Magyar Tanítóképző, 1901 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1901-04-01 / 4. szám
221 iránt való érdeklődés szempontjából nem. Az első osztályban pedagógiai feldolgozásról nem lehet szó, minthogy a tanuló még semmiféle pedagógiai vagy didaktikai elvekkel meg nem ismerkedett. A poétika a második osztálynak lévén anyaga, ebből a szempontból a mesék, mondák, legendák stb. ott vannak helyén. Ha a poétikát az első osztályba visszük, akkor természetesen az olvasmányokat is ennek megfelelően kell válogatni. De más okból is kifogásolható az olvasmányok azon kánona, melyet a tanterv megállapít. Kérdés, vájjon csakugyan az ott megjelölt olvasmányok-e azok, melyeket minden művelt magyar embernek, vagy mondjuk, művelt magyar tanítónak ismernie kell ? Vajjon nem maradt-e el olyan darab, mely csakugyan műveltségünk eleme. A «Kerekes Izsák» czímű népballadát, Baksai munkáit, vagy Horváth Mihály «A kereszténység első századai Magyarországon» czímű művét ott látjuk, de nem sorolja fel a tanterv a kötelező olvasmányok közt sem a Hymnus-t, sem a Szózatot Azt válaszolhatja valaki erre, hogy ezeket tanulnia kellett a középiskola alsó osztályaiban. De ha a terv ezt feltételezi, miért kívánja újra olvastatni «Kőmíves Kelemenné» t, Arany «Szt László»-ját, melyeket szintén tanult a középiskola első osztályában, Petőfitől «A jó öreg korcsmárost»-t, «A puszta télen» czímű költeményt s Tompától «Diósgyőr»-, melyek a középiskola tantervében a második osztályban fordulnak elő. Ha itt eltekint a terv attól, hogy ezek már előfordultak, akkor bízvást eltekinthetne a Szózatnál és Hymnus-nál is, mely még szükségesebb, mint az itt említett költemények. A tanítóképzőben csak kétféle körből vehető az olvasmányok kánona: vagy a középiskola felső osztályainak szánt olvasmányok köréből (ezt az általános műveltség szempontja kívánja), vagy a népiskola számára kijelölt olvasmányokból, a szakszerűség szempontja szerint. Nincs azonban helye a tanítóképzőben a középiskola, a polgári, avagy a felsőbb leányiskola alsó osztályaiból vett olvasmányoknak. Ezt kiegészítőleg felveendők még a magyar írókból oly részletek, melyek pedagógiai szempontból érdekesek és értékesek. V. Német nyelv és irodalom. (Előadó : Radó Vilmos.) E tárgyat illetőleg a választmány helyesli a tantervjavaslat azon intézkedését, mely a tervezet végéhez csatolt jegyzetben nyert kifejezést s mely lehetővé teszi, hogy a hol a körülmények megengedik (illetőleg kívánatossá teszik) a kezdők s a német nyelvben járatosak elkülönített csoportokban taníttassanak. A tanításnak ezen rendszeréhez képest azonban a tanítás czéljának és tervezetének a kétféle fokozathoz alkalmazottan szabatos meghatározását kívánja, mégpedig a következőképen : a) A tanítás czélját illetőleg az alsóbb fokozaton levő kezdők, tehát általában azon tanítójelöltek részére, kik a német nyelv ismerete, vagyis a német nyelvben való beszédbeli jártasság nélkül lépnek be a tanítóképzőbe: elégnek találja a választmány, ha a czél a német iro