Szinnyei József: Magyar tájszótár, 1. kötet
Bevezetés
BEVEZETÉS. • —*— A M. Tud. Akadémia nyelvtudományi bizottsága 1884 végén elhatározta, hogy új Magyar Tájszótár-t ad ki, és szerkesztésével engem bízott meg. Első teendőm a nyomtatásban megjelent népnyelvi közlemények földolgozása, vagyis a bennük foglalt tájszavak összeírása volt. Földolgoztam a Hunfalvy Pál szerkesztette Magyar Nyelvészet-et, a Nyelvtudományi Közlemények-et, a Magyar Nyelvőr-t, Erdélyi János, Kriza János, Arany László és Gyulai Pál, Kálmány Lajos népköltési gyűjteményét, Hermán Ottónak Magyar Halászat Könyve-t és a régi Magyar Tájszótár-t. Nyomtatott forrásaim közül ezek voltak a legfőbbek. Ezeken kívül több nagyobb kézirati gyűjteményhez is hozzájutottam. Ilyenek: a régi Magyar Tájszótár-nak el nem készült második kötetébe szánt tájszógyűjtemények, Kriza János hagyatéka (legnagyobbrészt Kiss Mihály árkosi unitárius esperes gyűjtése); Győrffy Iván tetemes székely szógyűjteménye, a melyeket a M. T. Akadémia bocsátott a rendelkezésemre; Csaplár Benedek és Király Pál gyűjteménye, amelyeket a t. gyűjtők voltak szívesek átengedni; ezekhez járultak még az ismerőseimtől és egyetemi hallgatóimtól kapott egyes adatok és végül a magam gyűjtései. Ezekből került ki az új Tájszótár anyaga, amely 80.000-nél több adatból áll. A kijelölt gyűjtemények földolgozása, minthogy az egész munkát magam, minden segítség nélkül végeztem, hetedfél évig (1885 elejétől 1890 derekáig) tartott; de a gyűjtést természetesen azon túl is folytattam. Az adatok rendezésével eggy év alatt készültem el; azután (1892-ben) hozzáfogtam a szerkesztéshez, amely csakhamar annyira haladt, hogy a szótár kiadását meg lehetett kezdeni. Hogy a Tájszótárba mit vegyek föl, mit ne, azt a nyelvtudományi bizottságnak az én közreműködésemmel készített utasításai határozták meg. Ezek szerint a szótár tartalma a következő: 1. Tulajdonképpeni tájszavak, amelyek a köznyelvben teljesen ismeretlenek és csak a nyelvjárásokban fordulnak elő, pl. abajdoc, abajdok, abora, acintos, adaj, áglás, ajang, barkács, bitü, cábár, cuca. 2. Jelentésbeli tájszavak, amelyek a köznyelvben is megvannak, de a nyelvjárásokban a köznyelvitől külömböző jelentésük van, pl. aggódik: túróvá képződik; alkalom: alku, eggyezség; állat: testalkat, termet, növés, állás; apró: himlő, kanyaró; alacsony: alávaló, aljas, becstelen; beszéd: mese.