Magyar Szó, 2018. november (75. évfolyam, 255-280. szám)

2018-11-17 / 269. szám

2018. november 17., 18., szombat-vasárnap hetvege@magyarszo.rs HÉTVÉGE |T| Tündértokolya, a szeretet szájával varrva Urbán Tóth Adriána kitartott az álma mellett Sihelnik Ágnes Topolya főutcáján járva számos üzletbe betér­hetünk, de kevés helyen fogadják valóságos szere­tettel az embert. Ez a hely már jócskán kívül esik a város központján, messze elkerüli a városi forgatag, viszont egy kellemes, boldog szigetet alkot a vele szemben magasló malom szürke, rideg tömegének, és a főúton haladó személy- és teherforgalom zajos monotonitásának ellensúlyaként. Nincs villogó neonfelirat, sem rikító cégtábla. Erre nincs szükség. A cégtábla itt a kedvesség, a megbízhatóság, a preci­zitás és a hitelesség. Az Adriána Ruhaszalon hangulatos, barátságos kis szigetét Urbán Tóth Adriána álmodta meg, és már nyolc éve igyekszik arra, hogy megvalósítsa az ajtaján betérő emberek ruha formájában megvalósít­ható álmait. A varrás szeretetéről, a varrodáról és saját kollek­ciójáról az otthonias hangulatot és kellemes meleget árasztó zöld cserépkályha mellett beszélgettünk. ■ Mikor ismerkedtél meg a varrással? Jelen volt már a családodban?­­ Nem én vagyok az első varrónő a családban. A nagymamám is varrónőként dolgozott, talán innen ered nálam a varrás szeretete és tisztelete. Nagymamám az Elegant készruhagyárban dolgozott, mint munkave­zető, emellett otthon is dolgozott. Mellette, általa ivódott belém a szakma szeretete, tisztelete. Tőle sajnos nem tanulhattam, mivel nagyon korán elveszítettük őt, de az emlékeimben ott van. Engedte, hogy a műhelyében ügyeskedjünk, alkossunk ezt-azt. Mivel édesanyám is tudott varrni, később mindig mellette álltam, és figyel­tem, hogyan dolgozik egy-egy fehér blúzon, szoknyán. Lassacskán eljutottam odáig, hogy teljesen titokban, míg a szüleim nem voltak odahaza, magam is kipróbáltam a varrást. Később a tanulmányaim is ebbe az irányba vittek, bár eredetileg gimnáziumi előkészítőre jártam. Volt egy lehetőség, hogy a békéscsabai textilipari közép­iskolába járjak, de végül Szabadkára iratkoztam. Az első év folyamán háromszor is megfordult a fejemben, hogy otthagyom a szabadkai iskolát, és beiratkozom Topo­lyán a gimnáziumba, de végül kitartottam, ott tartott a szakma szeretete és az elhivatottság. Középiskola után a nagybecskereki Textilipari Főiskolán próbálkoztam a továbbtanulással. Végül visszamentem Szabadkára, és elvégeztem a negyedik fokozatot - válaszol Adriána, a szalon vezetője. A PADLÁSSZOBÁBÓL A FŐUTCÁRA . Egy vállalkozás megnyitása nem kis felelőssé­get ró az emberre. Mikor döntöttél úgy, hogy mégis megnyitod a szalont? - 2010 áprilisában nyitottam meg a szalont. Előző­leg több évig munkaviszonyban voltam az Elegant készruhagyárban. Sok hasznos tudásra tettem itt szert. A családalapítás sem zökkentett ki teljesen a munká­ból. Ahogy nőtt az ügyfélköröm, a padlásszobánkat átalakítottuk műhellyé. Később egy szerencsés vélet­len folytán, jutányos áron sikerült hozzájutnom egy ipari varrógéphez. A padlásszobát viszont kinőttem, és mindenképp legálisan szerettem volna dolgoz­ni. Egy pályázati felhívásra figyeltem fel, amelyet a szabadkai Nemzeti Foglalkoztatási Iroda hirdetett meg kezdő vállalkozók számára. Megírtam a pályá­zatot és megnyertem. A férjem nagyszüleinek házát alakítottuk át, amit előzőleg ki szerettünk volna adni. Úgy érzem, hogy megérte ezen a helyen megnyitni a szalont. Ez által egy teljesen új világot ismerhettem meg. Az emberek bejöttek, kérdeztek, érdeklődtek, és úgy érzem, hogy örömmel fogadtak. RUGALMAS A MUNKAIDŐ Beszélgetésünket egy már munkaidőn túl érke­ző ügyfél szakítja meg, épp’ csak annyi időre, hogy közben jobban szétnézhessek a hangulatos helyi­ségben. Otthonos, barátságos, és semmiképp sem idegen. Nem erőlteti rám a kényszerű eleganciát, így nem érezteti velem azt sem, hogy talán kissé slampos vagyok. A családi képek, a gyerekek rajzai, meg az a zöld cserépkályha inkább azt sugallja, hogy épp csak átjöttem a szomszédba. A váratlan ügyfél távozik, beszélgetőtársam pedig mosolyogva elnézést kér a közjátékért, teljesen szük­ségtelenül, mivel így felszínre kerül egy előre meg nem fogalmazott kérdés: ■ Egyedül dolgozol a műhelyedben. Hogy néz ki egy átlagos munkanapod? - Terveim között szerepelt, hogy alkalmazok majd valakit, de az emberek szeretik, ha én varrom a ruhát. A hivatalos munkaidőm nyolc órától négy óráig tart, de ez nagyon sokszor módosul, ha szükséges. Előfordul, hogy nekem is el kell mennem elintézni ezt-azt, olyan­kor bezárom a szalont, és később tovább van nyitva. Többször előfordult már, hogy késő estig dolgoztam. Igyekszem azonban egyensúlyt tartani. Általában korán kelek, elintézem a házi munkát, elindítom isko­lába a gyerekeket, és csak ez után indulok munkába. Előjegyzés szerint dolgozom, de mindig akad egy-egy váratlan munka, sürgős eset, amit még beszorítok a munkanapba - felel készséggel a fodros táskák megal­kotója, és biztos vagyok benne, hogy senki orra előtt nem zárná be az ajtót a munkaidő végén. ■ Varrónőként nem csak hagyományos rendelé­sekkel foglalkozol. Fordulnak hozzád extrém, rend­hagyó kérésekkel is? - Ennyi év után, azt kell mondanom, kevés dologgal tudnak meglepni. Nem csak hagyományos dolgokat kérnek, akadnak rendhagyó munkák is. A balettcipőre felvarrt szalagtól a tütün keresztül a farsangi jelmezig, sok minden kikerült már a kezem aló. Ha valami új kéréssel fordulnak hozzám, amivel még kevés tapaszta­latom van, vagy egyáltalán nincs, annak mindig apró­lékosan utánanézek, így sokat is tanulok - válaszol, és mosolyogva idézi fel ezeket az emlékeket. TÜNDÉRBOKOLYA ■ A közösségi oldaladon többen is olvashattak már a Tündérrokolyáról. Mi is ez pontosan? - Kicsi koromtól fogva vonzott az öltözködés, és szerettem volna minél több nőt arra buzdítani, hogy merjen minél nőiesebben öltözködni. A Tündérrokolya nem más, mint az új kollekcióm. Nagy vágyam volt egy több darabból álló kollekcióval bemutatkozni, és nem rég el is készült. Egy népies vonalat képvisel, a népi gyökerekhez nyúlik vissza. A ruhákat úgy alkottam meg, hogy a népi elemeket építettem bele a mai utcai viselet­be. Mindezt stilizálva, újragondolva alkottam meg, és így született meg a Tündérrokolya elnevezésű kollekció. Ami a Tündérrokolya különlegessége, hogy akárhány darab készül belőle, mind egyedi. A megrendelő, a vise­lő igényeihez alkalmazkodva, közösen változtathatunk rajta, hogy a végeredmény olyan legyen, ami tökélete­sen kielégíti a viselő igényeit. Éppen ez benne a lényeg, és nem is igazán szeretnék belőle sorozatgyártást. A Tündérrokolya célközönsége az a csoport, akik kedvelik a népi elemeket, a népi stílust. A kollekció nekik készült, és úgy érzem, hogy meg is találta a célközönségét. Teljes mértékig olyan ruhák ezek, amelyekben bárhová el tudunk menni. Ezek a ruhák egyébként minimális hulladékkal, anyagtakarékosan készülnek, tehát vala­milyen szinten környezettudatosan. Köztudottan a textilipar a világon az egyik legnagyobb szennyező, ezért is igyekszem minimális hulladékot termelni. A Tündérrokolya elnevezést Gemma Moretti versének köszönhetem, a kollekció címkéit pedig a nagyobbik lányomnak­­ feleli a kollekció megálmodója. FOGLALKOZÁS, MUNKA, HIVATÁS, ÉLETFORMA ■ Elmondhatod magadról, hogy azt a munkát végzed, amit szeretsz. Mit jelent ez számodra? - Nagyon fontos számomra a szakma szerete­te. Az én munkám nem luxus, hanem szükség van rá. Nemcsak mindennapi, hanem alkalmi ruhákat is készítek. Sokrétűnek kell lennem, és ezzel együtt meg kell őriznem az egyensúlyt is. A sokrétűségen túl a megbízhatóság, a hitelesség és a precíz munka az, ami megtartja az ügyfeleket. Mindenképp szükség van szakmai rutinra, egy bizonyos szintű tapasztalat­ra ahhoz, hogy beindíthasson bárki egy vállalkozást. Számomra ez nemcsak munka, nemcsak foglalkozás, hanem hivatás és életforma is egyben. Próbálok az embereknek egyfajta irányt mutatni afelé, hogy merje­nek új stílusokat kipróbálni - vallja beszélgetőtársam, Urbán Tóth Adriána. A Tündérrokolya otthonában repül az idő. Beszél­getés közben észre sem vettem, hogy leszállt az este, és a kellemes melegből a csípős szélbe kilépve még hívo­­gatóan mosolyog rám a fodros függönyös ablak. A Tündérrokolya kollekció néhány darabját mutatja be megálmodójuk, UrbánTóth Adriána Fodrosán vagy fodor nélkül - a környezetbarát táskák Sihelnik Ágnes A népi elemeket tartalmazó ruhákat bármikor, bárhol nyugodtan viselhetjük Ujjatlanul... UrbánTóth Adriána ... vagy rövid ujjal

Next