Magyar Szó, 2019. július (76. évfolyam, 149-175. szám)

2019-07-26 / 171. szám

napsugar@magyarszo.rs 14 Atafió KÖNYVAJÁNLÓ Az emlékek őre A tizenkét éves Jonas olyan világban él, mely­ben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmó­nia. Ezt a tökéletesnek tűnő társadalmat a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok, akik a tizen­kettedik évüket betöltő fiúk és lányok egész életre szóló pályájukat kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát. Lois Lowry kötete 2200 forintba kerül. Az osztály vesztese Az éjszaka leple alatt furcsa kép kerül az osztály Facebook-oldalára: esetlen alak minionjelmezben, felet­te a falra írt felirat: Az osztály vesztese! Az osztályfőnök tombol, a diákok gyanakod­va méregetik egymást. Tettes­nek se jó lenni, de áldozatnak még rosszabb. Gyerekek életét ismerjük meg mindenestül, miközben velük izguljuk és szorongjuk végig ugyanazt a pár napot a felkeléstől a feleltetéseken át a napköziig. Vajon ki tette és miért? - A kérdésre megtaláljátok a választ Wéber Anikó Az osztály vesztese című kötetében, melyet 1800 forint körüli összegért szerezhető be Magyarországon. Hunyadi - Vihartépte zászlaink A rettenetes rigómezei ütközet után Hunyadi János egyezkedni kényszerül halá­los ellenfeleivel, a Gárai-Cillei ligával. Úrrá kell lenni a belső ellenségeskedéseken, hiszen az ifjú Mohamed szultán - végleg magához ragadva az Oszmán Birodalom feletti hatalmat­­ elérkezettnek látja az időt világhódító tervei megvalósítására. Az előrenyomuló iszlám hadak először Konstanti­nápolyt ostromolják, s a Nyugat érdektelensége miatt a hajdani Római Birodalom utolsó városa, a keleti kereszténység végső bástyája a törökök áldozatául esik. Mohamed szultán következő célpontja Magyarország. 1456. Az oszmán hadak magabiztosan készülnek az ország kapuja, Nándorfehérvár ostromához. Az ifjú V. László király és udvara a leggazdagabb nagyurakkal egyetemben fejvesztve menekülnek nyugatra. A római pápa az elkerülhetetlen apokalipszis közeledtére hívja fel a hívők figyelmét. A kormányzói hatalmától megfosztott, magára maradt Hunyadi János nem menekül. Összegyűj­ti erőit, és a meggyengült védvonal megerősítésére fordítja minden figyelmét. A helyzet kétségbeejtő, a pápa ezúttal csak egy ferences szerzetesét, Giovanni da Capistranót küldi segítségül. Az atya kiképzetlen, mezítlábas „keresztesek” ezreivel érkezik a vár alá, ahol mártírhalált halva áldozzák fel életüket Krisztusért. Az üstökös esztendejében a végítélet seregei ostrom alá veszik Nándorfehérvár erődjét. Ettől az ütközettől függ Magyarország és a nyugati kereszténység sorsa... Bán Mór kötete 3000 forintért szerezhető be. Nevessünk! Krisztina a lovasiskolában gyakorol. Az edző figye­li, hogyan ugorja át az akadályokat. Az egyiknél a ló hirtelen lefékez, Krisztina pedig leesik a lóról, át az akadály túloldalára. - Remek, Krisztina! Csak legközelebb a lovat is vigye magával! - Arisztid és inasa kimennek a galoppversenyre. - Jean, miért futnak a lovak? - Babérért, uram. - És melyik kapja a babért? - Az első, uram. - Akkor a többi minek strapálja magát? Szerkeszti: Nagy Magdolna Állat bőrében Az én nevem Pamacs. A gazdám néha csak úgy szólít: szőke puli, hol vagy? Amire én csak morgok, mert nem örülök, hogy nem a nevemen szólít. De haragtartó nem vagyok. Amint felém közelít, örömmel csóválom a farkam, és abban bízom, hogy játszani fog velem. Általában így is van. Mindennap játszunk a labdával úgy, hogy a gazdám eldobja messzire, én pedig boldogan visszahozom neki, mert ilyenkor megdicsér. Néha elég hosszasan játszunk, de néha csak egy­két percig. Általában tudom, milyen kedvében van, megérzem. Nagyon szeretem a gazdámat, ez az igazság. Télen meleg helyet biztosít számomra, nyáron pedig lenyírja a hosszú szőke tincseim, hogy ne legyen melegem. Rendszeresen kapok enni, mindig finomat. Megkötve nem vagyok, szabadon élem a világom. Napi százszor befu­tom az udvart, elhajtom az összes galambot. Az idegen macskákat is elűzöm, de a mi macská­inkkal jóban vagyok. Együtt alszom velük. A­ kertbe is kimehetek, ha engedélyt kapok rá. Ott szoktam találkozni a szomszéd kutyával, és jól elbeszélgetünk. Elugatjuk egymásnak a dolgainkat, és ha nem érkeztünk befejezni a beszélgetést, később a kőfal mellől folytatjuk. De ez nem tart sokáig, mert a gazdám hamar rám szól, hogy Pamacs, mit ugatsz? Hagyod már abba! De azért ezt a figyelmeztetést mindig megvárom, és csak utána hagyom a szomszédkisasszonyra a vitát. Így telnek-múlnak napjaim. Mostanában esős, szomorkás az idő, ezért sokat lustálko­dom és alszom. Várom a nyarat, főleg azt a napot, amikor a gazdámmal sétálni megyünk az utcára. Zavarkó Endre, 6. osztály, Kókai Imre Általános Iskola,Temerin Madarak és fák Bubhori Márk, 2. osztály, Október 10. Általános Iskola, Szabadka ÚJSÁGÍRÓSZEMMEL Kedvencem Az én kedvenc állatom egy fekete tacskó. Öt éve kaptam a nagymamámtól. Brúnónak hívják, és éppen ebben a hónapban tölti be az ötödik életévét. Szerintem jó helye van nálunk. Van szép háza, és a nagy udvarban kedvére futkározhat. Nem válogatós kutya, mert mindent megeszik. Legjobban mégis a nagy csontoknak örül meg. Mindig elássa, és pár nap múlva előkeresi. Minden nap friss vizet öntök neki. Hálából megnyalo­gatja a kezem. Akkor a legboldogabb, ha kint labdázunk az udvaron. Ilyenkor velünk együtt futkározik. Mély hangjával elzavarja a macskákat. Mióta nálunk van, azóta a macskák csak a házte­tőn járkálnak. Brúnó eszes kutya, és jó házőrző. Megfogja az egeret és a madarat, de nem eszi meg őket. Szépen elénk rakja, és várja a dicséretet. Megszoktam sétáltatni. Mindent megszimatol, és minden fát körülpisil. A sétálásnak az lett az ered­ménye, hogy néha egyedül is kiszökik az utcára. Ilyenkor mindig megpörölöm, ha hazaér. - Te csavargó kutya! - szoktam neki mondani. Mindig megörül nekem. Csóválja a farkát, és jön felém. Lökdösi a kezem, hogy simogassam meg. Hétvégeken bírok vele többet játszani. Ilyen­kor leviszem a gyümölcsösünkbe is. Nagyon a szívemhez nőtt Brúnó. Ő egy igazi, őszinte barát. Ezt akkor érzem a legjobban, amikor lefekszik elém, csóválja a farkát, és közben le nem veszi rólam csillogó szemeit. A ragaszkodás és a hűség sugárzik belőle. Grádl Laura, 6. osztály, Cseh Károly Általános Iskola, Ada VÉLEMÉNYEZTÜK A FOGALMAZÁST NAGY MAGDOLNA ÚJSÁGÍRÓ VÉLEMÉNYEZTE Kedves Laura! Mint egy kedves kutyusgazdája, bizonyára tapasztaltad, hogy egy kutyának nincsenek előítéletei, akit ismer, arról nem alkot véleményt. Aki kedves vele, azzal ő is az lesz, aki kiabál vele, attól távol marad. Az ebek nem vágynak nagy dolgokra, nincs számukra pénz, az értéket egyedül szeretetben, törődésben mérik. A kutyust nem érdekli, hogy BMW-vel jelennek meg a kutyafuttatónál, vagy egy 20 éves Fiattal. Nem akarnak ők nyaralni a tengerparton, de szeretik, ha a tágas udvaron a gazdi játszik velük... Ugye, nem tévedtem mindebben? Leíró fogalmazásod szépen sikerült. Brúnó küllemét, tulajdonságait, viselkedését megismerjük rövid munkádból is. Egy tikipus házikedvenc képe rajzolódik ki szemünk előtt, sőt egy tipikus kisgazdi is, aki féltve szereti a hozzá ragaszkodó kedvencét. Nevessünk! - Aztán gyors ez a ló? - kérdi egy vevő a kupéé­tól a lóvásárban. - Hát persze. Még a legsebesebb záporban is csak a farkát éri az eső! Mi lesz a lovas ólomkatonából, ha átmegy rajta az úthenger? - ??? - Lemezlovas. 2019. július 26., péntek Óriásfagyi Takács Blanka, 3. osztály, J. J. Zmaj Általános Iskola, Magyarkanizsa Szülőföldem Szeretem Magyarkanizsát, ahol van egy szép városházánk. Az épület nincs messze a híres-nevezetes gyógy­fürdőtől, amit szerbiaiak és külföldi emberek igen sokan látogatnak. Van két iskolánk, Jovan Jovano­­vic Zmajról kapta nevét. Van két óvodánk és egy bölcsődénk. Megtalálható egy katolikus és egy pravoszláv templom. Van két nagy gyárunk. Vala­mint van egy szép folyónk, a Tisza folyó, ahol sokan megfordulnak. Igazán szép város. Kiss Emma, 3. osztály, J. J. Zmaj Általános Iskola, Magyarkanizsa Falumnak (Tóba) Itt nevelkedem, Másnak nem adom szeretetem. Ha az út másfelé visz, Te mindig visszahívsz. Kicsi falu a síkságban. Az üres házak elszomorítanak, De rosszat rólad nem mondhatnak. Akármi történhet, Szívemben őrizlek. Kicsi falu a síkságban. Biztonságban őrződ néped, Köszönetet mondok ezért néked. A falut, aki itt hagyja, Elfeledni nem tudja. Kicsi falu a síkságban. Apró Noémi, 8. osztály, Petőfi Sándor Általános Iskola, Magyarcsernye/Tóba Szüleim és én Nemhiába mondják az emberek, hogy mindenhol jó, de a legjobb otthon. Egy kis házikóban, amely őrzi emlékeinket a családunkról, melynek tagjai mindig megmaradnak szívünkben. A szüleinkre bármikor számíthatunk, ők jóban rosszban mellettünk állnak. Igaz, az én szüleimmel is vannak kisebb vitáim, de megbeszéléssel mindent meg lehet oldani. Este, amikor hazaérek az iskolából, elmesélem anyu­kámnak a történteket, de az ötösökkel legjobban apukámnak szeretek dicsekedni, mert akkor mindig megcsillan a szeme az örömtől. Hétvégén anyukám kalácsot készít, nekem olyankor az a fő feladatom, hogy megegyem a felesleges krémet, ami már nem fért a süteménybe. Apukám a munkája mellett méhé­szettel is foglalkozik. Próbálja nekem elmagyarázni a dolgokat, de a méhészethez nem igazán értek. Mint minden család, mi is szeretünk együtt szórakozni, tévézni és beszélgetni. Sokáig nem értettem, hogy miért prédikálnak nekem a szüleim olyan sokat, de most már tudom, hogy azért, mert a legjobbakat akarják gyermeküknek. Bárhova vigyen a sors ebben a világban, én mindig emlékezni fogok anyukám békés szavaira, és apukám humoros megjegyzéseire, amelyekből mindig tanul­hatok valamit. Biztos vagyok benne, hogy ezt a kis családot el nem feledem soha. László Laura, 8. osztály, Szervó Mihály Általános Iskola, Muzslya

Next