek ezen a területen emberek. A legtöbb feljegyzés azonban az elmúlt ezer évből származik. Megközelítőleg négy évvel ezelőtt archeológusok a torony előtti lépcsők alatt római kapu maradványaira, a torony másik oldalán pedig római katonák sírjára bukkantak - avat be minket a torony titkaiba Nemanja Látos, a Gárdostorony kurátora. A Duna és a Száva találkozásánál lévő Zimonyt már al1. században megemlítik, középkori nevén Zemlénként. Miután 1127-ben II. István király elfoglalta Belgrádot, köveivel erősítette meg Zimony falait. A 12. században Zimony volt a magyar-bizánci határ legfontosabb városa. Éppen ezért éveken keresztül hol a város északi területein húzták meg a határt, hol a délin. A Gárdos-torony körül található kőfalról már akkor említést tesznek a kor feljegyzései. A várfalakat tornyok tagolták, mély és széles árok övezte. Egy csatornával vezették be a városba a Duna vizét. Ebből az adatból arra lehet következtetni, hogy a ma Gardosnak nevezett Cigány-hegyen, a 30 méterrel a Duna vízszintje feletti löszplatón lehetett a vár, és alatta a város. És bár számos feltevés és információ származik erről a területről, a mai kor embere számára a mai napig ismeretlen, hiszen nagyon kevés ásatást végeztek itt. Egyes elképzelések szerint egész Zimony alatt alagutak találhatók. Ezt az elképzelést megerősítik a Gárdos alatt található alagutak is. Azt feltételezik, hogy ezeket az alagutakat még a rómaiak építették, de a magyarok is használták. Egyes feltételezések szerint a zimonyi toronytól ezeken az alagutakon el lehetett jutni egészen a Kalemegdanig - magyarázta a kurátor. között Bizánc észak-balkáni hatalmának összeomlása után Zimony stratégiai jelentősége csökkent, és majd csak a törökök balkáni hódításai idején vált ismét jelentőssé. Az egyik legjelentősebb személyiség, akinek a neve Zimonyhoz köthető, Hunyadi János, a sikeres törökverő, a Kalemegdanon emlékművet állítottak neki. Hunyadi kiemelt népszerűségnek örvendett Zimonyban. A kor feljegyzései szerint ő maga is hosszabb időt töltött ebben az akkori határvárosban. A korabeli szerb lakosságtól kapta a Sibinjanin Janka (Szebeni János) nevet. A hagyomány szerint Hunyadi János itt halt meg 1456-ban, a nándorfehérvári diadal után. Egyes feljegyzések szerint a torony mellett található temetőben temették el. Sírja azonban már nincs itt. Ugyanakkor emlékét őrzi az egyik utca, éppen a toronnyal szemben található temető mellett. Az utca ugyanis a Sibinjanin Jankó nevet viseli. Zimony a történelem során nagy jelentőséggel bírt. 2014-ben emlékeztünk meg itt a Gárdoson az első világháború kezdetének századik évfordulójáról. Hiszen innen indított támadást az Osztrák-Magyar Monarchia a szerbek ellen. Innen indultak az első hajók is a Kalemegdan felé - magyarázta Látás. Zimonyban korábban a lakosság meghatározó többségét magyarok, németek és horvátok alkották, a második világháború után azonban jelentős mértékben megváltozott a lakosság összetétele. Ma a legnagyobb arányban szerbek lakják, de a zimonyiak szerint Zimony többnemzetiségű közösség most is, és büszkék erre. Ma is élnek itt horvátok, magyarok... sajnos a cincárok közül már csak nagyon kevesen, talán egy-két család. A torony mellett egy horvát család él, szemben velük muzulmán család lakik. Nagyon erős a zsidó közösség Zimonyban. Ők mindannyian zimonyiak, és büszkék vagyunk erre a sokszínűségre - hangsúlyozta Nemanja Lázos. Hozzátette, ezért is olyan fontos a zimonyiak számára a Gárdos-torony, hiszen ezt a szellemiséget hordozza magában. A Gárdos-torony egyébként 120 évvel ezelőtt, 1896-ban épült a honfoglalás ezeréves évfordulójára A magyar állam hét helyen - utalva a hét honfoglaló vezérre -, Ópusztaszeren, Munkácson, Pannonhalmán, a Nyitra melletti Zoborhegyen, Dévényen, Brassón és Zimonyban állított akkor emlékművet. A zimonyi Gárdos-tornyot, amit Hunyadi-toronynak is neveznek, eredetileg Árpádtoronynak hívták. A történelmi jegyzetek szerint a hivatalos millenniumi program szerint Zimonyban, az akkori Osztrák-Magyar Monarchia déli határán 1896. szeptember 20-án szobrot kellett volna felavatni Árpád honalapítónak. A szobor helyett azonban egy 37 méter magas Árpád-tornyot emeltek a Cigányhegyen, az egykori négyszögletes középkori várudvar közepén. A honfoglalást ábrázoló szimbólumok azonban ma már nincsenek az épületen. Egyedülálló millenniumi műemlék a zimonyi, a többi műemléknek teljesen más jellege van. Habár műemléknek épült, az évek során több mindenre használták. Az első világháborúban őrtorony volt, akkor az épület meg is sérült. Többször felújították, majd a nyolcvanas években is renoválták, azóta azonban semmilyen felújítást nem végeztek rajta, annak ellenére sem, hogy kávézóként, képgalériaként is működött Nagyon rossz állapotba került, így éveken keresztül zárva volt. Végül aztán 2010-ben Dorde Cubrilo képzőművész és a Gárdos-torony ambientális egészének védelmével foglalkozó központ elnöke kezdeményezésére, valamint az állami szervek hozzájárulásának köszönhetően ma Zimony legismertebb jelképe - mondta Látás. Hozzátette, a torony felújítási munkálatai az utolsó fázisba érkeztek, már látogatható, mert az előteret sikerült felújítani, valamint a lépcsők kicserélése után fel lehet jutni a két torony közti teraszra, ahonnan pazar kilátás nyiik a városra. A torony azonban nemcsak a városra nyújt szép kilátást, hanem számos emléket is őriz: az Árpád-házi jelképek helyét és így a térség politikai változásainak emlékeit, de ugyanakkor téglába vésett neveket és évszámokat is, amelyek külön-külön egy-egy életutat, sorsot takarnak. Az Árpád-torony ma, a valamikori római falak Hiányoznak az eredeti szimbólumok Miklós Hajnalka Kilátás a toronyból A Magyar Szó Hétvége című melléklete két alkalommal is foglalkozott a csúrogi emlékművet övező terület állapotával (2016. június 11.,12. és 2016. június 18., 19. számában). A június 18., 19-ei Ki tartsa rendben a csúrogi emlékművet című riportban mások mellett engem is megszólaltattak. A teljesség érdekében a következőkkel szeretném kiegészíteni, illetve pontosítani a leírtakat: Az 1944-1945-ben történt vajdasági magyarellenes atrocitásokkal és megtorlásokkal a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatójaként hosszú éveken át foglalkoztam, hiszen a Szerb-Magyar Akadémiai Vegyes Bizottság szerbiai magyar kutatómunkájának a koordinálása, a kutatókkal való kapcsolattartás és a kutatómunkájukhoz nélkülözhetetlen szakmai háttér biztosítása a Magyar Nemzeti Tanács megbízásából ennek az intézménynek a feladata volt, így talán nem túlzok, ha azt állítom, széleskörű rálátásom volt úgy a kutatási folyamatokra, mint az események tragikus voltából eredő érzékenységre, emberi momentumokra a Vajdaság egész területén. Tény, hogy ennek a közös munkának köszönhetően az intézet számos olyan adattal és dokumentummal rendelkezik, amely egyrészt ennek a súlyos, tragikus történelmi időszaknak a további kutatását teszi lehetővé, másrészt pedig maga az intézet a történészek és a helyismereti kutatók munkájához teret és lehetőséget nyújt. Mindezekben a vállalásokban Teleki Júlia szerepe és teljesítménye megkerülhetetlen és példaérté- Pontosítás ra mindannyiunk számára - biztos vagyok abban, hogy bátorsága és ereje segítette mindazokat, akik ennek a súlyos munkának kutatói, az emlékállítás elkötelezett vállalói. Arról is meg vagyok győződve, hogy a 2013. június 26-ai közös főhajtás nem egy futó pillanat volt, nem is egy befejezett folyamat, hanem egy megkezdett munka fájdalmasan felemelő és nagyszerű eseménye. Az a tény pedig, hogy a szerb parlament eltörölte a kollektív bűnösség vádját Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosait illetően, és hogy Csúrogon gyászszertartás keretében 2013. június 26-án emlékművet is avattunk, az a Vajdasági Magyar Szövetség politikusainak, valamint Szerbia és Magyarország Kormányának és együttműködésüknek köszönhető; a Magyar Nemzeti Tanácsnak ebben a folyamatban semmilyen szerepvállalása nem volt. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatójaként kezdtem hozzá ahhoz, amit a Magyar Nemzeti Tanács elnökeként is egyik kiemelt feladatomnak tartok. Vajdaság-szerte feltérképezésre, megjelölésre kerüljenek azok a helyek, ahol ezekre a tragikus eseményekre sor került. Ez a felmérés és kutatási folyamat már tavaly megkezdődött, és biztos vagyok abban, hogy a már felkutatott levéltári anyagokkal, a túlélők és a hozzátartozók visszaemlékezéseinek rögzítésével a vajdasági magyar közösség emlékezetének szerves része marad mindaz, amit a vegyes bizottság megkezdett, és amit a levéltárosok, a helytörténészek és más kutatók véghezvittek. Csorog a magyar fájdalom szörnyű színhelye, ugyanakkor a szerb lakosságot érintő, 1942-es súlyos veszteség helyszíne is - ezért történt meg a főhajtás és az egyházi szertartás a Topalov-féle raktárban is. A három évvel ezelőtt megkezdett folyamat folytatására most nagyon fontos feladatra tekintek, és elengedhetetlen, hogy a mártíromság helyszíne gondozva legyen. A Magyar Nemzeti Tanács elnökeként ebben szeretnék segíteni megmaradva a történelmi megbékélés megkezdett útján, vagyis a zsablyai önkormányzattal a megfelelő keretek között felveszem a kapcsolatot, és célravezető megoldást fogunk találni arra, hogy hogyan lehetséges a helyszín karbantartása. A magam részéről mindent el fogok követni, hogy 1944-1945 vajdasági magyar áldozatairól méltóképpen és kegyeletesen megemlékezzünk, de azt is tudom, hogy minden helyszín más-más megoldást kíván. Ilyen szempontból Csúrog a maga sajátos megoldását kívánja és követeli meg mindannyiunktól. Én elsősorban azt tudom felvállalni, hogy ezt az ügyet azon az úton és oly módon oldjam meg a politikai és a közszereplők, valamint a szakértői gárda segítségével, ahogy azt majd a magyar közösség, majd a történelmi megbékélés, mind pedig az utókor szempontjából a legcélravezetőbbnek tartom. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke