Magyar Themis, 1876 (7. évfolyam, 1-54. szám)
1876-09-14 / 39. szám
Hatodik évfolyam. Megjelenik minden csütöirtokon: a „magyar jogász- MAGYAR Előfizetési árak ___________________________________________________________ (helyben bárhoz hordással, vagy vidékre bérmentve HP 1 T 1 1 ,1 11 W T C1 ’ „Magyar rendiek tára, A kéziratok a szerkesztdséghez, a megrendelések e. | l g ■ | % / I | reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. ■ H■ ■ ^ negyedévre 2 forint 50 kr. _____ ■ ■ ■ ■ ' A | ■ ■ k 1 Az előfizetési pénzek bérmentesen, vidékről pedig g| k g / legczélszerűbben postautalvány útján küldendők Szerkesztőség : V. Nádor utcza 13. sz. Kiadóhivatal: IV. barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE.Külön mellékletek: a „döntvények gyűjteménye,“ és az „Igazságügyi rendeletek tára.“ Laptulajdonos : Dr. Siegrtrand Vilmos. Felelős szerkesztő : Dr. Fayer László. Kiadó : az »Athenaeum«. TARTALOM: Az osztrák polgári perrendtartás javaslata. Dr. Jánosy Kálmántól. — Néhány megjegyzés az ingatlanok árverése körüli eljárásunk iránt. F — d A — f*tól. — A tizenharmadik német jogászgyülés. Dr. Környei Ede budapesti ügyvédtől. — A VI. magyar jogászgyülés tárgyalásaiból. (Dr. Singer Ignácz nagykikindai kir. ügyész beszéde a vádelv tárgyában). — Könyvészet (A kereskedelmi bíróságok tárgyi illetősége peres ügyekben. Irta Keresztszeghy Lajos budapesti kir. ker. és vtvszéki biró). — Jogesetek (A budapesti kér. és váltótvszék elvi jelentőségű határozatai). —Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők.— Kivonat a »Budapesti Közlöny «ből.(Pályázatok.— Csődök. — Csődmegszüntetések). — Igénykereseti felhívások. — Árverések.) — Külön melléklet : A »Döntvények gyüjteményé«-nek egy ive. gyűlési tartama alatt naponként. Az osztrák polgári perrendtartás javaslata. II.*) A javaslatnak kiválóan figyelemre méltó részét képezik a felebbvitelről szóló határozmányai. Míg az első folyamodásban követett eljárásról van szó, a szóbeliség előnyei oly világosak, hogy azok komolyan nem is vitathatók és az ezen előnyök biztosítására irányzott törekvésnek mi sem áll útjában. Ha azonban arról van szó, hogy az elsőfolyamodásbeli bírótól szenvedett jogtalanság ellen a fél valamely felsőbb bíróságnál orvoslást keres, akkor megváltozik a viszony. Az írásbeli eljárás megadja a lehetőséget, hogy a felsőbb bíró minden nagyobb újólagos fáradság és költség nélkül az első bíró ítéletét az annak alapul szolgáló anyag teljes ismeretével átvizsgálja. A szóbeliség mellett ez lényegesen máskép van; a törvényhozó azon alternatíva előtt áll, hogy vagy a tárgyalás megtagadása vagy korlátolása által a felsőbb bíróságoknál a jogvédelem csökkentessék, vagy pedig annyira drágíttassék és a felsőbb bíróságok annyira megterheltessenek, hogy ezen jogvédelem tényleg keresztülvihetlenné válik. A legfelsőbb fok tekintetében a javaslat a felebbvitelt puszta semmiségi panaszra szorította. Ami a második fokot illeti, korlátozatlanul tárgyalás itt is alig lehetséges. Ez elsősorban feltétlenül szükségessé teszi, hogy a felek mindkét felsőbb bíróság előtt képviselők által megjelenjenek, de azt is szükségessé teszi, hogy a felek informálás végett ezen képviselőket felkeressék, úgy, hogy maga a tárgyalás alatt mellettek maradjanak , továbbá rendkívül megnehezíti a bizonyítási eljárást s a felsőbb bíróságoknál aránytalanul sok időt és munkát venne igénybe. A javaslat tehát e jogorvoslatra nézve oly eljárást állapít meg, mely szerint a per már a második fokon sem tárgyaltak újból. A másodfokú bíróság, melynél, amennyiben a peres ügy főtárgya tekintetbe jön, új tényleges állítások vagy bizonyítási eszközök nem érvényesíthetők, csupán az előtte tett javaslatokon belül vizsgálja meg az alsó bíróság ítéletét. Ezen jogorvoslat tehát felülvizsgálatnak (Revision) neveztetik. A felülvizsgáló bíróság előtt érvényesíthető az eljárás alaki semmissége, más részről az első bírósági ítélet azért támadható meg, mertaz ügynek helytelen jogi megítélésén alapul. A felülvizsgáló bíróság kötve van ugyana tárgyalásnak és a bizonyításnak az elsőbírósági ítéletben megállapított tényleges eredményéhez«, ezen szabály azonban az által szenved korlátolást, hogy a felülvizsgálatnak azért is van helye,mert az ítélet oly tényleges feltevésen alapszik, mely az alsó bíróság által tekintetbe veendő törvényszéki iratokkal ellenmondásban van, és mert az ítélet oly bizonyítási anyagnak, mely az első fokú bíróságnak írásban előterjesztetett, téves méltánylásán alapszik, amennyiben az első fokú bíróság a tény iránti bizonyíték helyreállítását kizárólag ezen írásbeli bizonyító anyagra alapította. (517. §.) Ez azon helyzetbe hozza a felülvizsgáló bíróságot, hogy a tényeknek az első fokú bíróság által teljesített megállapításán, melyhez nincs kötve, amennyiben az az említett hiányokban szenved, hatályos kritikát gyakoroljon s a dolog állása szerint vagy önmaga azonnal döntsön, vagy az első bíróságnál új tárgyalást és ítélethozást eszközöltessen. A harmadfokú bíróságnak (Oberrevision) a másodfokúéval lényegileg azonos állása van. A módosítások csak abban állnak, hogy a félnek és képviselőjének a tárgyalástól való elmaradása által a dolog minden hátránya nélkül meg van könnyítve, és hogy a harmadfokú bíróságnak megvan az a joga, hogy a két egybehangzó ítélet ellen beadott felebezést tárgyalási határidő kitűzése nélkül is visszautasíthatja. Lényegsen másként alakul a jogorvoslati rendszer az egyes bírák hatáskörébe tartozó ügyekre nézve. Az eljárás itt azonos azzal, mely Ausztriában bagatellügyekben már jelenleg követtetik. E mellett nemcsak az szól, hogy az egyes-bíró ítélete nem nyújt oly mérvű megnyugvást, mint a társas bíróságé, hanem az ügyvédi kényszer is ki van zárva, tehát a fél részéről hibák és tévedések, melyek joguk érvényesítésére hátrányosak, sokkal könynyebben előfordulhatnak, ennélfogva az utólagos javítás lehetőségét meg kell adni. Továbbá épen azért, mert ügyvédeknek nem kell szükségképen közreműködniök, lehetetlen előkészítő iratok és a felektől származó, a jegyzőkönyvhöz csatolandó feljegyzések által a tárgyalási anyagot akképen fixírozni, mint a collegiális bíróságok előtti eljárásnál. A másodfokon tehát a per újbóli tárgyalása hozatik be felebbezés név alatt; harmadfolyamodásban pedig az országos főtörvényszékek ítélnek. A javaslat tehát az országos főtörvényszékeket az alsóbb bíróságokkal szemben kettős állással ruházza fel; hatásköre t. i. a peres ügyeknek egyrészt másod-, másrészt harmadfolyamodásban való eldöntésére terjed ki. Ezen kettős állás a felső bíróságok döntvényeinek egyöntetűségére némileg káros kihatással lehet ugyan, de az országos főtörvényszékek mint másodfolyamodású bíróságok a harmadfokú legfőbb ítélőszékkel folytonos érintkezésben vannak, s már ez megkönnyíti azt, hogy a harmadfolyamodásilag az országos főtörvényszékek elítélése alá kerülő ügyekben hozott döntvények tekintetében ezek a legfőbb ítélőszékkel az egyöntetűséget megóvják. E mellett kitetszik a javaslatból, hogy annak készítője, tekintettel azon nagy fontosságra, melylyel a döntvények egyöntetűsége az államban minden körülmények közt bír, a döntvénygyakorlat rendszeres különválása ellen különös évrendszabályok felállítását tartotta szükségesnek. Minden főtörvényszéknél állíttatik fel egy a határozatokra ügyelő biróság, «Judicaten-Commission«, mely egy elnökből, két főtörvényszéki biróból s kellő számú póttagokból áll, s a főtörvényszéki elnök által minden év elején állittatik össze. E bizottságnak tudomást kell a főtörvényszéknek minden oly határozatairól nyernie, melyekben jogkérdések döntetnek el. Ha a bizottság azt véli, hogy hasonló jogkérdés felett *) Az I. közleményt 1. e lapok t. i. 9. számában. 39. szám. Budapest, 1876. szeptember 14.