Magyar Szó, 2017. október (74. évfolyam, 229-254. szám)

2017-10-16 / 241. szám

28 Atafió 2017. október 14., 15., szombat-vasárnap KÖZELKÉP kozelkep@magyarszo.rs „Főzőcske” Székelykevén Kecskés István S­zékelykevén a múlt hétvégén tizedik alkalommal szervez­ték meg a Magyar Konyha Napjait, vagy ahogy a helybéliek mondják, a „főzőcskét”. Ilyenkor a magyar konyha illatai és ízei mellett a magyar muzsikától hangos a dél-bánáti falu. Az idei rendezvényre sok elszármazott is hazajött. A változékony, hűvös idő sem ronthatta el a jó hangulatot. A vadászok sortüzével kezdődött a főzés, a vendégek pedig zeneszó mellett várták a szakácsok munkájának eredményét. Miután pedig Halmai János atya megáldotta az ételeket, kezdődhetett a sorban állás. Ezúttal rekordszámú, összesen 42 üstben főzték az ételkülön­legességeket. A bográcsosokon kívül egyéb ételekben és édességek­ben is válogathatott a több száz vendég. A környező településeken kívül vendégek jöttek Magyarországról és természetesen itt voltak a székelyföldiek is, hiszen a székelykeveiek az al-dunai székelyeknek az utódai. A határon túli vendégek közt volt dr. Nyisztor Tinka moldvai néprajzkutató és tájegységi gasztronómus, aki első látogatása után azt ígérte, hogy jövőre egy egész csoporttal jön majd el Székelykevére. Székelykevének - nem hivatalos adatok szerint - 1650 lakosa van. A munkalehetőség híján (a faluban két vágóhíd és a mezőgazdaság kínál munkalehetőséget) és a jobb élet reményében ugyanis sokan elhagyják szülőfalujukat. Mint hallottuk, sajnos ennek a folyamat­nak még nem látni a végét, így aztán a karácsony és a húsvét, a Szent István-napi búcsú meg a Magyar Konyha Napjai az elszármazottak találkozói lettek.­­ Ez a rendezvény úgy mondván most már ünneppé vált. Mivel az elvándoroltak a szabadságot úgy tervezik, hogy azért néhány napot hagyjanak, hogy jelen legyenek ezen a rendezvényen, találkozza­nak a családdal, szeretteikkel, barátokkal - mondja Kovács Mária tanácselnök. A rendezvény kezdeményezője Dani Ernő, a falusi turizmus úttö­rője volt. - Az elképzelés az volt, hogy a turisztikai idényt egy kicsit meg­hosszabbítsuk. Úgy néz ki, hogy ez sikerült, egyből összejött. Évről évre nagyobb és nagyobb a rendezvényünk. Az, ami még nekünk - úgy „alattomban” - nagy kívánságunk volt, hogy a környékbeli szerb települések lakosait, nevezetesen Belgrád, Pancsova, Versec, Fehér­­templom, Szmedrova (Smederevo) stb... lakosait is idecsalogassuk a magyar konyhánkkal. Ugye tudjuk, a szerbek szeretik a magyar kony­hát. Aligha van viszont ezen a tájon lehetőségük, hogy igazi magyar ízeket kóstoljanak - nyilatkozta Dani Ernő ötletgazda. Kuharni Balázs Éva Székelyudvarhelyről került Ausztráliába. Haza­jár Székelyföldre, eljött Székelykevére is, ahol gyöngyfűző tanfolyamot rögtönzött. Az a hitvallása, hogy nem kell nagy dolgokat tenni. Kis dolgokkal tudjuk átadni azt, amit tudunk, azt, amit ismerünk. Ha mindenki megteszi azt a picit maga körül, és magyar szót hallanak, magyar dalt, ha átadjuk a gyerekeinknek, amit őseink ránk hagytak, akkor van jövője a kultúránknak és a nyelvünknek. Szatmári Mihály szervezőtől még egy jó hírt hallottunk: a kevevári önkormányzat döntése értelmében a székelykevei Magyar Konyha Napjai kiemelt, községi szintű rendezvény lett. Ez azt is jelenti, hogy jövőre nagyobb támogatásra számíthatnak, így nagyobb hangsúlyt helyezhetnek a művelődési és népművészeti kísérőren­dezvényekre. A szervezők joggal bíznak abban, hogy a jövőben még díszesebb, tartalmasabb és tarkább lesz a rendezvény. A hűvös idő ellenére sokan megjelentek a rendezvényen Hertelendyfalviak nélkül nem múlhat el a főzőcske Kecskés István A vadászok sortüzével kezdődött Szatmári Mihály szervező és Halmai János atya Kuharni Balázs Éva a székelykevei gyerekekkel Készül a „citerás”palacsinta A déli órákban kezdődött a sorban állás Volt, aki főzött, volt, aki táncolt Készül a székelykevei szilvás gombóc

Next