Szinnyei József: Magyar tájszótár, 2. kötet
O, Ó - Ó - ÓBITOZ - OBSIT - ÓCSÁROL - OCSENÁS - ÓCSKA - OCSMÁNGOL - OCSMÁNYOL - OCSMÁR - OCSMÁROL - OCSMONDA - OCSPONDÁR - OCSÚ - OCSÚDIK - ODA - ODÁBB - ODÉBBACSKA
0. 6. 0. 0 pénz: régi pénz (Tolna m. Paks Nyr. XXII.430). ószer: zsibvásár (Székelyföld Tsz., Háromszék m. MNy.VI.328. 345; Nyr. V.90). Az ószeren vette (Kolozsvár Szinnyei József). ÓBITOZ: óbégatva ordítoz. Ekezdett a köcsönszakállu akkorán óbitoznya, hocs csak a harsogott bele az erdű (Göcsej Nyr. 11.371). OBSIT (opsét Kalocsa vid. Hilye puszta Nyr. IX.384). ÓCSÁROL (ócsáti Palócság Kassai J. Szókönyv 11.418). OCSENÁL: hitvány (Félegyháza Nyr. V.130). ÓCSKA (ávicska Palócság Nyr. XXII.528). OCSMÁNGOL: mocskol, rútít (Szatmár író Kapnik vid. Nyr. 11.236). OCSMÁNYOL: év (Szatmár m. Kapnikbánya és vid. Nyr. 11.379; — talán sajtóhiba ocsmányol helyett, vö. Nyr. 11.236). OCSMÁR: ocsmány (Komárom m. Kürth Nyr. XIX. 188). OCSMÁROL: ócsárol (Komárom m. Kürth Nyr. XIX. 188; Torda-Sz.-László Borbély József). OCSMONDA (ocsonda Tata vid. Nyr. V.474): ronda, rút, undok (Fehér m. Nyr. IX.284; Kis-Kúnság Nyr. IV.42; Kis-Kún-Halas Nyr. XV.333; Félegyháza Nyr. V.130; Kecskemét Csaplár Benedek). OCSPONDÁR: ocsmány, rút (Gömör m. Nyr. XXIII.45). OCSTI (Balaton mell., Tolna m. Tsz.; Csallóköz Csaplár Benedek; Palócság Nyr. XXI.460 ; XXII.78; Kecskemét Csaplár Benedek; Szentes Nyr. VIII.331; Békés m. Balog István; Szeged, Szatmár vid., Székelyföld Tsz.; ocsó Palócság Nyr. XXI.460; ocsó Vas m. Kemenesalja Tsz.; Hont m. Nyr. V.474; Zemplén m. Sziknyeg Nyr. X.326; ocsó Vas m. Sorok mell. Nyr. XXII. 144; Nagy-Kúnság Nyr. XVI.432; ucsu Veszprém m. Devecser Nyr. XVIII.479; Somogy m. Nyr. XIV. 432; Székelyföld Tsz. 373a; Kiss Mihály, Győrffy Iván; Háromszék m. Vadr. Nyr. IV.478; Háromszék m. Uzon Nyr. IX.40; Erdővidék Nyr. IX. 42; Csík m. Gyergyó vid. Nyr. IV.283; Moldva, Klézse Nyr. VI.374; ucsú Moldvai csáng. Nyr. IX.483; uócsuó Soprony m. Horpács Csapodi István [Nyr. XIV.432; kevésbbé pontos hangjelöléssel : ócsó]): a gabonának szóráskor v. rostáláskor maradt szemetje, hulladéka; gabona alja, szemetes gabona. OCSÚDIK (kincsúdik Kalotaszeg, Zsobok Melich János; ocsuodik Székelyföld Kriza; Háromszék m. Vadr.; Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 487). ki-ocsúdik: kigyógyul az elmebajból (Kalotaszeg, Zsobok Melich János). ODA. Odának: oda. Mikor ódának értem, hát beon én leszátom (Göcsej Nyr. 11.86). Gyere te ide; imejd odánok éppeg ollan messzi van, mind onajd idánok (Vas m. Őrség Nyr. VII.468). Ekeszte: magát idánok-odánok rángatnya (Göcsej Nyr. 11.371). [Szólások]. Odáig van: oda van, el van ájulva, halálán van (Veszprém m. Nyr. 11.134). oda-s-tova: ide-s-tova (Göcsej Nyr. XIV.452). oda-toa: itt-ott. Tisztára kipusztúl a riepa, csak oda-toa maratt egy kevés belülre (Göcsej Nyr. XIV.452). oda-valósi (Göcsej Budenz-Album 162; Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. XVI.574; oda-valósi Göcsej Nyr. XIV.167). odavaló [vö. hová-valósi, ide-valósi], ODÁBB (odébb Göcsej Tsz.; Hegyalja Kassai J. Szókönyv 11.386; Szatmár Nyr. IX.264; odébb Gömör m. Nyr. XVIII.422) , tovább (Göcsej Tsz.). Osztán odébb mentek (Gömör m. Vály Nyr. XXIII. 236). Mongya, bátyám, odább a mesit. Hogy monhatnám, mikor nem tudom odább? (Göcsej Nyr. XIV.452). [Szólások]. Odébbjön az úr: menjen odább (Hegyalja Kassai J. Szókönyv IV.8). ODÉBBACSKA: kissé odább (Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XVII.564). [ODÉBBAD] (odébbád Gömör m. Vály Nyr. XXIII.236; odébbat Székelyföld Győrffy Iván): kissé odább, tovább, később. Ode'bbád ëk kicsit mëmmëg csak elhajít Krisztus uraónk ësz szëmët (Gömör m. Vály Nyr. XXIII.236). SZINNYEI: MAGYAR TAJSZÓTABD.