Magyar Szó, 2017. április (74. évfolyam, 75-98. szám)

2017-04-08 / 81. szám

2017. április 8., 9., szombat-vasárnap Tápai Renáta Egy évvel dr. Bányai János egyetemi tanár, író, irodalomtörténész halála után létrejött a nevét viselő alapítvány. Hogy kik az alapítói, milyen igény hívta életre az alapítványt, honnan, kitől indult az alapítvány létrehozásának az ötlete, arról az alapítókat: Lovas Ildikót, Hajnal Jenőt és Szűcs Balázst kérdeztük. Hajnal Jenő: Nagyra becsült tanárunk, dr. Bányai János akadémikus, kritikus, irodalom­tudós, prózaíró, szerkesztő, egyetemi tanár szellemi örökségének megőrzéséért, gondo­zásáért, ápolásáért és továbbörökítéséért Szűcs Balázs, az örökösök képviselője, vala­mint Lovas Ildikó író és jómagam (mi mind­ketten a tanítványai voltunk) hoztuk létre a Bányai János Irodalmi Alapítványt. Olyan szellemi és tárgyi örökség maradt utána az utókorra, amely mindenképp megérdem­li a törődést, ez már a tanár úr halála utáni napokban megfogalmazódott a részünkről, és ebben a család is támogatott bennünket - közös tehát az igény és az ötlet, amely egymást erősítve született. Terveink szerint a bácsfe­ketehegyi szülőház emlékházként működik majd, emléket állítva Bányai János irodalmi, kritikusi és tanári munkásságának, maga az alapítvány pedig tudományos igényű szel­lemi műhelyként kívánja ápolni a tanár úr életművének örökségét és segíteni az élet­mű érvényesülését a magyar és a nemzetközi kulturális életben. ■ Mikor volt az alakuló ülés, ki lett az elnöke és milyen forrásokból fog működni? Szűcs Balázs: Az alapítók a vajdasá­gi magyar könyv és olvasás napját, márci­us 29-ét, Kosztolányi Dezső születésnapját választották az Alapítvány alakuló ülésének napjává, ez természetesen jelképes is. Az elnök én lettem, ennek kettős oka van, az egyik - gondolom, logikus döntés -, hogy jogászként végeztem az Újvidéki Egyetemen, a másik ok pedig, aminek lehet közvetlen köze, de nem kell lennie, Bányai János unoka­öccse vagyok, ismerem a könyvtárát, a feketi­­csi családi házat, nála laktam újvidéki egye­temistaként, tudom, mit jelent lábujjhegyen járkálni, amikor kopog az írógép. Emberi, szakmai döntés eredménye, hogy én lettem az alapítvány elnöke, de kihívás is: megfelelni Bányai Jánosnak sosem volt könnyű feladat, a nevét viselő alapítvány pedig fokozottan ezt követeli meg. Az Alapítvány forrását természetesen az Alapító okiratban határoztuk meg: az Alapít­vány vagyona önkéntes és egyéb adományok­ból, ajándékokból, pénzügyi támogatásokból, hagyatékokból, betéti kamatokból, bérleti díjakból, szerzői jogokból, osztaékokból és egyéb bevételekből származhat a törvénnyel összhangban. ■ Milyen terveket fogalmaztak meg? Milyen célkitűzései vannak? Kiket céloz­tak meg és milyen programokkal? Sz. B.: Először is a család nevében megkö­szönném Lovas Ildikónak és Hajna Jenő­nek az Alapítvány létrejöttét, méltó emléket állítva ezzel Bánya Jánosnak. Az Alapítvány célját megfogalmaztuk az áapító okiratban, a tervek természetesen ezekhez igazodnak majd. Nem szeretném szó szerint idézni, de a pontosság kedvéért mégis az áapító okiratból idézek, a teljesség igénye nélkül, inkább tájékoztató jelleggel.­lapvető cél természetesen a 2016-ban elhunyt akadé­mikus, kritikus, irodalmtudós, prózaíró, szerkesztő, egyetemi tanár szellemi öröksé­gét megőrizve, gondozva, ápolva és továbbö­rökítve segítse a vajdasági magyar irodalm és kultúra feltárását, ápolását és fejlesztését, vlamint a felnövekvő nemzedék irodalmi műveltségének formáását az olvasás és írás népszerűsítésével Továbbá tudományos igényű szellemi műhelyként ápolja Bánya János életművé­nek örökségét és segíti az életmű érvénye­sülését a magyar és a nemzetközi kulturális életben, segítve a vajdasági magyar iroda­lom és a hozzá kapcsolódó tájművészetek (képzőművészet, színház- és filmművészet, zene) értékeinek bemutatását, népszerűsíté­sét, ami útmutató lehet mindazok számán, akik a közösségi érdekű alkotómunkát tekin­tik hivatásuknak. A tervek között szerepelnek jelentős irodalmi tematikájú rendezvények: évfor­dulók, megemlékezések, szerzői esetek, felol­vasások, irodalmi műsorok, könyvbemuta­tók, koncertek, felolvasószínpad, rendhagyó irodalmórák és irodalmi vetélkedők, irodal­­mi táborok, irodalmbarát-köri rendezvé­nyek tartása, vlamint tanulmányutak szer­vezése és egyéb eszközök felhasználása a vajdasági magyar kultúra, azon belül is az irodalom ismertetésére és terjesztésére. Emellett a kultúra tásadalmi beágya­zottságának, tásadaom-lélektani, történeti és szellemtörténeti, szociológia összefüggé­seinek, mechanizmusának, jelenségeinek a vizsgáata, szakma konferenciák, kerekasztal­­beszélgetések, előadások szervezése és befo­gadása. Kutatási témakörökbe vágó művek­nek, illetve a lebonyolításában folyó kutatások eredményeinek a megjelentetése kiadványok, könyvek és más médiahordozók formájában. Együttműködés a hasonló profilú haza és külföldi intézményekkel és nemzetközi szak­ma szervezetekkel, közös kutatások bein­dítása és haza, illetve nemzetközi konfe­renciák, műhelybeszélgetések szervezése. Együttműködés a haza és külföldi, illetve nemzetközi szakma, a magyar irodalmat bemutató szervezetekkel, társintézmények­kel, tudományos műhelyekkel és alkotókká a Kárpát-medencében és a nagyvilágban. A vajdasági magyar irodalm és művészet haza és külföldi fesztiváokon van megjelenésének, illetve a magyar és a külföldi irodalom haza bemutatásának elősegítése. Együttműködés a nemzetközi könyvszakma szervezetekkel, bemutatók, rendezvények szervezése. Fiata tehetségek felkarolása és bemutatkozásuk elősegítése. A Vajdaságban élő vagy irodalmi munkás­ságukká ide kötődő olyan tehetséges fiatal harmincötödik életévüket be nem töltött írók, költők, irodalmárok, kritikusok, fordí­tók tevékenységének pénzjutaommá jáó elismerése (Bánya János Irodalmi Díj), akik műveikkel e táj szellemiségének megőrzését, ápolását, fennmaradását, új értékekkel vaó gyarapítását szolgáját. A fent említett célok és tervek egyértelmű­en egy széles kört céloznak meg. Aki érdek­lődik a vajdasági és az egyetemes magyar irodalm és más művészetek iránt, az miiden bizonnyá meglátja magát az említett célok­ban, tervekben. ■ Dr. Bánya János egyetemi tanárként a fiata bölcsészekkel foglalkozott, az alapít­­vány tovább viszi vaamilyen formában a tanár úr egyetemi tanárként tanúsított elhi­vatottságát a fiatáok bányába? Lovas Ildikó: Bánya taná úr a vajdasá­gi magyar irodalmmá foglalkozott, ez volt az élete. Nem lett volna teljes ez az élet, ha nincs benne tudás, nyitottság, kapcsolatrend­szer, együttműködés, elmélyült odafigyelés Budapest és Belgrád irányába - a két főváos nevével a legegyszerűbb elmagyarázni azt, mire gondolok, hiszen nem „szabad világ­ban”, hanem diktatúrában éltünk, az ő életé­nek, pápájának meghatáozó részében is így volt, a taná­r persze erről maiden bizonnyá műként vélekedett, azonban mindez nem kisebbíti, hanem kidomborítja életművének nagyszerűségét és fontosságát. A vajdasági magyar irodalommal foglalkozott, irodal­­maokat nevelt, szerkesztőket, írókat, kriti­kusokat. Erre volt tekintete, ez érdekelte: az irodáom. Pontosabban: a vajdasági magyar irodáom, beágyazva két világ, két irodáom közé. Éppen úgy, mint a nemzeti közösség, a vajdasági magyarság. Ezt akarta megértetni, megérteni, tanulmányozni, de nem bezárkóz­va, hanem a nemzeti irodalmak hazáának, irányának figyelembe vételére. Ezt a mélységre törekvést, a szakma irán­ti áázatot, a szakma teljesség iránti elköte­lezettséget mindenképpen zászlajára tűzi a taná­­r nevét viselő aapítvány. ■ Irodalmi alapítványokban nem dúskálnk itt Vajdaságban. Az alapítvá­­nyi forma hogyan tudja az áodáommá váó foglalkozást, az áodáommá foglal­­kozókat támogatni? Kívánnak-e vaamiféle űrt betölteni a vajdasági­rodalmi életben ezzel az aapítvánnyá? L. I.: Olyan űrt is szeretnénk betölte­ni, ami lehetetlen: Bánya János jelenlétét. Gondolata, szövegei, kritikái, a vele vaó beszélgetések pótolhatatlanok. Nagysága a vajdasági magyar irodalmban kivételes. Ez nem azt jelenti és soha nem is jelentette azt, hogy egyet kellett érteni vele. Az iroda­­lomnak - művészetnek, kultúrának - és az arról vaó gondolkodásnak nem az a lénye­ge, hogy ugyanazt gondoljuk. Viszont kell lennie egy iránynak, értékrendnek, stratégi­ának, ami mentén az alkotói energiák szaba­don működnek. Bánya János vezetője volt a vajdasági magyar i­rodalmi életnek, egy időben első számú vezetője, és nem volt lágy kenyér, biztos tévedett, hibázott is. De óriásit alkotott, intézményes szempontból is. Előfordul, nem is egyszer, hogy nem értettem vele egyet, de az vaami fantasztikus volt, ahogyan az én elképzelésemről elgon­dolkodva abban pótolta a hiányosságokat. Erre csak a legnagyobbak képesek. Segített fejlődni és mindig hagyta, hogy önmagam legyek. A jelen felől szemlélve úgy tűnik, létezik egy űr, amit éppen a taná­­r nevé­vel fémjelzett aapítványnak kell betölte­nie. Ez nem lehetetlen és nem is újdonság a világban. ■ Az áapítvány konkrét programokat hirdet meg, amelyekre várják majd a jelent­kezőket, vagy az irodaommá kapcsolatos ötleteikkel jelentkezhetnek az áapítvány­­ná az érdeklődők? H. J.: Természetesen mindkét együttmű­ködési forma nemcsak lehetséges, hanem ajálatos is. Az aapítvány jelentős iodalmi tematikájú rendezvényekkel, vlamint tanul­­mányutak szervezésével és egyéb eszközök felhasznáására is igyekszik majd a vajdasági magyar kultúra, azon belül is az irodáom ismertetésére, terjesztésére. Mindez nehezen elképzelhető egy nyitott és maidén értékte­remtésre odafigyelő elkötelezettség nélkül. A kapcsolatépítés épp ezért tágas mozgásteret igényel, és egyebek között a vajdasági magyar irodaom és művészet haza és külföldi feszti­váokon vaó megjelenését, illetve a magyar és a külföldi iodalom haza bemutatásának elősegítését, a folyamatos együttműködést is jelenti majd. ■ Az, hogy az aapítvány dr. Bánya János nevét viseli, egyértelműen az egy éve elhunyt tanár, áó iránti tiszteletadás jele, de emellett mi az, ami miatt éppen az ő nevéhez kapcsolódóan jött létre az aapítvány? LL: Néhány éve a taná úr rám paran­csolt, hogy menjek el egy feketicsi rendez­vényre. Megmutatta a családi házat, ahon­nan indul az élete, szétnézett a feketicsi utcákon. Mondom semmi k­önöset nem mondott, sosem volt bőbeszédű. Ismerve őt, távolságtartását, ez a gesztus meglepő volt, megtisztelő és elgondolkodtató. De nem volt min gondolkodni, ebben nem volt üzenet. Egyszerűen csak elérkeztem oda, hogy megmutatott vaamit abból, ami az ő számára fontos. Az irodámon tá, a földi jelenetben. Ez a nap mélyen megma­radt bennem. Persze a rendezvényen már az irodáomról beszélgettünk. Elmondta, hogy feltétel mindig van: a legmagasabb színvona és kellő nyitottság - azt hiszem, ez az aapítványra is jellemző lesz. Nem lehet vezérelv sem a kizárólagosság, sem a középszerűség. Nagyon hálás vagyok Bánya János taná úr cs­ádjának, hogy nem volt olyan pilla­nat, amikor ezt nem közösen akartuk volna, amikor nem azt éreztem, éreztük mi, akik létrehoztuk ezt az alapítványt, hogy a vajda­sági irodáom egyik legnagyobb vakjának nem emléke, hanem munkájának folytatása. Élő emlékezet, de nem megkövült, mert azt a taná úr nem viselné el A tisztelet mellett ezért viseli a nevét nem azt kell csinálni, ami volt hanem azt kell segí­teni, ami lesz. Az iodáom élő szövet, vakul, formálódik. Ugyanakkor annak is elérke­zett az ideje, hogy minden tehertől mente­sen újraértelmezzük vagy újraírjuk vagy más fénytörésben szemléljük a vajdasági, most az egyetemes magyar irodaom részének történetét Sz. B.: A bácsfeketehegyi szülőház emlék­házként fog működni a helyi Feketics Műve­lődési Egyesületet gondozásában, emléket állítva Bánya János irodalmi, kritikusi és tanári munkásságának, de a vajdasági magyar vonatkozású irodalmi emlékházakká kapcso­latos szakma feladatok koord­itása és szak­ma tanácsadás is az aapítvány valláása közé tartozik Emellett a Bánya János Emlékház adottságát kihasználó, széleskörű kulturális és közművelődési tevékenység folytatása is célunk, az intézmény jellegének megfelelően az élő magyar vodáom rendezvényeinek és az ahhoz közel álló képzőművészeti, zenei, színházi eseményeknek . A Magyar Nemzeti Tanács milyen formában kapcsolódik, illetve kapcsoló­dik-e az aapítványhoz? H. J.: A Magyar Nemzeti Tanács mint minden ilyen jellegű kezdeményezést, így ezt is nagyon fontosnak tartja, és az aapít­vány programját támogatási rendszer­ében a többi hasonló szerveződési forma támogatásához hasonlóan - ha erre igény mutatkozik - segíteni fogja. Úgy gondo­lom, hogy a fiata tehetségek felkarolása és bemutatkozásuk elősegítése önmagában is megérdemli a Magyar Nemzeti Tanács odafigyelését. Mint ahogy az is, hogy várha­tóan a bácsfeketehegyi szülőház adottsága­it kihasznáva benne a jövőben széleskörű kulturális és közművelődési tevékenység is folyik majd, és hogy az aapítvány laptevé­­kenységéhez egy szakkönyvtár működtetése is kapcsolódik Élő emlékezet Létrejött a Dr. Bányai János Irodalmi Alapítvány­­ A bácsfeketehegyi szülőház emlékházként működik majd, az alapítvány pedig tudományos igényű szellemi műhelyként kívánja ápolni a tanár úr életművének örökégét és segíteni az életmű érvényesülését a magyar és a nemzetközi kulturális életben Dr. Bányai János MKWWfi. kult@magyarszo.rs OKTATÁS/MŰVELŐDÉS 13 A Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága 2017. április 7-én közzéteszi PÁLYÁZATI FELHÍVÁSÁT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS KIEMELT JELENTŐSÉGŰ ÁLTALÁNOS ISKOLAI KÖZOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK RÉSZÉRE KIÍRT, 2017. ÉVI PÁLYÁZATÁRÓL A kiosztásra kerülő támogatás: 2 700 000 (azaz kétmillió-hétszázezer) dinár. A pályázatot benyújthatják szerbiai székhelyű, a magyar közösség számára kiemelt jelentőségű álta­lános iskolai közoktatási intézmények, valamint azok az általános iskolák, amelyekben az oktatás többségében magyarul, illetve kizárólag magyar nyelven folyik. A támogatást igényelhetik eszközbeszerzésre és programok szervezésére. A pályázat formája nyílt és vissza nem térítendő, elő- és utófinanszírozásra egyaránt felhasználható. Benyújtási határidő: 2017. május 5., 14.00 óra. Az intézmények egy pályázatot nyújthatnak be. A pályázati felhívás teljes szövege megtekinthető a http://www.mnt.ora.rs weboldalon. Jerasz Anikó, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke A Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága 2017. április 7-én közzéteszi PÁLYÁZATI FELHÍVÁSÁT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS NEM KIEMELT JELENTŐSÉGŰ ÁLTALÁNOS ISKOLAI KÖZOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK RÉSZÉRE KIÍRT, 2017. ÉVI PÁLYÁZATÁRÓL A kiosztásra kerülő támogatás: 1 800 000 (azaz egymillió-nyolcszázezer) dinár. A pályázatot benyújthatják szerbiai székhelyű olyan általános iskolák, amelyekben az oktatás magyar nyelven is folyik, de amelyek nem kiemelt jelentőségű intézmények. A támogatást igényelhetik eszközbeszerzésre és programok szervezésére. A pályázat formája nyílt és vissza nem térítendő, elő- és utófinanszírozásra egyaránt felhasználható. Benyújtási határidő: 2017. május 5., 14.00 óra. Az intézmények egy pályázatot nyújthatnak be. A pályázati felhívás teljes szövege megtekinthető a http://www.mnt.org.rs weboldalon. Jerasz Anikó, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke

Next