Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)
1873-05-08 / 19. szám
19. szám. Harmadik évfolyam. Budapest, május 8. 1873. Megjetenik mind.'ll csütörökön, a ,magyar jogán- MAGYAR •Előfizetési árak ---------- f ■ 1 H B M lm ■ B í B szétküldéssel) [ ■ 1 ■ ■ m I H H B 1. a ,,Magyar Themi$“-re és az „Igazságügyi rendi -A kéziratok a szerkezteséghez, a megrendelések «• ■ B B Ki H / H B ' letek és törvények tárá“-ra (a „Döntvények gyűjtreklamátiók a kiadóhivatalhoz intéaancók. Bérmentatlan ■ B-------E B ◄ \/ M ■ Ä Un' levelek és küldemények el nem fogadtatnak. ■ ■§ ■ ■ ] A ■ B k %. a „Döntvények gyűjteményébe külön (a „Magyar jt W I?|| | Themis“ előfizetői részéről, félévi kötelezettséggel a ----------- — —JBL.-------JBL-----JBL___JKT _ JE&ft. . lkai __S lap előfizetését illetőleg félévre 1 írt., egész évre 2 ír.. Szerkesztői iroda \ kalap-utcza 0. be. JC303T KIB.dO“liv&t&l: nádor-utcza, 0. be. fl BUDAPESTI ÉS KOMÁROMI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE, ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek: „Döntvények gyűjteménye” és „Igazságügyi rendeletek és törvények tára“. Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. TARTALOM : A magyar kereskedelmi törvényjavaslat Dr. Herich Károlytól. III. — A magyar büntető perrendtartás. I. — Szemle. — A magyar jogászgyűlés indítványai. Véleményes indítvány Dr. Mannheimer Ignácztól. (Vége.) — A bűnvádi eljárás. II. — Czáfolat Erdélyi Mór bűnügyében Zattományi Sándortól. — „Vegyes közlemények“. Egyleti hirek. Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből, gyűlés* tartama alatt naponként. / -WW------'Mii-------mr /’—"N. a helyben háihon hordással, vagy vidékre binnen ! • A magyar kereskedelmi törvényjavaslat. III. A javaslat általános indokolása. Dr. Apáthy István a magyar kereskedelmi törvényjavaslat szerkesztésénél nagyban és egészben a német kereskedelmi törvénykönyv alapelveit követte ugyan, az általános német kereskedelmi törvényjavaslat első négy könyvébe foglalt anyagot azonban három részben foglalta össze. Az első részben a kereskedői rendet, a másodikban a kereskedelmi társaságokat, végre a harmadikban a kereskedelmi ügyleteket szabályozza, a tengeri forgalomból eredő viszonyok rendezését pedig, mely a német kereskedelmi törvkönyv ötödik könyvének képezi tartalmát, tervezetében mellőzte, mivel a magyar tengerjog az 1867. évi XVI. t. cz. értelmében az örökös tartományok képviseleti testületével egyetértőleg állapítandó meg, egyébiránt a tengerjogi viszonyok tényleges sajátságai is kívánatossá teszik, hogy a birodalom mindkét felében egyaránt érvényes és teljesen egyenlő tengerjog alkottassák. A törvényjavaslat részletes intézkedéseit az általános indokolás előzi meg. Apáthy mindenekelőtt kitünteti, hogy általános szempontból egy jó és czélszerű kereskedelmi törvény mielőbbi életbeléptetése hazánk legsürgősb törvényhozási feladatai közé tartozik, nemcsak törvényeinknek e téren is minden kétségen felüli hiányosságánál, hanem azon körülménynél fogva is, hogy sok igen fontos intézmény törvényes erő nélküli rendeletek által van szabályozva, minek folytán a kereskedelem a kellő jogbiztosságot nem élvezhetvén, anyagi felvirágzásunk súlyosan nehezíthetik. Apáthy továbbá azon kérdés megoldásával foglalkozik, váljon tekintettel azon benső összefüggésre, mely a kereskedelmi és magánjog közt létezik, tanácsolható-e kereskedelmi jogunk egyoldalú reformálása és nem volna-e tanácsosabb az e részbeni reformálást a magánjog befejezett codificálásáig elhalasztani ? Annak fejtegetésébe Apáthy azonban nem bocsátkozik, váljon a magánjognak czélszerű codificálása mellett külön kereskedelmi törvénykönyvnek létesítése egyáltalán szükséges-e ? — Indirect feleletül ugyan vehetnők azon szavait, hogy „kereskedelmi törvényünk reformálását magánjogunk codificálásáig, mely előre láthatólag hosszabb időt veend igénybe, nem lehet elhalhalasztani, de ezen, valamint a reájuk következő szavak bármennyire igazolják is közvetlen practicus hasznát a hozandó kereskedelmi törvénykönyvnek, önálló létezésének elvi jogosultságát távolról sem állapítják meg. Kitűnik ez onnan, hogy a kereskedelmi jogot még elméletileg sem szoríthatta bizonyos korlátok közé sem Apáthy, de előtte ez ideig egy kereskedelemjogi codificátor sem, mivel a kereskedelmi jog mint külön jogforrás megszűnt egy önálló osztály kizárólagos tulajdonát képezni, hanem a modern állam által a kereskedelemnek par preference engedélyeztetvén, napjainkban személyekre való tekintet nélkül összes vagyonforgalmi érdekeinknek szolgál. De azért teljes elismeréssel tartozunk a kereskedelmi jognak, hogy úttörő reformtörekvései által elősegítette a magánjog vagyonforgalmi részét, miszerint fel-felszívhatja az azokban rejlő éltető elemet és lassanként lerázhatja a scholasticus doctrina lenyűgöző bilincseit. A kereskedelem szüntelen fejlődő jogintézményeinek egyedül köszönhetni, hogy a váltó, biztosítás, kamatszabadság, bemutatóra szóló papiros, részvénytársaság sat. megváltozott közgazdasági álláspontunknál fogva ma már összes magánforgalmi viszonyainkra alkalmazható, — hogy a csődeljárásban s egyáltalán az igazságszolgáltatásban a kereskedés megvédése és előmozdítása czéljából szükségkép behozott egyszerüsítése és gyorsítása az eljárásnak sikeres visszhatással volt a polgári perrendtartás fejlődésére is. Azonban míg a tudomány, törvényhozás és törvénykezés eddigi módszere magát fenntarja, mig az összes jogállapot gyökeres reformálása nem fogja megengedni, hogy a külsőleg legkülönfélébb jogtünemények visszavezettessenek egyszerű, egyenlő s általánosan érvényes jogelvekre, addig a magánjog nem lesz alkalmas a forgalmi élet majd az általános szabályoktól eltérő, majd csak legújabban keletkezett jogszükségleteinek mindenben és tökéletesen megfelelni, — addig a kereskedelmi különjog fenn fog állani, mint az általános magánjognak elszakasztott ugyan, de azt hol kiegészítő, hol derogáló ága, — mint az általános kötelmi jognak kereskedelmi jellegű és ép ezért önlétre jogosult része. Váljon tehát a kereskedelmi és magánjog közt létező ezen benső összefüggést tekintve, tanácsolható-e Magyarországban a kereskedelmi jognak önálló szabályozása, még mielőtt a magánjog codificálása befejeztetnék ? Apáthy ezen kérdésre minden habozás nélkül határozott igennel felelt: bizonyítja már előttünk fekvő törvényjavaslata, melyben a kereskedelemből eredő, a tudomány által megállapított s az élet által approbált jogtételeket függetlenül és szabadon rendezhette, mert már fennálló magánjogi szabvánnyal igen ritkán kellett számolnia. Apáthy azonban ugyanezen oknál fogva kénytelen lesz munkálatának harmadik részében mindazon magánjogi szabványokat is alkotni, melyeknek felvétele mellőzhetlen, hogy ezen leendő kereskedelmi törvénykönyvünk jelenlegi viszonyainknak megfeleljen. A kereskedelmi jog codifiálásának tényleges keresztülvitelét illetőleg Apáthynak tisztába kellett jönnie az iránt, váljon egy egészen önálló és új törvény alkotandó, vagy egy már meglevő törvény egyszerűen elfogadandó, vagy végre a kereskedelmi jogaként szabályzandó-e, hogy egy már meglevő törvénynek főbb elveit elfogadva és követve ugyan, mindazáltal folytonos tekintettel maradjon hazánk speciális viszonyaira s ennélfogva mindazon módosításokat és kiegészítéseket eszközölje, melyek ezen szempontból mulhatlan szükségeseknek mutatkoznak. Úgy hiszem, hogy Apáthy azon sokat vitatott kérdést, miként kelljen hazánkban törvényt alkotni, előttünk fekvő munkálatával helyesen és tárgya természetének kellő megfigyelése mellett oldotta meg. Egészen önálló és új törvény alkotásánál leginkább lehetne ugyan hazánk speciális jogszükségleteit figyelemre méltatni, de a törvényhozó ép e téren legritkább esetben alkothatna merőben újat és eredetit, hanem szem előtt tartva a kereskedésnek világforgalmi jellegét, a MF" Lapunk mai számához van csatolva: „Értesítvény a IV. magyar jogászgyülés tárgyában.“