Magyar Szó, 2018. szeptember (75. évfolyam, 203-227. szám)

2018-09-15 / 215. szám

2018. szeptember 15., 16., szombat-vasárnap Huml 3 kulfold@magyarszo.rs KÜLFÖLD Szabó József Boszorkányüldözés áldozatának tart­ja magát az amerikai elnök. Donald Trump már-már megszállottan ismé­telgeti, hogy ellenfelei folyamatosan alaptalan vádakkal illetik, támadják. Igyekszik elhitetni, hogy politikai bosszúhadjárat indult ellene, amely­nek célja munkájának ellehetetlení­tése és a megbuktatása. Az ellenséges tábor pedig egyre csak gyarapodik. Eddig főként az őt támogató republi­kánusokkal szemben álló Demokrata Pártot, a média egy részét, különböző szervezeteket, intézményeket, magán­­személyeket, bírákat, közszereplőket és hírességeket sorolta az áskálódok közé. Munkatársai egy részével is összekülönbözött már, közülük többet elbocsátott. Szeszélyes természetéről és politikájá­ról, munkájáról, (beszéd)stílusáról, egy­­egy megállapításának valóságtartalmáról, jelleméről, személyiségéről, viselkedéséről, viselt dolgairól, botrányairól és ballépései­ről könyvek jelentek meg. Ezekben azonban sok a bizonytalan információ. Trump tagadja a vele és a Fehér Házzal kapcsolatos, olykor igen kellemetlen része­ket, így tett szeptember elején is, amikor - Félelem: Donald Trump a Fehér Házban címmel - a boltokba került a róla szóló legutóbbi oknyomozó riportkönyv, amely­nek világhírű újságíró szerzője, a Richard Nixon volt elnök 1974-es megbuktatásában (leleplező lapinformációival) kiemelkedő szerepet vállalt Bob Woodward kompro­mittáló adatokat tár a nyilvánosság elé. A kiadvány kényesnek ítélt mondatait sietve cáfolták a washingtoni illetékesek. Ám alig hangzott el az állásfoglalásuk, azonnal felbukkant egy másik kellemet­lenkedő. A The New York Timesban múlt csütörtökön egy állítólagos fehér házi tisztségviselő névtelenül arról írt, hogy az elnököt közvetlen (munkatársi) környezete próbálja megakadályozni egy újabb szar­vashiba, netán őrültség elkövetésében. Trump azóta azon agyai, miként vághat­na vissza a lapnak és a kiszivárogtató(k)nak. Közben talán attól retteg, hogy ki indíthat ellene újabb támadást. Az utóbbi időben ugyanis egyre több a gondja a rosszakarókkal. Ennek prózai okai vannak: november 6-án félidős választáso­kat tartanak, s a másik oldal (az élénkülő kampányban) igyekszik kijátszani ütőkár­tyáit Trump ellen, abban bízva, hogy a mögötte álló republikánusok veszítenek Mega culpa támogatottságukból. Pártjuk pedig így akár kisebbségbe is kerülhet a kongresszusban (parlamentben), amelynek szenátusában és képviselőházában jelenleg a mandátumok többségét birtokolja. Az elnök ugyan marad a tisztségében, ám a képviselőház egészét, a szenátus­nak pedig egyharmadát választják újra. A képviselőház mind a 435 - republikánus és demokrata párti - tagja, illetve vetélytár­­saik ezért már gőzerővel kampányolnak. A százfős szenátus nagyobb része azon­ban nyugodt, mert csak 35 helyért folyik a verseny. Az elnöki ciklus félidejében esedékes voksolást sokan máris döntő, mások törté­nelmi jelentőségűnek nevezik, mivel a tét óriási. Ha ugyanis a demokraták többségbe kerülnek a képviselőházban, amire kiválóak az esélyeik, Trump nagy veszélybe kerülhet. Politikai ellenfelei ebben az esetben (jelen­tősen) korlátozhatják mozgásterét. Sőt még a tisztségéből is elmozdíthat­ják, leválthatják. Ehhez (indokolt eset­ben) a képviselők többségének alkotmá­nyos vádemeléssel járó felelősségre vonási - angol szakkifejezéssel impeachment - eljárást kell indítani ellene. Ha a demokraták (ismét) többségbe kerülnek a képviselőházban, valószínűleg megkísérlik megfosztani hatalmától az elnököt. A többlépcsős bonyolult folyamat azonban sokáig elhúzódhat. Ezáltal pedig alkalmas lehet arra, hogy teljesen lejárassa, hiteltelenítse Trumpot, s így meghiúsítsa újraválasztását. A sötét felhők már gyülekeznek fölöt­te, de nem a boszorkányüldözők ármány­kodásától. Sokkal inkább volt személyes ügyvédje és bizalmasa, Michael Cohen „bűnbánása” és Robert Mueller szívós munkájának eredményeként. Az utóbbi különleges ügyész, s az általa vezetett szak­értői bizottság vizsgálja, hogy a 2016-os elnökválasztási kampányban összejátszot­tak-e Trump munkatársai az oroszokkal a győzelem reményében. A gyanú miatt több embert hallgattak meg az ügyben. Egyikükre (George Papa­­dopoulosra) a bíróság a múlt pénteken már 14 nap börtönbüntetést és 9500 dollár pénzbüntetést is kiszabott. A 31 éves férfi az első, akit Mueller munkájának köszön­hetően vontak felelősségre. Papadopoulos 2016-ban - Trump kampánycsapatának tagjaként - találko­zott oroszokkal, de nem derült ki, hogy összejátszott-e velük. Nem is ezért került rács mögé, hanem azért, mert hazudott az FBI-nak az orosz kapcsolatairól. Igazán fontos segítséget a nyomozóknak alighanem a meakulpázó Cohen adhat­ ott), aki sokáig dolgozott a milliárdos üzletem­ber Trumppal. Nemrég azonban ellene vallott. A bíróságon elmondta: az elnök­­választás befolyásolása végett mindket­ten (ergo tettestársakként) megsérthették a kampányfinanszírozási szabályokat, ez pedig bűncselekménynek számít. Ez úgy történhetett meg, hogy 2016­ban tiltott módon lefizetett egy pornószí­nésznőt és egy Playboy-modellt. A hall­gatási pénzt az akkor még csak elnökjelölt Trump utasítására adta át, hogy a hölgyek ne beszéljenek azokról a korábbi szexuális kalandjaikról, amelyekbe a házasságban élő „ajándékozóval” keveredtek. Cohen beismerése (a bűncselekmény­nek minősülő törvénytelen kampányfinan­szírozásról) elvben alapja lehet az elnök elleni alkotmányos eljárásnak, akármire jut is Mueller az orosz szállal. Persze a különleges ügyész sem tétlenkedik. Sőt már Trumptól is válaszokat vár, akár írás­ban is. A levél megfogalmazása nyilván röpke ujjgyakorlat lesz, hiszen az elnök - mint tőle tudjuk - „nagyon stabil zseni”, akinek a memóriája „minden idők egyik legjobbja”, szókincse pedig ténylegesen is a legjobb. Már 13 ezer évvel ezelőtt is készítettek sört Tizenháromezer évvel ezelőtt is létezett a sörfőzés gyakor­lata a Földközi-tenger keleti medencéjében, s ez ötezer évvel korábbi adat, mint az Észak-Kínában a sörkészítés eredetéről talált eddigi legősibb bizonyítékok. Az amerikai Stanford Egyetem és az izraeli Haifai Egyetem régé­szei az észak-izraeli várostól délre fekvő Raqefet-barlangban talált őrlőedényeket elemezve jutottak erre a megállapításra, és tanulmá­nyukat a Journal of Archeological Science: Reports című folyóirat­ban tették közzé. A közismert régészeti lelőhely a Natúf-kultúra egyik temetkezé­si helye volt. Az izraeli Natúf-völgyben fedezték fel a múlt század harmincas éveiben a Kr. e. 11.000 és 9300 között létezett kultúra első települését. A natúfi emberek táplálkozásában a gabonafélék elsődle­ges szerepet játszottak, falvaikat gabonatermő vidékeken alapították, erről árulkodnak a térségben talált ősi gabonaőrlő, gabonatároló vermek, őrlőkövek maradványai. A natúfi emberek már gyűjtötték a térségben talált gabonamagvakat, és tárolták is. Az amerikai és az izraeli régészek három gabonaőrlő-vermet/szik­­lamozsarat elemeztek, és megállapították, hogy azokat búza- vagy árpasör főzésére használták, valamint élelmiszer tárolására. „Az alkoholkészítés és az élelmiszer-tárolás nagy technológiai innováció volt, amely elvezetett a civilizációk fejlődéséhez a vilá­gon, és a régészet jelentős eszköz abban, hogy megtaláljuk ezek eredetét... Felfedezésünk új fényt vet az emberi társadalom mélyebb történelmére” - idézte Li Lint, a Stanford Egyetem PhD-hallgatóját az EurekAlert tudományos hírportál. Az izraeli Raqefet-barlangban végzett régészeti kutatások során feltárt sziklamozsarakat gabonaőrlésre és ételkészítésre használták, valamint búza-/árpaalapú sör készítésére *­­-----7. 1 4 TJk U. J. The Times of Israel Európa válaszúton Bálint István A választási kampány már megkezdődött. Az Európai Parlament új összetételét csak jövő májusban választják meg, de a választások közelgése már most foglalkoztatja a közvéleményt, téma a lapokban, sőt borzolja a kedé­lyeket. Nemcsak azért, mert ez tényleg sorsdöntő választás lesz, azt határozhatja meg, hogy milyen irányban fejlődik tovább kontinen­sünk - azért is, mert ki kell bírni a választások előtti hangulatot. Mert a választási kampányok idején egy-egy országon belül sem a józan ész diktálja a fejleményeket, hanem a hatalomért vívott harc, a tömegek „megdolgozásának” szándéka. De nézzük, mi is történik Európában. „Európa a Macron-Orbán-nézetkülönbséggel szemben” - ez volt nemrégiben a Le Monde c. tekintélyes francia napilap egyik vezér­cikkének a címe. Szinte nem találhatnánk az újságcímek tömke­legében olyant, amely ennél jobban tükrözné a mai helyzetet. És a ténynek az elismerése számunkra, magyarok számára, külön jelen­tőséggel bír. Mert azt mutatja, hogy Orbán Viktor milyen fontos szerepet kap az európai történésekben. Bátran kimondhatjuk, hogy Mátyás király óta nem volt magyar államférfi, aki ennyire az euró­pai események középpontjában állott vol­­a. Ezt a tényt mindenki meggyőződése és pártállása szempontjából értékeli és minősíti. A lényeg azonban külső ránézésre elég egyszerű. Európában két irányzat feszül egymásnak. Az egyik szerint Euró­pának szorosabb egységet kell teremtenie, mert csak így állhatja a versenyt az összekuszálódott világpolitikában és a javában folyó vámháború körülményei között. Ennek érdekében le kell ráznia az „állandóan akadékoskodó” országokat. A másik irányzat - amelyet a Le Monde „szuverenistának és migránsellenesnek” nevez - szerint le kell rázni Brüsszel túlzott beavatkozását, és előtérbe kell állítani a nemzeti érdekek védelmét. A valóságban azonban sokkal bonyolultabb a helyzet. Orbán Viktor és az olasz Matteo Salvini olyan nagy érdeklődést kiváltó tárgyalása ugyanis nem két kormányfő, hanem két pártvezető talál­kozója volt, így aztán a közelgő európai választásokkal kapcsolatban könnyen közös nevezőre juthattak. Valójában Salvini egy kanál vízben megfojtaná Orbánt, mert nem hajlandó ezer-egynéhány migránst befogadni, amikor Olaszországnak 600 ezer migráns okozott gondot. Neki Európával nem azért van baja, mert migránsokat akar ráerőszakolni, hanem azért, mert nem hajlandó nagyobb mérték­ben a segítségére lenni a migránshelyzettel való megbirkózásban. Már azzal fenyegetőzik, hogy Olaszország leállítja a befizetéseket a közös kasszába, ha az EU nem vállal nagyobb szolidaritást vele. Macronnal sem az a baja, hogy migránsbarát politikát folytat, hanem az, hogy nem akarta befogadni azt a 48 ezer migránst, akik Olaszországban úgy nyilatkoztak, hogy Franciaországban akarnak letelepedni. (Az sem talált nagyobb érdeklődésre, hogy majdnem az Orbán-Salvini-találkozóval egyidejűleg Salvini miniszterelnöke, Giuseppe Conte Andrej Babis cseh miniszterelnököt győzködte, hogy be kell fogadniuk a kvóta szerinti migránsokat.) Mert Salvini aztán igazán mindent megtett a migránsáradat leál­lítása érdekében. A bevándorlók száma tényleg csökkent. 2018 első felében 41 százalékkal kevesebb érkezett Európába, mint 2017 első felében. Ez a csökkenés a leglátványosabb Olaszország esetében: 92.200-zal szemben csak 18.500 érkezett. De ez nem a kormány érdeme, hisz az csak június elsején lépett hivatalába. Salvini azon­ban kísérletet tett az áradat teljes leállítására. Már a köztársasági elnöknek kellett közbelépnie, mert olasz hajók kikötését sem engedélyezte azért, mert azok fedélzetén a tengerből kimentett migránsok voltak. Az ügyészség máris két vádat emelt ellene, mert 10 napig nem engedte, hogy a migránsok elhagyják a Catania kikötőjében veszteglő mentőhajót: az egyiket hivatali visszaélés, túszejtés, törvénytelen őrizetbe vétel, a másikat „a sürgős egészségügyi segélynyújtás elmulasztása” miatt. Az sem mellékes körülmény, hogy a két ország nincs egyforma helyzetben a készülő „szűkebb Európa” tekintetében sem. Magyar­­országnak esélye sincs a bejutásra. Olaszországnak viszont létérdeke a bejutás. Mert egy nyakig az ország évi nemzeti jövedelmének 130 százalékával felérő adósságban úszó állam rögtön csődbe jutna, mihelyt Európa levenné róla a kezét. (Egyik hitelminősítő intézet máris BBB stabilról BBB negatívra minősítette le.) Így jutunk el mondanivalónk végső következtetéséig, hogy Euró­pa problémája nem a migránsbarátok és a migránsellenesek össze­csapása, hanem az, hogy a migránsellenes hangulat szítása mind veszélyesebb formát ölt, és mind súlyosabb következményekkel jár. (Ebben ludas a sajtó is: Európában naponta ezerszámra erőszakol­nak meg nőket, de ebből hír csak akkor lesz, ha az erőszakoskodó migráns.) Mert mihelyt kialakult ez a hangulat, ki lehetett számí­tani, hogy mikor válik idegengyűlöletté. Onnan - mint a legújabb tüntetések mutatják - pedig már csak egy lépésre van a fasizmus. Ma már ott tartunk, hogy hitleri köszöntéssel vonulnak fel. Holott azt hittük, soha nem térhet vissza az elvakultság, amely tömegeket bírt rá egy olyan őrültség támogatására, amely „ki kell irtani mindenkit, aki szembeszáll velünk” jelszóval 9 millió embert vitt pusztulásba. Ott tartunk, hogy ízléstelen volt, amikor Helene Fritzon svéd migrációs miniszter az 1956-os magyar menekülteket emlegette, de tény marad, hogy a hangulat a vendégmunkások ellen fordul. Sőt már a turisták is zavarrni kezdenek. Barcelonában már tüntettek azzal a jelszóval, hogy „turisták, menjetek haza”. Mert az évente odalátogató 1,7 millió turistából 32 millió lett.

Next