A magyar társadalom lexikonja (Budapest, 1930)
Előszó
ELŐSZÓ. A nyugati államokban már hosszú idő óta nélkülözhetetlenek azok a lexikonok, amelyek az illető országok társadalmi kitűnőségeinek személyi adatait tartalmazzák. Ezen művekben szereplő férfiak életrajzai egységes képpé forrasztva teszik láthatóvá az ország kulturális, ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági, valamint politikai berendezkedését. A magyar lexikonirodalom nélkülözte eddig azt a művet, amely a magyar nemzet minden rétegének vezető egyéniségeit határozott célkitűzéssel és egy átfogó eszme szolgálatában felsorakoztatta volna. Ezt a hiányt véljük ezzel a munkával kiküszöbölni. Megörökíteni kívánjuk a magyar közélet, a politikai, a művészi és a tudományos világ mindazon tényezőit, akik bármely nemzeti szempontból értéket képviselnek. Ennyi magyar érték csoportosítása mindennél kiáltóbb és ékesebben szóló bizonysága nemzetünk évezredes múltú kultúrájának, amelynek bármely más eszköznél hathatósabb fegyverül kell szolgálnia a magyar népnek Trianon elleni titáni küzdelmében. A magyar élet elsősorban küzdő alakjainak hatalmas méretű seregszemléje ez a mű, amely történelmünk talán legsúlyosabb idejét élő társadalmának keresztmetszetét rajzolja meg. Azok, akik olvasni tudnak a sorok között is, bizonyára észreveszik a sok ezer életrajzi adat felszíne alól kiemelkedő célzatosságot és minden bizonnyal meghallják egy küzdő, verejtékező, de mégis biztos léptekkel a megújhodás felé haladó nemzet építőmunkájának egységes ritmusát. Bár e munkában nevek sorakoznak egymás mellé, ezek a nevek az eleven életet jelentik, az erőt, az életképességet, a kultúrfölényt, a szebb és jobb jövőbe vetett hitünket, élniakarásunkat és élni tudásunkat. E munka sok ezer vezető egyéniség életrajzát tartalmazza, mégsem teljesen hiánytalan, ami kétségtelenül bizonyítéka annak, hogy a magyar élet értékeit még ilyen hatalmas, nagyméretű kötetben sem lehet maradék 1.