A magyar társadalom lexikonja (Budapest, 1930)

F

Finkey 159 Rómában végezte. Tanári oklevelének meg­szerzése után a kolozsvári r. kat. főgimná­ziumban, majd a bpesti Madách-gimnázium­­ban tanított, 1913 óta a Kölcsey-reálgimná­­zium igazgatója, 1929 óta a budapestvidéki tanker. kir. főigazgató állandó helyettese. F. igen értékes archeológiai és klasszika-filoló­giai munkásságot végez. Erdélyben és Dunán­túl ásatásokat vezetett. Tudományos munkás­ságának elismeréséül számos bel- és külföldi tudományos társaságban tölt be tisztségeket. Lovagja az olasz kir. koronarendnek, a ber­lini német archeológiai intézet lev. tagja, a Magyar Tud. Akadémia archeológiai és klasz­­szika-filológiai bizottságának segédtagja, a Műemlékek Orsz. Bizottságának, az Orsz. Középiskolai Tanáregyesületnek, az Orsz. Közegészségügyi Egyesületnek, a Budapesti Filológiai Társaságnak, az Orsz. Magyar Ré­gészeti Társaságnak, a Magyar Numizma­tikai Társulatnak és számos más társaságnak tagja, illetve elnöke és igazgatósági tagja. Finkey Ferenc, koronaügyészhelyettes, t­. egyet. ny. r. tanár, szül. Sárospatak, 1870 jan. 30. A jogakadémiát Sárospatakon, az egyetemet Kolozsvárott végezte. 1891. ügy­védjelölt Sátoraljaújhelyen, majd Poprádon. 1893. jogakadémiai tanár Sárospatakon. 1912. egyetemi nyilv. r. tanár Kolozsvárott. Több ízben tanulmányutat tett Német-, Francia- és Angolországban, Svájcban, Belgiumban és Észak-Amerikában. 1915. a pozsonyi, 1922. a szegedi egyetem ny. r. tanára. 1923. kinevez­ték koronaügyészhelyettessé. 1924. kapta a tb. egyetemi ny. r. tanári címet. M. kir. udv. tanácsos. A M. Tud. Akadémia rendes tagja. Elnyerte a Tud. Akadémia Kautz Gyula-díját és a Marcibányi-jutalmat. 21 nagyobb műve jelent meg, melyek főként a büntetőjoggal foglalkoznak. A büntetőeljárás tankönyve és a Magyar büntetőjog tankönyve c. munkái öt kiadást értek meg. Leibnitz jogbölcse­leti eszméi, A politikai bűncselekmények és a büntetőtörvénykönyv c. művei általános feltűnést keltettek. A fiatalkorúak büntető­joga Észak-Amerikában c. műve alapját ké­pezi a hazai gyermekbíráskodásnak. A szán­dékról, a motívumokról és a jogtalanságról írt több tanulmánya szociális mélységeivel, új meglátásaival irányt adott a korszerű bí­ráskodásnak. Büntetés és nevelés c. érteke­zése hasonló célzatú eszmeiségével szintén mély hatást váltott ki szakkörökben. Külön­féle szakfolyóiratban kisebb-nagyobb tanul­mányai százával jelentek meg. Fischer Adolf (ifj.), gyári képviselő, szül. Farkasd, 1865 jan. 9. Középiskolai tanulmá­nyainak végeztével a reichenbergi textilfő­iskolát látogatta. A világháború alatt mint százados harctéri szolgálatot teljesített és a koronás arany érdemkereszttel, a Sig­num Laudisszal, a nagyezüst vitézségi érem­mel és a Károly-csapatkereszttel tüntették ki. A Budapesti Áruügynökök Orsz. Szövetségé­nek elnöke, a Bpesti Szt. Hitközség választ­mányi tagja. Számos szakirodalmi dolgozata jelent meg. Fischer Ágoston, r.-t. igazg., szül. Buda­fok, 1881 aug. 25. Iskolai tanulmányait Bu­dapesten végezte, majd a Kisbirtokosok Orsz. Földhitelintézetének tisztviselője lett, ahol fő­könyvelővé nevezték ki. A háború alatt mint főhadnagy katonai szolgálatot teljesített, majd orosz fogságba került. A Signum Lau­­dis tulajd. Hazatérése után a Gaea Bank budafoki fiókjának vezetője lett. 1924 óta a Budafoki Polgári Bank igazgatója. Városi képv.­test. tag, a r. k. egyház közp. ig. taná­csának és a Ker. Polg. Kör igazgatóságának tagja. Fischer Aladár, orvos, egyet.­m.-tanár, szül. Sümeg, 1874 júl. 26. Miután a budapesti egyetemen az orvosi oklevelét megszerezte, az egyetem II. sebészeti klinikáján, majd a Ró­­kus-kórház sebészeti osztályán működött. 1911. a Bródy-kórház sebész-főorvosává ne­vezték ki. 1916. m.­tanárrá képesítették. Közel 100 szaktanulmánya és értekezése jelent meg a hazai és külföldi orvosi lapokban, közöttük nagyobb monográfia az oesophagus sebésze­téről. Fischer Benő Benjámin, a bpesti hitköz­ség rabbija, szül. Aszódon, 1878 júl. 21. Kö­zépiskoláinak elvégzése után a pozsonyi és majnafrankfurti rabbiképzőintézeteket láto­gatta, majd egyetemi tanulmányait német egyetemeken végezte és bölcsészeti doktorá­tust nyert. 1906. a palánkai, 1918. pedig a trencséni izr. hitközség választotta meg fő­rabbijává. 1926 óta mint dr. Adler Illés utóda, a bpesti izr. hitközség Rombach-utcai temp­lomában működik. Vallástudományi munkái: Daniel und seine drei Gefährten im Talmud und Midrasch, Naturwissenschaft und Got­tesglauben, megérdemelt feltűnést keltettek. Számos hazai és külföldi felekezeti lapnak állandó cikkírója. A konzervatív irány kép­viselője, kiváló hitszónok, értékes és vonzó egyénisége révén a zsidóság egyik kimagasló alakja. Fischer Ede, kir. ügyészségi alelnök. Kö­zépiskolai és egyet. tanulmányainak elvég­zése után igazságügyi szolgálatba lépett. 1919-ig mint albíró, alügyész, majd mint kir. ügyész Nyitrán működött. Részt vett a hábo­rúban és 1916. súlyos sebesüléssel orosz fog­ságba került. Az ezüst és bronz Signum Lau­­dist, a Károly-csapatkeresztet és a sebesü­lési érmet kapta meg. 1919. évben a pest­vidéki kir. ügyészséghez nyert beosztást. 1921. évben kir. ügyészségi alelnökké nevezték ki és 1925. évben a bpesti kir. főügyészséghez osztották be szolgálattételre. 1929. a III. fize­tési csoport jellegével ruháztatott fel. Fischer Emil (tóvárosi), szül. Herenden, 1865 jan. 27. Atyja a Herendi Porcellángyár igazgatója volt. Középiskolái után a Teplitz- Schönau-i kerámikai főiskolát végezte.­Utána Fischer

Next