Magyar Tanítóképző, 1901 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1901-04-01 / 4. szám

219 A mondatrészek. A határozók kérdése. A határozók tanításának kérdése. Az egyszerű mondat. A szóegyezés. A hangsúly. A szórend. Az összetett mondat. Mellé- és alárendelés. A kötőszók. Művészi mondat­szerkesztés. Nyelvészeti irodalmunk. Az akadémia és Nyelvőr munkássága. Olvasmányok: A népiskolai olvasókönyv olvasmányai, s azok fej­tegetése. A népiskola irodalmi anyaga. A népiskola nyelvi és irodalmi anyagának módszeres feldolgozása. Írásbeli dolgozatok , mint az eredeti javaslatban. Okadatolás: Általános kívánság az, hogy a tanítóképző minél inkább szak­iskolává fejlődjék, s minél szakképzettebb tanítókat szolgáltasson; más­részről azonban megkívánják a tanítótól, hogy kellő általános művelt­séggel is fel legyen ruházva. Körülbelül annyit kell nyújtani az általános műveltség tárgyaiból, a­mennyit a középiskola nyújt. Az általános műveltség tárgyai közül: a magyar nyelv és irodalom az első tárgy. A javaslat az első osztályba rendszeres nyelvtant és stilisztikát oszt be, a második és harmadik osztályra poétikai és rhetorikai elemeket, a negyedik osztályba az irodalom történetét és a népiskola magyar nyelvi anyagának módszeres feldolgozását. Ily beosztással a különböző iskolanemek tantervei között semmi összefüggés és harmónia nincs, hanem minden iskola önmagában zárt egészet alkot, s nincs tekintettel a­ másiknak működésére. A közép­iskola is minden tantárgyat újra kezd, a népmeséket kezdi ol­vastatni, melyeket a gyermek már az elemi iskolából ismer, a nyelvtant élőről kezdi, tanítja, mi a magánhangzó, mi a mássalhangzó stb. A tanítóképző most már harmadszor akarja újrakezdeni a munkát. Természetes, hogy a tanuló unja már újra tanulni ugyanazt a mit már kétszer tanult, s a­miről azt hiszi, hogy már tudja. Hiszen eddig is nyelvtant és stilisztikát tanult. Nagyon kitűnő tanítónak kellene lenni, a­ki ezek után is érdekesen tudná a tanulót a nyelvtanra tanítani! Az a vélemény, hogy ez a nyelvtani és stilisztikai tanítás egészen más mint az eddigi, mert most magasabb szempontokból s a tanító­képző czéljainak, a szakszerűségnek megfelelőbben fogja tanulmányozni a tanuló ugyanezt a tárgyat, helyes. Kérdés azonban, lehet-e tizenöt éves gyermekeknek ilyen magas szempontokat adni, lehet-e az anyagot, a szakszerűség szempontjából tárgyalni, mikor még a tanítás módjára nézve a gyermekben semmiféle eszmék nem képződtek, mikor még csak most kezdi képzőintézeti tanulmányait s csak a második évben fog hozzá igazán a pedagógiai tanulmányokhoz . A népiskola nyelvtani anyagának módszeres feldolgozását pedig csak a negyedik évben fogja tanulni. E szerint a szakszerűség szempontja nem azt kívánja, hogy a nyelvtan az első osztályban tárgyaltassék, hanem azt, hogy a negyedik osztályba tétessék, mikor a tanuló már érettebb elmével nézi a dolgokat, mikor már valóban kaphat magasabb szempontokat, mikor már beszél­

Next