Magyar Szó, 2019. február (76. évfolyam, 25-47. szám)

2019-02-02 / 26. szám

ES KÖZELKÉP kozelkep@magyarszo.rs Ital­ Szó Szanyó Tóth Gizella H­őskorként emlegetik mostanában évzáró összegzéseikben már az utóbbi bő két évti­zedet is az újraalakult magyar művelődési egyesületekben, a végeken, a szórványok szórvá­nyában, Szerémségben. Nem véletlenül. A társadalmunkban végbement ígéretes változások­nak köszönhetően kezdett kibon­takozni, mind szerteágazóbbá válni a tevékenységük. Mitrovicán (Szávaszentdemeteren), a császár­­városban, Sirmiumban, a 15 éves Szerémség Magyar Művelődési Egyesület (MME) évzáró ünnep­ségén a közelmúltban valamennyi köszöntőben kiemelten elhangzott. Mindez az általános összefogásnak köszönhetően jöhetett létre. S most azon kell lenni - ismét összefogva -, hogy legyen, aki átveszi, továbbélte­ti eleink kulturális örökségét. Valahányszor Szerémség­ben járok, mindig mélysége­sen megérint mindaz, ami ott történik, s hogy mire volt képes az eszmélést tudatosan vállaló maroknyi magyarság. A hosszú évtizedek után újraalakult kultu­rális egyesületekben az időseb­bek kezdeményezésére zárkóz­tak fel a fiatalabbak. Sokan már nem is beszélték anyanyelvüket. Még manapság is azt mondják a legtöbben, hogy az újratanulá­sa nem olyan egyszerű. Minden bizonnyal sokkal könnyebb lenne, ha az illetékesek megoldást talál­nának a magyar nyelv folyamatos tanulására azokban a helységek­ben, amelyekben általános isko­lai szinten még mindig nincs erre lehetőség. A művelődési egyesület vezetői azt is tudják, hogy ez sem olyan egyszerű. A Szerémségben élő magyar közösség (az összlakosság mind­össze 1 százaléka) a kulturális és politikai vezetőikkel együtt fele­lősségük tudatában vallják: széles körű erkölcsi és anyagi támoga­tással, folyamatos tevékenységgel, tanítással lenne megvalósítható a magyar nyelv - mint a nemzeti, kulturális identitás megőrzésé-­ nek alapja - teljesebb elsajátítá­sa, sok esetben újratanulása. Ha más-más szövegkörnyezetben is, de újra és újra elismétlik ezt, amikor csak alkalmuk adódik rá. Az elmúlt egy-két évtizedben elért biztató eredmények megcsillant­ják a továbbfejlődési lehetősége­ket, ha megbirkóznak az érintett művelődési egyesületek vezető­ségei az utánpótlás mind égetőbb kérdésével. A jó vezetőkön eddig is sok múlott. Ezért is szeretné a Szerém­ség MME apraja-nagyja, hogy szépkorú elnökük, Jovánovity Edit magyartanárnő még sokáig koordinálhassa tevékenységüket. Felemelő, olykor szívszorongató kisjubileumi műsoruk valamennyi számával, az elhangzott dalokkal, táncokkal, de még a frissen vasalt, suhogó viseletekkel őt köszön­tötték elsősorban, mielőbbi teljes felépülést kívánva neki. A szépszámú közönséget és a vendégeket Edit elnök asszony együtt köszöntötte Ljiljana Popov­­cak alelnökkel, magyarul és szer­bül. Kiemelten Sneider Sándort, a Dél-bácskai és Szerémségi Szórványközpont koordináto­rát, Mitrovica község képviselő­jét, Zoran Miscevic művelődési segédtitkárt, ir. Eduard Spanovic plébánost, a Szent Kereszt-rend apácáit, a Dunavarsányból érke­zetteket, dr. Bóna Zoltán refor­mátus lelkészt, Szikora Ferencné Máriát, a Népdalkor és Citera­­együttes vezetőjét, Nagy Leven­tét, a Kalamajka Néptánccsoport vezetőjét, Kovács László szakmai vezetőt, a maradéki, a kátyi Pető­fi Sándor, illetve a pirosi Fehér Ferenc Művelődési Egyesület és a nagykikindai Egység Kultúregye­­sület tagjait.­­ Manapság nemigen halla­ni magyar szót, ritka, hogy vala­ki magyarul beszéljen városunk utcáin. De ez nem mindig volt így. Felvezető mondatai után Ljiljana asszony a történelmi visszatekin­téssel folytatta. - A feltételezések szerint a XVII. század végén és a XVIII. század elején költöztek erre a vidékre. Sajnos kevés írás maradt meg azokból az időkből. Danyi Annuska és Bednár Mariska elbe­szélése szerint volt magyar isko­la, és pezsgett az élet a magyar művelődési házban is egészen a második világháborúig. Hosszú passzív évtizedek után az akkor magyar iskolába járó magyarok utódai Mitrovicán és Lacarakon felkutatták a régi fényképeket. Néhány család hozzátartozója, Simonyik Zlatko, Révész Szasa és Farkas Ivica elhatározta, hogy újraalakítják a kultúregyesületet. Az alapító közgyűlésen jelen volt st. Eduard Spanovic plébános és Galambos László, a VMSZ újvi­déki szervezetének alapító tagja. Simonyik Zlatkót választották meg elnöknek, vezetőségi tagnak Előr Mátyást, Révész Szását, Farkas Ivicát és Bertók Esztert, aki a magyar nyelvet is tanította, a néptáncokat pedig Simonyik Dragana. Egyesületünk vezetősége a kezdetben a nyelv- és néptáncta­nulást tartotta a legfontosabbnak. Már az első évben ötvenen kezd­tek magyarul tanulni, és három korcsoport szerint jártak a tánc­próbákra. Ez még ma is így van. A Szerémség MME-t a kezdet­től fogva támogatja Mitrovica község önkormányzata, a Tarto­mányi Végrehajtó Tanács, jelen­tős Magyarország Kormányának a hozzájárulása is. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség korábbi elnökének, Dudás Károly­­nak és a mostaninak, Lutus Áron­nak, Brezovszki Roland szakmun­katársnak a segítsége mindig jól jön. Jó a kapcsolatunk a testvérvá­rosunkkal, Dunaújvárossal, mind gazdasági, kulturális és sporttéren. Beszámolónkból nem maradhat ki, hogy Galambos úr javaslatára Erdős József is bekapcsolódott a munkánkba, és megalakítottuk a kórusunkat is. Az első években Pál Károly, a feketicsi (bácsfeketehe­­gyi) Feketics Művelődési Egyesü­let akkori elnöke, az újvidéki Hori­zont Alapítvány vezetői, Bátori József és Pécsi Erzsébet is támogat­ta tevékenységünket. Programot állítottak össze 2007-ben a magyar nyelv tanulására. Ekkor kapcsoló­dott be egyesületünk munkájába a mostani elnökünk, Jovánovity Edit, aki az anyanyelvet, a magyart tanította városunk mellett Rumán (Árpatarlón), Herkócán, Nyékin­­cén és Platicson (Fénykereken). Köszönjük a sokfelől jövő anyagi és erkölcsi támogatást, amelynek a tagjaink örülnek a legjobban. A megnevezett vezetőségi tagjaink mellett megemlítem Kolosi Szófiát, Berec Martinát, valamint Révész Mária és Előr Mátyás koreográfu­sokat is, akiknek a szép táncokat köszönhetjük. Egyesületünknek mindmáig a katolikus egyház, a plébánia ad otthont, amit ezúttal is megköszönünk Spanovic plébános úrnak. Jórészt neki köszönhetjük a Dunavarsányból érkezett vendége­ink látogatását és fellépését. Velük is testvérvárosi kapcsolatot léte­sítettünk. Tizenöt év elmúltával még mindig azt mondhatom: nagyon nehéz újra­­ meg-/tanul­­ni a magyar nyelvet, de a tánc, az ének nem ismer határokat - e szavakkal fejezte be ünnepi beszé­dét Ljiljana alelnök asszony. A régóta dédelgetett álom megvalósulásáról szólt Edit elnök köszöntője elején, hiszen nem volt egyszerű a kezdet, mint mondta: - A második világháború után elcsendesedett a magyar beszéd. A folyamatos asszimiláció következ­tében a magyarok száma szimboli­kus lett. Ilyen körélmények köze­pette, széles körű összefogásnak köszönhetően, főnixmadárként éledhetett fel a magyar kulturális élet. Számos fellépés van mögöt­tünk, itthon és határainkon túl. Az énekünkkel, a csárdással, a palotás­sal mutattuk be mindenütt, hogy élnek még magyarok Mitrovicán. Gyermekeink, unokáink igyekez­nek megtanulni anyanyelvüket. Ha a beszéd nehezebben is megy, de az énekük már szépen hangzik. Sajnos az én egészségügyi álla­potom miatt már nem tudok úgy foglalkozni a gyerekekkel, a fiata­lokkal. Remélem, hogy hamarosan megoldást találunk a rendszeres nyelvtanulásra. Láthatják és hall­hatják, igyekszünk helyesen kiej­teni a szavakat. A dallamok, a zene ebben segít bennünket. Ismételten csak örülhetünk annak, hogy sike­rült felkelteni a magyarság érdek­lődését Mitrovicán és Lacarakon. És még mindig nagy az érdeklődés egyesületünk iránt, létszámunk is folyamatosan gyarapszik. Rend­szeresen próbál a néptánccsoport, az énekkar. Ebben nagy érdeme van Bertók Eszter énektanárnő­nek, Simonyik Dragana művészeti vezetőnek, Révész Dária és Eler Mátyás koreográfusoknak. Az összegzésekből megtud­tuk: „Kiváló az együttműködé­sük a helybeli és más szerém­­ségi, valamint a dél-bácskai művelődési egyesületekkel. A Durindón, a Gyöngyösbokrétán tavaly is részt vettek. A budapes­ti Gubcsi Lajos Alapítvány 2014- ben Ex Libris Díjjal tüntette ki tevékenységüket.” Mitrovica község köszönté­sét Zoran Miscevic tolmácsolta: „A régi idők tradícióit, emlékeit nosztalgikusan idézte meg Edit elnök. De azt is láthatjuk, hogy azokat igyekszik eredményesen feleleveníteni a 15 éve műkö­dő Szerémség magyar egyesület. Szinte a megalakulása óta nagy érdeklődéssel kísérem tevékeny­ségüket, több hazai és magyaror­szági fellépésükön is velük voltam. Ennek alapján úgy vélem, a legfon­tosabb számukra a nemzeti iden­titás megőrzése, a hagyományok éltetése és továbbadása az újabb nemzedékeknek. Annak a népnek, amelynek nincs nemzeti identitá­sa, kultúrája, kérdéses a létezése. Mi, akik részesei lehetünk a velünk élő népek kultúrájának, szokásai­nak, jobban megérthetjük azokat. Egyúttal gazdagabbá, színesebbé teszik községünk művelődési életét. Ezért fontos, hogy a jövő­ben is eredményesen működjön a magyar egyesület. A városunk, a polgármesterünk s valamennyi­en ehhez minden támogatást megadunk.” A színvonalas évzáró rendez­vényt a Szerémség MME tánc­csoportja a palotással zárta. Edit elnök asszony külön megköszönte a támogatást a Magyar Nemzeti Tanácsnak, Mitrovica önkor­mányzatának és mindenkinek. Az ünnepség oldottabb hangulatban barátkozással, szeretetvendégség­­gel a késő esti órákig a kultúrház­­ban folytatódott. Itt tudtuk meg, hogy a Dunavarsánnyal létrejött testvérvárosi kapcsolat dr. Bóna Zoltán református lelkész és dt. Eduard Spanovic plébános egy évvel korábbi telefonbeszélgeté­sének, majd a magyarországi kaja­kosok első látogatásának köszön­hetően valósulhatott meg. „Az ének, a tánc nem ismer határokat” Megvalósult a régóta dédelgetett álom - Kisjubileumi évzáró műsor a Szerémség MME-ben, Mitrovicán Jovanovity Edit unokájával Szanyó Tóth Gizella Ezt a magyar viseletet kedveli a legjobban a tánccsoport Vendégek és vendéglátók 2019. február 2., 3., szombat-vasárnap

Next