Magyar Szó, 2017. május (74. évfolyam, 99-123. szám)

2017-05-27 / 120. szám

HÉTVÉGE hetvege@magyarszo.rs­al­­m­a A bácskossuthfalvi vezető a férfiak világában is megállja a helyét Herceg Elizabetta A bácskossuthfalvi Tóth Bagi Tünde egy belevaló nemzetközi kamionsofőr, aki öt éve rója az utakat, és nem mellesleg két szép lánya van. Amikor hazaérve kiszáll a kamionból, akkor háziasszony lesz, édesanya. Vágya, hogy a nagyapjától örökölt házukat felújítsa és a gyerekeit kitaníttassa. Nem titok, leginkább a jó fizetés miatt vállalta a férfiak számára sem egyszerű munkát, bár gyerekkori álma valósult meg ezzel. Tündét arról faggattuk, hogyan lett hivatásos nemzetközi kamionsofőr, s hogy nőként nehéz-e helytállnia egy olyan szak­mában, ahol általában férfiak dolgoznak. Néhány napos pihenője alkalmával találkoztunk, amikor éppen Görögországból érkezett, majd Magyarországra vitt árut, majd onnan egy dél-szerbiai állo­máshelyen kellett jelentkeznie. - Gyermekkori álmom volt ez. Hét-nyolc éves lehettem, amikor láttam a Konvoj című amerikai kamionos akciófilmet, már akkor elhatároztam, hogy én kamionos leszek, és erről az álmomról nem tettem le. A válásom után arra jöttem rá, hogy ez az, amit anyagilag is érdemes csinálni, a lányaimat így tudom iskoláztatni, ezért döntöttem úgy, hogy lerakom a szük­séges vizsgákat. Eredetileg mezőgazdasági technikus vagyok, de nagyon keveset dolgoztam a mezőgazdaságban. Huszonöt évesen mentem férjhez, tíz év házasság után volt a válás és a nagy váltás - meséli, miután leülünk a takaros házban, ahol nagy becsben tartják a régi, megörökölt bútorokat. ■ Mit szóltak a szüleid az ötlethez? - Anyukám tudta, hogy mindig ez volt a vágyam, de amikor elmentem a tanfolyamra, akkor nem szóltam még senkinek. Topolyán vizsgáztam, és sokan láttak a falumból, attól féltem, hogy esetleg mástól tudják meg, így megmondtam. Normális dolog, hogy féltettek, hiszen nem egyszerű, nem könnyű élet ez. ■ Milyen volt az első utad?­­ Hét és fél tonnás kiskamionon kezdtem, hogy szokjam a közlekedést, az utakat Az első utam Lengyelországba vezetett, nem volt mindegy, de megoldottam. Sokat segít a navigáció, de azért oda kell figyelni Most egy modern Euro 6-os DAF-ot hajtok, a nyergesvontató negyven tonnás jármű, kényelmes, biztonságos a sofőr számára. ■ Mi a legnehezebb a kamionozásban?­­ Nekem a legnehezebb, hogy itt kell hagynom a lányaimat, hogy nem lehetek mindig velük. A többi nem, erős testalkatú nő vagyok, tehát nem jelent gondot, hogy kinyissam, vagy félrehúz­zam a ponyvát, megszoktam a munkát, egy kerékcsere sem jelent megoldhatatlan feladatot. A várakozás, ami még nehéz néha. ■ Hol szeretsz legjobban vezetni? Merre jártál?­­ Görögországban szeretek, ott az emberek közvetlenek, az angol nyelvet beszélem, megértjük egymást. Az utak is jók, de viszont, mikor az autópályáról letérünk, akkor már nagyon szűk helyeken kell megközelíteni a célt. Összeszámoltam, 16 ország­ban jártam, köztük Olaszországban, Ausztriában, Németor­szágban, Luxemburgban, Belgiumban, Hollandiában, Lengyel­­országban. .. A kérdésre, hogy nőként hogyan találja fel a férfias közegben magát, nevetve meséli, hogy minden úton van valami érdekes­ség. Jópofa történetek is megesnek, például, amikor Surdulicára várták, s telefonon bemutatkozott, a nevéből nem tudták megítél­ni, hogy nő, és a kapunál nagyon meglepődtek. ■ Az országhatáron előzékenyek-e a férfi sofőrök? - Igen, amikor már a papírokkal állunk sorba, van, hogy előre engednének, de ez kellemetlen, nem igénylem, kolléga vagyok, aki történetesen nő. ■ Mi mindent szállítottál? - Ami az árut illeti, az mindig változik, sokszor vasat, sört, rizst, tisztálkodási cikket fuvarozok, de van veszélyes anyagok szállítására szóló engedélyem is, az is előfordult már, hogy olyas­mit szállítottam. ■ Hova szeretnél eljutni, nem sofőrként, hanem pihenés­képpen, turistaként? - Ha pihenek, nem vágyom utazgatni, bár a lányokkal szeret­nénk majd egy hétre elmenni valahová a tengerre, azt tervez­ Tünde és a negyventonnás nyergesvontató getjük. Amikor itthon vagyok, akkor élvezem a kertet, a házat, a konyhát, a lányaim közelségét. ■ A család hogyan reagál a sok távollétre? Hogy tervezed a jövőt? - Szeretném a lányaimat kitaníttatni. A nagyobbik most feje­zi be a nyolcadikat, a kisebbik a harmadik osztályt. Elfogadták a helyzetet, a világháló segítségével kapcsolatban vagyunk. Az édes­anyám sokat segít, gondoskodik a lányokról, amikor nem vagyok itthon. Nagyon szeretem a munkám, de nem szeretnék nyugdíjba menni mint kamionsofőr, bár azt mondják az idősebb kollégák, hogy nem lehet könnyen kiszállni. ■ A kamionfü­lkében tartózkodsz nagyon sok időt, ott alszol, ott is főzöl?­­ A tisztaság nagyon fontos, egy hétből öt napot ott vagyok a kabinban, szőnyeg van bent, rend és tisztaság. Nagyon nem szeretem, ha valakit elviszek egy darabig, és nem veszi le a cipőjét. Stopposokat nem veszek fel, de, ha az irányítóból szólnak, hogy kolléga jönne haza, akkor természetesen vállalom az útitársat. A kabin és a pótkocsi között van egy kis hely, van gázpalackom, és ott főzök. Ez egy új kamion, az illatán is érződik, nem szeret­nék bent ételszagot érezni. Az ágy kényelmes, jó matracca. Az ajtókat bezárom, a kétesebb helyeken a biztonsági övvel is megerősítem. Egyszer próbálkoztak, de nem sikerült bejutni­uk, és én is csak reggel vettem észre. Egyébként kilenc órát hajtunk naponta, de hetente kétszer lehet tíz óra, utána kötelező a 11 órás pihenés. Ezt nagyon ellenőrzik. ■ Ezek szerint van kinti meg benti cipőd?­­ Mezítláb hajtok, így jobban érzem a talpammal, sokan így hajtunk, van egy ADR vasorrú cipőm, ha szükséges ebben vagyok, de ha nem, akkor mezítláb. Azt mond­ják egyesek, hogy ez szabálytalan, de még nem találtam rá leírva, hogy ezt tiltanák. Tünde végül azt is elmondta, hogy jelenlegi cégében, az orom­­hegyesi Bata Transnál harmadik éve dolgozik, ahol több mint száz sofőr van, és jól kijönnek egymással Nyugaton több női sofőrrel­ találkozik, Magyarországon sem ennyire ritka, mint nálunk. A negyvenéves, életvidám anyuka nem bánja, hogy a férfiak világá­ban kell élnie. S bár még mindig erős az előítélet, a sztereotípiák nehezen halványodnak, mind könnyebben elfogadják a nőket a cégek és a kollégák is. Vallja, a női sofőrök ugyanúgy meg tudják oldani a feladatokat, mint a férfiak A hatalmas kamion vezetésé­vel könnyen elboldogulnak, az előzés, a tolatás és a kerékcsere sem jelent problémát, és minden - a hosszú úton felmerülő - helyzetre van megoldás! I m t­ 1 4 I -Q I ^ I ^ s I y I­I L­I­X Lányaival, Kingával és Otíliával Tóth Bagi Tünde otthonában 2017. május 27., 28., szombat-vasárnap Kreatív kórusvezetés Hevér Judit kúlai zenetanárnő fiatalos, pergő programot állított össze Allegro énekcsoportjának­­ Első helyezést értek el a magyarországi Ki Mit Tud? című műsorban Kozma Lívia Kúla községben már csak a kúlai Petőfi Brigád Általános Iskolában van magyar nyelvű oktatás. A Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelen­tőségű iskolája ez. A magyar tagozatok fenntartásáért minden évben nagy erőfeszítéseket tesz az iskola vezetősége az MNT támogatásával, hiszen az anyanyelven történő tudásszerzés semmivel sem pótolható. S tudjuk jól, ha valahol megszűnik az anyanyelvi tagozat, törvényszerű, hogy felgyorsul a magyarok számbeli fogyatkozása. A nagy erőfeszítéseknek megvan a gyümölcse. A petőfis diákok szinte minden versenyről, megmérettetésről, legyen az bármely tantárgyból, bármely szinten, díjakkal és elismerésekkel térnek haza. így volt ez a közelmúltban is, amikor az iskola Allegro énekcsoportja első helye­zéssel tért haza a magyarországi Lakitelekről, ahol a Bács-Kiskun Megyei Kisis­kolák Közművelődési Egyesülete és a Lakitelek Népfőiskola Ifjúsági Ki Mit Tud? versenyén vettek részt. Hevér Judit zenetanárnő a 2016/2017-es tanévben vette át a zenei nevelést az iskolában, és a kezdeti nehézségek ellenére - mert mint mondja, eddig csak szerb nyelven tanított -, könnyen megtalálta a közös hangot a felső osztályos diákokkal, akiket tanít. Tizenöt éve dolgozik a tanügyben, és észre kell venni, hogy az utóbbi évek­ben felnövő generációk alkalmazkodnak a gyors és ritmikus életvitelhez, ami a tanórákra is kihat, mondja a zenetanárnő.­­ Szeptember elején a programíráskor a szabad aktivitást is fel kellett tüntetni az oktatási tervben, így jött az ötlet az énekcsoport megalakítása, amely az Allegro nevet viseli. Nyolc lány és három fiú képezi a csoportot, és heti rendszerességgel gyakorolunk, ami alkalmanként több órát jelent. Figyelembe véve a fiatalok igénye­it, egy új előadásmódot és repertoárt alkottunk meg, amely abban különbözik a hagyományos énekkarok, énekcsoportok fellépésétől, hogy ebben mozgás, pörgés, tapsolás, csettintés is társul az ének mellé - mondja a tanárnő. Olyan érzésem van, hogy ez az énekcso­port alig várja, hogy színpadra léphessen, és azt mindig mosolygós arccal és vidám tekin­tettel teszik, ami mindig egy hatalmas pluszt jelent a fellépéseken, versenyeken. így volt ez a lakiteleki Ki Mit Tud?-on is. A Szeretet áradjon köztünk elne­vezésű eladásukat a magyar népdalok után egy ritmikus dzsessz szám követte, amely kánonban hangzott el, és a fellépés végére még pörgősebb, dina­mikusabb hangzású afrikai és ázsiai hagyományos dallamokat csendítettünk fel, természetesen mindezt tapssal, dobbantással, csettintéssel, karmozdulatok kíséret­ében. Hatalmas tapsot kapott az Allegro énekcsoport, és a négytagú zsűri sem volt szűkmarkú, az első helyezést nekik ítélte oda, ebben a kategóriában, amelyben 9 énekkar, énekcsoport lépett fel - büszkélkedik a tanárnő. A fellépők Romániából, Ukrajnából, Szerbiából és Magyarországról érkeztek a megmérettetésre, elhangzott ott szólóének, szavalat, mesemondás is. Az Allegro énekcsoport két tagja szólóének kategóriában is közönség elé lépett, Fenyvesi Petronella második, Pánity Nóra pedig harmadik helyezést értek el népdal és könnyűzenei darabok előadásával. A díjazottak értékes könyveket kaptak elismerésül. Mivel nagyon kis létszámúak a magyar nyelven tanuló osztályok, és hogy utánpótlása is legyen az énekcsoportnak, a tanárnő az alsós tagozatok tanulóit is felkereste, és a második, harmadik és negyedik osztályos diákokkal beindította a Pingvinek énekcsoportot, amelynek munkájába a magyar és szerb diákok is bekap­csolódtak, és ők is felléptek a félévi iskolai koncerten. Jelenleg az év végi koncertre készülnek, amelyre június 7-én kerül sor az isko­la előcsarnokában, és mint ahogy Hevér Judit zenetanárnő mondja, a tanév alatt elsajátítottak kerülnek majd bemutatásra, de természetesen a Lakiteleken előadott és díjazott előadást is megtekintheti majd a nagyérdemű. Otos András

Next