A magyar társadalom lexikonja (Budapest, 1930)

W

Wigner 621 Willerstorfer közegészségi ügyosztályban, később a kü­lönböző kerületek elöljáróságainál műkö­dött. 1909. újból a közegészségi ügyosz­tályba került. A VIII., IX. és X. kerületek elöljáróságainál teljesített szolgálata után 1923 óta a VIII. kerület elöljáróságát ve­zeti. Wigner Henrik, r.-t. igazg. szül. Magyar­óváron, 1884 szept. 18. Középiskoláit Maros­­vásárhelyen végezte. 1910. Szolnokra került és a faszakmában dolgozott. 1920. önállósí­totta magát, majd 1926-ban megalapította saját telepén a Szolnoki Gőzfűrész r.-t.-ot, melynek igazgatója. Ezen minőségében ér­tékes szaktudásával felvirágoztatta vállala­tát. Wild József, a Szent Margit-sziget Gyógyfürdő R.-T. vezérigazgatója, volt nem­zetgyűlési képviselő és volt vezérkari testü­letbeli százados, szül. Budapest, 1881. A hamburgi hidász-hadapródiskola elvégzése után, 1901. a losonci 25. gy.­ezredhez került és 1908-ig Landzsak Novi-Bazarban szolgált. 1908—1911. Bécsben a hadiiskolát végezte, majd 1911-től a háború kitöréséig, mint a vezérkarhoz beosztott tiszt az olasz hatá­ron teljesített szolgálatot. A háború alatt az orosz fronton különféle magasabb pa­rancsnokságokhoz volt beosztva, egy ideig a debreceni 39. gy.­ezrednél az Isonzó-fron­­ton teljesített csapatszolgálatot. 1918. a magy. kir. Miniszterelnökséghez nyert be­osztást, mint összekötőtiszt a király bécsi katonai irodája és a magyar kormány kö­zött. Az összeomlás után megvált a katona­ságtól. A kommün alatt Bécsben a magyar ellenforradalmi szervezetek vezetőségének katonai tanácsadója volt. 1920. a Szt. Mar­git-sziget Gyógyfürdő R.-T. igazgatója lett. 1921. „királyi oklevél“-lel honosíttatott. Rö­vid idővel később nemzetgyűlési képviselő lett; a második nemzetgyűlésben a villá­nyi kerületet képviselte. 1925. a fővárosi választásokon — Vázsonyi Vilmossal szem­ben — megbukott és visszavonult a politikai élettől. Wildner Ödön (kisujfalusi), író, ny. főv. tanácsnok, szül. Kassa, 1874 jún. 11. A buda­pesti tud. egyetemen lett államtudor. Miután az Egyetértés belső munkatársa volt és kül­földi tanulmányokat végzett, 1898-ban a szfőv. szolgálatába lépett s 1901. fogalmazó, 1906. tanácsjegyző, 1911. tanácsnok lett. A főváros szociális építkezéseit és a háborús segítőakciókat vezette. Megtervezte a szociál­politikai és közművelődési ügyosztályt. Szer­kesztette a főváros közigazgatási évkönyveit és a Népművelés (Új Élet) folyóiratokat; társszerkesztője volt a Fővárosi Almanach­nak. Sokat dolgozott a Budapesti Szemle, Városi Szemle, Huszadik Század folyóiratok­nak és több napilapnak. Nevesebb önálló művei: Társadalmi Gazdaságtan, Nietzsche romantikus korszaka, Goethe breviárium, Lé­­leküdítő. Számos fordítása jelent meg Swift, Dickens, Bennett, Goethe, Nietzsche Daudet, Berlioz, Vandervelde, Emerson, Le Bon stb. műveiből. 1921-ben, nyugdíjba vonulása után, a Rózsavölgyi és Révai könyvkiadó cégek irodalmi tanácsadója és a Magyar Könyvki­adók és Könyvkereskedők Orsz. Egyesületé­nek ügyv. igazgatója volt. 1924-ben törvény­­hatósági bizottsági taggá választották. 1926- ban pedig a székesfőváros megbízta a Buda­pesti Jogszabályok és a Budapesti Városi Jog szerkesztésével, valamint tudományos és mű­vészeti ügyek előadásával. Wilheim­ Adolf, ügyvéd, szül. Monor, 1858. Középiskoláit Kecskeméten, egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Bpesten vé­gezte. Mint fiatal ügyvéd az iskolaszék el­nöke volt, majd a Deák Ferenc-Egylet vá­lasztotta elnökévé. 1903. a székesfőváros tör­vényhatósági bizottságába választották be. Vázsonyi Vilmost pályájának kezdetén hat­hatósan támogatta és politikai programmjá­­nak kiépítésében tevékeny része volt. Évekig tagja volt a szfőv. törv.­hat. bizottságnak is. Amikor a Bpesti Szfőv. Vásárpénztár, a Fő­városi Faárugyár és a Magyar Sertéshizlaló és Húsipari r­­t. vezetőségébe beválasztották, városi bizottsági tagságáról lemondott. Wilhelm Ármin, orvos, szül. Kürt (Ko­márom m.), 1887 jan. 12. Középiskoláit Esztergomban, egyet, tanulmányait Bpesten végezte. Berlini tanulmányútja után a Jendrassik-klinikán mint tanársegéd műkö­dött. Részt vett a háborúban és a koronás arany érdemkeresztet és a II. o. vöröske­resztet kapta meg. A háború után a Révész­utcai gyógyintézet belgyógyászati osztályá­nak főorvosa, majd a kolozsvári egyetem bpesti belgyógyászati klinikájának vezető főorvosa lett. 1922 óta Bpesten magánorvosi gyakorlatot folytat. Szakcikkei a bel- és kül­földi folyóiratokban jelennek meg. Willerstorfer József, kereskedelmi főta­nácsos, szül. Weitrán, 1877. Tanulmányai be­fejeztével külföldi gyárakban folytatott gya­korlatot. Hazatérve a magángazdaságban he­lyezkedett el. A háború alatt a Magyar Pa­mutközpont igazgatójává, később a Ruházati Cikkeket Beszerző r­­t. vezérigazgatójává ne­vezték ki. Hadseregünk előnyomulása idején a kormány Ukrajnába, a gazdasági viszo­nyok tanulmányozására küldte ki. A Nép­ruházati Bizottság megszűnése után a csepeli posztógyár igazgatójává és több nagy válla­lat igazgatósági tagjává választották. A gaz­dasági életben évtizedek óta tevékeny mun­kásságot fejt ki. Tagja és ig. tagja a Statisz­tikai Hivatal értékmegállapító bizottságának, a Textilgyárosok Országos Egyesületének, a GyOSz-nak és a Német-Magyar Kereskedelmi Kamarának. Külföldi tartózkodása idején megkapta az Egyiptomi Nílus-rendet. A kor­mányzó a közgazdaság terén kifejtett érté­kes működése elismeréséül 1922. kereske­delmi főtanácsossá nevezte ki.

Next