Magyar Szó, 2016. szeptember (73. évfolyam, 203-228. szám)

2016-09-22 / 221. szám

2016. szeptember 22., csütörtök Két nép történelmének hatszáz éve A nándorfehérvári és péterváradi csata évfordulója kapcsán tartottak Belládban magyar-szerb történettudományi konferenciát Folytatás az 1. oldalról A történettudományi konferencián felszólaló magyarországi és szerbiai történészek rámutattak arra, hogy a politikai ellentétek elle­nére hányszor utalta egymásra a történelem a két népet. Az összegyűlteket dr. Pintér Atti­la belgrádi magyar nagykövet köszöntötte. - Amikor e két sorsdöntő ütközetről beszélünk, felmerül a kérdés, hogy milyen követ­kezményei voltak az oszmán csapatok vereségeinek. Ha magyar szemszögből nézzük, 1456-ban a Hunyadi János és Szilágyi Mihály vezette magyar és szerb csapatoknak azt sikerült elérniük, hogy a következő csaknem hét évti­zedben nem indult Magyaror­szág ellen jelentősebb oszmán haderő. Az 1716-os győzelem pedig hozzájárult ahhoz, hogy hazánk visszakerüljön az oszmán hódítást megelőző határaihoz - mondta. A nagykövet ugyanakkor szerb szemszögből is rávilágí­tott a tényekre. Elmondta, sem a nándorfehérvári, sem pedig a péterváradi győzelem nem eredményezett jelentősebb fordulatot a szerbség életében, hiszen a független szerb álla­mot egyik siker sem állította fel. Erre még több, mint egy évszázadot kellett várni.­­ Hozzá kell tennem, hogy 1456-ot megelőző­en és azt követően is renge­teg szerb család döntött úgy, hogy Magyarországra költözik és ott folytatja az életét. Talán ennek is köszönhető, hogy a 19. század végére Budapest a szerbek által lakott legjelentő­sebb várossá váljon. A magyar és a szerb történelem között számtalan párhuzam húzható. Sokkal több dolog köt össze, mint ami elválaszt. Nincs ez másként az oszmánokkal foly­tatott küzdelmeinkkel sem. A kezdeti váltakozó sikerű össze­csapásokat jelentős oszmán siker, vagyis jelentős magyar és szerb vereség jellemezte. A szerbek a Marica folyónál, a magyarok pedig Rigómezőn szenvedtek vereséget 1371-ben illetve 1448-ban. A döntő ütkö­zet a szerbek számára Kosovo poljen 1389-ben, a magyarok számára pedig 1526-ban volt, ami nemcsak az uralkodó halálát eredményezte, hanem az ország elvesztette független­ségét is. Az a tény, hogy ma a két ütközet korának legje­lentősebb magyar és szerb szakértői tartanak előadást nekünk a belgrádi Collegium Hungaricumban, reményeim szerint tovább erősíti a két ország viszonyát, még jobban elmélyíti azokat a kapcsolato­kat, amelyeket az elmúlt évben kiépítettünk - emelte ki dr. Pintér Attila, aki azt is hozzá­tette, hogy az ilyen rendezvé­nyek azáltal, hogy a két nép megismeri egymást, közelebb is hozza őket egymáshoz. Az előadások során dr. Boris Stojkovski történész, az újvidéki Bölcsészettudo­mányi Kar docense a történel­mi csaták előzményeiről szóló előadásában rámutatott, a szerb és a magyar nép kapcsolata a történelem során hullámzott, rendkívül dinamikus történel­met éltek meg együtt, hiszen az akkori Magyarország a 12. században jelentős szerepet töltött be a Balkánon, míg a szerbek Bizánctól való elszaka­dásra vágytak. És bár a szerbek bizánci vazallusok voltak, mégis a magyar seregek mellé álltak Bizánc ellen. Igazából 1176-ban volt az első olyan jelentős csata, ahol a magyar és a szerb erők együtt léptek fel egy nagyhata­lom, Bizánc ellen. Rámutatott ugyanakkor arra is, hogy bár többször is egymás szövetségesei voltak, az egymás közötti csatározás Mácsva és Belgrád feletti hata­lomért folyt. Dr. Fodor Pál ugyanakkor az Oszmán Birodalom, Bizánc és a nyugati kereszténység viszonyáról, vagyis Nándor­fehérvár 1456. évi ostromának nemzetközi hátteréről beszélt. Rámutatott a keresztény egyház kettéválásának okai­ra, arra, miként vált az orto­dox kereszténység az oszmá­nok legfőbb szövetségesévé a nyugati kereszténység ellen, miközben az iszlámon belül is számos probléma nehezí­tette a hadjáratokat. Rámuta­tott, a történelmi feljegyzések az ortodox és az oszmánok jó viszonyáról szólnak, sőt egyes mai kutatók szimbiózis­ként mutatják fel a viszonyu­kat, amit az is igazol, hogy az oszmán állam három fő veze­tője közül csak egy volt török, míg a másik görög, a harma­dik pedig katalán (egyes kuta­tások szerint szerb) szárma­zású volt. Közben pedig az oszmánok kisebbségben éltek saját birodalmukon belül. A feljegyzésekből ugyanakkor az is kiderül, hogy az oszmá­nok a bizánci császár örökö­sének tartották magukat, így az oszmán hatalom elsődleges feladata az oszmán uralom alatt levő harmadik nagy birodalom felállítása volt. Céljuk elérésé­ben kedvezően hatott az euró­pai hatalmak szétziláltsága, a keresztény hadjáratok erőtlen­sége. Az 1456-ban Nándorfe­hérvárnál történt összecsapá­sok után Európa más irányt vett, Magyarországot azon­ban Germánia védfalaként használta fel egészen 1520-ig, amikor Magyarország össze­tört az oszmán birodalom nyomására. Dr. Miloš Ivanovic törté­nész, a Belgrádi Történettu­dományi Intézet tudományos munkatársa a Lazarevics István és Brankovics György szerb despoták idejében történt szerb-magyar katonai együtt­működésről értekezett. Arról, milyen személyes és politikai ellentétek nehezítették ennek a térségnek a védelmét a török hódítások idején. Dr. Pálosfalvi Tamás történész, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Törté­nettudományi Intézetének tudományos munkatársa az 1456-os nándorfehérvá­ri oszmán kudarcokat járta körül. Rámutatott, felme­rült a kérdés, hogy a törökök miért álltak el Nándorfehér­vár ostromától két hét után, amikor a korábbi csatákból kiderült, hogy katonai erőket nem kímélve szálltak csatába egy-egy terület meghódításá­ért. A krónikások feljegyzé­sei ugyanakkor rámutatnak, hogy a török hadseregen belü­li nézeteltérés, a csata sikeres­ségének rossz felmérése, és a könnyelmű hozzáállás a vár védelmére érkezett seregek és a várvédők javát szolgálták. Dr. Czigány István ezre­des, hadtörténész, a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egye­tem munkatársa a Habsburg Birodalom 1716. évi oszmán­ellenes hadjárata és a pétervá­radi csatában szerzett győzel­mének körülményeit mutatta be. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a csatát vezérlő Damad Ali serege népesebb volt, és amíg jó stratégiával indul­tak, már úgy tűnt nyereségre állnak, amikor a végső csapás­nál kialakult hibát Savoyai Jenő (Eugen von Savoyen) a fran­ciaországi Carignan hercege, német-római császári hadvezér használta ki. A csapat élére állt, erőt adva ezzel a harcoló kato­náknak, és sikerrel visszaverte a török sereget, majd vissza­szerezte ezzel a törököktől a magyarországi birtokokat. Három bemutató A Kosztolányi Dezső Színház első premierje a Szeretők című előadás lesz Lukács Melinda A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház már 13-án megkezdte az évadot a Magyar és a Rózsák című előadással, amelyeket pótszékes telt ház előtt játszottak. Előtte megindult a Desiré­ villamosa is, amelynek keretében a 21. Magyarkanizsai Jazz Fesztivál programját láthattuk Szabadkán. Az új évadról Urbán Andrást, a Kosz­tolányi Dezső Színház igazgatóját kérdeztük. - Színészeink augusztus vége óta próbálnak. Az évad első premierje október 22- én lesz. Ekkor mutatjuk be Elfriede Jelinek: Szeretők című regénye alapján létrejövő előadást, a belgrádi Andelka Nikolic rendezésében. A dramatizációt maga a rendező és Góli Kornélia készítették. Ezt követően Zlatko Pakovic dolgozik majd a KDSZ- ben. A Kapitalizmus munkacímű előadás próbái október legvégén kezdődnek és december végéig mutatják be. Ez egy Brecht-átirat lesz, Zlatko Pakovic tollából, amit Gyarmati Kata fordít le. A következő évben, a tél végén vagy kora tavasszal, a szarajevói Selma Spahic, térségünk egyik legfelismerhetőbb rendezője, szerzői projektumot készít a Kosztolányi Dezső Színházzal. Az évad vége felé egy új előadás próbáiba kezdünk bele a rendezésem alatt, ennek bemutatója pedig valószínűleg jövő év őszén lesz - ismertette Urbán András, aki arról is szólt, hogy milyen nehéz hely­zetben valósítják meg idén a Desiré-villamosa és a Desiré-fesztivál programjait. - A­­Desiré-villamosa ez évben is működni fog. Szerényen, több­nyire támogatás nélkül, de a tervek szerint továbbra is havi két-három állomással. November 13-a és 20-a között sor kerül a Desiré Central Station fesztiválra. A programot hamarosan nyilvánosságra hozzuk, még tartanak az utolsó egyezte­tések. Idén nagyon nehéz anyagi körülmények közt készül a feszti­vál, lényegesen kevesebb pénzzel, mint az elmúlt években. Tavaly­hoz képest egyharmadával keve­sebb pénz áll rendelkezésünkre. A kulturális minisztérium nyolc év után először nem támogatja a fesztivált, a város sem abban a mértékben, mint eddig, úgyhogy folyamatosan csökkennek a pénz­eszközeink - mondta az igazgató, és kitért a vendégjátékokra, a társulathoz kapcsolódó újdonságokra és az előadások játszását érintő problémákra. - Kedden jött haza a KDSZ Sepsiszentgyörgyről, ahol a PulzArt fesztiválon játszotta a Rózsák című produkciót. Október elején Pozsonyban az Arteterapia fesz­tiválra megyünk a Tolnai Szabolcs által rendezett Exodusszal. November folyamán az Urbi et Orbi előadásunkat játsszuk Újvidéken és Belgrádban a Bitef Színházban, de ugyancsak Belgrádban a Magyart is előadjuk. Közben színészeink rendszeresen tréningeznek, Kiss Anikó vezetésével heti több alkalommal mozgástréningen vesznek részt. Ez előkészülete a jövőbeli produkcióinknak, illetve annak a produkciónak, amit majd jómagam rendezek. Fontos a momentum színházunk életében, hogy a jelenleg szülési szabadságon levő Béres Márta tavaszra visszatér, így komplett lesz a társulat. Az új évadban játsszuk szinte az összes, előző évadokban kijött előadásainkat. A lehe­tőségek függvényében próbálunk megbirkózni azzal a hálátlan és szinte lehetetlen helyzettel, amibe a racionalizáció sodort bennünket, aminek következtében a KDSZ két munkahelyet elveszített. Most tulajdonképpen dekoratőrök nélkül dolgozunk. Nincs kiszolgáló személyzetünk, ez a hiány a díszletek előállításában és az előadások játszásánál is megmutatkozik. Nehéz helyzetben vagyunk, de bízom benne, hogy előbb-utóbb az alapítókkal találunk megoldást - fejtette ki Urbán András. Molnár Edvárd A konferencia részvevői Oros András A PÁRIZSI POMPIDOU KÖZPONTBAN René Magritte munkáiból nyílt életmű-kiállítás René Magritte szürrealista festőművész munkáiból nyílt szerdán életmű-kiállítás a párizsi Pompidou Központban. A tárlat elsősorban arra világít rá, hogy a belga művész mélyen filozófiai munkás­ságot hagyott örökségül, amelynek közpon­ti témája a reprezentáció ereje. René Magritte „megpróbálta bebizo­nyítani, hogy a festők nem idióták és a festészet is képes gondolatokat kifejezni ugyanúgy, mint a szavak” - mondta Didier Ottinger, a Magritte, a képek árulása című tárlat kurátora. A január 3-ig megtekinthető retros­pektív kiállításon a belga alkotó mintegy száz festménye, rajza és egyéb dokumen­tuma látható. Az emblematikus alko­tásokon kívül kevésbé ismert művek is érkeztek Párizsba amerikai és ausztráliai magánygyűjteményekből. Magritte filozófiai érdeklődését a II. világháború után a nagy gondolko­dókkal folytatott levelezése bizonyítja, amelyet szintén kiállítottak. Legismer­tebb közülük levélváltása a francia Michel Foucault-val. Az 1898 és 1967 között élt belga festő az impresszionizmus után a kubizmussal és a futurizmussal ismerkedett, a szürrealizmus felé 1926-ban kezdett közeledni. Akkoriban még Brüsszelben élt, egy évvel később ment Párizsba, ahol három esztendőt töltött. Ez volt a művész legtermékenyebb korszaka, több mint kétszáz festményt készített. A párizsi korszakból származó egyik híres festménye pipát ábrázol, alatta a felirattal: Ez nem egy pipa (Ceci n’est pas une pipe). A kurátor szerint Magritte nem értett egyet a francia szürrealistákkal a tudattalan túl nagy szerepéről, a franciák pedig figyel­men kívül hagyták a belga alkotó kísér­letezéseit, aki mintegy húsz motívumot ismételgetett munkásságban. Ezek közül öt kifejezetten meghatározó motívumnak - a szavaknak, az árnyaknak, a lángoknak, a függönyöknek és a testrészeknek - külön termet szentel a kiállítás. (MTI) ültartó kult@magyarszo.com OKTATÁS ÉLETRAJZI FILM Jared Leto Andy Warholt alakítja Andy Warholt, az excentrikus popart­­ikont játssza egy készülő filmben az Oscar­­díjas Jared Leto. A Warhol című produkció forga­tókönyvén Victor Bockris nyolcvanas évek végén megjelent életrajzi könyvét felhasználva Terence Winter dolgozik, aki korábban A Wall Street farkasa című film szkriptjét és a Maffiózók című soro­zatot is jegyezte. Leto jelenleg a Szárnyas fejvadász folytatását forgatja Magyar­országon. Oscar-díját 2014-ben kapta a Mielőtt meghaltam című AIDS-dráma mellékszereplőjeként. 2007-ben John Lennon gyilkosát, Mark David Chapmant alakította a Chapter 27 című drámában, az idén nyáron bemu­tatott Suicide Squad - Öngyilkos osztag­ban pedig Jokert játszotta. A Warhol című film elkészítésében Leto producerként is közreműködik, az életrajz másik produ­cere Michael De Luca lesz. (MTI) Jared Leto Andy Warhol

Next