Magyar Szó, 2018. június (75. évfolyam, 124-149. szám)
2018-06-16 / 137. szám
IQ MŰVELŐDÉS kult@magyarszo.rs Malmrcs) 2018. június 16- 17., szombat-vasárnap A közéletiség szolgálata Bata János: Az Aracs folyóirat az egész világ magyarságához szól Seregély Orsolya Bata Jánost, az Aracs közéleti folyóirat főszerkesztőjét, költőt, műfordítót munkásságáért Teleki Pál Érdeméremmel tüntették ki Budapesten. Az Aracs folyóirat jelentősége abban rejlik, hogy nemcsak a délvidéki magyarságot fogja össze, hanem szinte a vitág összmagyarságát, mivel a Kárpát-medencéből, Európából, sőt a tengeren túlról is kerülnek ki szerzők és olvasók. A folyóiratról, a szerkesztési munkáról és az érdeméremről beszélgettünk Bata Jánossal. - A Teleki Pál Érdemérmet nagy köszönettel, és hálás szívvel fogadtam. Nagyon nagy megtiszteltetés ez számomra, bár el kell mondanom, hogy meggyőződésem, hogy ennek a díjnak az odaítélésében nemcsak az én munkám játszott szerepet, hanem az a közös munka is, amit az Aracs szerkesztőségi tagjaival, és publikáló munkatársaikkal együtt végzünk. Számomra ez a kitüntetés azt jelenti, hogy mások követik, látják, és talán értékelik is azt a munkát, amit maga a folyóirat szerkesztősége, és amit én is végzek, immáron két évtizede, hiszen az idén már a 18. évfolyamába lép az Aracs. 2001 óta folyamatosan megjelentünk, nem kellett kihagyni, sem összevonni számokat, így azt a célkitűzést, amit annak idején elképzeltünk, eddig sikerült teljesíteni - hallhattuk a közéleti folyóirat szerkesztőjétől, Bata Jánostól. ■ Mi a folyóirat fő feladata? - Mint ahogy arra az alcímben is megfogalmazott gondolat: A délvidéki magyarság közéleti folyóirata utal, feladatunk az, hogy a közéletiséget szolgáljuk a Délvidéken, de természetesen nemcsak itthon, hanem az egész Kárpát-medencében, sőt, talán nem túlzás azt mondani, hogy az egész világ magyarságát szeretnénk bevonni a lap olvasói közé. Folyóiratunkat a Kárpát-medencén túlra is eljuttatjuk, Európába, és a tengeren túlra is, hiszen Ausztráliából, és Amerikából is vannak rendszeres szerzőink. ■ Milyen témákat dolgoznak fel a folyóiratban? - A folyóirat szerkesztésén többen dolgozunk. Gubás Ágota, aki a folyóirat olvasószerkesztője, művészeti szerkesztőnk Gyurkovics Hunor, de a szerkesztőbizottság tagja dr. Gubás Jenő, aki egyben alapítója is a folyóiratnak, továbbá Mihályi Katalin, Mimics Károly és Utasi Jenő atya is. Igyekszünk valamilyen módon követni az eseményeket, aktuálisak lenni. Próbálunk olyan témákat, problémákat, gondolatokat felvetni, amelyek a napjaink aktualitását képezik, és igyekszünk nemcsak felvetni és megjeleníteni ezeket a problémákat, hanem megoldást is felmutatni rájuk. Amivel szerzőink megtisztelnek bennünket, ami eljut hozzánk és megüti a mércét, azt tudjuk beszerkeszteni a folyóiratba. Évente 4 alkalommal jelenünk meg: március 15-én, június 4-én, augusztus 20- án és október 23-án. Minden lapszámmal igyekszünk az adott dátumhoz valamilyen módon kötődő írásokat megjelentetni, de ezek mellett más, színvonalas írások is helyet kapnak. Magának a folyóiratnak megvan az összekötő jellege, azok a szerzők, akik rendszeresen publikálnak, az egész Kárpát-medencéből, ők az összmagyarságot képviselik, és ez jelen van a folyóiratban is. ■ Ön egyszerre több dologgal is foglalkozik. Tanít, fordít, ír és ez mellett szerkeszti az Aracsot. Mennyi ideje van ellátni a szerkesztői tevékenységeket? - Ha azt mondanám, hogy a szabadidőm nagy részét ezzel töltöm, az nem lenne helytálló, mert az azt jelentené, hogy van szabadidőm. Tanárként dolgozom, és ez mellett szerkesztem az Aracs folyóiratot. A szerkesztési feladataimat próbálom becsülettel, tisztességgel ellátni, és az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy a munkát komolyan vettem, ebben erősítenek meg a szerzők és az olvasók is. Rockopera Trianonról A Trianon című rockopera azt mutatja be, hogy próbáltak meg alkalmazkodni az emberek a történtekhez - közölte a rendező az M1 aktuális csatorna pénteki műsorában; a produkció június 22-én és 23-án látható a budapesti Hősök terén. Koltay Gábor azt mondta, a darabot az összegyűjtött személyes visszaemlékezések köré építette, a versek és megzenésítés is e köré rendeződött. A rockopera négy tételből áll, amelyek az eseményeket és annak okait vizsgálják. Nem a történelmi személyekre, hanem a névtelen emberekre koncentráltak, ezáltal sokkal személyesebb és összefüggőbb, mint az Itt élned, halnod kell rockmusical volt - tette hozzá. A témát nehéz volt a mindennapok nyelvére lefordítani, de szeretné, ha elgondolkodtatna, mi felé kell haladni, hogy ezt a traumát fel lehessen dolgozni, és hogy a Kárpát-medencei magyarság lelki, szellemi egyesítése napi gyakorlattá tudjon válni - hangoztatta. Úgy fogalmazott, hogy a Trianon nem múltba vesző esemény, hanem velünk él, mindenki életét befolyásolja, ezért fontos, hogy beszéljünk róla. (MTI) Máriás Endre Június 20-án, szerdán mutatja be legújabb, Éva és Ádám naplója című előadását a Zentai Magyar Kamaraszínház társulata, amelynek két fiatal színésze, Verebes Judit és Szilágyi Áron saját rendezésükben állították színpadra a Mark Twain műve alapján, Thaly Tibor fordításának felhasználásával, Verebes Ernő által írt szöveget. A produkció Verebes Judit mesterszakos diplo ma-előadása is egyben. - Az előadás alapjául szolgáló szöveg már régóta közel áll hozzám, hiszen ha jól emlékszem, már középiskolás koromban is az Éva naplója egyik részletével vettem részt a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén, később pedig, amikor a Művészeti Akadémián befejeztem az alapszakot, ugyanennek a szövegnek egy másik változatával készültem a mesterszakos felvételimre, amelyet követően a tanáraim azt mondták, hogy érdemes lenne komolyabban is foglalkoznom vele. Ennek ellenére sokáig fel sem merült bennem annak a lehetősége, hogy esetleg ez legyen a diploma-előadásom, hiszen egészen másféle elképzeléseim voltak, aztán egyszer csak kipattant a fejemből az az ötlet, hogy miért ne készítenénk ebből a szövegből egy kétszemélyes előadást Szilágyi Áron kollégámmal, ami mindkettőnknek nagyon megtetszett, és ezért azonnal úgy döntöttünk, hogy belevágunk - hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva Verebes Judit, a Zentai Magyar Kamaraszínház színésznője, aki elmondta, mivel prózai műről van szó, ezért megkérték az édesapját, Verebes Ernő költőt, zeneszerzőt, a budapesti Nemzeti Színház dramaturgját, hogy segítsen nekik a szöveg színpadra alkalmazásában. - Az eredeti mű naplóbejegyzésekre épül, nincsenek benne párbeszédek. A naplóbejegyzések ugyan önmagukban is rendkívül érdekesek, mégis úgy gondoltuk, talán még izgalmasabb lenne az előadásunk, ha az első emberpár, amelynek a tagjai egyébként folyamatosan egymásról beszélnek, találkozna is egymással. Ennek az elképzelésnek a jegyében édesapám igyekezett egyrészt kisebb-nagyobb változtatásokkal ugyan sokat megtartani az eredeti szövegből, másrészt olyan párbeszédes jeleneteket kialakítani, amelyek még izgalmasabbá teszik a produkciónkat. A szöveg kicsit komikus, kicsit groteszk, ugyanakkor van némi tragédiája is. Amikor megszületett, és először összeolvastuk, sokat beszélgettünk arról, hogy hol is rejtőzik ennek az egésznek, vagyis a férfinek és a nőnek a lényege, ami, valljuk be, eléggé tágan értelmezhető fogalom. Aztán amikor bekerültünk az üres térbe, rá kellett jönnünk, hogy mindennek a színpadon való megjelenítése sokkal bonyolultabb feladat annál, mint ahogyan azt előzőleg gondoltuk. De vettünk egy mély lélegzetet, és belevágtunk. A próbák során sokféle megoldást kipróbáltunk, amelyek közül sokat elvetettünk, az általunk legjobbaknak ítélteket pedig megtartottuk. Egy idő után azután természetesen hívtunk a próbákra olyan személyeket is, akiknek sokat adunk a véleményére, annak érdekében, hogy ún. harmadik szemként mutassanak rá az esetleges hibákra vagy hiányosságokra, és rendkívül hálásak vagyunk nekik azért, amiért ilyen módon is segítették a munkánkat. Nagyon érdekes volt számunkra, hogy szinte mindent nekünk kellett kitalálnunk, nekünk kellett rálelnünk az egyes jelenetek hangulatára, megtalálnunk a megfelelő zenéket, megálmodnunk a teret és a jelmezeket, ami miatt mindketten úgy érezzük, hogy igencsak összetett, mégis rendkívül izgalmas próbafolyamat áll mögöttünk - magyarázta Verebes Judit, hozzátéve, a sajátos hangulatú produkció többféle értelmezési lehetőséget kínál a nézők számára. - Az előadás világát alapvetően a két figura teremti meg, hiszen a történetük és a világra való folyamatos rácsodálkozásuk egészen különleges pillanatokat eredményez, ráadásul mindezt úgy, hogy a szöveg nem magasztos, filozófiai szemszögből közelíti meg a témát, hanem teljesen emberi módon: miket gondolhatott Ádám Éváról, illetve,Éva Ádámról. Évának, ugyanúgy, ahogy minden nőnek, vannak szerethető és kevésbé szerethető jellemvonásai, és Ádámmal is ugyanez a helyzet. Nagyon furcsa volt számunkra annak a megtapasztalása, hogy miként tudjuk megjeleníteni a színpadon a tipikus és a kevésbé tipikus női, illetve férfi jegyeket. Ilyen szempontból nem féltünk a kliséktől, ugyanis fontosnak tartottuk, hogy ezekben a momentumokban mind a nők, mind a férfiak magukra ismerjenek. A legnagyobb kihívást azonban talán mégis az jelentette számomra, hogy korábban nem nagyon volt alkalmam arra, hogy több mint ötven percen át megszakítás nélkül a színpadon legyek, ami egyáltalán nem könnyű feladat, ugyanis ez azt eredményezi, hogy a színpadon kell átvezetnem az egyik állapotot a másikba, ráadásul úgy, hogy mindeközben az általam alakított figura íve is megmaradjon. Annak ellenére, hogy az elmúlt évek során jó néhány előadásban játszottam, azok mindegyike olyan volt, amelyekben nem kellett állandóan jelen lennem a színpadon, ami értelemszerűen sokkal könnyebb, hiszen az embernek olyankor van egy kis ideje arra, hogy nyugodtan átgondolja azt, mi fog következni, és eközben a takarásban lényegüljek át az egyik állapotból a másikba, ezúttal viszont nincs lehetőségem erre, és ez még izgalmasabbá teszi számomra ezt az egyébként is igen különleges előadást - fejtette ki Verebes Judit, hozzátéve, minden érdeklődőt szeretettel várnak az Éva és Ádám naplója című új előadásuk bemutatójára, amelyet június 20-án, szerdán este fél nyolckor tartanak meg a Zentai Magyar Kamaraszínház kamaratermében. Éva és Ádám naplója Újabb bemutatóra készül a Zentai Magyar Kamaraszínház A legnagyobb kihívást azonban talán mégis az jelentette számomra, hogy korábban nem nagyon volt alkalmam arra, hogy több mint ötven percen át megszakítás nélkül a színpadon legyek, ami egyáltalán nem könnyű feladat, ugyanis ez azt eredményezi, hogy a színpadon kell átvezetnem az egyik állapotot a másikba, ráadásul úgy, hogy mindeközben az általam alakított figura íve is megmaradjon. I c l-ram 1 0 1~o 1 ° ICQ „Az emberiség hímnemű része, a történet legelején még csak egy férfiből állt, de már ez az egy is udvarias volt, így történhetett, hogy ezen előadás címe: Éva és Ádám. Furcsa, de mindketten naplót vezettek. Azért rendhagyó dolog ez, mert elejében még csak emlékeik sem igen lehettek. Később, ahogy az elmúlt napok száma szaporodott, a naplók is fokozatosan teltek meg mindenféle személyes észrevétellel, titokfejtéssel, kísérlet-leírásokkal, és nem utolsósorban, a Másik megfigyelésével. Az ősszülők világának meseszerű felfedezése, Mark Twain számára olyan lehetett, mint Ádám és Éva világra való rácsodálkozása. Ebben az előadás-kísérletben a két napló, Éva és Ádám vallomásszerű monológja fésülődik egybe, a közönségnek, mint a jövő emberiségének mutatkozva be, ugyanakkor egymással is kokettálva, perlekedve, eljutva addig, amit ma úgy hívunk: szerelem.” (Verebes Ernő) Belgrád, Collegium Hungaricum A minap a szerbiai fotós szakközönség több jeles képviselője és szép számú közönség jelenlétében Belgrádban, a Collegium Hungaricumban megnyílt a pécsi Focus fotócsoport Pécs arcai című fotókiállítása. E tárlat egy nagyobb, szép kivitelű könyvet és több nagy kiállítást magába foglaló projektum redukált változata - emelte ki Hajnóczy Örs, aki kollégájával, Marsalkó Péterrel részt vett a megnyitón (képünkön), mialatt a Focus többi tagja éppen Eszék arcait fényképezte... ■ Kép és szöveg: Lennert Géza