Magyar Szó, 2018. október (75. évfolyam, 228-254. szám)

2018-10-29 / 252. szám

6 VÉLEMÉNY velemeny@magyarszo.rs Mkkk&c GYŰRŐDÉSEK Hová lett a mi Bács-Bodrog vármegyénk? Mák Ferenc A Rubicon című történelmi magazin Vármegyék -1000 éves intézményrend­szer című, a magyar vármegye-rendszer kialakulásával és történelmi fejlődésével foglalkozó, 2018. évi 3-4. számának olvasását követően mélységes­ mély csönd támadt a lelkemben. Valami olyasféle némaság, mint ami a jeles folyóiratban szeretett vármegyémet, a Délvidéken oly sok tragédiát és megpróbáltatást megélt Bács-Bodrog vármegyét - a bánságok, a vajdaságok, a székek és a szabad királyi városok tengerében - övezi. A magyar királyok által közigazgatási és jogszol­gáltatási szempontok alapján létrehozott - olykor birtok- és birodalom­védelmi érdekeket is érvényesítő -, a köznemesi, később a polgári igényeknek is megfelelő vármegye-rendszeren belül valahol elveszett a magyar történelem végvidékének egyik meghatározó színfoltja, a Szent Pál oltalma alatt fölvirágzó Bácsország. Pedig a tiszai átkelősnél valaha honfoglaló vezéreink seregei jártak, később kirá­lyi és főúri katonák vonultak a déli határainkat fenyegető idegen hordák ellen, hol győztes, hol vesztes csaták hősei lépték a szélesen elterülő rónaság belátha­tatlan térségeit, s ha kellett, a haza védelmében meghaltak a bácskai rögön. Voltak a vidéknek istentől áldott, bölcs kolostorai, ország­­gyűléseknek otthont adó várai, a nemzeti fölemelkedés hatalmas igaz, jeles történetírónk, Dudás Gyula Bács-Bodrogh vármegye régészet emlékei (1886) című korai művében határozottan rámutatott: „Meg kell vallanunk, Bács-Bodrogh vármegye nem tartozik azon szerencsés területek közé, amelyeknek a múltban átélt eseményekre vonatko­zó régészeti és történeti emlékeit a századok vihara megkímélte, de azon vidékek sorában sem foglalhat helyet, melyek egykor kiváló szerepre voltak hivatva.” Ám e szigorú megállapítást követően ő is kiemelte: a táj magán viseli a „Tisza-Duna­­köz” tragikus történelmének minden sajátosságát, a római kultúra áldásaitól, a török pusztítás halálos csöndjén át a XVIII. századi, és az azt követő nemzeti újjászületés valamennyi dicső cselekedetéig, s az ókori feliratos kövektől, a római (vagy rómainak vélt) sáncokon át, a bácsi várig, annak Szent Antal-kápolnájáig hosszan sorolja számba vehető középkori értékeinket. Jóllehet, a végső szám­vetés mégsem igazán kedvező a számunkra, könyve végén a történész Dudás Gyula ugyanis megjegyezte: csakis rajtunk múlik, hogy történelmi emlékeink az idők homályából végre a napvilágra kerüljenek, s a kései korok előtt igazol­ják érdemi részvételünket nemeztünk sorsának alakításában. S miközben a történész súlyos szavait mérlegelem, a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet megbízásából dr. Zsiga Attila szegedi kartográfus készítette, s a Magyar Nemzeti Tanács által megjelentetett, adatokban kimeríthetetlenül gazdag és színes Délvidék-Vajdaság térképet nézem, s már a szomszédsági meghatározottság is lenyűgöz: Bács-Bodrog vármegye örökösét, a Bácskaságot keleten a Temesvár központú, egykori Temesi Bánság, délen a Péterváradi vár és az Al-Duna királyi erődrendszerének része, nyugaton Szlavónország hatá­rolja, ami önmagában is jelzi a vidék történelmi jelentőségét. Mi, a kései utókor egykori kolostorok néhol beomlott, másutt gondosan megőrzött termeiben a középkori kultúra emlékeit, kegyhelyeinken az áhítat ünnepeit, viseleteinkben a régiek álmait őrizzük „csupán”. Százados kisebbségi sorsunkból eredően arasznyi ideje ismerjük csak az 1697-ben megvívott zentai csata történetét, mint ahogyan csak az utóbbi évtizedekben viszünk virágot az 1848-1849-es szabadságharc hőseinek sírjára, a csaták emlékhelyeire is. Molnár Tibor A bácskai Tisza mente I. világháborús hősi halottat (2015) című munkája - aktualitását is méltányol­va - különös, kivételes értéke történetírásunknak. De mindezzel együtt is, hol vannak az elődök gondjait idéző emlékeink? Hol vannak a lélek belső tereit megelevenítő hagyományaink részletei? Közösségi emlékeink nagy része elve­szett az üldöztetésünk során, s legjobb esetben is néhány generáció örömei és fájdalmai élnek még a zsigereinkben. Századok múltán posvánnyá vált a Ferenc­­csatorna, melyen egykor élénk gabona-kereskedés folyt, s eltűntek a kastélyok, amelyeknek termeiben kiművelt fők a vármegye sorsáról döntöttek. Kiss József csatornáján Molter Károly a Tibold Márton című regényének hősei sétahajózás közben nem kisebb büszkeséggel és öntudattal tartották fejük fölé a napernyőt, mint ahogyan tartották azt a távoli, ünnepelt vidékek vándorai az alpesi tenger­szemek hullámain suhanva. Hogy az Óbecse-Bácsföldvár közötti kunhalom (vagy kurgán?) eredete a táj lakója szerint Kinizsi Pál nevéhez fűződik, ma már kevesen tudják. A legenda szerint ugyanis Hunyadi János hőse a déli határszélen vívott háborúkból Budára menet ott, azon a helyen megpihent, és a csizmájából kiszórta az útja során összeszedett rögöket. Ilyen, és ehhez hasonló történetekből áll össze a vidék legendája és történelme. A zombori Vármegyeháza történelmi szerepe ma már legfeljebb Papp Dániel műveiben él tovább, holott szerepének és jelentőségének minden részlete ott rejtőzködik a korabeli hírlapok porlepte borítói között. Csak hát erő, elhatározás és szándék kell az elfeledett értékek föltárásához. Egy dolog azonban egészen bizonyos: Bács-Bodrog vármegye és a vidék történetét nem a fővárosi műhelyekben fogják megírni, munkájában szép feladatot vállaló iskolai és kulturális intézményei. S most látnom kell, Bács-Bodrog vármegye a kései számvetés során a bölcsek mérlegén valamiért könnyűnek találtatott. A monopólium néha jó JEGYZET Diósi Árpád Több mint két évvel ezelőtt néhányan úgy vártuk a Netflix online videótár - streamingszolgáltatás globális piacra való kilépését, mint a messiást. Végre mi is kényünk-kedvünkre nézhetünk interneten keresztül új és régi filmeket és sorozatokat, méghozzá sokkal olcsóbban a hazai kábelszolgáltatóknál. Nem csak a torrent oldalak halálát vizionáltuk ekkor páran, hanem a mozitermekét is. Nem is tévedhettünk volna nagyobbat. Sokan azonnal ki is próbáltuk, majd jött a hideg zuhany: a videómegosztó amerikai tartalmának alig 40 százaléka volt csak elérhető Szerbiában (Magyarországon kevesebb), és ami nézhe­tő volt, ahhoz sem rakott fel az amerikai cég feliratot. Aki picit is értett a számítógép bütyköléséhez, az megoldotta, a többiek pedig intenzív angol tanfolyamon vehettek részt. A globális piacra való lépés nem csak az üzemeltető bevételén látszott meg, hanem a torrentezők hirtelen csökkenésében is. Kilenc dollárért legálisan nézhettünk több száz órányi filmet és sorozatot, így értelmét veszítette sok ember szemében a kalózkodás. Ugyan minek szenvedjünk ettől kezdve az illegális letöltéssel? Netflixet nézni nem csak ezért tűnt jónak, mert néhány hónappal a mozik után már nézhető volt náluk pár film, méghoz­zá úgy, hogy azokat nem szakítja meg egyetlen reklám sem, hanem mert saját tartalmakat, sorozatokat és dokumentumfil­meket is elkezdtek gyártani. Nem is kellett több nekik, és egyre komolyabb filmek gyártásába is belekezdtek. Az eredmény siker és előfizetői bázisnövekedés. Meg irigység. A sikeres üzleti modellt látva más is szeletet akart ebből a habos tortából. Az Amazon egykori online könyvesbolt, ami ma már az egyik legnagyobb online-boltnak számít, szintén elindította a saját videószolgáltatását Amazon Prime néven, és azonnal nekikezdett saját exkluzív tartalmakat gyártani. Amíg csak a Netflix uralta a piacot, szinte minden elérhető volt ott, hirtelen azonban megosztott lett a piac. Valami ott, valami itt. A torta pedig évről évre több szeletre esett szét. Az HBO is kért belőle és megszületett az HBO GO, ahol úgyszintén nézhetünk olyan sorozatokat, amit máshol nem­­igaz, ők sokkal koráb­ban elkezdtek saját sorozatokat gyártani, hiszen a tévécsator­nát 1974-ben alapították), de ugyanígy piacra lépett a Hulu, most meg a Disney teszi meg ugyanezt a lépést: bejelentette a streamszolgáltatását és az első sorozatát is, amely a Star Wars univerzumhoz tartozik majd. Egyvalamire volt csak jó, hogy megtört a Netflix monopolhely­zete, és ma már több cég szolgáltat és gyárt exkluzív tartalmakat, újra feléledt a torrentezés. Az ok egyszerű: az internetnek hála az emberek megszokták, hogy a megjelenés napján, abban az időben nézik meg kedvenc sorozatukat, filmjüket, amikor akarják Mond­hatjuk úgy, hogy ahogy ráérnek, azonnal. Amikor viszont már több oldalról érhetőek csak el a tartalmak, és több csatornára kell befizetni, hogy lássuk őket, az emberek fájdalmasan a zsebükhöz nyúlnak: senkinek sincs kedve havi 30-40 dollárt (streaming­­szolgáltatók plusz internet) fizetni csak azért, hogy megnézze kedvenc sorozatait, filmjeit. Sokan ezért inkább VPN szolgálta­tásba ruháztak be, amivel nyugodtabban torrentezhetnek, ugyanis a technológia kicseréli a számítógép valódi IP címét egy hamisra, és így rejtve maradnak a jogvédők éber szemei előtt. Magyarán büntetlenül kalózkodhatnak - ez főleg nyugaton fontos, ahol igen kemény pénzbüntetésre számíthatnak a torrentezők. Szerbiában a Netflix és az HBO GO érhető csak el. Ha valaki mindkettőre elő akar fizetni, akkor az átlag 1500 dináros interne­tes előfizetés mellett, még 1700 dinárt vehet ki a zsebéből, vagyis összesen 3200 dinárba kerülhet a szórakozása. Ez már egy olyan lélektani határ, amit sokan inkább nem lépnek át. A nemzetközi felmérések szerint így vannak sokan a fejlett nyugaton is. Újra reneszánszát éli a torrentezés. Úgy néz ki, a streamingszolgáltatás egy olyan része a piacnak, ahol a vásárló számára a monopolhelyzet a legjobb választási lehetőség, ez pedig általában minden józan megfontolásnak ellentmond. Mindent egy helyen olcsón. A piacnak viszont sohasem a vásárló érdeke volt a legfontosabb. Bozsoki Valéria Hogyan legyünk egészségesek, örömte­lik és boldogok? - kérdezzük gyakran. Sőt azt is, hogy miért betegebb valaki a másik­nál. Egyénileg és összességében miért van a világban sok igazságtalanság, sok háború és sok testi-lelki betegség? Miért van úgy a világban - egyes kimutatások szerint -, hogy az anyagi gazdagságnak, hatalomnak a 99%­­át egy maroknyi ember, a lakosság mint­egy 10%-a tartja a kezében? Erre vonatkozó kérő imánkat Isten miért nem hallgatja meg gyakrabban? Erről a lelkiségi témáról beszélt Sava Zekic A jövő élelmiszerei multidiszcip­lináris kongresszuson, Újvidéken. Tanulságos előadásában hallottam az adatot arról, hogy a világ lakosságának több mint 85%-a mintegy 4000 valláshoz tartozó­nak vallja magát. Ezek az emberek hisznek egy felsőbb hatalomban, aki mindent terem­tett. S ha így van, akkor jogos a kérdésünk, vajon ilyen nagyszámú „hívő” miért nem elegendő ahhoz, hogy a Teremtő jobban/ gyakrabban meghallgassa az emberek kéré­seit arra vonatkozóan, hogy egészségeseb­bek, boldogabbak legyenek, hogy felszámol­ják az igazságtalanságot és sok egyebet, ami meggátolja, hogy megértésben, örömben, elégedettségben éljenek. A Szentírás arról tanúskodik, hogy az imát jobban meghallgatná a Teremtő, ha több hívő imádkozó intézné hozzá. Viszont a tudósok is bizonyítják nekünk, hogy az imádkozó hívők számának valóban nagy szerepe van, de nincs döntő szerepe. Felmérések bizonyítják, hogy elegendő például egy imádkozó a csoportban, „egy ezrelék” imádkozó, azaz 1000 emberből egyetlenegy, hogy imájával befolyásolja a változásokat, amelyekért imádkoznak. A világon pedig ennél sokkal több van: 1000 emberből mintegy 850 imádkozó. Nos, ha ilyen sokan vagyunk, akik imádko­zunk, akkor miben tévedünk, hol történik rövidzárlat? A témát kutatók szerint az ima nemcsak akkor nyer jobb meghallgatást, amikor többen imádkoznak, hanem ha az imád­kozók vallásilag „képzettek”, azaz nemcsak hisznek abban, hogy létezik a múlandó anyagi világ, hanem hisznek az örökkéva­ló, mindenhol létező, mindenható szellemi világban is. Továbbá hisznek abban, hogy a láthatatlan világ kormányozza a látható vilá­got, és a látható világ mindent a láthatatlan világból kap. Ők többet tudnak és jobban hisznek abban, hogy mindannyian része vagyunk a mindenhol jelenlevő Istennek. Kulcsfontosságú az, hogy akik többet tudnak Istenről, azok mélyebben hisznek. Hisznek abban, hogyha többet megtudnak az isteni Szellemről, a Teremtőről, akkor jobb kapcsolatot alakíthatnak ki vele, és munkatársaivá válnak a teremtésben. A vallásilag képzett imádkozók többet tudnak arról, hogy mi, emberek kik vagyunk, mivel rendelkezünk, és hogyan fogjuk azt jobban alkalmazni. A témát kutatók kiderítették, hogy a vallásilag képzett emberek hosszabb ideig tudnak fókuszálni arra, amit imádság­ban el akarnak érni, amit kívánnak. Sőt tele vannak hálával, tele vannak szeretettel, tele vannak gyönyörű érzel­mekkel, és támogatják az életet. A tudósok vélekedése szerint amilyen­ minőségűek az imádkozók érzelmei, olyan minőségű a hitük. Akik érzelmileg és hitbélileg stabi­labbak, a többieknél jobban fognak „sugá­rozni”, jobban fogják az embereket vonzani. Amennyi örömet, szeretetet sugározunk, annyira vonzzuk vagy nem vonzzuk az embereket, ha tudatában vagyunk ennek, ha nem. Sőt álmunkban is ezt tesszük, amikor nem feltétlenül szükségesek a szavak Mert amilyen minőségűek az érzelmeink, olyan minőségű az imánk Jogos a kérdésünk mit sugároz a világ lakosságának az a több mint 85%-a, aki imádkozik? Ezt kérdezzük, ha nem látunk pozitív változást a világban, és úgy érez­zük, imáink nincsenek akkora arányban meghallgatva, mint amilyen arányra esetleg „számítottunk”. Kérdés az is, hogy az imádkozók, köztük mi is, túlnyomórészt mire össz­pontosítjuk a figyelmünket? Ez válasz arra, hogy miért nem nyernek nagyobb százalékban meghallgatást az imák, és mi miért nem vagyunk egészségesebbek, boldogabbak. Egyelőre ugyanis egyéni­leg ilyen szinten vagyunk. Ha edukatív rendezvényen, lelkigyakorlaton emeljük vallási tudásunk szintjét, a pozitív érzel­meink, „érzelmi tankunk” szintjét, akkor építjük magunkat és másokat, valamint felépülnek a betegségből azok is, akikért imádkozunk és magunk is gyógyulunk, jobb emberré válunk. Zekic gyakorló hívő ember. Az előadá­sában hallott számadatok tükrében ki-ki megkérdezheti: Miért hallgat Isten, ha hozzá fordulok, vagy miért nem hallgat meg? Nem kaphatunk választ imáinkra, ha nem is imádkozunk. Ha azt mondjuk, hogy hiszünk az ima erejében, az még nem jelenti azt, hogy imádkozunk is. Jakab azt írja: „Nem kapjátok meg, mert nem kéritek” (Jak 4,2). Néha végiggondol­juk magunkban a helyzeteket, vagy beszé­lünk róluk a barátainkkal, vagy kívánjuk, vagy reméljük, de nem imádkozunk. A gondolkodás, kívánás, reménykedés és másokkal való beszélgetés nem imádság, csak az imádság imádság! Ha van valami­lyen szükségünk, vagy olyan helyzet, ami aggaszt bennünket, csak akkor imádko­zunk, ha Istennel beszélünk róla. Érez­nünk kell annak a hiányát, amiért hozzá könyörgünk, és tudnunk kell, hogy ezt a hiányunkat egyedül ő képes kielégíte­ni. Hinni kell, hogy hallja az imáinkat és akkor válaszol rá, amikor a legjobbnak látja az időt és az alkalmat. Jakab első leve­lében arra biztat bennünket, kérjük hittel, fenntartás nélkül, mert „aki kételkedik, ne vélje, hogy kaphat valamit az Úrtól”. És Isten, ha egyetért kérésünkkel, telje­síti. Várakozó lesz a válasza, ha még nem látja időszerűnek a teljesítését. Nemmel akkor válaszol, ha nem látja jónak, amit kértünk tőle. A Biblia által azonban napról napra segít és vezet bennünket, hogy az ima egyszerű, őszinte beszélgetés, szere­­tetkapcsolattá legyen vele. És nem utol­sósorban: tartsunk ki a beszélgetésben, szeretetkapcsolatban, akkor látjuk majd a változást. ÖRÖMHÍR Miért nem hallgat meg? 2018. október 29., hétfő

Next