Magyar Szó, 2018. június (75. évfolyam, 124-149. szám)

2018-06-16 / 137. szám

IQ MŰVELŐDÉS kult@magyarszo.rs Malmrcs) 2018. június 16- 17., szombat-vasárnap A közéletiség szolgálata Bata János: Az Aracs folyóirat az egész világ magyarságához szól Seregély Orsolya Bata Jánost, az Aracs közéleti folyó­irat főszerkesztőjét, költőt, műfor­dítót munkásságáért Teleki Pál Érdeméremmel tüntették ki Buda­pesten. Az Aracs folyóirat jelentősége abban rejlik, hogy nemcsak a délvidé­ki magyarságot fogja össze, hanem szinte a vitág összmagyarságát, mivel a Kárpát-medencéből, Európából, sőt a tengeren túlról is kerülnek ki szer­zők és olvasók. A folyóiratról, a szer­kesztési munkáról és az érdemérem­ről beszélgettünk Bata Jánossal. - A Teleki Pál Érdemérmet nagy köszö­nettel, és hálás szívvel fogadtam. Nagyon nagy megtiszteltetés ez számomra, bár el kell mondanom, hogy meggyőződésem, hogy ennek a díjnak az odaítélésében nemcsak az én munkám játszott szere­pet, hanem az a közös munka is, amit az Aracs szerkesztőségi tagjaival, és publi­káló munkatársaikkal együtt végzünk. Számomra ez a kitüntetés azt jelenti, hogy mások követik, látják, és talán értékelik is azt a munkát, amit maga a folyóirat szer­kesztősége, és amit én is végzek, immá­ron két évtizede, hiszen az idén már a 18. évfolyamába lép az Aracs. 2001 óta folyamatosan megjelentünk, nem kellett kihagyni, sem összevonni számokat, így azt a célkitűzést, amit annak idején elkép­zeltünk, eddig sikerült teljesíteni - hall­hattuk a közéleti folyóirat szerkesztőjétől, Bata Jánostól. ■ Mi a folyóirat fő feladata? - Mint ahogy arra az alcímben is megfogalmazott gondolat: A délvidéki magyarság közéleti folyóirata utal, felada­tunk az, hogy a közéletiséget szolgáljuk a Délvidéken, de természetesen nemcsak itthon, hanem az egész Kárpát-medencé­ben, sőt, talán nem túlzás azt mondani, hogy az egész világ magyarságát szeret­nénk bevonni a lap olvasói közé. Folyóira­tunkat a Kárpát-medencén túlra is eljut­tatjuk, Európába, és a tengeren túlra is, hiszen Ausztráliából, és Amerikából is vannak rendszeres szerzőink. ■ Milyen témákat dolgoznak fel a folyóiratban? - A folyóirat szerkesztésén többen dolgozunk. Gubás Ágota, aki a folyóirat olvasószerkesztője, művészeti szerkesz­tőnk Gyurkovics Hunor, de a szerkesztő­­bizottság tagja dr. Gubás Jenő, aki egyben alapítója is a folyóiratnak, továbbá Mihályi Katalin, Mimics Károly és Utasi Jenő atya is. Igyekszünk valamilyen módon követni az eseményeket, aktuálisak lenni. Próbá­lunk olyan témákat, problémákat, gondo­latokat felvetni, amelyek a napjaink aktu­alitását képezik, és igyekszünk nemcsak felvetni és megjeleníteni ezeket a prob­lémákat, hanem megoldást is felmutatni rájuk. Amivel szerzőink megtisztelnek bennünket, ami eljut hozzánk és megüti a mércét, azt tudjuk beszerkeszteni a folyó­iratba. Évente 4 alkalommal jelenünk meg: március 15-én, június 4-én, augusztus 20- án és október 23-án. Minden lapszámmal igyekszünk az adott dátumhoz valamilyen módon kötődő írásokat megjelentetni, de ezek mellett más, színvonalas írások is helyet kapnak. Magának a folyóirat­nak megvan az összekötő jellege, azok a szerzők, akik rendszeresen publikálnak, az egész Kárpát-medencéből, ők az össz­­magyarságot képviselik, és ez jelen van a folyóiratban is. ■ Ön egyszerre több dologgal is foglalkozik. Tanít, fordít, ír és ez mellett szerkeszti az Aracsot. Mennyi ideje van ellátni a szerkesztői tevékenységeket? - Ha azt mondanám, hogy a szabad­időm nagy részét ezzel töltöm, az nem lenne helytálló, mert az azt jelentené, hogy van szabadidőm. Tanárként dolgo­zom, és ez mellett szerkesztem az Aracs folyóiratot. A szerkesztési feladataimat próbálom becsülettel, tisztességgel ellátni, és az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy a munkát komolyan vettem, ebben erősíte­nek meg a szerzők és az olvasók is. Rockopera Trianonról A Trianon című rockopera azt mutatja be, hogy próbáltak meg alkalmazkodni az emberek a történtekhez - közölte a rendező az M1 aktuális csatorna pénteki műsorá­ban; a produkció június 22-én és 23-án látható a budapesti Hősök terén. Koltay Gábor azt mondta, a darabot az összegyűjtött személyes visszaemlékezések köré építette, a versek és megzenésítés is e köré rendeződött. A rockopera négy tételből áll, amelyek az eseményeket és annak okait vizsgálják. Nem a történelmi személyekre, hanem a névtelen emberekre koncentráltak, ezáltal sokkal személyesebb és összefüggőbb, mint az Itt élned, halnod kell rockmusical volt - tette hozzá. A témát nehéz volt a mindennapok nyelvére lefordítani, de szeretné, ha elgon­dolkodtatna, mi felé kell haladni, hogy ezt a traumát fel lehessen dolgozni, és hogy a Kárpát-medencei magyarság lelki, szellemi egyesítése napi gyakorlattá tudjon válni - hangoztatta. Úgy fogalmazott, hogy a Trianon nem múltba vesző esemény, hanem velünk él, mindenki életét befolyásolja, ezért fontos, hogy beszéljünk róla. (MTI) Máriás Endre Június 20-án, szerdán mutatja be legújabb, Éva és Ádám naplója című előadását a Zentai Magyar Kama­raszínház társulata, amelynek két fiatal színésze, Verebes Judit és Szilágyi Áron saját rendezésükben állították színpadra a Mark Twain műve alapján, Thaly Tibor fordí­tásának felhasználásával, Verebes Ernő által írt szöveget. A produkció Verebes Judit mesterszakos diplo­ ma-előadása is egyben. - Az előadás alapjául szolgáló szöveg már régóta közel áll hozzám, hiszen ha jól emlékszem, már középiskolás koromban is az Éva naplója egyik részletével vettem részt a Középiskolások Művészeti Vetélke­dőjén, később pedig, amikor a Művésze­ti Akadémián befejeztem az alapszakot, ugyanennek a szövegnek egy másik válto­zatával készültem a mesterszakos felvéte­limre, amelyet követően a tanáraim azt mondták, hogy érdemes lenne komolyab­ban is foglalkoznom vele. Ennek ellenére sokáig fel sem merült bennem annak a lehetősége, hogy esetleg ez legyen a diplo­ma-előadásom, hiszen egészen másféle elképzeléseim voltak, aztán egyszer csak kipattant a fejemből az az ötlet, hogy miért ne készítenénk ebből a szöveg­ből egy kétszemélyes előadást Szilágyi Áron kollégámmal, ami mindkettőnknek nagyon megtetszett, és ezért azonnal úgy döntöttünk, hogy belevágunk - hangsú­lyozta lapunknak nyilatkozva Verebes Judit, a Zentai Magyar Kamaraszínház színésznője, aki elmondta, mivel prózai műről van szó, ezért megkérték az édes­apját, Verebes Ernő költőt, zeneszerzőt, a budapesti Nemzeti Színház dramaturgját, hogy segítsen nekik a szöveg színpadra alkalmazásában. - Az eredeti mű naplóbejegyzések­re épül, nincsenek benne párbeszédek. A naplóbejegyzések ugyan önmaguk­ban is rendkívül érdekesek, mégis úgy gondoltuk, talán még izgalmasabb lenne az előadásunk, ha az első emberpár, amelynek a tagjai egyébként folyama­tosan egymásról beszélnek, találkozna is egymással. Ennek az elképzelésnek a jegyében édesapám igyekezett egyrészt­­ kisebb-nagyobb változtatásokkal ugyan­­ sokat megtartani az eredeti szövegből, másrészt olyan párbeszédes jeleneteket kialakítani, amelyek még izgalmasabbá teszik a produkciónkat. A szöveg kicsit komikus, kicsit groteszk, ugyanakkor van némi tragédiája is. Amikor megszületett, és először összeolvastuk, sokat beszélget­tünk arról, hogy hol is rejtőzik ennek az egésznek, vagyis a férfinek és a nőnek a lényege, ami, valljuk be, eléggé tágan értelmezhető fogalom. Aztán amikor bekerültünk az üres térbe, rá kellett jönnünk, hogy mindennek a színpadon való megjelenítése sokkal bonyolultabb feladat annál, mint ahogyan azt előzőleg gondoltuk. De vettünk egy mély lélegzetet, és belevágtunk. A próbák során sokféle megoldást kipróbáltunk, amelyek közül sokat elvetettünk, az általunk legjobbak­nak ítélteket pedig megtartottuk. Egy idő után azután természetesen hívtunk a próbákra olyan személyeket is, akik­nek sokat adunk a véleményére, annak érdekében, hogy ún. harmadik szemként mutassanak rá az esetleges hibákra vagy hiányosságokra, és rendkívül hálásak vagyunk nekik azért, amiért ilyen módon is segítették a munkánkat. Nagyon érde­kes volt számunkra, hogy szinte mindent nekünk kellett kitalálnunk, nekünk kellett rálelnünk az egyes jelenetek hangulatára, megtalálnunk a megfelelő zenéket, megál­modnunk a teret és a jelmezeket, ami miatt mindketten úgy érezzük, hogy igen­csak összetett, mégis rendkívül izgalmas próbafolyamat áll mögöttünk - magya­rázta Verebes Judit, hozzátéve, a sajátos hangulatú produkció többféle értelmezési lehetőséget kínál a nézők számára. - Az előadás világát alapvetően a két figura teremti meg, hiszen a történetük és a világra való folyamatos rácsodál­­kozásuk egészen különleges pillanato­kat eredményez, ráadásul mindezt úgy, hogy a szöveg nem magasztos, filozófiai szemszögből közelíti meg a témát, hanem teljesen emberi módon: miket gondolha­tott Ádám Éváról, illetve,Éva Ádámról. Évának, ugyanúgy, ahogy minden nőnek, vannak szerethető és kevésbé szerethető jellemvonásai, és Ádámmal is ugyanez a helyzet. Nagyon furcsa volt számunkra annak a megtapasztalása, hogy miként tudjuk megjeleníteni a színpadon a tipi­kus és a kevésbé tipikus női, illetve férfi jegyeket. Ilyen szempontból nem féltünk a kliséktől, ugyanis fontosnak tartottuk, hogy ezekben a momentumokban mind a nők, mind a férfiak magukra ismerje­nek. A legnagyobb kihívást azonban talán mégis az jelentette számomra, hogy koráb­ban nem nagyon volt alkalmam arra, hogy több mint ötven percen át megszakítás nélkül a színpadon legyek, ami egyál­talán nem könnyű feladat, ugyanis ez azt eredményezi, hogy a színpadon kell átvezetnem az egyik állapotot a másik­ba, ráadásul úgy, hogy mindeközben az általam alakított figura íve is megmarad­jon. Annak ellenére, hogy az elmúlt évek során jó néhány előadásban játszottam, azok mindegyike olyan volt, amelyek­ben nem kellett állandóan jelen lennem a színpadon, ami értelemszerűen sokkal könnyebb, hiszen az embernek olyankor van egy kis ideje arra, hogy nyugodtan átgondolja azt, mi fog következni, és eköz­ben a takarásban lényegüljek át az egyik állapotból a másikba, ezúttal viszont nincs lehetőségem erre, és ez még izgalmasabbá teszi számomra ezt az egyébként is igen különleges előadást - fejtette ki Vere­bes Judit, hozzátéve, minden érdeklődőt szeretettel várnak az Éva és Ádám naplója című új előadásuk bemutatójára, amelyet június 20-án, szerdán este fél nyolckor tartanak meg a Zentai Magyar Kamara­­színház kamaratermében. Éva és Ádám naplója Újabb bemutatóra készül a Zentai Magyar Kamaraszínház A legnagyobb kihívást azonban talán mégis az jelentette számomra, hogy korábban nem nagyon volt alkalmam arra, hogy több mint ötven percen át megszakítás nélkül a színpadon legyek, ami egyáltalán nem könnyű feladat, ugyanis ez azt eredményezi, hogy a színpadon kell átvezetnem az egyik állapotot a másikba, ráadásul úgy, hogy mindeközben az általam alakított figura íve is megmaradjon. I c l-ra­­m 1­ 0 1~o 1 ° ICQ „Az emberiség hímnemű része, a történet legelején még csak egy férfiből állt, de már ez az egy is udvarias volt, így történhetett, hogy ezen előadás címe: Éva és Ádám. Furcsa, de mindketten naplót vezettek. Azért rendhagyó dolog ez, mert elejében még csak emlékeik sem igen lehettek. Később, ahogy az elmúlt napok száma szaporodott, a naplók is fokozatosan teltek meg mindenféle személyes észrevétellel, titokfejtéssel, kísérlet-leírásokkal, és nem utolsósorban, a Másik megfigyelésével. Az ősszülők világának meseszerű felfedezése, Mark Twain számára olyan lehetett, mint Ádám és Éva világra való rácsodálkozása. Ebben az előadás-kísér­letben a két napló, Éva és Ádám vallomásszerű monológja fésülődik egybe, a közönségnek, mint a jövő emberiségének mutatkozva be, ugyanakkor egymással is kokettálva, perlekedve, eljutva addig, amit ma úgy hívunk: szerelem.” (Verebes Ernő) Belgrád, Collegium Hungaricum A minap a szerbiai fotós szakközönség több jeles képviselője és szép számú közönség jelenlé­tében Belgrádban, a Collegium Hungaricumban megnyílt a pécsi Focus fotócsoport Pécs arcai című fotókiállítása.­­ E tárlat egy nagyobb, szép kivitelű könyvet és több nagy kiállítást magába foglaló projektum redukált változata - emelte ki Hajnóczy Örs, aki kollégájával, Marsalkó Péterrel részt vett a megnyi­tón (képünkön), mialatt a Focus többi tagja éppen Eszék arcait fényképezte... ■ Kép és szöveg: Lennert Géza

Next