Magyar Szó, 2019. január (76. évfolyam, 1-24. szám)

2019-01-05 / 3. szám

fjjfl HÉTVÉGE hetvege@magyarszo.rs Htefle__ 2019. január 5., 6., 7., szombat-hétfő Szorongó helyett boldog gyereket! Magyar fejlesztésű program segítségével tanítják a boldogságra való képességet Gruik Zsuzsa Amikor ötödik osztályba jártam, nem igazán szerettem az osztályfőnöki órát. Különösen így volt ez, ha arra a délutáni váltásban, a tanítási nap legvégén került sor. Véget ért a nap, nem kellett tovább aggód­ni holmi feleltetések vagy dolgozatok miatt - és még mindig nem volt szabad hazamenni. Az egyébként fontos funkciót betöltő osztályfőnöki órák fölösleges időpocsékolásnak tűntek akkoriban. A zentai Stevan Sremac Általános Iskola Novem­ber 11. Kihelyezett Tagozatának 5.b osztályába járó diákok azonban szeretik és várják az osztályfőnöki órát. Nem véletlenül van ez így: a hetedik óra minden kedden az élménypedagógia, a közösségépítés és a képességfejlesztés jegyében telik Barsi Anita osztály­főnök ugyanis boldogságórát tart.­­ Elsősorban a családnak lenne a feladata a jól működő érzelmi minták továbbadása a gyerekek számára, de a mai gyors, technológia által uralt világ­ban, ahol a szülők sokat dolgoznak, ez mintha kezdene eltörpülni. A családi minták nagyon meghatározóak ha egy szülőnek elakadásai, megoldatlan problémái vannak az életben, akkor a gyerek átveszi ezeket a szorongásokat. Ezért szerintem az érzelmi intelligen­cia fejlesztésére sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a tanításban is. A boldogságóra program a pozitív pszichológián alapszik, ami a pszichológia tudományának egy nagyon fiatal ága. A boldogsággal kapcsolatos kutatások eredménye azt mutatja, hogy a boldogság tanulható. Ez azt jelenti, hogy léteznek olyan stratégiák, technikák és módszerek, amelyek segítségé­vel javítani lehet az életminőségünkön. Fontos készség például a csapatban való munka, az együttműködés, az érzelem­ kifejezés, az empátia, és ezek majd fejleszt­hetők pedagógiai módszerekkel. A program nem konfliktus nélküli életet ígér, hanem megoldási javas­latokat, technikákat és stratégiákat kínál arra nézve, hogy hogyan lehet a saját boldogságunkat felépíteni. Aki ezzel a programmal elkezd foglalkozni, az akarva­­akaratlanul a saját óráira is belopja ezt a szemléletet és élethez való hozzáállást, így pedig sokkal hatékonyabb és élvezetesebb órákat lehet tartani - magyarázta az osztályfőnök, aki két évvel ezelőtt, egy kollégája jóvol­tából találkozott először a boldogságóra programmal. A programot 2012-ben, akkor még felnőttek számára indította el Bagdi Bella életmódfejlesztő tréner, a Jobb Veled a Világ alapítvány elnöke. Sok szülő és pedagógus is részt vett rajta, az ő ötletük volt, hogy a boldogságórákat gyerekek számára is elérhe­tővé kellene tenni. Oktatási intézmények 2016-ban pályázhattak első alkalommal a program megvaló­sítására. A boldogságóra programhoz a kezdetekkor csatlakozott két szaktekintély: prof. dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, a prog­ram fővédnöke, valamint dr. Oláh Attila, az ELTE Pozitív Pszichológiai Kutatócsoportjának vezetője, a Boldogságóra Program tudományos szaktanácsadója. A November 11. iskola az Emlékiskola után máso­dik zentai oktatási intézményként kapta meg a Boldog Iskola címet. Ezzel azt is vállalták, hogy tovább folytat­ják a programot.­­ Ezt a címet megelőlegezett bizalommal oszt­ják ki, legalább egy éven keresztül boldogságórákat kell tartanunk. Úgy látom, érdeklődés mutatkozik a boldogságórák iránt a kollégák részéről, ezért a jövő­ben várhatóan még több diákunk részt vehet majd a programban. Önkéntes programról van szó, a peda­gógus, az intézményvezető és a szülők közös beleegye­zése szükséges hozzá. A boldogságórák komolyságát az is bizonyítja, hogy szerepelnie kell a pedagógiai programban és a munkatervben is. A programhoz korosztályokra bontva könyvek, munkafüzetek, kártyák, zenei cédék is tartoznak, ezek majd a tananyag földolgozását könnyítik meg. A pedagógusok kézikönyvének egyes fejezetei olyan témákat tárgyalnak, mint a hála, a megbocsátás vagy az apró örömök élvezete. A tanár megismerheti a gyakorlatok elméleti hátterét, és kedvére válogathat a rengeteg képességfejlesztő feladat közül.­­ Szeptemberben a hálát, októberben az opti­mizmust, novemberben a társas kapcsolatokat jártuk körül, decemberben pedig áttérünk a jó cselekedetek­re. A december egyébként is az ajándékozás hónapja. Pozitív énkép és önbizalom: nyitott­ gondolkodású vagyok! itt megtapasztalják, hogy milyen érzés adni másoknak. Az egyes hónapok tematikája logikusan épül egymás­ra. Az adott témáról beszélgetünk, játékos feladatokat oldunk meg, mesélünk, gondolkozunk. Az itt szerzett élményeik által valóban megtapasztalják, amit ez a program kínál, és a csapatépítéssel meg az érzékenyí­­téssel is jó úton haladunk. A gyerekek nem titkolt várakozással készültek az órára: a padokat félretolták, a székeket körbe rakták, hogy osztályfőnökük érkezésével azonnal megkez­dődhessen az iskolahét talán legértékesebb negyvenöt perce. A terem falán függő felirat is hozzájárul a kelle­mes hangulathoz: „Büszke vagyok rátok!” . . .» Ráhangolódásképpen egy gyors kezdőkört tarta­­nt­ál a h­ínekm­it, jelentenik a társas kapcsolatok? Röpködnek a válaszok, és egykettőrelderíik a Barát­ság, a család, az osztályközösség is társas kapcsolataink körébe tartozik. Hogy kicsit jobban elmélyedhessenek a kapcsolatok mibenlétében, ezt követően egyfajta bizalomjátékot játszanak: a gyerekek sállal, kendővel bekötött szemű társukat körbevezetik az osztályter­men, keresztül a székek és asztalok jelentette akadá­lyokon. A játék természetesen nem cél nélkül való: amint vége, ismét körbeülnek, és megbeszélik a vakon tapo­gatózás és a másik vezetgetése közben fölmerülő érzé­seiket. Félelemről, bizalomról, felelősségről egyaránt beszámolnak, majd levonják a következtetést: a barát­ságnak fontos része a bizalom. Már sorolják is: bízni kell a másikban, hogy nem vezet neki a falnak, hogy visszaadja a kölcsönkért tárgyat, hogy nem él vissza a titkainkkal. Nyitottan, együttműködően közelítik meg a követ­kező gyakorlatot is: negyven állítás közül kell kiválasz­taniuk egy-egy olyat minden osztálytársuk számára, ami az illető szerint ráillik.­­ Ez a feladat elsősorban arra jó, hogy a gyere­kek jobban megismerjék egymást. Kiemelkedően fontosak az együttérzést és az empátiát fejlesztő gyakorlatok, mert a boldogság legfőképp az együtt érző, szeretetteljes társas kapcsolatokban terem. A foglalkozások a csendesebbeknek segítenek kinyílni, a „rosszcsontokat” pedig arra tanítják, hogy tudatosab­ban forduljanak a többiek felé, és megtanuljanak ural­kodni magukon - világít rá az osztályfőnök, és amíg a gyerekek azt keresik, melyikük szereti a matematikát, ki olvas szívesen, vagy ki tud palacsintát sütni, addig azt is elmeséli, hogyan érte el, hogy hatékonyan tudjon dolgozni a csapatnyi tizenegy éves diákkal.­­ A legelső órán közösen dolgoztuk ki a csoport szabályrendsze­rét, ehhez azóta is mindenki igyekszik tartani magát. Ezt fogom még kiegészíteni azzal, hogy csak akkor szólalhat meg a következő beszélő, ha az előző befe­jezte a mondandóját, és azt mondta, „köszönöm”. Mint manden gyakorlatot, ezt a játékot is megbe­szélés követi: sikerült-e manden osztálytárs számára találni egy ráillő állítást, nehéz volt-e a keresgélés? Az órán előkerült még egy kép is, aminek a gyere­kek címet adhattak, elbeszélgettek arról, mi történt a megörökített pillanatban, és amikor az osztályfőnök megszólította őket, mindenki szabadon elmondhatta a véleményét. A zárókörben pedig a Boldogító erőssé­gek elnevezésű kártyacsomag lapjai közül választottak egyet-egyet a diákok. Negyvenöt percbe nem férhet bele manden, de a gyerekek azt se bánták, hogy a csön­getés után néhány percet még maradniuk kell, hogy befejezzék az utolsó kört. Többségük úgy érezte, illik rá a vaktában húzott kártyalap. Mindenki szereti, ha kedvesnek, segítőkésznek vagy éppen nyitott gondol­kodásúnak tartják, a pozitív megerősítés pedig jót tesz az önbecsülésüknek is. A házi feladatról hajlamosak vagyunk azt gondol­ni, hogy az nem tartozik bele a modern pedagógia és az élménypedagógia eszköztárába. A boldogságóra erre is rácáfol: a gyerekek a következő órára minden társuk neve mellé leírnak valami szépet. Ezt a pozitív listát aztán megmutathatják a tanáruknak, ha akarják, de erre senki sem kötelezi őket. A bizalom tehát itt is tettel­ érhető: ahogy az alapítvány az iskoláknak, úgy­­az­ osztályfőnök a gyerekeknek hiszi el, hogy teljesítik a­z ígéretüket. " 11 Barsi Anita azt mondja, nehéz megmondani, hogy boldogok-e a mai gyerekek. - Alapjában véve úgy látom, hogy sok a szoron­gó gyerek, és persze felnőtt is. Pedagógusként folya­matosan figyelem őket. Sokat kell velük beszélgetni, és állandó interakcióban kell lenni velük. Egy mai gyerek talán már másnak örül, más tölti el boldog­sággal, mint minket annak idején. Feladatunk, hogy olyan helyzeteket teremtsünk nekik, amik tanulásra serkentik őket, amik a fejlődésüket szolgálják. Ezzel folyamatos motiváció érhető el, és az ilyen feladato­kon keresztül kidomborodhat az is, hogy ki miben jó, mi érdekli. Egy-egy sikeres feladat megoldása jót tesz az önbizalomnak is. A kreativitásuk és a prob­lémamegoldó képességük is fejlődik. Afelé próbá­lom őket terelgetni, hogy együtt, csapatban mindig könnyebb és hatékonyabb a munka. Ez a program lehetőséget teremt arra, hogy a gyerekek nyitottabbá váljanak, ki tudják fejezni az érzelmeiket, pozitívan gondolkodjanak, és olyan módszereket integráljanak a saját életükbe, amelyekkel átlendülhetnek a nehéz­ségeken. Tudatosabban tudják majd irányítani az életüket a pozitív gondolkodás segítségével, problé­máikat könnyebben meg tudják oldani, kudarckerü­lők helyett sikerkeresőkké válnak. Készülődés a bizalomjátékra A foglalkozáson aktívan és örömmel vettek részt a gyerekek A pozitív megerősítés rendkívül jót tesz a gyerekek önbecsülésének

Next