Magyar Szó, 2019. január (76. évfolyam, 1-24. szám)
2019-01-11 / 7. szám
2019. január 11., péntek Levéltári anyag nélkül nincs történelem Munkaerő- és helyhiánnyal küzd a Szabadkai Történelmi Levéltár Patyi Szilárd A Városházán szinte mindenki járt már. Kinek anyakönyvi kivonatra vagy más dokumentumra volt szüksége, kinek valamilyen ügyes-bajos ügye miatt kellett a számos hivatali iroda közül felkeresnie valamelyiket. A harmadik emeleten azonban, ahol a Szabadkai Történelmi Levéltár található, nagyon ritkán járnak a város polgárai, pedig a régi idők dokumentumai között bárki ingyenesen kutathat. Annak érdekében, hogy többet megtudjunk az intézményről, felkerestük Stevan Mackovicot, a történelmi levéltár igazgatóját. Stevan Mackovic elmondta, hogy a levéltár 2017-ben ünnepelte fennállásának hetvenedik évfordulóját, amelyet igyekeztek méltó módon megünnepelni, de az elmúlt év is egy nagy évforduló jegyében telt. 2018-ban emlékeztünk meg az I. világháború befejezéséről. Ennek az évfordulónak szentelték a már hagyományosnak számító Szabadkai Levéltári Napot, amelyet tizenegyedik alkalommal rendeztek meg. Az elmúlt év szakmai sikerei közül kiemelkednek a nagy nemzetközi projektumok. Ezek részeként százötvenezer, száz évnél régebbi anyakönyvi kivonatot szkenneltek le a Family search elnevezésű amerikai szervezet számára, valamint a washingtoni holokauszt múzeum részére szkennelésre kerültek az 1918 és 1941 közötti zsidókról szóló anyagok. Ez a kiemelkedő városi intézmény azonban számos gonddal küszködik. Sajnos harminc százalékkal kevesebben vagyunk, mint ami az optimális munkavégzéshez szükséges. Ez egy keserű tény, mert ember nélkül a levéltári munkát nem lehet elvégezni. Emellett az elmúlt évben meghalt egy kollégánk, Rudolf Gerhardt. Ő harminchárom évig dolgozott nálunk. Behatóan ismerte a levéltári anyagot. Ő végezte el a restitúciós ügyekkel kapcsolatos teendőket. Az elmúlt év egyik feladata volt az is, hogy pótoljuk azt a hiányt, ami Rudolf Gerhardt után maradt - mondta, és felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy amíg a levéltári anyag folyamatosan gyarapszik, addig a dolgozók száma jelentősen csökkent. A munkaerő mellett a levéltár helyhiánnyal is küszködik, hiszen 7380 folyóméter iratanyag őrzésére mindössze 2805 négyzetméternyi terület áll rendelkezésre. Iratanyagok a XIX. század elejéről A levéltár egyik régi, krónikus problémája a helyhiány. Igaz, hogy amikor 1952-ben a Városházára költözött az intézmény, akkor azt gondolták, ez a helyszín ideális lesz számára, de azok más idők voltak. Az utóbbi húsz-harminc évben kiderült, hogy ez nem is annyira jó megoldás. Ma már nagyon szűk és kicsi ez a hely számunkra. Ebben a pillanatban hét helyszínen őrizzük a dokumentumokat. A Városháza mellett a bíróság pincéjében, az úgynevezett Margit-malomban, ami egy viszonylag jó megoldás, emellett van még három raktárunk itt Szabadkán, amelyek korábban óvóhelyként működtek, és van egy raktárunk Topolyán is. Azt kell mondanom, hogy ez rossz megoldás. Persze az irattárolóhelyek nem áznak be, és nem tűzveszélyesek, de ezek távolról sem optimális körülmények iratmegőrzés céljából. Mi igyekszünk megfelelő hőmérsékletet biztosítani, megoldani azt, hogy a levegő ne legyen túl párás, és ne legyen túl száraz, de nagyon messze vagyunk még a ideális állapottól - magyarázta az igazgató. A levéltári dokumentumok fontos szerepet töltenek be városunk múltjának feltárásában. Erről Stevan Mackovic a következőket mondta: Iványi István volt az első, aki az általunk is őrzött levéltári anyagokat használva megírt egy tudományos munkát. Ez a Szabadka Szabad Királyi Város története című munkája, amely egy kitűnő illusztrációja annak, hogy levéltári anyag nélkül nincs történelem. Persze vannak más fajta anyagok is, mint például az újságok, vagy az elbeszélés, mai szóhasználattal „oral history”, de a történelem számára a levéltári anyag a legfontosabb. De tegyük gyorsan hozzá, hogy mi nem csak kulturális intézmény vagyunk, hanem hivatalként is működünk, mert mi pecséttel ellátott dokumentumokat is kiadunk, amelyeket aztán a polgárok bizonyítékként használhatnak fel. Például a már emlegetett vagyon-visszaszármaztatás ügyében. A vagyon-visszaszármaztatás ügye lassan a végéhez közeledik, de még nincs befejezve, és millió dináros tételek forognak kockán - mondta az igazgató. Az elmúlt évben a levéltárat megközelítőleg száz hazai és külföldi kutató kereste fel, azonban az intézményt nemcsak történészek kereshetik fel, hanem bárki, aki érdeklődik a város múltja iránt. - A levéltár olyan közintézmény, mint a könyvtár. Bárki bejöhet. Van egy kutatótermünk, és az érdeklődő ott kutathat. A kutatás intézményünkben teljesen ingyenes. Legtöbb anyagunk a XIX. és XX. századból van. A XVII. és a XVIII. századból nagyon kevés anyaggal rendelkezünk. A legfontosabb dokumentumok azonban éppen ezek az utóbbiak, főleg amelyek Mária Terézia uralkodásának idejéből származnak. Az 1743- ban megalakuló városi Magisztrátus teljes anyaga fennmaradt, ezt nevezném a legfontosabb anyagnak, amit itt őrzünk. A legrégebbi eredeti dokumentum, ami nálunk található, egy 1651-ből származó diploma - mondta el Stevan Mackovic, és azt is elárulta, hogy legtöbben családfakutatás céljából keresik fel a levéltárat. A levéltár évente egyszer egy folyóiratot is megjelentet Ex Pannónia címen, amelyben szerb, magyar és horvát nyelven köztik a város múltjára vonatkozó legújabb levéltári kutatási eredményeket. A levéltárban több, mint hétezer folyóméter iratanyagot tárolnak Stevan Mackovic munka közben A dobozok az Iványi István által gyűjtött dokumentumokat tartalmazzák Patyi Szilárd ■ SZABADKAI HISTÓRIÁK ! Szabadka, a belváros Patyi Szilárd „Három rend van jelen a parlamentben” - írta a papságra, a nemességre és a polgárságra utalva Edmund Burke XVIII. századi ír származású politikai gondolkodó, a modern brit konzervatív politika egyik megteremtője „de ott fönn, a Tudósítók Galériáján foglal helyet a Negyedik Rend, mely mindnyájuknál fontosabb”. Burke szerint a negyedik rend nem más, mint a sajtó, amely a választók nevében ellenőrzi mit kezdenek az ideiglenesen rájuk ruházott hatalommal a választott képviselők. Ezt a fogalmat aztán összekapcsolták Montesquieu-nek a hatalmi ágak szétválasztásáról szóló elméletével. Ezek szerint a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalom mellett a „negyedik hatalmi ág” a sajtó. A történelem során azonban sokszor az újságírók nem tudták ellátni ezt a nemes feladatot úgy, ahogy a százhúsz évvel ezelőtti Szabadkán sem. „Ki meri azt mondani, hogy Szabadka nem belváros?”- tette fel a kérdést a Bácskai Hírlap 1899. január 16-án. Történt ugyanis, hogy aznap délelőtt Macskovics Titusz, a város volt főmérnöke, téglagyári igazgató bikacsökkel, két tanú kíséretében jelent meg Krausz és Fischer nyomdájában, ahol a Népszava című helyi lapot is nyomtatták. Macskovics a lap szerkesztőjét kereste, mert egy jótékonysági mulatságról szóló cikkben rossz fényben tüntették fel az unokahúgát. A nyomdatulajdonosok elmondták, hogy a szerkesztő Szegeden tartózkodik. Macskovics azonban nem tágított. A nyomda egyik szedőjétől, bizonyos Hirth Lipóttól, azt követelte, hogy árulja el, ki írta az ominózus cikket. A szedő azonban nem volt hajlandó elárulni az újságíró nevét, mondván, az a szerkesztő dolga. Erre Macskovics kétszer arcon ütötte Hirth-et, majd a vasvégű bikacsökkel úgy fejbe vágta, hogy az elájult. „[...] s mint aki jól végezte dolgát, e fenyegető szavakkal távozott: »Ez csak a kezdet, mert két huszárt fogok felbérelni, aki felkaszabol benneteket, ha nem mondjátok meg ki írta!«” - olvashatjuk a Bácskai Hírlapban. De a Bácskai Hírlap újságíróinak sem volt könnyebb a helyzete. A lap szerkesztősége a városházával hadakozott ebben az időben. „A városháza nem nagyon szeret bennünket. De hát a szerelem olyan, hogy nem keresi azt, hogy találkozik-e viszont szerelemmel és mi mégis rendkívül szeretjük a városházát. Szeretjük összes erényeivel, összes bűneivel. Szeretjük akkor amikor megtudjuk azt, hogy ott rend uralkodik, de még akkor is amikor rábukkanunk egy-egy kis panamára. Szeretjük különösen a kapitányi és a főjegyzői hivatalt, ahol bennünket egy idő óta nem látnak szívesen, amióta a hivatalos városházi újság megindult” - panaszolták a lap február 1-jei számában, és hozzátették, hogy a hivatalos városházi újság kiadása óta a rendőrség nem ad felvilágosítást a lapnak. A városi hírek azonban így is eljutottak a szerkesztőségbe, mert „olyan körmönfont mesterség az a riporterség, hogy abban legtöbb esetben rendőri segítség sem kell”. És hogy ezt be is bizonyítsák a szabadkai olvasóknak, le is írtak egy, a városháza számára igen kellemetlen értesülést. „A városházában ma délelőtt hivatalnoki razzia tartott, amely hivatva volt konstatálni azt, hogy a hivatalnokok a hivatalos órák alatt benn vannak-e a hivatalukban avagy pedig esetleg a távollét lenge ködében egy búfelejtő pohár bor avagy egy lélekszelídítő pohár sör mellett igyekeznek a hivatalos órák keserűségét néhány perczre elfelejteni.” A pandúrok bizony több hivatalnokot munkahelyétől távol találtak meg, majd egy „alapos hangon tartott oráczió arra intette őket, hogy a jövőben jaj annak aki a hivatalos óráit ily módon megédesíteni akarja”. Az 1828-ban épült, és 1908-ban lebontott városháza szabadka@magyarszo.rs SZABADKA 9 MAGYAR HÁZ A szabadkai levéltár hat évtizede Ma 17 órai kezdettel Stevan Mackovic, a Szabadkai Történelmi Levéltár igazgatója A szabadkai levéltár elmúlt hét évtizede címmel tart előadást a Magyar Házban (Ago Mamuzic utca 11.). Az eseményt a Zürichi Magyar Történelmi Társulat szervezi. ■ pasz